Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-10-28 / 87. szám

2-ik oldal SZATMÁRNÉMETI. Dr. Fechlcl János történeti előadása, mely ; telve volt szónoki szépségekkel, 18 percet vett j igénybe. Széli Kálmán lendületes, mindenekfölött I hazafias és az egész országnak szóló fejtege- j tései 33 percig tartottak s általános feszült fi- ; gyeimet, mély benyomást, óriási tetszésvihart j és tapsorkánt keltettek. Boromisza püspök há- j lás köszönetét mondott a minden izében re- I mek beszédért. Dr. Falussy Árpád beszéde. Falussy Árpád dr. főispán Károlyi István gróf- j ról, a Széchenyi-egylet oszlopos tagjáról lartotta meg j gyönyörű emlékbeszédét. Az emlékbeszéd a lendületet sem nélkülöző klasszikus tömörséggel méltatta gróf Károlyi István­nak a magyar faj erejének fejlesztése körül szerzett nagy és maradandó érdemeit. Károlyi István gróf, — úgy mond — 1845. február 2 án született, mint ne­gyedik fia annak a gróf Károlyi Györgynek, aki a magyar tudományos Akadémia egyik alapítója és Köl­csey Ferenc barátja volt és annak a gróf Zichy Ka­rolának, akit Petőfi megénekelt. Izzó fajszereleíe esz­ményül tűzte eléje azt, hogy az egész főnemesség szivvel-lélekkel magyarrá váljék és büszke légy: n arra, hogy magyar. A nagy Széchenyi áltál alapitolt Nemzeti Kaszinót ő tette a magyar főúri társaság kedvelt otthonává; az európai ízléssel párosuló hami­sítatlan magyar szellemet benne ő honosította meg. Egyáltalán fáradhatatlanul törekedett arra, hogy a magyar főúri társaság központja Budapest legyen. Rndolf királyfinak ifjú nejével Budapestre való bevo­nulása alkalmával ő lovagolt azon főúri bandérium élén, amely a menetet megnyitotta Egyéniségének varázsa egy csapásra megnyerte Magyarországnak a boldogult trónörököst, aki azóta állandó érintkezésben maradt az országgal. A Himnusz költőjének, aki iránt való rokonérzését még atyjától örökölte, szobrot ál­líttatott. A nagykarolyi Kossuth szobor emelési körül is hathatós közreműködést fejlett ki. Jelleme hajüt- hatatlan volt. Kitüntetést, címet nem kért, de nem is fogadott el soha. A magyar iparművészet fejlesztésé­nek egyik lelkes úttörője volt. Külföldi utazásaiból mintákat hozott magával az ip rmiivészet remekeiből és azután megyéje iparosait maga buzdította arra, hogy ezek után dolgozva, magúkat lOYábbképízzák, így történt, hogy a Nemzeti Kaszinó, majd a Park- : Klubb berendezézi tárgyainak jó része magyar iparosok | kezéből került ki. Élénk színekkel ecsetelte ezután az I előadó Károlyi István grófnak a legutóbbi évek al­kotmányos küzdelmeiben vitt önfeláldozó vezéri sze­repét. Dr. Fechtel János beszéde. A nagy tetszéssel fogadott emlékbeszéd ulán Fechtel János, dr. taoár. a Széchenyi-társulat titkára számolt be lelkesen buzdító, szép szakban a társulat működéséről, amely noha csak egy megyére terjed, az ország közművelődési egyesületei között működésének eredményei tekintetében a második helyre küzdötte fel magát. A Károlyi István gróf indítványára meg­szavazott 1 százalékos kulturpótadó és a megyének 1888 május 3 án kelt azon határozata, hogy a megye minden községében gyermekmenhely, kisdedóvó inté­zet áliittassék fel, eredményezte, hogy ma már 109 ilyen intézet működik a megye területén és Szalmád vármegye kisdedóvó inenhelyek tekintetében ma az első vármegyéje az országnak. (Élénk éljenzés) Nép­könyvtárakat is alapított a társulat. A központin kívül 24 ilyen népkönyvtár-egyesület dolgozik a megyében. Esti iskolákat szervezett, amelyeken 40—50 éves em­berek is tanulják az irás olvasást. A társulat bevéte­lei 203,000 koronát, kiadásai 187,000 koronát tesznek. Fennállása óta a társulat 750,000 gyermeket nevelt á maga menhelyeiben. (Lelkes eljenzés.) Széli Kálmán beszéde. Széli Kálmán tartotta meg ezutáo nagy hatást tett és általános nagy tetszéssel fogadott beszédét, amelyben egyebek között a következőket mon­dotta : Üdvözletét hozok és elismerést. Meghajtom önök előtt az összes közművelődési egyesületek nevében az elismerés zászlóját azokért a fényes eredményekért, amelyeket elértek, azért a nagy kezdeményezésért, amellyel huszonöt évvel ezelőtt előljártak, azért