Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-02-09 / 12. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. február 9. kért megfelelő módon hozzáférhetővé tennék az ovodát az utak rendbehozásával s igv az apróság révén a nyaktörés, lábtörés vagy meghűlés nélkül juthatnánk mi is a piac és Ka- zinczy-utca felé. Másik baj, hogy a Kinizsy-utcai áll. iskola át van engedve az iparos tanoncoknak az esti órákon s vasárnap délelőtt 10—12 s délután 2—5 óráig. Ez a baj sok más nagyobb bajnak szülő oka, Rajzoljak-e le egy 12—20 esztendős iparos tanoncot ? Ki nem ismeri ezt a fajt ? Elsősorban is a 8—10 éves gyermekek padja nem megfelelő nekik. Másodsorban nem kifogástalan tisztán járnak az iskolába s nem valószi- nütlen, hogy a járványok terjesztésében igen sikeresen működnek közre ! — Tehát elemi iskolába más gyerekek helyére ültetéssel egyáltalán nem valók ! De a kényszerűség miatt csak tűrhető volna ; azonban éppen a Kinizsy-utcán — tehát egy elég szűk utcában — a hol még a világítás is elég kívánni valót hagy maga után: nem volna megengedhető sem közegészségi, sem közbiztonsági szempontból! Többször olvastam egyik-másik helyi lapban (Beküldetett), (Valaki), (Egy adófizető polgár), (Kinizsy-utcai lakos) aláírótól megrovási kalandot ezen bölénycsorda elvonulásáról, magam is szemtanúja voltam néha egy-egy kellemes utcai jelenetnek. De ezt a fent tisztelt vadállati csordát itt a Kinizsy-utcában kell megtapasztalni. Nem szólok arról az épületes beszédmodorról, melylyel egymást traktálják. Hallgatással mellőzöm azt a fülsiketítő ordito- zást, füttyöt, sivalkodást, lármát, mit ez a nehány 100 suhanc művel. De a mit még egyebet miveinek, ezt már igazán nem lehet elhallgatni. Havas, jeges hólabdákkal inzultálják a zárdából, zenedéből jövő leányokat; úri nőket nemcsak szavakkal, de mellbe ütéssel kergetnek le a gyalogjáróról 1 A múlt hét valamelyik estéjén délután 5 óra tájban egy úri nő és lánya elindultak hazulról s nehány suhanc — akárcsak Caruso — olyan mozdulatokat tett a többi nagy gyönyörűségére. Ugyancsak az elmúlt pénteken este 7 órakor mentem haza s formálisan leszorítottak a járigazság istennőjének szivébe s a szegény áldozatok szellemei a kiengesztelésben elpihenhetnek. De nincs a törvénykönyvnek oly kegyetlen szakasza, mely a halálfélelem esztendőkig tartó kínjaival sújtaná a gonosztevőt. Mert akkor a komoly törvények kéjelegnek egy amúgy is haldokló, nevezzük embernek lassú, tüzha- lálnál is rettenetesebb mozdulataiban. A vétkes bűnhődjék meg. De a vétkest megkinozni: ez nem a XX. század annyira hnngoztatott igazságos humanismusa. A börtönöket villanyvilágítással, fürdőkkel szerelik fel; a rab elromlott étvágyának helyreállítására a fegyintézeti orvos legjobb tudását síkra viszi; a bün- bánat felkeltésére a fegyintézeti pap a Názáreti édes szavainak mézét csepegteti a bűnös, megsebzett telkekre . . . És midőn az igazságszolgáltatás érmének ez az oldala az emberiséget közelebb viszi a megbocsátás, szeretet Istenéhez, addig a petrovai rablógyilkosság két halálraítéltjének' kínlódásait, lassú halódásait talán szomorúan és megengedett emberi részvéttel kiséljük és kíváncsian lessük, meddig lézengenek azok az árnyak celláikban egyetlen egy eszme társaságában: talán holnap — talán holnapután . . .