Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-09-23 / 77. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEWETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Kísértetek. A kísérteteknek nincs nyugtuk a föld alatt. Hazajárnak ijeszteni, zavarni nyugalmukban a jó lelkeket, megrémíteni a könnyen hívőket. Tisza István felszólalt a bihari megyegyülésen. Felszólalásának hangja nem érdekel bennünket, természetes, hogy tele van elfojtott düh és ke­serűséggel. Egy bukott potentátban nem is lesz annyi önbeösmerés, hogy magában és ne má­sokban keresse bukásának okát. Ezt nem is kívánhatjuk tőle. A gúnyos, néha metsző, néha elkeseredett hang ellen tehát kifogásunk nincs. De az már egyenesen érthetetlen előttünk, hogy az olyan ember, mint Tisza István, kit, ha más nem, családi tradíció és az általa viselt magas közjogi állás is arra kényszerítenek, hogy min­den körülmények között első sorban hazájának érdekét nézze, hogy egy olyan ember még nagy, nemzeti kérdésekben is első sorban a maga igazát vitatja és szembe helyezkedik az egész nemzet egyhangú akaratával. A közös jegybank anyagi előnyeiről el­mélkedett a nemes gróf. Az volt a véleménye, hogy a nemzeti bank csak lyukas mogyoró, melyért kár feláldozni azokat az előnyöket, melyeket nekünk a bankközösség biztosit. És hallván, olvasván ezt a cinikus kije­lentést, az egész nemzet a felháborodás mora­jába tör ki. Micsoda arcátlan vakmerőség, hiábavaló, meddő célnak tünteti föl azt, a mi­UAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: | SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. ért évtizedek óta a magyarság, mint állami függetlenségének egyik sarkalatos bizonyítéká­ért küzd. Nekünk szentség a független nemzeti bank, , mert benne látjuk megtestesülve önállóságunk biztosítékát. Szentség, akárcsak a Szüzmáriás ' nemzeti lobogo, mely Tisza István szerint va­lószínűleg szintén csak lyukas mogyoró, azaz hitvány, mitsem érő rongy ! Sajnáljuk, rettenetesen sajnáljuk azt az embert, akinek a lelke nem érzi, micsoda fen­séges eszmének jelképe az osztrák és magyar pénzügyi kettéválása?! Hogy megrázkódtatásokkal fog járni, hogy anyagi áldozatokat log követelni ez a kettéválás ? ! Hát azok a magyar honleányok, akik negy­vennyolcban ékszereiket a haza oltárára rak­ták, hogy legyen pénz ágyúra, lőporra; azok az anyák, akik gyermeküket elküldték a csata­mezőre meghalni a hazáért; azok a férfiak, akik mindenüket otthagyva, dalolva, lelkes örömmel mentek neki a száguldó halálnak, azok talán nem hoztak jóval nagyobb áldo­zatokat ?! És talán meg nem érte a cél, amelyért küzdtek, ezeket az áldozatokat?! Hol járt Tisza István iskolába, hol tanulta a hazafiságot, me­lyik anya emlőjéből sziita magába azt a tejet, mely most epévé forrt benne, hogy ilyesmire késő öregsége korában kelljen megtanítani? SZERKESZTÓSE6 ÉS KIADÓHIVATAL: Koros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca ló. - . ..Tgleion-szám 80.== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Sajnáljuk ezt az embert, ha ezt a sajnála­tot megérdemelné. De nem érdemli meg, mert ő nem jóhiszeműen állítja ezeket a szörnyűsé­geket. Nem valami rettenetes káprázatos álom- , nak a rabja ő. Sőt ellenkezőleg, tiszlán lát és tisztán érez, mint akármelyik embertársa. De forr benne az indulat, a bukott, a le­tört ember keserűsége. Elv kult dühében most már semmit sem kiméi, semmi sem szent előtte; tajtékzó ajkkal száguld régi nagysága romjain és önkezével ásná ki a föld alól a régi rend­szer korhadt tagjait, ha nem nehezedne sír­jukra, mázsányi tekerként egy nemzet milliói­nak átka! De Tisza ur téved 1 