Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-02-26 / 17. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LÁP. A „SZATMÁR-NEMETI-i IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ív: Ji k ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telelon-szám 80.:= Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. Rendkívüli városi közgyűlés. Szalmár-Némeli sz. kir. város közönsége törvényszékünknek már ismert kérdésében hét­főn dr. Falussy Árpád főispán elnöklésével igen népes rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő főispán behatólag és meg- nyugtatólag ismertette a mozgalmat s beszéd­jéből kitűnt, hogy a kérdés nem oly veszedel­mes és heves, mint ahogyan az első pillana­tokban látszott, mert tulajdonképen arról lehet szó, hogy a törvényszék megosztásának dolga a szatmári székhelykérdés megoldásával lesz kapcsolatos. (Élénk tetszés.) Dr. Vajay Károly polgármester az elője­lekből szintén a legjobb eredményt várja. In­dítványozza, hogy az ügyben a város a vár­megyével lépjen szerves kapcsolatba s evvel közösen beszélje meg a teendőket. (Ezen tárgyban épen ma volt a vármegye és a város közönségének együttes értekezlete.) Harmadik szónok dr. Kelemen Samu or­szággyűlési képviselő ugyancsak tárgyilagosan és higgadtan ismertetvén az ügy történeti előz­ményeit, semmi okot nem lát arra, hogy a város bizalmatlansággal tekintsen a végleges megoldás elé. Ezután a polgármester kérelmére felolvassa az országgyűlésen az ügyben tett interpellációját s a miniszterelnök által erre adott választ. Ezek szószerint a következők: Kelemen Samu : T. képviselőház I (Halljuk! Hall jukl) A közelmúlt napokban Nagykároly rendezett tanácsú városa küldöttséggel járult az igen t. minisz­terelnök úrhoz a Nagykárolyban telállitandó törvény­szék dolgában. Egy hang (balfelől): Fel is fogják állítani! Kelemen Samu: Ennek a törvényszéknek létesí­tése csak két módon lehetséges : vagy a Szatmár- Németi szab. kir. városában fennálló törvényszéknek áthelyezésével (Helyeslés balfelől), vagy annak meg­osztásával. Mind a kettő sértené Szatmár városának jogos érdekeit (Úgy van ! a baloldalon) és a mint bátor leszek kimutatni, sértené magának a szélesebb értelemben vett köznek érdekeit is. (ügy van! balfelől.) Az igen t. igazságügyminiszter ur a kérésre min­den érdekelt felet megnyugtató választ adott, a mikor kijelentette, bogy ez a kérdés a polgári törvényke­zési rendtartás életbeléptetésekor és az ezzel kapcso­latos birói szervezés során lesz aktuális és akkor tisz­tán tárgyilagos szempontok s az igazságszolgáltatás tekinteteinek figyelembevételével fog megoldatni. Az igen t. miniszterelnök ur azonban egy lépéssel to­vább ment és azt a nyilatkozatot teile, hogy ő he­lyesli azt, bogy a törvényszékek és a megyei szék­helyek egy helyen összpontosittassanak és ebből kifolyólag a kérést is jogosultnak tartja. így állott a dolog legalább a?on kivonatos hírlapi közlésekben, a melyekre ez idő szerint utalva vagyok. Nem szándé­kozom ennek az elvi kijelentésnek helyességéről vi- j tázni, azonban kötelességem rámutatni arra, hogy ennek az elvnek nem éppen az a gyakorlati követke­zése, hogy a törvényszékek oda helyeztessenek, a hol esetleg régi időkben talán akkor fennálló oligarcha családok uralma alatt nem a köz tekinteteinek figye­lembevételével a megyei székhelyek elhelyeztettek, hanem ennek az a helyes következése, hogy a me­gyei székhelyeket is oda* kell helyezni, a hol valamely vármegyének kulturális és gazdasági központja . . . Lengyel Zoltán : Szatmárnák megyei székhelyet kell adni ! Kelemen Samu : ... és a hol a vármegye mű­velődési és gazdasági életének természetes nehézke­dési pontja van. Én nem akarok összehasonlításokba bocsátkozni a két város jelentősége tekintetében, ha­nem csak arra utalok, hogy Szatmárnémeti szab. kir. város önálló törvényhatóság, melynek erős és eleven önkormányzata van régóta és utalok arra, hogy ez a város törvényszéki és püspöki székhely, két gimná­ziuma, két felsőbb leányiskolája, két tanítóképzője, felsőbb kereskedelmi iskolája és felsőbb ipariskolája van és már régi időkben gondoskodott arról, hogy a magyar művelődésnek állandó színházat létesítsen. Ilyen köiülmények között nem csupán a megye köz­pontjává vált Szatmárnémeti szab. kir. város, hanem úgy ismerik, mint az északkeleti Magyarországnak gócpontját. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ámde egyenesen nemzeti hivatást is teljesít a város a nemzetiségi vidéken, a nemzetiségi tenger közepette, mert, hogy a magyarságnak erős és be­vehetetlen szikiavára volt mindig a múltban és lesz a jövőben is. (Éljenzés.) Teljesiti hivatását akként, hogy erős ellenőrző állomása volt a magyarságnak mindig és lesz minden­kor, ha arra szükség lesz, sőt a maga városi életével irányozó és beolvasztó hatást gyakorol a nemzetiségi vidéken. Az ilyen város fejlődését féiszeg intézkedé­sekkel megbénítani nem volna helyén. (Helyeslés bal­felől.) Éppen azért történt, hogy maga Szatmár vár­megye 1891-ben határozatot hozott, a mellyel annak az óhajának adott kifejezést, hogy a megye székhe­lyét Szatmárnémeti sz. kir. városba keli helyezni. Még igazságügyi szempontok sem tennék meg­okolná a nagykárolyiak kérését, mert akkor, a mi­kor a törvényszékek felebbviteli hatóságot gyakorol­nak, arra van szükség, hogy erős törvényszékeket al­kossunk, hogy olyan helyeken legyenek a törvény­székek, a melyek a társadalmi és a jogi élet válto­zatosságával megóvják a bírót a társadalmi és jogi elmaradottságtól, az apróbb megoszlás elvét pedig az elsőfokú hatóságoknál, a kir. járásbíróságoknál kell érvényesíteni. Ilyen körülmények között Szatmárnémeli sz. kir. városában bizonyos nyugtalanságot keltett az igen t. miniszterelnök ur nyilatkozata és kötelességemnek tartom, hogy alkalmat adjak a miniszterelnök urnák arra, hogy ő, a ki, saját szavainak leghivatottubb ér­telmezője, megmagyarázhassa kijelentését és egy­szersmind a miniszterelnök ur iránt érzett tisztele­temnél fogva is kötelességem, hogy kérjem, hogy az Ő kijelentései jogos értelmezésének határait ő maga vonja meg, ezért intézem hozzá a következő inter­pellációt (Olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. Nagykároly rendezett tanácsú város egy Nagy­károlyban felállítandó törvényszék érdekében e hó 19-én küldöttséggel járult a miniszterelnök úrhoz. A miniszterelnök ur a kérelemre azt a választ adta, hogy a megyei és a törvényszéki székhelyeknek egye­sítését helyesnek és igy a kérelmet jogosnak tartja. Miután pedig a nagykárolyi törvényszék csak a szat­márnémeti törvényszéknek áthelyezésével vagy meg­osztásával volna létesíthető, kérdezem az igen t. mi­niszterelnök űrtől, hogy ez a nyilatkozata állásfogla­lás-e a nagykárolyi törvényszék ügyében és ha igen, mi ebben a kérdésben az ő álláspontja ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterel­nök urnák. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kepviselöház! Régi a versengés Szat' és Nagykároly városok kö­zött a megyei székhely kérdésében. (Halljuk /) Ezzel a kérdéssel én 1889 ben már foglalkoztam, a midőn a pénzügyi adminisztráció újjászervezéséről és helye­sebben a megyei közigazgatással való szerves kapcso­latba hozásáról volt szó Akkor'igenis én proponáltam, hogy a pénzügyi igazgatóság Nagykárolyba, mint a megye székhelyére tétessék át, mert azt az elvet, hogy a pénzügyi adminisztráció szerves kapcsolatba hozas­sák a közigazgatással és hogy az önadóztatás és az autonómia elve valójában keresztülvitessék, máskép célszerűen megoldhatónak nem véltem. Ez volt állás­pontom akkor. Én erről nyilatkoztam, nem arról, hogy a törvényszékeket kell a megyék székhelyére tenni, ámbár ha lehet, mindenesetre ezt is elérendőnek tar­tom. (Élénk helyeslés.) A mi Szatmár városát illeti, nekem sem akkor, sem most soha eszembe nem jutott, hogy Szatmár városát a törvényszéktől megfosszuk, vagy ahhoz bár­miképen hozzájáruljak. De azt ismétlem, a mit a károlyi küldöttségnek mondottam Előreboesátottam, hogy mások igényeinek minden sérelme nélkül igyek­szem az ő ügyüket előmozdítani. (Htlyeslés.) Midőn pedig a szónokuk beszédének azon részére utaltam, hogy Nagykárolynak nemzeti missziója van, azt mon­dottam, hogy amilyen missziója van Nagykárolynak keleti irányban, éppen olyan missziója van Szat- márnak az északi részeken. Ez az én álláspontom ma is. Kijelentem, ha módomban lesz, azon leszek, hogy Nagykárolynak is legyen törvényszéke. (Mozgás.) Egy hang (a középen)-. És Szatmárnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: És Szatmárnak ott meg van úgyis. Részemről előmozdítani igyekszem kívánságukat, végleges álláspontot ebben az ügyben azonban nem foglalhattam, mert úgy én, mint a t. igazságügymi- niszler ur válaszunkban azt mondottuk, hogy jóindu­lattal fogjuk kisérni az ügyetjén messzebb is megyek, igyekezni fogok azt elősegíteni, (Helyeslés.) de a kér­dés eldöntése nincs napirenden, hanem csak az igaz­ságügyi szervezettel kapcsolatosan lesz megoldható. Ez volt válaszom és ezt jelentem ki ma is. (Helyeslés.) Elnök : Kíván az interpelláló képviselő ur szólni ? Kelemen Samu: T. képviselőház! Röviden kívá­nok nyilatkozni. A t. miniszterelnök ur arra hivatko­zott, hogy az ő régebbi miniszterelnöksége ideje alatt történt, hogy elvi okokból, mive! a megyei és pénz­A legolcsóbb bevásárlási posztó- és gyapjúszövetekben. ♦♦ ♦♦ forréa WEISZ EMANUEL oszt ó-ü zlete ♦♦ Szatmár, a Pannónia mellett, -'^pj Női kosztüm különlegessé­gek nagyvá­lasztékban ! zz S3

Next

/
Thumbnails
Contents