Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-02-23 / 16. szám
2-ik oldal. SZATMÁR -NÉ M E T I. Szatmár, 1908. február 23. A magunk részéről szívesen adtunk helyt ezen információnak és reméljük, hogy úgy a bizottság, mint az informáló bizottsági tag ur nem fognak csalódni és bizalmukkal érdemes embert tiszteltek meg. ügy értesülünk különben, hogy az erdélyi szinkerületet Krémer óhajija viszont elnyerni és annak igazán örvendenénk, ha Heves megválasztásával a mi jó Krémerünk megfelelő kerületet kapna és továbbra is boldogulna. Ennyit föltétlenül megérdemel. Humor. A selmeci bányász akadémián befejeződtek a vizsgálatok, melynek eredményét oly kíváncsian várta a sok ultrasupraveteranissimusnak nevezett vén diák. A sikeres vizsgálat után a vén legények ősi szokás szerint sörös stiblik mellett ünnepeltek. A vidám hangulat közben egy öreg veteranissimus a fiatal fiuknak okulása céljából aztán elmesélte a vizsgája lefolyását. — Képzeljétek, a geológiából az egyik kérdésem ez volt: Mondjak egy olyan kőzetet, amelyik kétféle hangot ad. Persze dunsztom se volt hozzá. Hát tudjátok meg ez a közét a bazalt. Ád bass és alt hangot. Még képtelenebb volt a másik kérdés, amelyet a történeti geológiából kaptam. Azt kérdezték tőlem, melyik geológiai korban fordul elő a fiatal medve. Hozzá se konyitoltam. Hát a bocs-korban. Mondjam meg azt, kérdezték tőlem, hogyan különböztetik meg a kagylókat fogazatuk szerint ? Kezdtem számolni az újamon : monodont, diodont, trio- dont. ő szavamba vágott : kolodont és lagkefe. Köszönöm elég. — Mondja meg nekem kérem, kérdezte a dop- piának vagy állami számviteltannak a tanára, micsoda a kasszahiány ? — A kasszahiány egy malőr. — volt a feleletem. — Milyen malőr ? — Egy átkozott malőr. Egy másik vén diáktól azt kérdezték: Mikor kell a bányamérnökséget nagyobbitani ? — Ha a térképek olyan nagyok, hogy többé nem férnek el benne ; vagyha a bányamérnök annyira elhízott, hogy nem tud a hivatala ajtaján bemenni. HIRE — A törvényszék kérdésé. Az igazságügyminisz ter most rendezte az Ungváron felállítandó törvényszék kérdését. Ez alkalomból Nagykároly város közönsége úgy találta, hogy »Szatmárvármegye« képviseletében küldöttséggel járuljon Ilosvay Aladár alispán vezetése alatt Wekerle Sándor miniszterelnök- I höz és dr. Günlher Antal igazságügyminiszterhez, hogy a Szatmárról kihasítandó részét a törvényszéknek Nagykároly számára odaadják, vagy innen az egész törvényszéket áttegyék. Ez a hir Szatmáron nagy megütközést keltett, mert a vármegye közönsége ezelőtt nehány évvel megszavazta magát a vármegyei székhelyet is Szatmár számára. Tehát ez a jogosulatlan kivánalom itt Szatmáron nagy felháborodást keltett. Ennek hatása alatt dr. Yajay Károly polgármester értekezletet hivott egybe a városház tanácstermébe a legtekintélyesebb bizottsági tagokból, amely értekezlet február 21-én kimondta, hogy e törekvést minden erejéből megakadályozza. A vitában részt vettek Csomay Imre, dr. Vajay Károly polgármester, dr. Keresxtszeghy Lajos, Pap Endre, dr. Fechtel János, dr. Papolczy Gyula, kik mindannyian súlyos és meggyőző érvekkel támogatták Szatmár igazait. Az értekezlet végül beható tanácskozás alapján kimondta, hogy mindent elkövet a felmerült jogtalan szándék megakadályozására. — Rendkívüli városi közgyűlés. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósága február 24-én, délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy : Hitesités helyének és idejének megállapítása. A Kir. törvényszék Nagykárolyba leer.