Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-12-30 / 104. szám

XII. évfolyam. /\ i Szatmár, 1908. december 30. Szerda. 104. szám. r -.A FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: e,jész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. F.gyes szám ára 10 fillér. itAPVEZkH: j 3ZF.RKESZT0SES ÉS KIADÓHIVATAL: Dr. K E L E M L N SAMU I Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ORSZ. KÉPVISELŐ. I J J J ’ FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: ===== Telelőn-8Mm 80.== Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. MindenoemS dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban ftzetandók. A bankbizottság. Keservesen, fanyalodottan kezdte meg a bankbizottság ülései!. Olyan elkényszeredetten szólalt fel az urak nagy része, mintha valami fanyar, éretlen almába harapott volna. Halasz­tani, halasztani, ez a mottó, mely végigharsant minden ülésen és hiába minden sürgetés, min­den erélyes felszólalás, mind azzal intézik el, hogy az ügy sokkal fontosabb, semhogy egy­két hét miatt érdemes lenne elhamarkodni a dolgot. Egy közelebbi ülésen is az volt a nézete Széli Kálmánnak, amikor Holló Lajos ki akarta mondatni, hogy január első felében feltétlenül érdemlegesen határozzon a bizottság. Széli Kálmán úgy véli, hogy még nem érett meg a dolog kellőképen, kár a nagy sietségért. Ejnye, ejnye, Széli csakugyan komolyan és. megfontoltan mondja ezeket és még annyit akar töprengeni azon a kérdésen, előnyös-e vagy káros a nemzeti banknak fölállítása, hogy még egy hónap múlva sem juthat, dűlőre? Istenem, hiszen szép dolog a habozás, de ebben az esetben nincs mit habozni. A nem­zeti bank kérdése a kiegyezés óta állandóan napirenden van. Annak ma már vagy negyven esztendeje. És nincs azóta számottevő politikus, aki életében legalább egyszer, ellenzéki korá­ban — fel ne szólalt volna az önálló bank mellett. Tanulmányok, irmok százával jelenlek meg, amelyek mind ezzel a kérdéssel foglal­koztak. Legutóbb is végig házalták az összes pénzügyi tekintélyekéi, kinek mi a véleménye e kérdésben. Es most egyszeriben előáll a vén habozó és haboz, haboz, akárcsak a borbély szombat estéjén. Alapos a gyanúnk, hogy ennek a habo­zásnak távolról sem hazafias gond a rugója, nyitja. Az a Szél! Kálmán, aki eddig mindig a közös bank hive volt, aki pénzügyminiszter és miniszterelnök korában még a gondolattól is megborzadt, hogy valaha az áldott unió (bo­ruljunk térdre előtte) megszakadhat, az semmi esetre sem fog most egyszeribe más meggyő­ződésre jutni. Aki a bankközösség lelkes hive volt, az önmagát tagadná meg, ha most hirtelen más álláspontra helyezkednék. Ezt az önérzetes po­litikus nem teszi és nem is teheti. Nem fogja tenni Széli Kálmán sem. De hát akkor mért nem nyilatkozik. M‘t bujkál, mit hitegeti az országot rejtélyes nyilat^..—.tokkal ? Nem tudjuk maguknak máskép megma­gyarázni a dolgot, minthogy a régi rendszer e megmaradt emberei titokban valamit várnak, remélnek. Vagyis másszóval puhitásokról van szó. Parlamenti alkudozásokról, adásokról és vevésekről. Ez pedig nagyon szomorú és nagyon kel­lemetlen dolog. A kulisszák mögötti tárgyalá­sokat nem vesszük szívesen, mert a nemzet nagy érdekei sokkal szentebbek, semhogy alku tárgyát képezhetnék. Igen, megfontolást érdemel, hogyan, mi- képen szervezzük a nemzeti bankot. De ezek csak részletkérdések, amelyek az elven, a nagy, szent elven mitsem változtatnak. Az elv pedig az, hogy Bécstől teljesen független, minden izében önálló magyar jegybankot akarunk és követelünk. Ezen nincs mit vitatkozni. És ép­pen azért, mert a dolog tiszta és világos, semmiféle kertelésnek helye nincs. Elvárjuk a bankbizoltságtól, hogy meg­teszi a kötelességét és már legközelebbi ülésén határozott állást foglal az önálló bank mellett. Azután tanácskozhat tovább, amig jól esik, akkor azután mi is ráérünk várni. Nagyon sok bonyodalmat meg lehelne előzni, ha idejekorán, világosan és értelmesen körvonaloznák, miként akarják az egyes prob­lémákat megoldani. Ezt a világosságot kérjük ebben a kérdésben is, mely nemzetünkre nézve nemcsak nagy, de életbevágó fontosságú! — Uj tanítási terv az elemi iskolákban. