Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-12-24 / 103. szám

SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. december 24. millió lelkek nehéz rabláncait s oszt igazi ál­dást országoknak és nemzeteknek. Az a sze­gény kisded, aki 1908. évvel ezelőtt idegen ember könyörületéből nyer magának pihenő helyet, ahonnan azonban nem sokára menekülni kellett, később országoknak imádott kedvence lett s világbiró fejedelmek, császárok és kirá­lyok szállanak le trónjukról, hogy azt a rneny- nyei királyt üdvözöljék, akinek »nem volt helye, a hová fejét lehajtsa«. Még ma is a világnak hatalmasai zarándokolnak el arra a helyre és mélységes áhítattal leborulnak ott, ahol ő kol­dus szegénységben született. Mi is, kik lelkünk teljességéből érezzük azt a végetlen örömöt és igazi boldogságot, melyet e világnak hozott, itt a magunk szivé­ben is, melyei ő imádság helyévé szentelt föl, az angyalok seregével együtt hangoztassuk ma is a hit eme háláját: »dicsőség a magasságban Istennek*; a remény imáját: »békésig e földön*; s a szeretetnek őszinte fogadalmát: »és az em­berekhez jó akarat«. Dr. Márk Ferenc. 2-ik oldal. ___________ Sett enkedés a politikában, A magyarság politikája sohase volt set­tenkedő, alattomos, mindig nyíltan és őszintén megmondottuk, mit akarunk és mért akarjuk. Most azonban, úgy látszik, egyszeriben más elvek léptek homloktérbe a politikai életben, — és ma mindenki boldog, ha óvatosan, fölülte óvatosan eltitkolhatja azt, ami meggyőződése, terve, akarata. Legfontosabb gazdasági és politikai kér­déseinkben ezt a settenkedést találjuk. A struc madár eljárását követjük, ki azt hiszi, hogy menten fel nem ösmerhetővé válik, ha fejét a a sivatag homlokjába temeti. íme, csak a legközelebbi múltak esemé­nyei: A bankkérdésben sehogy sem akar szint vallani a kormány. Még csak egy-két hónap és a kérdés amúgy is felszínre kerül, miért hát ez a bujkálás, ez a fölötte ravasz és óva­tos nyilatkozás, mely mindenről beszél, csak éppen a Bodóné vásznáról nem? A képviselőház egyik tetemes része, Justh Gyulával az élén, sürgetően és követelőén kérdi a kormánytól, milyen eljárást fog követni a lejáró bankszabadalom megújításánál. Es mi a válasz? Érzékenykedés, hivatkozás az egyéni j becsületre, bizonytalan körmondatokba foglalt homályos sejtetések, hogy ime, úgy, ahogy, valahogy csak lesz, mi is azt akarjuk, amit más akar, más is azt akarja, amit mi akarunk, szóval minden, csak az nem, ami a dolog lé­nyegére tartozik. Azután itt van a bosnyák annexió. Újabb és újabb áldozatokat hozunk abban a remény­ben, hogy ezen áldozatoknak használ, is fogjuk látni és a kormány megint csak veri a mellét, hogy legyetek nyugodtak, meglesz, meglesz, majd valamikor ... Es ugyanakkor a bécsi képviselőházban Lichtenstein herceg, a legtekintélyesebb osztrák parlamenti párt egyik feje, már előre is lilla- kozik minden olyan törekvés ellen, mely Boszniának a Magyar királysághoz való csato­lását eredményezhetné. És az egész osztrák parlament, mely végre mégis csak számottevő faktor ebben a kérdésben, egyöntetűen állást foglalt Lichtenstein herceg mellett és egyhangú lelkesedéssel tiltakozik a magyarok nagyzási hóbortja ellen. Nos, ha az osztrákoknak időszerű e kér­dés fölvetése, — mért időszerűtlen nekünk ? Mi kár háramlanék reánk abból, hogy mi is már előre leszögezzük álláspontunkat, amelyből egy tapodtat sem engedhetünk és amely egyet­len mondatba foglalható össze, hogy Bosznia j történeti jogok alapján csakis a mienk lehet. Az osztrákok nézete szerint e történeti rr jogunkat már elvesztettük. Ok, úgymond Lich­tenstein herceg, nem elfakult pergamentekre támaszkodnak, hanem az élő jog alapján kö­vetelik maguknak Boszniát. Ez az elő jog pe­dig