a pél­dát adó buzgalomért., amelyet kifejtettek. Az a férfiú, akinek emlékére oly méltó és szép szavak hangzottak el, az a férfiú legifjabb koromtól fogva benső és igaz barátom volt. Ismertem nemes lel- kiíletét, ismertem szive hazafias dobbanását, ismertem emelkedett felfogását és tanúságot lehetek róla, hogy Károlyi István gróf, aki jellemszilárdságban, a kényes becsületnek a felfogásában egyike volt äz elsőknek ebben az országban (Igaz 1 Úgy van !), csak egyben engedie felülmúlni ezt a nagy kvalitását : a hazának szeretetében, a magyarságnak szüreteiében, (Úgy vanl Igazi) amelyben őt felül nem múlta senki. (Élénk él­jenzés és taps.) Nem harci riadó lesz az, amely ajkaimról elreb­ben. Én a munkának, a kitartó nagy munkának, a nagy célok elérésére eltökélt nagy elhatározásoknak ügyét fogom képviselni. (Élénk éljenzés. Halljuk! Halljuk!) Önök, Szatmárvármegye közönsége, már huszonöt évvel ezelőtt megértették azt, amit mi ma hirdetünk. Önök megértették, hogy a magyar társadalomnak igen nagy feladatai, igen nagy kötelességei vannak az ország jövőjének biztositására. Az állam a maga nagy akciójában megteremti úgy a törvényhozás, mint a kormányzat lerén az állami élet számára a nagy ke­reteket, megteremti az intézményeket, megadja még a tartalmat is, amely az állami életet és az állami cé­lokat táplálni és biztosítani alkalrtas. De ennek a ke­retnek, ennek a tartalomnak a leikéi, az életét, az erőt arra, ho y azokat a célokat az áll ammal együtt vállvetve elérje, csak a társadalom tudja megadni- Erős állami élet csak erős és egészséges társadalmi életnek a lüktetéséből alakulhat, a mi nemzetünknek pedig kétszeresen és sokszorosan szüksége van arrai hogy társadalmunk segítő, kiegészítő működésével támo­gassa az államot, hogy más államokhoz hasonlóan, amelyek századok óta ráértek konszolidálódni, kon­szolidálódhassunk mi is. A magyar állam kiépítése, konszolidációja mun­kájának jelentékeny része a magyar kuliurának és a magyar nyelvnek ápoiása és terjesztése. (Ug y van Halljuk !) Nem erőszakkal. Azzal, ami ennél jobban hat: annak az igazságnak benső erejénél fogva, hogy ittl Európának ezen a helyén csak egységes, erős állam állhat fenn és azzal, hogy idegenajku honfitársainkat i meggyőzzük arról, hogy amikor mi a magyar kultu- j rát terjesztjük, akkor az ő érdekükben cselekszünk, j (Úgy van!) hogy, amikor a magyar kultúrát meg akarjuk kedveltetni és azt akarjuk, hogy szeressék, hogy ehhez simuljanak, hogy ehhez alkalmazkodjanak, hogy bevigyék, elfogadják és elsajátitásák a kultúrát és a nyelvet, az ő érdekükben járunk el, még pedig önzetlenül. (Úgy van !) Európának ezen a helyén — és ezt századoknak története tanúsítja — csak egy erős, konszolidált ál­lam állhat fenn. És ha valamikor igaz volt e tétel, nézzenek körül, nézzék meg a zajongó Keletet: igaz ez e pillanatban különösen. Már pedig erős állam csak úgy állhat fenn, ha benső egységben van ; benső egy­ség nélkül nincs erő, benső egység nélkül szétfolyó áramlalok uralkodnak, ütköző ellentétek kerülnek fel­színre; benső egység nélkül nincs konszolidáció. Nos, ez az egység, ez az erő ebben az országban csak annak rnagyrr karakterében rejlik; ez az állam csak a magyar album lehet. Ennek az országnak ma­gyarnak kell maradnia (Úgy van !),; ennek az ország­nak jövőjét erkölcsi és szent kötelességünk úgy bizto­sítani, kötelességünk ez országot úgy átadni a jövő nemzedékeknek, mint ahogy átvettük. (Úgy van !) Ma­gyarnak alapították, magyarnak védelmeztük meg ezt az országot az összes keleti betódulások ellen, az összes nyugati áramlatok ellen és magyarnak fogjuk megtartani, mert ez nem csak szent kötelességünk, de velünk született benső szükség, benső érzés, amely minden magyar emberrel együtt él és együtt hal meg. (Úgy van ! Tetszés.) Hogy micsoda jogcímen? Magyarország ezeréves történelmének összes jogcímén, amely történelemnek összes viszontagságai, összes szenvedése, összes dicső­sége, jó és balsorsa azt bizonyítja, hogy ez az ország mindig magyar volt, hogy ez az ország magyar kell, hogy maradjon, mert csak úgy állhat fenn és csak úgy tarthat meg és