Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-01-05 / 2. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1008. január 5 nálatba"adja számára, holott ezeket csak saját programmja érdekében szabad küzdelembe ▼innia ét nem ezzel szemben álló törekvésekért. A kisebbséget nem a kormányzásnak, hanem a bírálatnak és ellenőrzésnek hivatása illeti meg és a kormányzat, mely őket természetes állomásaikról át s elhelyezi, nemcsak a szükséges ellensúlytól fosztja meg önmagát, de könnyen megalkuvásra vezet a politikai életnek olyan harcvonalain is, ahol a megalkuvás rafir : csatavesztés. Az ilyen politika nem haladás határozott irány felé, hanem tapogatódzás meghatározott ellentétes irányok között. Nem élet, csak exisz- tálás, mert hiányzik belőle az élet lüktető elevensége és az egyéniség ereje. Ebbe a politikába bele lehet törődni, de nem lehet érte lelkesedni, arra pedig teljességgel alkalmatlan, hogy hittel és bizalommal töltse el a lelkeket és megedzze azokat a jövendő küzdelmek számára. Csak ideig-őráig lehet vele boldogulni rövid átmenetre és kerülnie kell az állandó berendezkedésnek még a látszatát is. Ezzel a helyzettel szemben a függetlenségi pártra kettős feladat v:ír. Be kell látnia, hogy a koalíció törékeny virágcserép, melybe ambiciózus kertészek hatalmas délszaki, mérsékelt égövi és törpe északi növényeket gyömöszöltek. Az elsőnek a létföltétele a napfény, a másiké az enyhe meleg, a harmadiké a homály és nedvesség, nehezen élnek meg tehát együtt. Azokat, amelyeknek természete hason- ■ latos és jó ideig együtt fejlődhetnek, meghagyhatjuk egymás mellett, de azokat, amelyeknek természete egészen ellentétes, jó lesz mihamarabb elkülöníteni és saját talajukba ültetni. A pártnak másik kötelessége, hogy oly határozott alkotásra mutasson rá, mely erejét és kormányzati programmjának érvényesülését j minden kétségen felül helyezi. Az önálló Jaank kérdése ezért vált a függetlenségi pártnak oly követelésévé, amely túlnőtt a gazdasági és pénzügyi jelentőségen és politikai erőmérővé lett. Pénzügyi és gazdasági katasztrófa elé vinni az országot senki sem akarja, de amikor önállóságunk és ezzel jövendőnk előkészítéséről van sző, az áldozatok : befektetések, amelyektől eleve visszariadni senkinek sem szabad. A függetlenségi párt céljai nemzeti és nem puszta pártcélok, amiként fennállása is nemzeti szükség volt a múltban ép úgy, mint a jelenben. Ha megszűnt erőtényező lenni, mint ellenzék, mely háttámasza volt a magyar kormánynak az osztrák törekvésekkel szemben, úgy meg kell mutatnia, hogy dereka megmaradt a kormányzaton is. A viszonyok szüksége előtt meghódol, de nem tartja szükségesnek a behódolást. Ha másként lesz, úgy a mai átmenet nem ösvény, amely a függetlenség felé visz, hanem lejtő, melynek alján összezúzott tagokkal találjuk nemcsak a függetlenségi pártot, de a nemzet függetlenségét is. Színház. A Vigadó özvegy. A szatmári színháznak egy pár évvel ezelőtt kedvelt tagja: Tábori Emil egy társszerző segítségével megírta a Yig özvegy paródiáját, melyet a nyáron egyik fővárosi színkörben állandóan műsoron tartottak és amelyet nálunk szombaton és vasárnap mutatott be a társulat. A bohózatos paródia elég ügyesen van összeállítva és Hetényi Heidelberg [szellemes vidám muzsikájával képesítve van arra, hogy egy vig estét csináljon a nézőnek. Irodalmi sikerről persze szó sem lehet, aminthogy a paródiák célja sem lehet más, mint jól megnevettetni a hallgatót. Az előadás zsuffolt nézőtér előtt folyt le és az előadók: Komáromi G., Tihanyi, Rátkai, Győri stb. megérdemelt tapsokat kaptak bohóságaikért, melyek között nem egy ügyes aktuális improvizált dolog volt. A női kar a »férfi« kupiét pompásan adta elő és a közönség meg is ismételtette ezt a piécet, melyet a Királyszinházban az eredeti Vig özvegy utolsó előadásai alkalmával betétként énekeltek. A boszorkány hétfői zónaelőadásán és a János ' vitéz keddi ismétlésén természetesen telt ház tapsolta I a szereplőket. Színészek Szilveszterje. A Pannóniában kedden I este tömérdek ember hallgatta a színészek szilveszteri kabaretját, melyet Tihanyi rendezett és amely bizony nem sikerült úgy, ahogyan azt elvártuk volna. Igaz, hogy a közönség sem viselkedett jól, mert olyan lárma és zaj volt az étteremben, hogy az előadást jóformán hallani sem lehetett. Lehetséges, hogy ez kedvetlenítette el az előadókat, akik közül csupán Tihanyi és Győri produkáltak pompás dolgokat, mig a többiek csak immel-ámmal darálták le mondanivalójukat. A két Conferencier: Vidor és Gyenis bere- kedésig konferáltak, de egyiknek sincs