szerintük az, hogy osztrák pénz és vér szerezte meg harminc évvel ezelőtt Boszniát. Nos, ebben az okoskodásban olyan perfidia rejlik, melyet szó nél ül hagynunk nem lehet és nem szabad. Mióta az osztra.. a legrosszabb esetre is | közös hadsereg és közös pénzügy ? Micsoda kö- ! zösség az, melynek mi csak kárát látjuk és ! minden hasznát osztrák szomszédunk szedi el! j Hol az az élő jog, melyre az osztrákok j támaszkodhatnak ? Mi sem elfakult pergamen- j tekre hivatkozunk, de igenis hivatkozunk a I mwgaimsasKVü rüimnnrf követnék. Éjféli harangszóra áhítattal mennek a uh- i sere s harangzúgás, zsolozsmák hangjai mellett át­érezni vélik azt a nagy igazi testvéri szeretetet, mely a Megváltóban mindvégig oly hatalmasan lobogott. Emberek, a Megváltó születésének évfordulóján, ne csak erre a napra, ne csak órákra, percekre térje­tek magatokba, hanem kövessétek az Ur hitvallását, nemes tanait, hogy ez élet, mely rut küzdelmeivel . oly sok megaláztatással, oly sok szenvedéssel fizet munkátokért, legalább a hitvilágában nyerjen vigasz­talást, hogy olt, hol az érdemet az érdemekért, a törekvést a törekvésért, a jót a jóért magáért jutal­mazzák, mindnyájunknak egyenlő mértékkel mérnek s nem a külső, hanem a belső lesz az, mely a jutalma­zások alapját képezik! Asszonyoknak. Budapesti levél. December hó. Karácsony hava! Gyermekek öröme ! Szent szeretet ünnepe ! Jövel ! Ide s tova két. évezred óta eszlendőrői-esztendőre megújuló, unott, elcsépelt szó­lások. Ebben a fekete, ködülte, sáros világban a fe­hér karácsonyt méltatni ép oly hiú erőlködés volna, mint uj ötletekkel megénekelni akarni a szerelmet, ifjúsá­got, madárcsicsergégt. De meg a hiúságnak, önzésnek í ebben a vásári zajában szinte rösteljük nemesebb indulatainkat, igaz érzéseinket s ha vannak ilyenek, inkább leplezzük, letagadjuk, semhogy a cinikus vi­lágnézet pálcát törjön fölöttünk naiv, érzelgős lelkek fölött. Ez a világnézet azt tartja, hogy a karácsonyt., is puszta önzésből ünnepeljük meg, mert szeretteink öröme, boldogsága elsősorban a mi örömünk, s ez a magyarázata annak is, hogy a karácsonyfa kultusza örök . lesz, mint az emberi önzésé, mint magáé az örök zöldé. De meneküljünk ebből a borongós hangulatból egy szebb, vidámabb világba, oda, ahova feladatom szólít, oda, ahová egy jól sikerült toallet bő kárpót­lást nyújt az élet száz apró bajáért. Karnevál adóki­vető bizottsága ma-holnap permanenciába lép és nyilván megint csak emelni fogja az adót. A hölgyek lázas sietséggel latnak hozzá megrendeléseikhez, ne­hogy a férjék, családapák meg idejében a fölszólain- las jogával éljenek. Az idei farsang divatja is a klasszikus stil je­gyében indul, On reviem toujours — s valósággal visszatértünk az ókori népek viseletéhez. Lnssu volt az átmenet, de csaknem teljesnek mondható. Görög a stil as egész vonalon. Alkalmam volt látni Monaszterly és Kuztnik Szervita-téri előkelő cégnek legújabb, szen­zációs kreációját, Szilassy Mici úrnő kelengyéjét. A menyasszonyi toallet és a világoskék látogató posztó­ruha, a szabó művészet valóságos remekei. A jónevü cég számotvetve a gazdasági pangással, szinte hihe'et­koronázási esküre és hivatkozunk arra, hogy magyar fiuk vére hullott el Bilek és Magltlj alatt. De mondom, nem akarunk most polemi­zálni Bécscsel. Meguntuk már a. kofáskodást és tisztában vagyunk azzal, hogy minden vitás kérdést csakis ököllel tudunk elintézni. De, hogy ennek az ökölnek ereje és súlya legyen majdan, szükséges, hogy az egész magyarság egy táborban legyen. És pedig oly táborban^ mely nem az éj sötétjében lappangva bujkál, hanem amely nyill sisakkal, emelt fővel áll ki a porondra. Hagyjunk tehát föl azzal a politikával, mely még a legsürgetőbb kérdéseket is dodonai