Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-11-15 / 92. szám

XII. évfolyam. 92 szám. Szatmár, 1908. november 15. Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEAIIETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FÜIÍENCY JÁNOS, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-------- Telefon-szám 80.-----— H! nd£nn«u>3 dil»k S»*tRiárcn. a kladéblvatalbao ftzttsadik. A horvát légió. A kutyafáját neki, ez aztán a légió ! Vi­téz horvát testvéreink úgy találják, hogy a szerbeket meg kell fenyiteni és e célra légiót szerveznek, a független horvát király.-ág védel­mére. Százszámra jelentkeznek napról-napra a délceg leventék a légióba, miután a jelentke­zés nem kerül semmibe és amellett a jelent­kezők névsora belekerül az újságokba is. Tud­juk és érezzük mindnyájan, hogy ez a légió nem oda szeretne ütni, ahova néz és ha a szerbekre feni is a fogát, úgy magában inkább egy uj Jellacsicsról álmodik, aki majd szétver közöttünk, magyarok közöli is. Nagy szomorúsággal töltene el bennünket a horvát hóbort, ha nem kellene inkább mu­latságosnak és nevetségesnek találnunk e te­hetetlen erőlködést. Mit is gondolnak magukban ezek az urak, a magyarság idők teljéig békeséggel fogja tűrni, hogy nevét meggyalázzák, törvényeit sárba tiporják? Azt hiszik ezek az urak, hogy azért, amiért már régen nem csapott szét kö­zöttük a magyarság ökle, ők már nyugodtan letagadhatják a magyar államegységet ? Azt hiszik, hogy a független horvát királyság mind­járt talpra áll, ha lelkesen megzsiviőzzák és hogy ők akkor azonnal megszűnnek a magyar szent korona kötelékébe tartozni ? ! Kétségtelen, hogy ezeket az álmodozókat ki kell végre ábrándítani fantazmagóriáikból, mert az engedékenység, mellyel eddig irántuk voltunk, csak még jobban elmérgesiti a hely­zetet. Nagy baklövés volt, amikor a magyar par­lament szó nélkül tűrte, hogy a horvát dele­gátusok nemzeti nyelvükön szólalhatlak fel a magyar parlamentben. Nem vonjuk kétségbe, hogy a horváloknak ahhoz joguk volt, a tör­vény alapján, de viszont joga volt a magyar­ságnak -- az erősebb joga alapján — hogy minden ilyen kísérletet, ha máskép néni, erő­szakkal megakadályozzon. Ha már csirájában elfojtjuk a horvát fé-z- kelődést, most nem kellene olyan keserű piru­lákat nyeldesnünk, amivel például a horvátok- nak a királyhoz intézeti nevezetes távirata, amelyben szintén a horvát királyságot emle­getik. Az ilyen vakmerőséget más alkotmányos államban maga a címezett, a fejedelem utasí­taná vissza, sajna, minálunk ilyen eset nem adódik elé, miután a bécsi kamarilla nagyon is jól tudja, hogy a horvát törekvések nagyon egyirányban haladnak ,vk 5 kisded játékaikkal. Ha azonban a korona részéről nem talá­lunk elég elégtételt, meg tudjuk azt szerezni magunknak mi a saját erőnkből. A horvátosilási törekvéseket magyarosí­tással kell nemcsak ellensúlyoznunk, de le is kell törnünk. A Julián-egyesület nemes mun­kája, hogy magyar családokat telepit Szlavó­niába és azoknak lelki szükségletéről is gon­doskodik, nagyon csekély ahhoz, hogy valami érdemes eredményt mutathasson fel. Az egész magyar társadalomnak össze kell fogni, csak az esetben érhetünk el számottevő sikereket. Ha pénzintézeteink nyereségüknek csak fél­százalékát áldoznák évenkint e célra, egy év­tized alatt egész vármegyéket lehetne ott dél­nyugaton magyarosítani. Hogy pedig hátvédet is teremlsünk e tőlünk messze szakadó hon­fiaknak, meg kell teremtenünk a magyar ke­reskedelmi tengerészetet és a meglevő magyar kézen levő vállalatokból ki kell ebrudalnunk minden horválof. Ha ez ma nem sikerül, si­kerül majd három, négy esztendő múlva, nem kell több hozzá, mint három-négy iskolahajó és állami támogatás. Ha pedig már a tengeren kiszorítjuk a horvátot, akkor igazan le fog tenni arról az őrületről, hogy neki valami fontos kulturmisz- sziója van a monarchiában, meri ő képviseli a tengerészeti elemet ! Színház. A gyermek — Abonyi pályanyertes színmüve — szerdán nem vonzott nagy közönséget a színházba, pedig a minden izében jó előadás méltó volt arra, hogy sokan élvezzék. Az est művészi szenzációja: Várady Jolán alakítása volt, aki Leontina ábrázolá­sával valóban olyan természetes, kedves é* bájos kreatúrát adott, hogy aki látta, sohasem fogja Őt el­feledni. Sipos is (a címszerepben) igen a helyén volt, szimpatikus és értelmes kadétja bármely színpadon elfogadható. Radák Őrnagy szerepét az igazgató meg­felelő fiatalabb drámai erő hiányában Peterdy bá­tyánknak volt kénytelen kiosztani és bár Peterdy na­gyon buzgólkodott, — *z alakítás már nem megfelelő. TAB. s§ Tűnődés. Eltűnődöm rajta, százszor és ezerszer: Ha majd az ujjamra jegyürüt húznak fel, Aranyos kis gyűrűt, sima kis karikát.. . Megére u-e vajion azt a boldog órát!? Azt a boldog órát. Szinte látom .., látom ... ott állasz mellettem, Aranyos, ragyogó* sátor van felettem. Megfogod a kezem. Elmondunk egy imát; Megérem-e vájjon azt a boldog órát ! ? Azt a holdog órát. Igen, igen igy lesz. Jönnek a rokonok, Sok szépet mondanak; de csak rád hallgatok. Te szólsz. Én nézem a gyűrűt, a karikát .. Megérem-e vájjon azt a boldog órát! ? Azt a boldog órát. Zoe. Előítéletek. Az életben sokszor kerülünk olyan helyzetekbe, midőn az első benyomás, a külső megjelenés tetszetős­sége döntő fonlossággal bir élelünk további folya­mára, jövendőnkre. Mindenki igyekszik ezen külső előnyöket ilyen alkalmakkor kidomborítani, a hátrá­nyokat pedig tőle telhelőleg kisebbíteni. S mégis- mégis, sokszor olyan jelenségekkel is kell megküzde- nünk, amely jelenségek már alapjában véve az igazságtalanság jegyében születtek s létjogosultságuk nincsen. A leginkább előfordul ilynemű jelenség, mely többnyire a társadalmi érintkezések folyama alatt mutatkozik s mely káros hatását fokozottabb mérték­ben érezteti, a különféle előítélet, mely sok lendü­letet vett életpályát vágóit derékban ketté s nem egy életet tett szerencsétlenné. Minden ember bensőjében találhatunk bizonyos előítéleteket, melyeket azután az önmérséklet, a mű­veltség zománca idővel elhomályosíthat, de teljesen ki nem vész soha. Ott lappang belsőjében holta nap­jáig s igen nagy önfegyelmezettséggel kell bírnia, hogy élete folyása alatt soha el ne árulja azt, hogy előítéleteket táplál egy vagy más formában, amely előítéletek igazságtalanok, létjogosultságuk nincsen, tehát meg nem állhatnak. Hányszor hangzik fel ilyentájt, mikor a téli ösz- szejövetelek névsorát állítják össze, hogy X. vagy Y. nem vehető fel a lajstromba, mert az egyik, noha tal­pig becsületes, tisztességes ember, rendezetlen vallási viszonyokban leledzik s igy a társaságnak nincs Ínyére, a másik pedig születésénél fogva (nóta bene, tisztességes iparos szülök gyermeke), nem méltó, hogy együtt mulasson, vagy unatkozzon az alakítandó ösz- szejöveteleken. S ezek csupán az általánosabb előítéletek, me­lyek társadalmi életünkben felburjánoznak. Akadnak még számosán mások is, melyek nagyobb korderővel bírnak s nagyobb kellemetlenséget okoznak az illető­nek, kinek véletlenül szerencsétlensége, hogy előítéle­tek szerint bírálják már eleve, még mielőtt azokra ráeáfolhatna. Különösan a vidéki élet bensöségességét méte- lyezik meg az előítéletek, melyek azután igen sokszor súrlódásokra adnak alkalmat s a béke, együttműködés rovására esnek. A vidék társadalmi élete, már alap­ján is intimebb, az emberek egymást sokkal inkább ismerik, minta metropolisok lakói. Innen van azután, hogy az egymást jobban megfigyelőknek több alkal­muk nyílik embertársaikat az előítéletek megfelelő osztályába sorozhatni. v Utolérhe­tetlen ölesé árak! Ei.gw.nda g y a p j u s z ö v e t eket WEI TULÁNÁL kaphatunk, Jk. ♦♦ 44 44 44 SZATMÁR, Ueák-tés* 21. #4 44 44 Női kosztüm szövetek nagy választék ban! Utolérhe­tetlen olcsó árak! •A.

Next

/
Thumbnails
Contents