Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-11-15 / 92. szám
XII. évfolyam. 92 szám. Szatmár, 1908. november 15. Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEAIIETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FÜIÍENCY JÁNOS, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-------- Telefon-szám 80.-----— H! nd£nn«u>3 dil»k S»*tRiárcn. a kladéblvatalbao ftzttsadik. A horvát légió. A kutyafáját neki, ez aztán a légió ! Vitéz horvát testvéreink úgy találják, hogy a szerbeket meg kell fenyiteni és e célra légiót szerveznek, a független horvát király.-ág védelmére. Százszámra jelentkeznek napról-napra a délceg leventék a légióba, miután a jelentkezés nem kerül semmibe és amellett a jelentkezők névsora belekerül az újságokba is. Tudjuk és érezzük mindnyájan, hogy ez a légió nem oda szeretne ütni, ahova néz és ha a szerbekre feni is a fogát, úgy magában inkább egy uj Jellacsicsról álmodik, aki majd szétver közöttünk, magyarok közöli is. Nagy szomorúsággal töltene el bennünket a horvát hóbort, ha nem kellene inkább mulatságosnak és nevetségesnek találnunk e tehetetlen erőlködést. Mit is gondolnak magukban ezek az urak, a magyarság idők teljéig békeséggel fogja tűrni, hogy nevét meggyalázzák, törvényeit sárba tiporják? Azt hiszik ezek az urak, hogy azért, amiért már régen nem csapott szét közöttük a magyarság ökle, ők már nyugodtan letagadhatják a magyar államegységet ? Azt hiszik, hogy a független horvát királyság mindjárt talpra áll, ha lelkesen megzsiviőzzák és hogy ők akkor azonnal megszűnnek a magyar szent korona kötelékébe tartozni ? ! Kétségtelen, hogy ezeket az álmodozókat ki kell végre ábrándítani fantazmagóriáikból, mert az engedékenység, mellyel eddig irántuk voltunk, csak még jobban elmérgesiti a helyzetet. Nagy baklövés volt, amikor a magyar parlament szó nélkül tűrte, hogy a horvát delegátusok nemzeti nyelvükön szólalhatlak fel a magyar parlamentben. Nem vonjuk kétségbe, hogy a horváloknak ahhoz joguk volt, a törvény alapján, de viszont joga volt a magyarságnak -- az erősebb joga alapján — hogy minden ilyen kísérletet, ha máskép néni, erőszakkal megakadályozzon. Ha már csirájában elfojtjuk a horvát fé-z- kelődést, most nem kellene olyan keserű pirulákat nyeldesnünk, amivel például a horvátok- nak a királyhoz intézeti nevezetes távirata, amelyben szintén a horvát királyságot emlegetik. Az ilyen vakmerőséget más alkotmányos államban maga a címezett, a fejedelem utasítaná vissza, sajna, minálunk ilyen eset nem adódik elé, miután a bécsi kamarilla nagyon is jól tudja, hogy a horvát törekvések nagyon egyirányban haladnak ,vk 5 kisded játékaikkal. Ha azonban a korona részéről nem találunk elég elégtételt, meg tudjuk azt szerezni magunknak mi a saját erőnkből. A horvátosilási törekvéseket magyarosítással kell nemcsak ellensúlyoznunk, de le is kell törnünk. A Julián-egyesület nemes munkája, hogy magyar családokat telepit Szlavóniába és azoknak lelki szükségletéről is gondoskodik, nagyon csekély ahhoz, hogy valami érdemes eredményt mutathasson fel. Az egész magyar társadalomnak össze kell fogni, csak az esetben érhetünk el számottevő sikereket. Ha pénzintézeteink nyereségüknek csak félszázalékát áldoznák évenkint e célra, egy évtized alatt egész vármegyéket lehetne ott délnyugaton magyarosítani. Hogy pedig hátvédet is teremlsünk e tőlünk messze szakadó honfiaknak, meg kell teremtenünk a magyar kereskedelmi tengerészetet és a meglevő magyar kézen levő vállalatokból ki kell ebrudalnunk minden horválof. Ha ez ma nem sikerül, sikerül majd három, négy esztendő múlva, nem kell több hozzá, mint három-négy iskolahajó és állami támogatás. Ha pedig már a tengeren kiszorítjuk a horvátot, akkor igazan le fog tenni arról az őrületről, hogy neki valami fontos kulturmisz- sziója van a monarchiában, meri ő képviseli a tengerészeti