Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-02-16 / 14. szám

2 ik oldal.

SZAT MÁR -NÉMETI.

Szatmár, 1908. február 16.

kor még inkább maradjunk meg a régi rendnél. Hanem igenis, kiforrott egyéniségek müveit, melyek garmada szám hevernek a fővárosi szinházak igazgatói fiókjaiban, a melyek elfogadható sikert eredményeznének, de éppen mert sem idő, sem színházuk nincs hozzá, évek hosszú során várják parlagon a feltámadást, ezek szívesen adnák át müveiket vidéki szinházak részére, ha csak némi garantiát nyernének arra nézve, hogy erkölcsi sikerük mellett anyagilag is ellenszolgáltatásban részesülnek. Mert a vidéki direktorok mai tantiem rendszere mellett természetesen nem is kívánhatjuk, hogy kiváló müveket bocsássanak szerzőik rendelkezésükre. Megoldást kell keresni erre nézve s azt hisszük, hogy nem is lesz olyan nehéz az anyagi kérdést megoldani, ha elvileg ezt a helyes álláspontot, mely egyedül vezethet a fejlődésnek annyira szükséges decentralizált útjára, elfogadjuk.

A kolozsvári színház derék igazgatója, már példát is mutatott erre nézve s igyekszik közönségének eredeti, a fővárosi színházakban még elő nem adott darabokkal kedveskedni. S a közönség örömmel fogadta derék igazgatója, e nemes ambícióját s szívesen fogadta azt. Ami Janovits-wak sikerült, azt talán a többi direktorok is megkísérelhetnék. Veszteni valójuk amúgy sincsen. Hiszen jól tudjuk, hogy szin- házlátogaló pudlikumunk amúgy is olyan gyér, hogy ennél gyérebb, még az uj rendnél sem lehetséges. Az uj rend pedig talán az irodalmat vinné valamivel előbbre s igy a missziót, melyet Thália papjainak tulajdonképen betöltenie kellene, inkább szolgálnák, mint emigy.

A miniszter megadta az első lökést szin- müvészetünknek helyes útra való terelődésének, most már az igazgatókon a sor, hogy e helyes eszmét méltóképen kivigyék. Véleményünk szerint a közönség pártjukon lesz.

S kell egyéb a szinidirektoroknak, mint a közönség pártolása?!

H I R E K.

— Személyi hir. Dr. Boromisia Tibor püspök tegnap a Császár-fürdőből hazaérkezett.

— Meszlónyi Gyula püspök hagyatéka. A szatmári kir. közjegyző előtt a napokban tárgyalták néhai

Meszlényi Gyula püspök hagyatékát. A tárgyaláson valamennyi örökös és hagyományos (mintegy ötven), részint személyesen, részint ügyvédi képviselet által megjelent. A végrendeletet mindnyájan el is fogadták, kivéve Meszlényi Antal törvényszéki bírót, aki az ellen alaki és anyagi kifogásokat támasztott és az ügyet a biróság elé viszi. A végrendelet egyik pontja pedig úgy szól, hogyha valaki intézkedéseit megtámadja, az a hagyatéktól minden igényeivel elesik. Amint tudjuk, Meszlényi Antalnak alaki tekintetben az a kifogása, hogy a több Ívből álló végrendelet összevarró-spár- gáját az egyik tanú saját pecsétjével nem látta el, amit különben a törvény előír. Hát biz ez elég sovány kifogás! Ugyancsak ellene mondott Meszlényi Antal ama négyezer korona követelésnek is, melyet a városért Antal Sándor kiküldött tiszti főügyész a néhai püspök által a szatmár-mátészalkai vasút törzsrészvényeire aláirt összegben támasztott, mivel az aláírás állítólag olvashatatlan. (A püspök élete utolsó idejében tudniillik idegessége miatt «nem tudott folyékonyan írni). Lesz hát pör és pör!

— A ref. tanitónöképzö internátusáról. Ez az

ügy a múlt vasárnapi fenntartó testületi gyűlésen forgott, de akkor terünk korlátolt volta miau nem szólhattunk hozzá, tehát most fogunk arról egyet- mást elmondani. Az internáius a Rákóczy-utcáról az újonnan építendő postapalota nyugati oldalán a Bercsényi-utcába nyitandó uj utca vonalába van tervezve, amely vonal mellett a ref. egyház egy telke egész hosszusághan fekszik. Ezen az előkelő helyen csak úgy volna az internátus épitésa engedélyezhető, ha az az uj utca egész vonalát elfoglalná. Az említett gyűlésen azonban oly hangok emelkedtek, bogy az egyház telkén jövedelmezőség szempontjából tartsák meg a mai rozzant épületeket, a telek sarkát pedig hagyják fenn üresen a jövőnek. Szóval az egyházat az utcanyitásból nyerendő helyzeti előnynyel némelyek a rideg spekulációba akarják belevinni s ennek kedvéért az uj középület-tömböt nagy időkre dísztelen Ke- | retben meghagyni. De reméljük, hogy ugyanaz a | város, amelynek jóvoltából kapja az egyház ezt a | szép utcavonalat, ellene mond mindan hasonló gyatra spekulációnak!