*) *) A kegyelmi kérvény ismeretlen döntéssel tegnap jött le. Szerk. dáról engem, a ki nem igen szoktam megijedni a magam árnyékától. Am a dolog úgy áll, hogy ha az ember kezében van is bot, de egymagában 50—100 suhanccal szemben alighanem jobb, ha nem használja a botját. Ilyen tömeggel szemben a férfi is csak annyira védtelen, mint a nő s egy gyermek, ha magában van. Elmondjam-e azt is, hogy minden ház falát a pornográfiából vett ékességekkel diszitik fel ? Elmondjam-e, hogy ez a rakoncátlan nép nem átalja — még fényes nappal sem — az utcán végezni el azt, a miről hivatalosan azt mondják, hogy »közszemérem elleni kihágás« vagy »köztisztaság elleni vétség«. És miért ? Mert egy szűk utcán, a Kinizsy-utcán van elhelyezve iskolájuk és kivül esnek a csendőri felügyelet körén! Iparosinasok járnak-kelnek mindenütt, a piacon is, egyéb utcákon is állandóan. Helytelenek, rakoncátlanok mindig és mindenütt. De itt a tömegereje elbizakodottá teszi az egyeseket s a fegyelem, a rendőri ellenőrzés hiánya pedig szinte készteti a megtorlás nélküli csínyek elkövetésére 1 Arra kérem a polgármester urat, mint a hatóság fejét; a főkapitány urat, mint a köz- biztonság első és mindenért felelős őrét, hogy mielőtt ez ügyben intézkednének, valamelyik tanitási nap estéjén — civilben és incognitó- ban — reszkirozzák meg ezt a tanulmányutat 1 Személyesen szerezvén fogalmat ez állapotokról, bizonyára rá fognak jönni az általam alább ajánlandó orvosszerekre. 1. Elismervén a villamos igazgató mérnök céltudatos, jóakaratu munkáját s azon szándékát, hogy a város minden pontja a szükségnek megfelelő módon világitassék meg, kérem : a törvényszéki palota Verbőczy-utcai kapuján alul levő fali-kart a törvényszék kiszögellő sarok részére áthelyeztetni, mert a kiszögellés akkora árnyékot okoz, hogy egész a főkapitány lakásáig sötét van tőle; vagy a mi még jobb volna, a törvényszék emlilett részét az állami iskola sarkával összekötvén, egy ivlám- pát elhelyezni s a Kinizsy-utcai világítást az állami iskola és zárda között jobbá tenni. 2. Ha már ebben a században nem lehet megcsinálni az István-tér megnyitását szemben a Verbőczy-utcával, úgy arra kérem a főmérnököt, hogy a Szabó Pálné házának stylszerü párkányzatát odáig tessék mérsékelni, hogy az ott járás-kelés ne járjon a testi épség veszélyeztetésével ; továbbá, hogy addig is, mig a csatornázás elkészülne, valami módot találjon a belvizek jobb levezetésére; s végül, hogy a Kisfaludy-utca sarkától a Kinizsy-utcáig terjedő utat a tulajdonosokkal műgyalogjáróval láttassa el. Ez utóbbira már volt precedens a Batthyányi-utca rendezésénél, a hol nem várták meg, mig a házak kiépültek az útvonalig. 3. A polgármester urat pedig arra kérem, hogy a Kinizsy-utcából a tanoncokat helyeztesse át a Rákóczi-utcába, a hol is 5 irányban széledhet el ez a féktelen garázda sereg ; szélesebb gyalogjáró van ; kitűnő a világítás és kéznél van a csendőrség. Addig is, mig az iskola áthelyezés megtörténhetnék, a főkapitány urat kérem, hogy iskola idők kezdetére és végére egy-egy szakasz csendőrt alkalmazzon, nem szuronyok, de nádpálcával. Ezek után legyen szabad remélnem, hogy mikor nehány száz polgártársam helyzetén igyekeztem e bajok hü feltárásával segíteni ; szavaim nem lesznek a pusztába kiáltott sző, de ha éppen nem is lesz paradicsomi állapotunk, de nem is mondhatjuk ezután városrészünkre, az »elátkozott városrész« jelzőt! Szatmár-Németi, 1908. február 8. Thurner Albert. Színház. A szinügyi bizottság döntéséhez. A szatmári színházra beadott pályázatoknak immár ismerjük eredményét. A szinügyi bizottság 3 évre ismét Krémer Sándornak adta a színházat — még pedig a szavazatoknak nagy többségével: 12 szavazattal 2 ellenében. Egészen bizonyos, hogy