elegendő tehetsége ahhoz, hogy ilyen minőségben szórakoztassák a közönséget. Dicsérettel kell megemlékeznünk azonban a kar-személyzet egy pár tagjáról, akik önálló számokkal szerepeltek és arról tettek tanúságot, hogy nemcsak a brettlin, de a izinpadon is tudnának érvényesülni. A zsnekiséretet a társulat karmestere látta el zongorán, amelyen úgy látszik — nagyobb mester, mint a karnagyi pulpituson. — Előadás után a közreműködők a Pannónia bérlőinek szívesen látott vendégei voltak. Krónika. Buék ! Buék ! Ki érti ezt? . . . Egy pokoli zaj rám ijeszt. Jaj, nekem ront egy vad sereg! . . Ezek tán zulukafferek? De nem, e szörnyű áradat, Ez egy bősz indián csapat. Nekem jön tomhawkjaival, Fülembe harci szót rivall. r Buék! Buék! 0, nem vitás: Ez náluk csataorditás. Hah, itt van már száz indián És huh! . . . brrr . . . buékot kíván . . . Az egyik jön, a másik mén, Ecetes képpel nézem én. Szememen bánat könye ül, A zsebem, ah, hogy könnyebbül . . Sorsom, mondd, mért vagy oly kemény ? . . — 0 jer, jövel, bűvös remény! Múltamban öröm nincs, igaz, De a jövőmben van vigasz. Jövőre, ah, a jövő évbe Belépek én is, belépek én is A buékozók seregébe . . . Karc. JBIi E! ET — Közegészségügy. A lefolyt december hónapban a járványos megbetegülések ugyancsak uralkodtak. Előfordult ugyanis kanyaró 1, torokgyík 1, trachoma 1, szamárhurut 2, hagymáz 8 és vörheny 45 esetben. Összesen volt tehát 58 megbetegülés. Meghalt 4, meggyógyult 25 és gyógykezelés alatt maradt 29 beteg. Az év folyamán az összes járványos megbetegülések száma 552 volt. Remélhető, hogy a beállott hideg és derült idő alatt megszűnnek a gonosz járványoki Már Munkács s Huszt vára s a Beszkidek alja Rákóczit uralja És túl a Tiszán is gyarapszik a tábor Jó kuruc leventék legeslegjavából. Ám a labanc hadak sem maradnak veszteg, Tiszabecsi hídnál összegyülekeznek S tartják nagy erővel No most kuruc rajta! Jöjj át, ha tudsz rajta ! Telve sok füzessel a Tisza balpartja, Az ellent takarja. Könnyű a labancnak megvonulni benne, Nehéz a kurucnak itt szállani szembe; Négy nagy nehéz ágyú vészes tüzét ontja, Rákóci hős népét egybe rontja-bontja, Ha a kuruc részről Egy két ágyú szólna, Hej, de másként volna 1 »Át kell még ma kelnünk I Ha nem győzünk itten, Holnap veszve minden ! — »Át is megyünk Urunk ma a Tisza hidján, Még ha száz halál is, ha ezer a hidvám ! — Zúdulnak a hadak, kacagja az ellen, Gyilkos ágyutüznek kuruc se áll ellen, Sok hős daliának Vérét a föld issza: »Vissza kuruc, — vissza 1« Előáll most Borbély, szól szavát latolva: Egy más tervem volna: Lekerülünk lopva a Tiszapart mentén, Ha velem tart néhány száz elszánt leventém, S ha már nem mehetünk által száraz lábbal, Majd csak megbirkózunk a Tisza sodrával, Úsztasson át aztán Ócskái s a hadja S lesz túl hadd el haddja!« Hát ki jő utánam? Tarpai sok vérem, Egytől-egyig vélem Dolháért még volna egy kis számadásunk A labanccal, — csak már egyszer szembe lássuk!« »Jól van Esze pajtás, legény vagy a gáton! Induljunk hát lopva s keljünk át a gáton.« — Úgy lön; s hol a labanc Legkevésbé várja, Ott csapnak le rája. A maroknyi népet Borbély s Esze hajtja: »Rajta kuruc, rajta !« Kapkod a labancság s első ijedtében Alig áll meg a kard megbénult kezében; Még bele sem szokhat a veszedelembe, Vágtat már másfelől Ocskay is szembe. Két tűz közé kerül Vesztére a német: »De most labanc véged . . !« Száguld a kurucság, mint az ég viharja, Száz halált oszt karja, »Pusztuljon a fattya !« ez a jelszó máma, Négy ágyujok is már a kuruc markába; Kartácstüzet ontva széles utcát vágnak, Szorítják az el'ent a Tisza sodrának. S kit a kard megkímél, Golyó sem talála: Ott vész a Tiszába. — Nyalka kuruc hadja hangos a vigságtul: Megnyílt a Tiszántúl. De most kürtszó harsan s csinál újra rendet, Megszólal Rákóci s igy töri a csendet: »Két győztes vitézem, kit néven nevezlek, E nap diadalát Sohasem feledjük, Nektek köszönhetjük! Te meg Esze fiam, ki szavad beváltád, Vérid’ is megváltád! A tied lesz Tarpa, mig csak élsz, fiágon S veled nemes minden tarpai jobbágyom; Hősi vitézséggel lemostad a vétked, Kegyelembe veszlek ismét Tamás, téged. — S most uj diadalra! Az Isten megáldjon, Vitéz kapitányom!« (^zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo\\f hogy a csóz- és köszyény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában él bármely lyégyizs rtárbae 6 koronás megrendeleerkst a páni elállhat b «küldése mellett bérmenteeen nállit • kierflf: FRIED SÁNDOR jf«,f"--------------------------,Jéztaf Főh«r**|‘-b« •? '..... cimzett gyógyszertár ana BU DAPEST—RÁKOSPALOTA.