védhet meg mindenkit, aki ez or­szágban lakik, bármely nyelven beszéljen és bármely fajhoz tartozzék. (Úgy van! Helyeslés.) És ezen jogcim mellett az állam magyar karak­terének megvan, a többségen kívül az a jogcíme is, hogy a magyar faj volt századokon keresztül ennek az országnak államalkotó nemzete és mint olyan in­tellektuális és gazdasági erényeinél fogva és kulturális erejénél fogva vezérszerepre, hegemóniára hivatva van, amelyről lemondani nem fog, de lemondania nem lehet, de lemondania nem is szabad.g Mi nem hirdetünk harcot, eszünk ágában sincs. Békét hozunk idegenajku honfitársaink felé, az en- gesztelékenységnek, az egyetértésnek, a békének ma- laszijál hozzuk közéjük. Nem úgy állok itt, mint az egykori római, aki az egyik kezében békét, a másik­ban harcot hozott; én mind a két kezemmel békét hozok ; de viszont, aki a magyar államiságnak meg nem hódol, aki a magyar államiság eszméjét el nem fogadja, annak következményeibe, folyományaiba, kö­vetelményeibe bele nem illeszkedik, azzal szemben meg fogjuk tudni védeni a magyar államnak és a magyarságnak hegemóniáját és vezető szerepét. (Élénk helyeslés.) Két dolgot nem engedhetünk meg semmi körül­mények között. (Halljuk! Halljuk 1): először azt, hogy kivülről jöjjenek sugalmazások, aspirációk, amelyek elcsábítják és tévútra vezetik idegenajku polgártársa­inkat és bennük mindenféle kiféle gravitáló vágyakat ébresztenek. E törekvések ellen irgalmatlanul és kér­lelhetetlenül lógunk harcolni, (Élénk éljenzés.) Ebben az országban se román, se tót, se szláv, se szerb, se német irredentát tűrni nem fogunk. (Hosszas, élénk helyeslés, élrenzés és taps.) A másik ez: Ennek a hazának minden polgára a mi testvérünk. Egyenlő joga van mindegyiknek a tör­vény előtt. Különbséget köztük tenni nem szabad. Faji, nyelvi szokásaikat, élő hagyományaikat is tiszte­letben tartjuk, amennyiben a magyar államiság köve­telményeivel megférnek. De semmi oly törekvést, amely belső tagolást, belső csoportosulást idézne elő, amely belső demarkacionális vonalat akar huzni az egységes magyar állam testében, el nem tűrünk. (Élénk felkiáltások: Bizony nemi Élénk helyeslés.) Mert ez az ország nem föderalisztikus irányzarton, ez az or­szág az egységes magyar állameszmén épül fel (Úgy van !) és semmiféle föderalisztikus aspirációt vagy törekvést a magunk részéről el nem fogadunk; annak még szemernyijét, az arra való legparányibb, leghal­ványabb törekvést is visszautasítjuk, mint olyat, amely az országra veszedelmet hoz és amely az ő veszedel­mük is. (Úgy van !) Higyjék el uraim, hogy a 'akosságnak, a népnek zöme egészséges; azok hozzák a veszedelmet, akik tévtanokra tanítják (Élénk felkiáltások : Igaz I Úgy van! Ez a baj!) Nos hát, t. uraim, nekünk oda kell állanunk azok közé, akik a népet ilyenekre tanitjak és a nép közé (Zajos helyeslés); el kell őket válasz­tanunk; hirdetnünk kell azt az igazságot, azt a mél­tányosságot, azt a szeretetet, amelynek a tanaival min­denkorra e hazához lehet őket fűzni és akkor helyre­áll mindenki érdekeinek a biztosítása. (Éléuk he­lyeslés.) Ezeket a tradíciókat követi a Széchenyi-egylet, amelynek éppen ezért erről a helyről újból is köszö­netét mondok. (Hosszas, éléuk helyeslés, tetszés, eljen­zés és taps) Végül Ilosvay Aladár alispán tartott emel­kedett színvonalon álló záróbeszédet, mely után kimondta a nagygyűlés, hogy az összes beszédek kinyomatandók és a mai gyűlés jegy­zőkönyvébe foglalva az ország minden kultur- egyesületének megküldendők. A Szózat eléneklésével a nagygyűlés déli 1 órakor ünnepi hangulatban feloszlott. A diszebéd. Délután 2 órakor 300 terítékű ebéd volt a Pannónia étkező-termében. A főhelyet dr. Boromisza Tibor püspök, társulati diszelnök foglalta el. Tőle jobbra ül­lek gróf Károlyi Istvánná szül. Gsekonics Mar­git, Széli Kálmán, gróf Károlyi Gyula, gróf Desewffy Emil, dr. Nagy Dezső, Domahidy Ele­mér, Madarassy Dezső, dr. Kelemen Samu, slb. Balra ültek gróf Károlyi Gyuláné, dr. Falussy Árpád, gróf Károlyi Mihály, báró Vécsey László, (ki Sárközről délelőtt 11 órakor automobilon Szatmár, 1908. október 28.

Next

/
Thumbnails
Contents