Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-12-06 / 98. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1908. december 6. SZATMÁR: NÉ M ÉTI. Kassán vásárolva határozottan olcsóbb, mint a központ által szállított szappan. Barta Károly Erdődtelek- ről a sörre vonatkozó kifogásait hozza fel. Mikulka József a petróleumra vonatkozó kifogásait sorolja fel. Hajnal Gyula kijelenti, hogy a pakli-gyufa oly drága, hogy egyet három lillérért kellett adni. Pallai Pál kijelenti, hogy a divatáru cikkek drágák. Nagy Ferenc és Staplóczky István bejelentik, hogy a kávéküldemény kavicsos volt“. Ha előttünk állnak ezek az adatok, akkor kérem, állapítsuk meg egész tárgyilagosan azt, vájjon ezek a fogyasztási szövetkezetek szolgálják-e á célt, melyet szolgálni hivatva lettek volna ? (Zaj jobblelől.) Én tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági életben nincs helye szentimentálizmusnak. Én a szövetkezeti eszmét magasabb fejlődési fokozatnak tartom és az a véleményem, hogy hiába áll ellene a kereskedelem vagy bárki a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezet gondolata hódit, ha a saját maga területén, a i termelő erők egységesítésének területén marad, és ha ' nem azon igyekszik, hogy a kereskedelemnek kisebb j tagozatait leszorítsa, tönkretegye és egy újabb prole- I táriátust teremtsen meg. Meyt ne méltóztassék megle- ledkezni arról, hogy minden proletariátus nem az összetartó erőket, hanem mindig az állam feszitő erőit növeli. Nekünk az kell, hogy legyen a legfőbb törekvésünk, a mint ezt Búza Barna és más t. képviselő- társaim hangoztatták, hogy megteremtsük Magyarországnak gazdasági önállóságát. A gazdasági önállóság megteremtésénél idegen segítségre nem számíthatunk, ezt nekünk a magunk erejéből kell megalkotni. De a mikor ezt meg akarjuk teremteni, akkor nem nélkülözhetjük a kereskedelmet; mert hiszen a mezőgazdaságnak uj irányokat kell keresni, a mezőgazdaság extenzivitását intenzív gaazdálkodássá kell tenni, a parasztot fel kell szerelnünk, hogy ezt az intenziv gazdálkodást kifejthesse. Már pedig intenziv gazdálkodás irányitó kereskedelem nélkül el sem képzelhető; az intenziv gazdálkodásnak életeleme a kivitel, melyet megfelelően csak a kereskedelmi individuali- tis, leleményesség és ügyesség tud létrehozni. Ép ily szüksége van a kereskedelemre az iparnak. Az iparra vár az a nagy feladat, hogy behelyezkedjék az uj viszonyokba és csak akkor végezhet nyugodt termelést, ha tudja, hogy termelvényeí számára megtalálja azt a piacot, a melyet részére csak a kereskedelem képes nyújtani. Hallom itt közbevetett közbeszólásokból, hogy nem a kereskedelmet, nem a legitim kereskedelmet akarják ezek a szövetkezetek megtámadni, csak azokat a kis exisztenciákat tiporják el . . . Csitáry Béla: A tisztességtelen kereskedelmet akarják eltiporni! Kelemen Samu: Minden ilyen kifejezés, t. képviselőtársam, csak jelszó addig, a mig mellette szóló bizonyítékok nincsenek. Én óvakodtam a jelszavaktól. Azt, a mit állítottam, bizonyítottam is, bizonyítottam azokkal az adatokkal, a melyek ezeknek a szövetkezeteknek hivatalos közleményeiből vannak véve. Hát ha azt méltóztatnak mondani, hogy ez nem a kereskedelem, ellen hanem csak a tisztességtelen kereskedelem ellen irányul, akkor miért van kimondva az az elv, és miért szorítják a vidéki fogyasztási szövetkezeteket arra, hogy ők a nagy kereskedelem mellőzésével mindent a központból vásároljanak Ernszt Sándor: Az a baj, hogy egyik sem vásárol. Kelemen Samu: Ha mindnyájan nem is vásárolnak, de erre szorítják őket, és ha ez különösen állami támogatás