— Ebéd a püspöki palotában. Ma déli 1 órakor a püspöki palotában ebéd lesz, melyre a rk. iskolaI szék tagjai vannak meghiva.

— Kiküldetés. A tanács a vidéki városoknak

! Budapesten, február 26-án az uj adótörvény tárgyában tartandó országos tanácskozására dr. Vajay Ká- 1 roly polgármestert, Novak Lajos főszámvevőt és Fe- rencz Ágoston lanácsjegyzőt küldte ki.

— Hangverseny. A tanács a színházat április | hóban átengedte a szokásos dijak mellett Isaie Jenő | francia művésznek, aki mint Beethoven-interpretátor,

nagy hírnévnek örvend. A művészt Gönczy Mór kul- \ tuszminiszteri osztálytanácsos fogja kisérni.

— Emlékeztető. Ma este 6 órakor a kath. ka- | szinó estélye a Cecil-egyesületben.

— Esküdtszéki tárgyalások. Ezen évben a? első isküdtszeki ülésszak tárgyalásai holnap kéz ődnek. február 17-én tárgyalás alá kerül gyújtogatással vádolt tertész Sándornak bűnügye. Február 18-án gyujtoga- ás kísérletével vádolt Horváth Géza bűnügye. Febr.

9-én szándékos emberöléssel vádolt Labancz György ninügye. Február 20-án halált okozott súlyos testi iértéssel vádolt Szabó György Nikodém bűnügye február 21-én hálált okozott súlyos testi sértéssel rádolt Paray József és Béres (Bánó) Gyula büntette, l'ebruár 22-én halált okozott súlyos testi sértéssel rádott Moldován György büntette.

— Monográfia. Szatmár-Németi sz. kir. város nonografiájának szedését a budapesti szerkesztő-vál- alat az elmúlt hét folyamán megkezdte. E műnek valamennyi része helybeli irók tollából került. A íözigazgatásnak mindössze még csak egy gazdasági igáról nincs fenn Budapesten a kézirat. Remélhető logy a mű március végén megjelenik.

— A szinház ügy. A szinügyi bizottság ujabbi három évre Krémerrel kötött szerződést, — ezt a szerződést a közgyűlés két szavazat többséggel megsemmisítette, a bizottságot utasította uj pályázat hirdetésére. A határozattal tehát Krémer további itt működésének vége. Alkalma lesz a városnak más színigazgató társulatában gyönyörködni és a németi-részi képviselőinknek, a kik a döntéshez majdnem kivételnélkül hozzájárultak, az összehasonlitást a bonitás tekintetében megtenni.

Azok, akik a szinügyi bizottság javaslata ellen foglaltak állást, a várost nagy kockázatnak tették ki. Krémer vezetése alatt a városnak soha sem volt anyagi kérdése a szinházzal. — Ennek pedig egyszerű oka az, hogy Krémer megtakarította a garasokat, nem dorbézolta el, —r mint elődei tették és mint utódai tenni fogják. Fizetett rendesen, — ezért rend volt minden vonalon. Akik pedig színházban egyebütt

is megfordultak, azok láthatták, hogy a mi igényeinket kielégítette.

Nem az volt a baj régen sem, hogy színházi publikom nem lett volna. — hanem az, hogy ha jó bevéteie volt a színháznak, — az igazgató pezsgős vacsorákon és kártya estélyeken szórta a pénzt. Ezért nem jutott a katona zenekarnak, nem jutott a sze! mélyzetnek ; züllésnek ment a társulat, még enni sem kaptak a színészek.

Mikor mindezek a mizériák megszűntek, akkor ; a régi állapotokat sírják vissza. Adja Isten, hogy a többség ne csalatkozzék, ha pedig csalatkozni fog, jó arra az a névszerinti szavazás, hogy a leendő színigazgató pártfogására siessenek németi polgártársaink páholybérletekkel és az anyagi gondokat eloszlattas- | sák. Egyszersmind, ha majd nem lesz, aki a 3000 ko- \ rónát a katonazenekarnak megfizesse, a miért a város felelős : összerakhassák.

Ha az uj direktor nem tudná az igényeket kielégíteni, azok, akik Krémért nem akarják, a felelősséget mégis csak a szinügyi bizottság nyakába varrnák.

i

tyának, dehogy nem. Ellenkezőleg. Mindig az volt a legfőbb ambíciója, hogy megtanulja . . . Hogy néki elve volna . . . ?