elemet ! Színház. A gyermek — Abonyi pályanyertes színmüve — szerdán nem vonzott nagy közönséget a színházba, pedig a minden izében jó előadás méltó volt arra, hogy sokan élvezzék. Az est művészi szenzációja: Várady Jolán alakítása volt, aki Leontina ábrázolásával valóban olyan természetes, kedves é* bájos kreatúrát adott, hogy aki látta, sohasem fogja Őt elfeledni. Sipos is (a címszerepben) igen a helyén volt, szimpatikus és értelmes kadétja bármely színpadon elfogadható. Radák Őrnagy szerepét az igazgató megfelelő fiatalabb drámai erő hiányában Peterdy bátyánknak volt kénytelen kiosztani és bár Peterdy nagyon buzgólkodott, — *z alakítás már nem megfelelő. TAB. s§ Tűnődés. Eltűnődöm rajta, százszor és ezerszer: Ha majd az ujjamra jegyürüt húznak fel, Aranyos kis gyűrűt, sima kis karikát.. . Megére u-e vajion azt a boldog órát!? Azt a boldog órát. Szinte látom .., látom ... ott állasz mellettem, Aranyos, ragyogó* sátor van felettem. Megfogod a kezem. Elmondunk egy imát; Megérem-e vájjon azt a boldog órát ! ? Azt a holdog órát. Igen, igen igy lesz. Jönnek a rokonok, Sok szépet mondanak; de csak rád hallgatok. Te szólsz. Én nézem a gyűrűt, a karikát .. Megérem-e vájjon azt a boldog órát! ? Azt a boldog órát. Zoe. Előítéletek. Az életben sokszor kerülünk olyan helyzetekbe, midőn az első benyomás, a külső megjelenés tetszetőssége döntő fonlossággal bir élelünk további folyamára, jövendőnkre. Mindenki igyekszik ezen külső előnyöket ilyen alkalmakkor kidomborítani, a hátrányokat pedig tőle telhelőleg kisebbíteni. S mégis- mégis, sokszor olyan jelenségekkel is kell megküzde- nünk, amely jelenségek már alapjában véve az igazságtalanság jegyében születtek s létjogosultságuk nincsen. A leginkább előfordul ilynemű jelenség, mely többnyire a társadalmi érintkezések folyama alatt mutatkozik s mely káros hatását fokozottabb mértékben érezteti, a különféle előítélet, mely sok lendületet vett életpályát vágóit derékban ketté s nem egy életet tett szerencsétlenné. Minden ember bensőjében találhatunk bizonyos előítéleteket, melyeket azután az önmérséklet, a műveltség zománca idővel elhomályosíthat, de teljesen ki nem vész soha. Ott lappang belsőjében holta napjáig s igen nagy önfegyelmezettséggel kell bírnia, hogy élete folyása alatt soha el ne árulja azt, hogy előítéleteket táplál egy vagy más formában, amely előítéletek igazságtalanok, létjogosultságuk nincsen, tehát meg nem állhatnak. Hányszor hangzik fel ilyentájt, mikor a téli ösz- szejövetelek névsorát állítják össze, hogy X. vagy Y. nem vehető fel a lajstromba, mert az egyik, noha talpig becsületes, tisztességes ember, rendezetlen vallási viszonyokban leledzik s igy a társaságnak nincs Ínyére, a másik pedig születésénél fogva (nóta bene, tisztességes iparos szülök gyermeke), nem méltó, hogy együtt mulasson, vagy unatkozzon az alakítandó ösz- szejöveteleken. S ezek csupán az általánosabb előítéletek, melyek társadalmi életünkben felburjánoznak. Akadnak még számosán mások is, melyek nagyobb korderővel bírnak s nagyobb kellemetlenséget okoznak az illetőnek, kinek véletlenül szerencsétlensége, hogy előítéletek szerint bírálják már eleve, még mielőtt azokra ráeáfolhatna. Különösan a vidéki élet bensöségességét méte- lyezik meg az előítéletek, melyek azután igen sokszor súrlódásokra adnak alkalmat s a béke, együttműködés rovására esnek. A vidék társadalmi élete, már alapján is intimebb, az emberek egymást sokkal inkább ismerik, minta metropolisok lakói. Innen van azután, hogy az egymást jobban megfigyelőknek több alkalmuk nyílik embertársaikat az előítéletek megfelelő osztályába sorozhatni. v Utolérhetetlen ölesé árak! Ei.gw.nda g y a p j u s z ö v e t eket WEI TULÁNÁL kaphatunk, Jk. ♦♦ 44 44 44 SZATMÁR, Ueák-tés* 21. #4 44 44 Női kosztüm szövetek nagy választék ban! Utolérhetetlen olcsó árak! •A.