mellett történik, a miben a szövetkezetek legtöbbje részesül, akkor ez tulajdonképen nem más, mint államilag támogatott monopólium. A kereskedelem nem élhet, ha alsó tagozatait tnegl ontjuk. Az a kereskedelem nem lóghat a levegőben. Ha magát a kiskereskedelmet, a melyből táplálkozik és a melyet táplál, elsorvasztjuk, abban az esetben összeomlik az épület kupolája is, vege maganaLa nagy-kereskedelemnek is. Magyar kereskedelem. Fel méltóztattak hozni a tegnapi és mai nap folyamán — tegnap különösen Tutsek t. képviselő- társam — hogy kereskedelmünk nem elég magyar, hogy a kereskedelem nem pártolja a ’ hazai ipart. Méltóztassanak elhinni, nekem a kereskedelem nem lehet sohasem eléggé magyar. De mikor arról van szó, hogy a kereskedelem nem pártolja a hazai iparcikkeket, akkor méltóstassék meggondolni, hogy ez mindig magán a fogyasztó közönségen, a közönség nagy rétegeinek kitartásán múlik és nem a kereskedőn. A kereskedő mindig tartja azt az árut, a mit tőle kérnek és kell is azt az árut tartania, ha tön kre menni nem akar. Ha most másfelől a nyelvbeli magyarságnak dolgát tekintjük, akkor necsak azt méltóztassék venni, hol vagyunk ma, hanem azt is, hol voltunk rövid idővel ezelőtt. Ha nézzük azt a bámulatos haladást és fejlődést, amelyet az utolsó busz esztendőhen fel tudunk ezen a téren mutatni, ha összehasonlítjuk a megfutott utat a még hátralevő úttal, akkor tudunk csak igazságos bírálatot mondani. Méltóztassék csak megnézni, hogy a gazdasági élet más terein foglalkozó egyéneknél, akik idegen nyelvűek, idegen ajkúak voltak, mekkora a magyarság Hőhaladása és méltóztassék összehasonlítani ezt azzal a szédületes haladással, a melyet a kereskedelem a maga magyarságában felmti- atni képes. A törvényhozásnak olyannak kell lenni, mint a birónak: minden irányban igazságosnak; még a maga szubjektív érzéseit is el kell nyomnia. Mert ha azt kívánom a bírótól, hogy a törvényt igazságosan alkalmazza, az igazságot már ott kell keresnem, amikor a nemzet minden rétege számára meghozom egyenlő igazság szeretettel és egyenlő méltányossággal a törvényt. Nagy feladat az, a legnagyobb szolgálatok egyike, melyeket a magyar nemzetnek tehetünk, ha megszüntetünk a magyar társadalomban minden elszigeteltséget. Aki a magyar társadalom eiszigeltségét teremti meg, súlyos hibát követ el. De aki a gazdasági élet különböző faktorainak elszigeteltségét szolgálja, ha öntudatlanul is, végzetes hibát követ el nemzete ellen. Én t képviselőház, teljes bizalommal vagyok azok iránt, akik a mai kereskedelemügyi kormányzatot vezetik és éppen ezért a kereskedelemügyi tárca költségvetését elfogadom. Színház. Grelclien. A budapesti Magyar Színház legnagyobb sikerű darabját láttuk a szerdai bemutató alkalmával. A Gre/chen, melyet a szerzők „tréfának“ neveznek, bizony egy csöppet sem komoly dolog, — különösen irodalmi szempontból. Mert nem egyéb az, mint irodalmi pornográfia. Igaz, hogy sok szellemmel, franciás ezermesterkedéssel és szinszerüen van megírva, ámde mégis hiányzik belőle a francia bohóságok szatirikus iránya, amely — bárminő keretben — mégis csak a való életet karakterizátja. Ebből a darabból semmiféle tendenciát sem tudunk kihámozni, ha csak nem a főúri hölgyvilág jótékonysági mániájának kifigurázását — és ha igen: akkor ez sem sikerült a szerzőknek. Nem tartjuk érdemesnek a darabbal egyébként részletesen foglalkozni, de azoknak, akik egy estét a frivolitásnak akarnak szentelni és pikantériákon mulatni, azoknak ajánljuk: nézzék meg már csak a kitűnő előadásért is, mellyel a színház minden tagja rászolgált az őszinte dicséretre. A