Valami apró, fürgeszemü emberke zavarta meg Simon Jóskát töprengéseiben. Odalépett hozzá s minden bevezetés nélkül bemutatkozott:

— Gejzír Béla vagyok. Üdvözlöm, önt uram. Melegen gratulálom, mint elvtársat. Ó, mert én is kártya-ellenes vagyok. Bizony a mai energia-szegény és akarat-gyönge világban nagyon meg kell hogy becsüljük egymást, mert kétségbeejtőn kevesen vagyunk ... Az emberek kilencvenkilenc százaléka rabszolga. Rabszolgája saját gyöngeségének. A szabad ember ritka, mint a fehér holló. Mint a fejedelem a szolga-taj között . . . Nemde, a szabad ember is fejedelem ? Király. Az apró lelkek persze nem értik meg: milyen nagyszerű dolog királynak lenni és uralkodui. Uralkodni ön magunkon. Uralkodni szenvedélyeinken . . .

És egyre több hévvel, egyre lelkesebben beszélt a csillogó szemű emberke az energiáról, a lelki-erőről, az akaratról, a belső harcokról és az individuálitásról.

Simon Jóskának tetszett ez a beszéd. Kezdte belátni, hogy ő voltaképen nem közönséges tucatember, hanem egyéniség, aki ellen tud állani a szörnyű kisértéseknek, aki parancsolni tud a hatalmas vadállatoknak: a szenvedélyeknek.

Hazamenet már erősen meg volt győződve, hogy benne akaraterő, energia lakozik. Ez a tudat büszkévé tette. Nyakát egy kissé hátraszegte s a testét egyenesre húzta. És kemény, ütemesen pattogó léptekkel igyekezett hazafelé

Amikor az utcájába fordult, egy picinyke fénysugár tűnt föl neki, mely perdülve csillogott az utca zuzmarás kövezetén. Az a fényfolt jómessze volt tőle | de a szemébe ötlött, mert az ő kis földszintes laká- ' sának ablakából gördült elő . . Hm, tán a függöny nincs kellőkép lebocsátva . . . Aztán, mintha valaki állana ott a háza előtt. Igen, egy beburkolt alak hajladozik, imbolyog az egyik ablak alatt.

— Valami tolvaj lesz, — gondolta magában Simon Jóska — ezzel erélyesen kellesz elbánni.

És örült, hogy itt mingyárt bemutathatja valakinek az ő energikus voltát. Maga elé képzelte a tolvajt, aki sunnyogva, lesütött szemmel igyekszik előle elsomfordálni. Aztán csak úgy, gondolatban keményen ráripakodott:

— Mit keres maga itt f He ? 1 . . .

De ezt a hangot nem találta elég erélyesnek s egy árnyalattal keményebben förmedt rá :

— Azonnal takarodjék innen, ha nem akarja, hogy . . .

Az az alak ott az ablak alatt alkalmasint a 1 léptek zaját neszelte meg, mert hirtelen, sietve sorapolyodott el az ablak alől. Azután szemére húzta kalapját, belegubbaszkodott a kabátjába és lassú, közömbös léptekkel indult meg. Mintha csak sétálgatna Szemközt jött Simon Jóskával.

— Ez még sem lesz tolvaj — gondolta magában Simon Jóska. — Ha tolvaj volna, kerülne . . . Aztán meg úri embernek látszik.

De ahogy a lakásához ért s egy kis szakadást vett az egyik ablak függönyén észre : tisztába jött a helyzettel ... Az asszony a lefekvés előtti toalettjét végzi és az a pimasz . . . Most már bánta, hogy még össze sem szidta . . . Hogy igy, meg úgy nem szégyell úri ember létére . . ?

— No, de az asszony kikap tőlem, — dörmögte magában Simon Jóska — Miért rongyos a firhang?

Az asszony épp a haját, szép aranyszőke, ragyogó haját fonta be éjjelre, amikor a férje benyitott. Hálóréklije nyitva, tágan libegett rajta : patyolat nyaka fehéren villogott ki alóla.

Simon Jóska bosszúsan mordult az asszonyra:

— Te oly fesztelenül érzed igy magad. Nem is gondolsz arra, hogy lyukas a függöny.

— A függöny ?

— Igen, a függöny. Az utcáról bárki beláthat.

— Ezen könnyen segithetünk, — szólt az asz- szöny kacéran nevetve. — Hogy ne lásson be senki egyszerűen lesrófoljuk a lámpát.

(^zámtalan hála és elismerő

nyilaikozat bizo- nyitja, hogy a

csüz- és köszvény-balzsam

biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona.

Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ

drogueriájában és bármaly gyógyszertárban

6 koronás megrendeléseket a péne elflle beküldése mellett bérmcntuan szállít a késd

FRIED SÁNDOR í"\é'"r-------------------------József Főheroeg‘-h«e

—-. cimzett gyógyszertár ■ uamwmcr BUDAPEST—RÁKOS PADOT A.