áő áthelyezése iránt megindult mozgalommal szemben való állásfoglalás. Erre a közgyűlésre dr. Vajay Károly polgármester a következő felszólítással hívja meg a város közönségét. A fővárosi sajtó utján tudomásunkra jött, hogy Szatmárvármegye törvényhatósága részéről egy kérvényező küldöttség járt a kormányelnöknél s az igazságügyminiszternél a szatmári kir. törvényszéknek Nagykárolyba való áthelyezése érdekében. A miniszterelnök válasza, amennyiben a fővárosi lapok egyértelmű közlése megfelel a valóságnak, méltó megdöbbenést keltett mindnyájunk keblében, kik a szatmári kir. törvényszék elhelyezését eddig kizártnak tartottuk. Azon meggyőződésben, hogy Szatmárvármegye közönségének sem érdeke a kir. törvényszéki székhely megváltoztatása s a kormányhoz intézett felterjesztés csakis a vármegye közönségén k egy frakciójától származhatott s talán valamely megyegyülés harmadnapján az érdekeltek távollétében lett elhatározva : indíttatva érzem magam, hogy a vármegye közönségének túlnyomó részben a Szatmár város egyetemének a maga egészében közös érdekeinket sértő mozgalom ellensúlyozására szükséges teendők megbeszélése végett folyó évi február 26-ikán, délelőtt 11 órakor Szatmár-Németiben a városháza közgyűlési termében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjék. Szatmár-Németi, 1908. évi február hó 21 -én. Vajay Károly polgármester. — A letarolt darai és csonkás erdő területek hasznosítása. Ebben a tekintetben a városi közgyűlés a következő határozatot hozta : Tekintettel arra, hogy a letarolt darai és csonkás erdő területe 1650 kát. hold, mely mint legelő sokkal jelentékenyebb, hogysem a beérkezett ajánlatok kielégítőknek volnának tekinthetők, a közgyűlés felhívja a városi tanácsos, hogy a'Jegelőterület értékesítése iránt tegyen újabb intézkedést. A kibocsátandó hirdetményt tegye közzé az egész országban elterjedt szaklapokban. Az érdeklődés ily széleskörű fölkeltetésével bizonyára kedvezőbb eredmény lesz elérhető.’Máskülönben az idő előrehaladottságának fogva a folyó 1908. évre a Neuschloss testvérek céggel ja szerződést a közgyűlés megköthetőnek nyilvánítja s erre a felhatalmazást a városi tanácsnak megadja 22,000 korona évi bér alapul, vétele mellett, ellenben 10 évre az a legelő terület ezúttal, ha az elért legkedvezőbb ajánlat mellett nem' köthető. — A jszaímárhegyi lelkész fizetésemelésejj.ügyé- ben a városi közgyűlés a következő határozatot hozta : A bizottsági-közgyűlés támaszkodva", a gazdasági szakbizottság javaslatára, a szatmárhegyi ev. ref. lelkész 800 korona évi törzsfizetését 1908. év január 1-től 1200 koronára egészíti ki a törvényhatóság területén működő s a közpénztárból díjazott lelkészek törzsfizetésével indítvány folytán való egyenlősítés szempontjából. A fizetési' többletet a közgyűlés 1908 évre az előre nem látható kiadások j rovatából utalványozza, e határozat jogerőre emelkedése után jövőre nézve pedig utasítja számvevőséget, hogy e fizetési különbözet költségvetési fedezetéről gondoskodjék. E kérelemnek a lelkészi személyi pótlek, fajárandóság, valamint a kántori fizetés felemelésére ^vonatkozó részét a közgyűlés elutasítja. Mert a lelkészi fizetéseket a törvényhatósági bizottság 1897. évben, a kántori fizetési, "pedig az 1903. évben rendezte az 1868. évi Lili. t.-c. 23. §-ának szellemében s a legmesszebb menő méltányosság alapján. Azóta^a viszonyok oly lényegesen nem változtak, hogy akár a lelkészi, akár a kántori fizetésnek fölemelése a többi felekezetekkel való viszonosság szemelőtt tartásával szükségessé vált volna. Egyébiránt a szatmárhegyi ev. ref. lelkészi javadalom a 40 kát. hold föld haszonélvezete és 41 köbméter fa járandóság és készpénzfizetéssel együtt fölülmúlja az 1904. évi I. t.-c. 114. §-a szerinti fizetési minimumot. Ez sem képezhet tehát indokot a fizetés további fölemelésére. — Felhívás az alkalmazás nélküli tanítókhoz és tenitónőkhöz. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 146.500—907. szám alatt elrendelte, hogy miután a rendszeres állás nélküli okleveles tanítók és tanítónőkről egyelőre helyettesítés által kíván gondoskodni, azok nevei hozzá kimutatásba foglalva bejelentessenek és a kir. tanfelügyelőségnél állandóan nyilvántartassanak. Az idézett miniszteri rendelethez képest ez utón hívom fel Szatmárvármegye területén tartózkodó mindazon okleveles tanítókat és tanítónőket, a kik alkalomadtán állami elemi iskoláknál helyettesítést elvállalni hajlandók, hogy erre vonatkozó nyilatkozahangzatos szittya prekikátumot, vagy címet kérnek kölcsön a királytól a demokrata nemzeti uralom nagyobb dicsőségére. Csak mi, nők vagyunk kivételek itt is, rettegünk az antiktól, mindentől, ami elavult, mert mi mindig fiatalok, modernek, újak akarunk maradni s a »Nagymamát« is lehetőleg csak a színpadon játszuk el. Isten hazudik, a ki tagadja Mondaine. A nyolcadik pokol. 1. L. Perec. Elgyötörve, fáradtan fekszem ágyamon s megerőltetett emlékezettel vissza-vissza gondolok a történtekre : Gyűlésen voltam. Én tartottam a nagybeszédet. Szájamból tüzes csóvákat szórtam s mérgezett hegyű nyilakat repítettem a közönség közé. Csupasz, éles kardpengét mutattam eléjük — avval fenyegettem őket . . . Beszélek . . . beszélek . . . Magam is jól meghallgatom amit mondok . . . Hallgatom, mert nagy gyönyörűségem telik benne. Hiszen nem a mindennapi közönséges alak vagyok most, hanem egy harcban álló hős. Hirdetem a szépet és a jót. Védelmezője vagyok a szabadságnak és megoltalmazója mindama édes-kellemes dolgoknak, amelyeket ma még a titok- ! zatos jövő méhében rejtve tart — de amelyek napról- 1 napra közelebb jönnek hozzánk. Hős vagyok . . . Hiszen letépem itt az álcát a hazugság arcáról s pellengére állítom, bogy mindenki lássa; hiszen darabokra szakítva rántom le róla a rá simuló leplet, mely testét takarja s elétek állítom úgy, amint van az ő valóságában — mezítelen, pőrén . .. Testét pedig im láthatjátok — engedelmet! — undok kiütések és piszok borítja . . . De egyszerre elhallgattam . . . Éreztem, mint gyengül el bensőmben az óriási erő; a tűz kialudt; nyelvem állva maradt mintegy mozdulatlan óndarab. Mi történhetett velem ? — Beszédközben akaratlanul fölemeltem szemeim. Átelle:,ben nagy velencei tükör függött a falon. És amint tekintetem a tükörre esett, valami rósz fény villogását láttam meg szemeimben. Pilláim körül valami különös tüzecske szikrázott. A tisztátalan tűz . . - Ezek nem is az én szemeim !... Életemben egyszer láttam csak ilyen szemeket . .. Mikor is ? Lassanként eszembe jut . . , A kaszárnyában egy közlegényt korbácsoltak meg. Testvéreinek, a katonáknak kik az ütéseket mérték rá, voltak ilyen szemeik. Azt mondták ezek a szemek: »Ma mi ütünk téged — holnap te ütői bennünket, nesze hát már egyúttal a holnapért is 1 Igen! Megláttam a tükörben, hogy nem a jövendő hős harcosa vagyok én, hanem csak egy közönséges zsivány, aki a másik fejét akarja ketté hasítani . . . Hát elhallgattam . . . És az egybegyűltek? . . . Ök szabadon lélekzet- tek föl, kő gördült le a szivüktől. Mint a marhák künn a mezőn, az elvonult rettenetes jégvihar után, úgy érezték magukat! . .. Vagy mint a sötétben gubbasztó gyermekek, akiknek égő gyertyaszálat hoz be valaki . . . Akár mint a bénák, kik a falhoz támaszkodva mozdulni nem tudnak — mikor hirtelen botjaikat, mankóikat átadják nekik s mehetnek a merre jól esik . . . Az a magas fiatalember amott kisasszonyához lép, gyöngéden karonfogja és suttogva kérdi tőle : — Most . . . Most megengedi? ... A leány boldogan bólogatja szép fejét s édes mosollyal feleli : — Most . . . igen . . . meg . . . engedem. Megszöktem a gyűlésről . . . * * ♦ Összetörve, elfáradva nyugszom fekvőhelyemen Csak a legjobb gyártmányú szövetek vannak forgalomban! Urak! Weisz Gyula Óriási árkiilömbséggel szalon ruháinkat Szatmár, Deák-tér 2 1, PP** gyapjúszövet-üzletében szerezhetjük meg. Az árak kötelezőleg olcsóbbak bármely fővárosi kereskedőnél is. —— = Báli mellények nagy választókban! .......... Cs ak a legjobb gyártmányú szövetek vannak forgalomban!