címszerepben Kendi Boriska olyan briliáns alakítást ado't, aminőt tőle soha se láttunk. Szép volt, diskrét, elegáns, pajkos és egy-egy jelenetében valóban művészi munkát produkált. A szőke paróka igénybe vételét minél gyakrabban ajánljuk. Fodor Oszkár (őfensége) értelmesen beszélt és hálás szerepét jól kiaknázta, — de hogy a herceg distingvált, imponáló alakját nem képes visszadni: erről persze nem tehet. Minden tekintetben kitünően ábrázolta Sifos a kamarás szerepét és ha nem csalódunk, azt véljük, hogy ennek a tehetséges, fiatal színésznek a művész-világban jövője van. A hölgyek közül jók voltak még Gömöri Vilma (a bárónő) és Aitner Ilka (Scbwegelman), a kisebb szerepekben pedig Hajnal Ilonka és Várady Jolán, — utóbbi jól tenné, ha szerepét fői yékonyabban tanulná be, vagy pedig a súgót kérné fel több buzgalomra. Rónai, Somogyi és Herczeg — mint legtöbbször — ez alkalommal is pompás humorral játszottak. A színház egészen megtelt. A csókon szerzett vőlegény csütörtöki előadásán az a szokatlan dolog történt, hogy a nézőtér félig sem telt meg. Pedig Bállá Mariska az Ábray Jréu szerepében megérdemelte volna, hogy sokan tapsolják és ünnepeljék, mert a nehéz szerep minden részét kifogástalanul játszotta, dalait pedig sok érzéssel ét hangulattal énekelte. A darab többi szereplői közül kiemeljük Somogyi, Rónay és Gárdonyi Teréz 2 ik felvonásbeli trióját, mely leírhatatlan derültséget keltett. Pénteken a Babái ismételték zonaelőadásban é-s nagy közönség előtt. kezetekhez intéztetett s abban arról panaszkodik a vezetőség, hogy körül van véve négy kereskedővel; hármat ezek közül sikerült neki tönkretenni, a negyedik azonban akkora gazember, hogy sehogy sem engedi magával ezt a műveletet elvégeztetni. Miután pedig oly olcsón árul, hogy vele szembe a versenyt felvenni nem lehet, ennek következtében kéri, hogy járuljon minden egyes szövetkezet néhány korona se- gélylyel a szövetkezet nemes céljához. T. képviselőház! Ha felvetem már most a kérdést, hogy voltaképen mik a gazdasági céljai és mik az eredményei az ekként létesült fogyasztási szövetkezeteknek, akkor azt kell beállítanom, hogy a célba vett eredményeaz, hogy a népet megmentsék az áru- uzsorától, jó és olcsó árut adjanak, és minden hiány nélkül szolgáltassák ki ez az áru. Már most, ha nézem, hogy' e hivatásuknak a szövetkezetek mennyiben feleltek meg, akkor azt hiszem, hogy minden teoretikus vita helyett az lesz a leghelyesebb, ha azokat a gyakorlati eredményeket és számadatokat nézem, a melyekre a még rendelkezésemre álló rövid idő alatt rámutathatok. itt van előttem, t. képviselőház, két nagy szövetkezeti alakulat Az egyik a keresztény -fogyasztási szövetkezet, a másik a Hangya-szövetkezet. Már most, ha vizsgálom, hogy a keresztény fogyasztási szövetkezetek egyik legnagyobbika, a csongrádi keresztény fogyasztási szövetkezet, mily eredményt ért el, méltóztassék megengedni, hogy a mérleg bizonyos tételeit ismertessem. Ez a szövetkezet a maga mérlege szerint évenként 184.652 koronát forgalmaz. E rendkívüli nagy forgalommal szemben a szövetkezet az árun való nyereségképen 43.171 korona 7 fillért mutat ki, tehát az áruértéknek 23 százalékát. Méltóztassék már most a gyakorlati tényekből megállapítani, vájjon lehet-e itt beszélni olcsóságról, lehet-e beszélni arról, hogy a nép az áruuzsorától mentesítve volna ? (Mozgás) Már most ez a szövetkezet, a mely ekkora forgalmat képes kimutatni, és a mely 43.171 korona nyers árunyereséget mutat ki, mégis csak 969 korona tiszta nyereséget produkál, a mi mutatja, hogy mily kezelés alatt áll, — produkál pedig