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1907. XXVII. törvénycikk alapján most uj tanítás- tervet adott ki az elemi népiskolák számára Az uj tanitásterv a magyar nyelvnek olyan mértékű tanítá­sát biztosítja a népiskolákban, hogy a nem magyar T A R O A. Hamu. Irta ; Horváth István. Van az ember életében sok olyan motívum, mely az emberek előtt többször határtalan megbecsülést és ragaszkodást von maga után irányunkban. Sajnos, ezek a motívumuk, helyesebben mondva sajátosságok — melyeket joggal mondhatni egyéni sajátosságnak — a legtöbb bajt. hozzák reánk. Az embert a sors, ha valamivel megáldja, megajándékozza, vollaképen nem is sejti, hogy ezzel csapást mért reánk. Életünkben valósággal vértezve kell lennünk a küzdelmek hevében bennünket ért támadások, sérel­mek ellen. S ha valakivel szemben e tekintetben a sors mostohán, vagy szűkkeblűén járt el, úgy ez ki van téve örökös lökdösésnek, taposásnak és huzavo­nának. így jár az, akit a sors érzékeny lelküleltel és szerető , szívvel vert meg. A sors lán: áldásnak titulálja, ámde az általános emberi tapasztalás ezt elnevezte csapásnak. Mert nem más, mint határozot­tan Istenverés és csapás. Akit az Úristen érző, érzékeny és szerető szívvel vert meg, az vagy el van veszve, vagy legalább is egész életére szerencsétlenné van téve. Ilyen napsugártalan, szürke, egyhangú, havas téli napon erről a témáról tartom aktuálisnak elmél­kedni-, vagy talán a bennem rejlő titokzatos erő szug- gerálja rám. Elében idéződnek — önkéntelenül — a régmúlt idők emberei. Akik már nem élnek, akik már meghaltak. E-zembe jutnak ilyen szomorúan hideg, egyhangúan una'mas téli délutánon azok a régen le­tűnt szép idők, amiket azokkal együtt töltöttem el, akik már a múlt emberei, akiknek csak már a szel­lemeik és lelki fényük jön elém. Hozzám. Szép sorjában hozzám jönnek és csöndesen, siri hangon elbeszélgetünk. Arcukról a megelégedettség, a végtelen lelki nyugalom tükröződik le. Én legalább ezt igy látom, vagy gondolom. És módfelett irigylem őket. Hogy megszabadultak a földi pokolból, a tüle­kedések, küzdelmek undorító színpadáról — boldog- ságos, szépséges tudat tölti el finom idegzetüket.. És ők mosolyognak. Valamennyien mosolyognak. Aztán elmennek. Mind elmennek és én egyedül maradok. Húsán, szomorúan, összetörtén. És én kiné­zek az ablakon, ahol más nézni valóm, más szóra­kozásom nem akad, mint nézni a nagy, fehér-havas mindenséget. Majd tollat, fogok és Írni kezdek valami pesszimizmussal telt, keserű dolgoh Idegölő izgalom­mal serceg a toll, amit nem birok soká hallgatni, Felkelek és odacsapom a tollat. Napok óta nem sike­rül a dolog . . , Ma megint más fog tárcát írni . . . És a regény folytatása ? . . . Ejh ! irja meg más ; most nem tudok írni. Ma nem; talán holnapután sem és azután ? . . . Azután, azután. Mit törődöm az azutánnal! Én a ma embere vagyok ... És hirtelen habkönnyű, alig látható jelenség libben a szobámba. Csendesen, hangtalanul. Hirtelen megszakad ideges gondolkodá­som és egész testemben megremegek. De nem a féle­lemtől, hanem az örömtől . . . Ismét a múlt embere vagyok ; inkább mindig a multté, mint egy pitanatra a jövőé . . . Örömmel sietek elébe, hogy átöleljem, hogy úgy istenigazában a szivemhez szorítsam. De ő hevesen int, hogy maradjak. Éz lehangol. De Ő megvi­gasztal. Majd leül és vele szemben én is helyet fog­lalok. És ö beszélni kezd. Beszédje a régi. óh, ez a szó »régi*, sokat jelent. A hangja alig változott vala­mit. Az alakja, az arca és a szive: a régi. Minden a régi. Csak a két szép, beszédes szeméből tűnt el örökre a fény, a sugár. Ez halt meg, de ő nem. Hisz eljön néha-néha hozzám és beszélgetünk. Együtt, egyedül. Én, meg ű. Óh, ez a duett, valamikor, nem is olyan régen, mily sokat, mily idillikusau szépet, jelentett. De ennek már örökre vége. Majd körülnézett szobámban és jóságos szeme egy hármas képen akadt meg. Hosszan nézte és tel- sóhajtott. Majd köny lopódzott a szemébe és reám nézett. Megnyílt a nagy újévi vásár! Szatmár, Deák-téren, a Fehér­ház mellett a =— Korai Árminé kész férfi-, női- és gyér- mekruha üzletében, a Ixol n legolcsóbb árak mellett •••••••••••••••••••••••••« nagy választékban kaphatók : férfiöltönyök, télikabátok, utazó­bundák, különféle gyermekruhák, valamint az előrehaladott idény miatt a legelegánsabb női kabátok SMF* leszállított árakért. ""MV

Next

/
Thumbnails
Contents