a t»r- vényhatósági közgyűlés jóváhagyólag fogja tudomásul venni a bizottság döntését és igy a színház sorsa jó időre ismét a jelenlegi direktor kezébe van letéve. Hogy Krémer Sándor annak a nagy bizalomnak, melyet működésébe helyeznek — meg fog-e felelni, reméljük és e tekintetben annyi biztosítékot kaptunk is, hogy a 3 évi szerződési idő csak az igazgatót köti, a bizottságot azonban nem, mert egy év után fölbonthatja azt. Elvárjak azonban KrémertŐl, hogy ama kétségbevonhatatlan ambíció és áldozatkészség, melyet utóbbi időben demonstrált, nem csupán kortes-fogás volt abból a célból, hogy ismét mandátumot kapjon, hanem komoly törekvés arra, hogy a színház nívóját emelje és a közönség fokozódó igényeit kielégíthesse. Elvárjuk, hogy jövőre a már ez idényre febr. 15-től szerződtetett kiváló primadonnát : Haller Irmát újból szerződtetni fogja és társulatát minden szakban jó erőkkel szereli föl. Elvárjuk, hogy gondja tesz a darabok stilszerü kiállítására, rendezésére és a karszemélyzet, valamint a zenekar figyelmes és lelkiismeretes szervezésére. Az utóbbiakat különös figyelmébe ajánljuk, mert igy, ahogyan az ma működik —többé nem fogadható el. Alkalmat vesszünk ezzel kapcsolatban a szinügyi bizottság dolgához is egy pár szót szólani. Mindig hangsúlyoztuk, hogy a bizottság a színház dolgainak intézésében nagyon elzárkózik, ami pedig azt eredményezi, hogy a közönség jogosult érdekei még csak meghallgatásra sem találnak. Mint minden nagyobb városban, ahol a színházat kultiválják, nálunk is azt keltene a sziuügyi bizottságnak tennie, hogy a tagokon kivül kebelébe vonjon a társadalomból olyan szakértő és a művészeti viszonyokkal ismerős egyéneket, akik — ha nem is szavazatukkal, — de tapasztalatukkal a bizottság sikeres működését és ezzel a színház fontos, kulturális missióját is mindenesetre előmozdíthatják. Más városban például az igazgatónak minden héten előzetesen be kell a műsort mutatnia és csak, ha a bizottság helyben hagyja, — tűzheti azt ki a direktor. Már most igen könnyen megeshetik, (sőt nálunk igen valószínű is) hogy a bizottság a műsorra kitűzött újdonságokat absulote nem ismeri, mert Budapesten nem látta és a tővárosi lapok színművészeti recensióit sem tartotta érdemesnek elolvasni. Hogy tudjon tehát a bizottság ilyen körülmények között az igazgatónak direktívákat adni, őt ilyen vagy olyan újdonságok, reprizek szinrehozatalára utasítani, egyszóval, hogyan tudjaarepertoirt helyesen ellenőrizni ? Mert ez volna a bizottság egyik elsőrangú feladata és mert e nélkül a közönség egyszerűen ki van szolgáltatva a mindenkori színház-igazgató üzleti érdekeinek. Különös fontossággal bir ez a kérdés most, amikor a kultuszminiszter a vidéki színházak állami segélyezése kérdésében rendeletét adott ki, amely rendelet szerint csupán azon színházak reflektálhatnak támogatásra, amelyek az erkölcstelen és pornográf iro dalmi termékeket nem engedik be színpadjukra. A szatmári színház tehát még csak szóba sem jöhet az állami támogatás megszerzésének kérdésénél, ha a szinügyi bizottság hivatása csupán abban merül ki, hogy minden évben vagy 3 évben egyszer a színházat kiadja és hogy a színházban van egy föntartott támlás-széke a tagoknak, kik azt igénybe sem veszik. A szinügyi bizottság jövő működését tehát föltétlenül intensivebben kell, hogy változtassa. A legolcsóbb bevásárlási ♦♦ ♦♦ H8JT forrás posztó- és gyapjúszövetekben. WEISZ EMANUEL -i ♦♦ ♦♦ Szatmár, a Pannónia melletti ^pj ♦♦ Női kosztüm különlegességek nagyvá- lasztékban! zz