ily nyereséget akkor, a mikor 80.000 koronát, mint a közpojiti szövetkezettől hitelezett összeget ez utóbbi elengedni volt kénytelen, mert a szövetkezeken az behajthatatlannak mutatkozott. Nézzük, most a szövetkezetek másik ágát. Vegyünk elő oly mérleget, a melyet a Hangya egyik szövetkezete bocsátott ki. (Halljuk !) Nem önkéntesen választom ki ezt sem, mért épen azt választom, a melyet a Hangya egyik közgyűlésén, mint minta- szövetkezetet mutatnak be. Ez pedig, t. ház, ahimódi szövetkezet. Ez forgalmazott évi 27.283 korona 64 fillért és ebből kimutat nyereség címén vagyis nyers haszonként az árukon 4.150 korona 82 fillért, a mi az áruk értéke 18 százalékának felel meg. Már most, a mikor tudjuk azt, hogy ezek az áruk mily jellegűek, hogy a cukron, liszten és efféle fogyasztási cikkeken, mily csekély polgári nyereséget lehet szerezni, akkor kétségen felül áll előttünk, hogy ezek a szövetkezetek mindannyian nem szolgálhatják és nem szolgálják azt a célt, a melyre hivatva vannak, mert ekkora árunyereség kimutatásával a fogyasztást olcsóvá tenni nem lehet, legfeljebb más, hasonló üzlettel foglalkozó kereskedő dolgát nehezítik meg (Mozgás.) Giesswain Sándor: Mégis olcsóbb ! Kelemen Samu: Azt mondja Giesswein t. képviselőtársam, hogy sokkal olcsóbb Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam azokat az adatokat, és pedig teljesen hiteles adatokat, a melyek a Szövetkezésben, Bernát István képviselő ur lapjának legutóbbi, november 21-iki számában jelentek meg, és a melyek ismertetik a miskolci kerületi szövetkezet közgyűlésének lefolyását. Adatokkal állok elő, és nem érveléssel. (Halljuk!) Az első felszólaló volt Bodolay István Mezőcsátról (olvassa): „A maga részéről azon kívánságot terjeszti elő, hogy a Hangya a mostani árakat mérsékelje, több fővárosi nagykereskedő árjegyzékét mutatja be, a melyek jutányosabb árakkal szolgálnak, mint a Hangya árjegyzékei Hibáztatja, hogy a központ nem tud jóminőségü hazai gyártású szerszámokat küldeni, javasolja, hogy a „Hangya“ keressen olcsóbb beszerzési forrást. Tas- nády köszönetét fejezi ki Bodolay ezen felszólalásáért. Abrakovics Jenő panaszkodik, hogy a szállított szesz<- ből mindig hiányzik valami, felvilágosítást kér az ellenőrzési költségekre vonatkozólag is. (Megjegyzem, hogy ezek a költségek 108.000 koronára rúgnak. (Zaj.) Megnevez néhány cikket, mely a központnál határozottan drágább, mintha azt a környékbeli kereskedőktől szerzik be. Szódra Károly kijelenti, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb hitel a szesznél és pálinkánál van és különösen panaszkodik a miatt, hogy sok küldeménynél a kitüntetett súlyból hiányzik. Gál Ferenc szerint a kénes gyufa minősége nem kifogástalan, a szállított lapát igen gyenge minőségű. Bockó János szintén az ellenőrzési költségekről kért felvilágosítást és felhozza, hogy például a szappant Természetes dolog, hogy itt bizonyos átmenetnek kell lennie, mert nem teheti tönkre készen levő raktárát, amelyet a kereskedő elöb beszerzett, hitelösszeköttetései is vannak, amelyeket hirtelen megszakítani nem lehet. De fia megvan a nagyközönségben a kitartás, hogy ő ezeket az árukat kívánja, akkor szükségszerűen eléri azt, hogy ezeket az árukat tartják, mert hiszen a kereskedő a maga vevöközönségét akarja kiszolgálni. HÍREK. — Országos képviselőnk itthon. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk december 3-ún hazaérkezett s Budapestről a következő legElső rendű porosz kőszén, koksz-, brikett- és kovács-szén Szatmár, Árpád-utca 13 - i k szám. = ♦♦♦♦♦♦Kaphatói ♦♦♦♦♦♦ REITER is R0TH Telefon- szám 133
