Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-02-02 / 10. szám
' -ül 1 XII« évfolyam. ________________________________Szatmár, 1908. február 2. Vasárnap:_________ v ' ______________10. szám. FÜ GGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Farsang. Mint minden esztendőben, úgy az idén is kalendáriumi pontossággal beköszöntött Karnevál herceg ő fensége. A szokott vidámságát, az ösmert jókedvét hozta magával, mert a bohó herceg nem ösmer bánatot, szomorúságot; Karnevál ő fensége nem tudja mi a gond, a fájdalom, a nyomorúság. Bármily szomorúak a közállapotaink, bárminő emésztő terhek súlyosodnak nemzetünkre, a csörgősipkás herceg csak derűt, mosolyt, kedélyt hoz tarsolyában. ... És kigyulnak a báltermek fényes, tündöklő csillárai, a szivárvány megannyi színeiben pompázván. A tükörsima parketten meg táncra perdül a mulatni vágyó fiatalság. A zene andalító, csábos hangjai mellett keringenek, lejtenek, hévvel, kitartással a párok. Kipirulnak az arcok, ragyognak a szemek, a verejték csak úgy hull alá és feledve van a szürke hétköznapiság, feledve van az élet megannyi nyomorúságaival és keserveivel. Az árnyoldalakat, a sötét pontokat bűvös palástjaival elfedi Karnevál ur ő fensége és csak rázza egyre csörgősipkáját és csak hinti a bohóság s a pajzán derű magvait. Szép, valóban szép a farsang megannyi mulatságaival, mert hiszen az élet nem állhat örökös bánkódásból, végnélküli busulásból; UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. szükségük van az embereknek egy kis vig- ságra, kedélyességre, duhajkodásra, a mi az egyhangúságot megmásítja. Elragadóan bájos a farsang bohó mulatozásaival, de jóvolta szebb, ha a bálozók nem csupán önmagukért, hanem valamelyes nemes, emberiségi cél érdekében izzadnak. Elbájolóan szép a farsang, ha a táncolásnak rugóját a humanizmus, a felebaráti szeretet, a könyörület és irgalom képezi; ha a jótékonyság jegyében, a szegények, árvák, elhagyottak és hajléktalanok javára és javáért történik a vigasság. Miért ne lehetne a farsangi bálok tisztajövedelmét a munkanélküliek fölsegitésére, az árvák gyámolitására, a földhözragadtak támogatására, a nyomorékok istápolására fordítani ? Az ilyen tendenciájú mulatságoknak is épp úgy megvan az értelmük és értékük, mint az ilyen szándéknélkülieknek. A résztvevők vigadnak, tombolnak, mulatnak, szóval jól érzik magukat, közben meg gondoskodnak a sötét, rideg pince- odúk fütetlen, nedves viskók nyomorgó, fa- gyoskodó és éhező szerencsétlenjeiről, kiket messze elkerül Karnevál, mert ezeknél varázsa megtörik. Itt a vigság, jókedv, bohóság holt fogalmak, viszont a komorság, sötét gond és sorscsapások állandó vendégek. A farsang elég hosszúra nyúlik, van alkalom bőven e vidám napokban megemlékezni azokról, kiknek szemeit a vakító fény, a csillogás-villogás bántaná , ellenben jól esnék látSZERKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám 80.= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. niok egy-egy szolid, halvány sugarat, mely bevilágítana koromfekete hajlékukba és reményt fakasztana szivükben-lelkükben. Színház. Haller Irma a szatmári színház tagja. Krémer Sándor szerződtette Haller Irmát, a kiváló primadonnát, akinél előkelőbb, művészibb egyéniség aligha működik a vidéki színpadok deszkáin. A szerződés február 15-től kezdve köti hozzánk a művésznőt, addig is azonban, mint vendég még két estén fog föllépni. A sserződés virágvasárnapig szól, de ha Krémer a színházat tovább is megkapja, úgy Haller Irma jövőre is a mienk, ha ugyan ez az Ígéret nemcsak ígéret, de valóságos kötelezettség az igazgató részéről. (A művésznő részéről csak akkor kötelezettség, ha a fővárosi színpadok valamelyikére meg nem hívják.; Amidőn ezt a hirt regisztráljuk, első sorban természetesen igaz örömünknek kell kifejezést adnunk, másrészről azonban a szinügyi bizottság és a közgyűlés figyelmét kell fölhívnunk az igazgató részéről eszközölt eme akvizíció komolyságát illetőleg. Mert