orá­kulumokkal akar elodázni, hanem igenis, vall­juk nyillan azt a követelésünket, hogy magyar jegybank és Bosznia országunk testéhez való csatolása nélkül egy percig sem maradunk lo- vább közösségben Ausztriával. Színház. A dollárkirály nő. Az újabb operette-királyok triászában Fali Leó a harmadik, de jelentőségre nézve, nem az utolsó. Lehár és Slrausz Oszkár színesebbek, invenciózusabbak es termékenyebbek, de Fali Leó zeneileg komolyabb és tartalmasabb. Ő inkább a vig operák jövendő mestere és a nein könnyed, subtilis operettek zeneköllöje. A dollárkirálynő is inkább ope­rai színvonalon álló mü, mely nem olcsó hatásokat keres, nem kupiék révé'i akar népszerű lenni, hanem Offenbach iskolájának útmutatása szerint kíván a mű­vészetben érvényre jutni. Ez az iskola természetesen más librettót igényei, mint aminő a Dollár-királynőé, mert ez túlzottan opgrette-szerü. Lépten-nyornon érezni lehet, hogy a vertelen szöveg mennyire befo­lyásolta a genialis zeneszerzőt. Viszont azt is érezzük, hogy a magasan szárnyaló zenei gondolat néhol tel­jesen átformálja a darab léha cselekményét. Mindezek dacára a Dollárkirálynőnek úgy Becs­ben, mint a budapesti színpadon óriást sikere volt és a zene olyan népszerűségre tett szert, hogv amikor hozzánk került, már ismert melódiákban gyönyörköd­tünk. A darabot Krém er is szinre hozta egyetlen egy­szer : az utolsó előadás estéjén. Rá sem ismertünk most, bogy a Heves Béla rendezőjének gondos keze munkáját láthattuk a szombat esti bemutató alkalmá­val. A szereplők — egy-kettő kivételével, akik ig n gyöngék — szépen megálltak helyüket és a karéne­kesek is buzgalommal lujták a nehéz partitúra együtt teseit. Különösen meg kell dicsérnünk Tibor Lórit es Balia Mariskat, a két kedvelt primadonnát, akik úgy elegáns megjelenésükkel, mint énekszámaiknál méltók voltak a közönség tapsaira. Kitűnő volt Érczkövy bá­rója és főleg az ő szép baritonjának tudjuk be, hogy az »ispiláng«-dalt Bállá Mariskával hatszor kellett megismételniük. Ügyes volt Somogyi és Sipos egyen­ruhás yanke-ja, kedélyes tröszt-elnököt mutatott be Rónai és eüenallhatatlan derültséget keltett. Gárdonyi len olcsó árakon kinálja Paquin és Doucet párizsi világcégek modelljeit. A készletben általános feltűnést keltettek egy pávakék posztóból készült zsurkosztüm egyazon szinü ottomán seiyernkabáttal, egy rozsda­vörös ottomán ruha, sok-sok bájos esti öltözék, szín­házi köpeny. E ruhadarabok a legfejlettebb, legkénye­sebb Ízléssel szemben s helyt állanak és az idei di­vatnak bizonyára irányt fognak szabni. A karácsonyi ajándékok megválasztásánál két­ségkívül akkor járunk el bölcsen, ha a szépet hasz­nossal egyesitjük. Egy nőismerősöm azt az elvet oly leleményességgel valósította meg, hogy férjét egy ér­tékes perzsa selyemszőnyeggel lepte meg, amelyet természetesen a saját budoárjában helyezett el. Az Adorján és Ágoston Váci-utcai cég ezúttal valóban kitett magáért. A Kelet szőnyegiparának akkora gaz­dag választékát halmozta föl raktárában, hogy bár­mely világvárosban is méltó feltűnést keltene. A nagy fénnyel berendezett üzlet — akárcsak egy ipar­művészeti kiállítás — valóságos bucsujáró helye az előkelő közönségnek. A cipöviseletről és a frizuráról kell még meg­emlékeznem, ir.int a fair asszony külsejének e két­ségkívül igen fontos két tényezőjéről. Korcsolyacipők­ben a fekete és főképen a barna bagaria bőrből ké­szült a fess és praktikus, mert a legújabb szürke és barna szinü bokavédők alkalmazásával jó meleget is tarta­nak. A legújabb divat tekintetében egyébiránt teljesen Első rendű koksz-, brikett­porosz kőszén, és kovács-szén Szatmár, Árpád-utca 13-ik szám. ♦♦•»♦♦♦Kapható: ♦♦♦♦♦♦ REITER * ROTH Telefon-szám 183.

Next

/
Thumbnails
Contents