ha Krémer Sándor a jövő szezonban Haller Irmát valóban a társulat tagjai közzé kívánja szerződtetni és erre nézve garanciákat ad: úgy bizonyosak lehetünk az iránt, hogy a színház nem lehet másé, csak a Krémeré. Ilyen művésznő közreműködése mellett ugyanis kétségtelen, hogy az előadások nívója egyszerre olyan magaslatra fog emelkedni, mely a leg- fokozottabb igényeket is kielégítheti és amennyiben a bizottság arról is gondoskodik, hogy a társulat en- sambleja minden szakban egyébként is megfelelő kiegészítést nyerjen : úgy semmi értelme sem volna TÁRCA. Az állomáson. Dübörgő, vágtató vas óriások ; Nyüzsgő, rohanó ember áradat . . . Egy távoli sarokba’ valami árva, Kopott fiú várja: Jön-e a párja? Büszke leány jön . . . Indul tovább. S a fiú lassan halad utána; Követi egyre mint az árnyék . . . Dübörögve indul újra a gép, Nagy hosszú útját rohanva futja . . . A kopott fiú egyre bámul, A lomha zöldes éjszakába, És mindhiába nézi várja; Mikor jön hozzá Vissza párja. Zaürger Imre. Hajrá! — Küzdelem a létért. — — Hajrá! Hajrá! — kurjantja hátunk mögött az Élet. És nagyokat lendül vastag, érdagadt karja. És kezében, izmos, durva, kérges kezében kering, perdül és csattog az ostor. Mi pedig futunk, rohanunk, mint a birkák egymás hátán keresztül, tülekedünk, öklelünk és gázolunk előbbre, előbbre. Előbbre, ahova már nem ér el az ostor sujtoló csapása, csak a hajlos nyél suhogó szava, csak a esimbókos szij hajszoló pattogása, csak a hajcsár erőteljes, harsány kiáltása: Hajrá! Hajrái Hajrá! Csak előre, folyton előre. Hová? Ahhoz nektek semmi közötök. Azt ti sosem fogjátok megtudni. Az titok, nagy és szent titok. Csupán egy valakinek van róla biztos tudomása. Az Éleinek, a hajcsárnak. Ám az megőrzi titkait, nem árulja el nektek. De mit is árulhatna el közönséges, tudatlan birkáknak. Hajrá! Csak előbbrel Folyton előbbrel Miért? Ki tudja. Csak egynéhány elmében dereng bágyadt, homályos sejtelem, hogy a végcél nagyon-nagyon messze van, de hatalmas és szent. De óriási, mint a mindenség, izzó, tündöklő és lángoló, mint a nap korongja. A többieknek apróbb célok mécse pislákol, mint a világitó torony a tengeri madaraknak. A felé futnak, szaladnak egyre szüntelenül. Az előllevőket csalja a fény, a tüztelen, csalárd, imbolygó lidérc- fény: a hir, a név, a dicsőség És futnak, rohannak a fény felé szünet-szüutelen. Szép, szép az ő folytonos rohanásuk, mert zöldelő erdőkön, virágos tarlókon illatterhes mezőkön visz az ütjük. Mert nem látják nem veszik észre, hogy egyszer csak belehullanak a semmibe, a feneketlen, tátongó semmibe. Az utánuk jövőket szirén-zene csalja. Kábító illatot párolgó, buja testű, halhatatlan szirének bűvösen csengő hangja: az arany, az ezüst. A pénz, a pénz, a pénz. És futnak untalan kimeredt szemekkel lázasan, szenvedélyszitotta lihegéssel A szivük, a lelkűk a szirén muzsikában bujálkodik egyre. Rut, rut az ő folytonos rohanásuk, mert az ocsmány, a mindig éhes és telheietlen még hajtja őket. Rut, rut az ő rohanásuk, mert a midőn elérnek a fenék nélküli, szájtátott semmihez görcsösen kapaszkodnak a lábuk nyomán legördülő röghöz, És akkor ők is látják, hogy az ut, amelyen jöttek, förtelmes volt, sivár és kietlen. Utánuk jön az egyre bégetők csapatja. Dübörgő lábuk nyomán szürke porfelhő támad s e szürke fojtó felhő kiséri őket minden útjukon. A gond. Ezeket nem csalogatja sem lidércfény, sem szirén-zene. Nem csalja, csábítja őket semmi. Huzza, vonszolja őket a rettenetes kényszer : a kenyér. Ezért futnak. Görnyedő, fáradt, roggyant térdű hímeket szelíden zámtalan hála 0 «lismerő nyilatkoiat bizouxilia, hogy a U n csúz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára S korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogueriájában és bármely gyógyszertárban 6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállit a készítő: FRIED SÁNDOR Ócs.éskir. fensége — József Foherceg'-hez címzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.