Hiába keresi híveit, azok már többé nem térnek vissza. Eltemette, elásta őket saját gonoszságuk. És ha százszor is elkukorikolja magát a bihari kappan, nem az ő szavára lesz hajnal, hanem a mienkre. És az önálló nemzeti bank meglesz, még áldozatok árán is, mert az igaz magyar nem ösmer áldozatokat akkor, ha nem­zetének dicsőségéről van szó. Szilágyi Ferenc. Az uj szeszadó kivetése. Az egész országban lázas tevékenységet fejtenek ki a pénzügyőrség szak­közegei, hogy az uj szeszadótörvénynek érvényt sze­rezzenek. Eljárnak a szeszgyárakba és minden olyan házba, ahol adó alá eső italokat, tartanak raktáron. Kettőzött éberséggel, körültekintőbb óvatossággal jár­nak el a pénzügyőrök, mert sokkal nehezebb munkát TÁRCA. A szivet, a szivet. .. A szivei, a szivet, Oh azt megbecsüld ! Kincs az, mit az Isten Égből földre küld . . . Száz kincskereső közt Egy éri csak el . . . Kincs az, mit szeretni, Megbecsülni kell. Elveszteni könnyű, Meglelni nehéz. Drága, de törékeny S gyenge az egész: Kíméletlen kézzel Csak egy karcolás, S nem segíthet rajta Többé a sirás . . . S ha egy rossz szavaddal Összetörted azt. Száz jó szavad sem hoz Már rá több tavaszt, És bár te munkádra Szemed sírva néz: Tört szívből már nem lesz Sohasem egész. Zoltán Vilmos. Haladás. — Fővárosi levél zenéről, színházról, meg egyébről. — Itt az ideje, hogy már egyszer a főváros művé szetével is foglalkozzunk. Különösen aktuálissá teszi ezt a szemmelláthatólag erősbödő törekvés, hogy a művészetek minden ágát decentralizálják és a fővárost e tekintetben domináló helyéről ledöntsék. E törekvésnek legelső megnyilatkozása a vidéki és vándor képkiállitások meghonosítása volt. E tekin­tetben már régen párhuzamosan fejlődünk az ország szivével, de sőt gyakran el is hagyjuk, meg is előzzük Ennek pedig megvan a maga egyszerű magyará­zata. Épen a festészet az a művészet, melynek nincs szüksége pezsgő, forrongó művészeti életre, hanem mely talán még jobban, erőteljesebben fejlődik s a hangulatkeltésre alkalmasabb a vidéken. A festészet­nek, minden esztétika ellenére is az a legelső feladata, hogy híven adja vissza a természetből és az éleiből vett jeleneteket, de amellett e reprodukcióban annak a hangulatnak is benne kell lennie, melyet, a lefes­tendő tárgy vagy jelenet a festőben kult. Természe­tes, hogy tárgyat ép úgy, mint hangu'atot, a vidék, a szabad természet sokkal többet nyújt, mint a metropolis. A vidéki festőiskolák (Nagybánya, stb) felvirág­zásával azután vele járt az a törekvés, hogy vidéki tárlatok is legyenek. Ezt a törekvést leginkább a nem­zeti szalon szolgálja, melynek vezetősége, Déry Béla titkárral az élén, lankadatlan buzgalommal folytatja már régebben megkezdett eredményes munkáját. Sokkal csekélyebb mértékben tapasztalhatjuk ezt a színészetnél. Ebben bizony a vidék még teljesen a főváros után igazodik. Hagyján, ha a fővárosi Ízlés olyan lenne, hogy a vidék bátran utána igazodhatnék. Sajnos azonban, hogy ettől távol állunk. Ezzel is úgy vagyunk, hogy ami jó, az Ízléstelen, ami pedig nem vét a jóizlés ellen, az unalmas és rossz. A számtalan bukás, mely idefenn egymásután bekövetkezett, mind csak újabb bizonyítéka a mi állításunknak, üjjainkon számlálhatjuk össze, hogy hány darab az, melyik a múlt szezonban sikert aratott. Idegenek közül Sámson a Varázskeringő az a kettő, melyik számottevő sikert mutathat fel, a hazai darabok közül pedig csak a Ta­tárjárás, meg a Császár katonái érdemlik meg, hogy országos körúton maradjanak. A művészeti élet egyetlen megnyilvánulása, mely­ben a főváros osztatlanul első, a zene. Oly élénk ze­nei élet lüktet idefenn. hogy hosszú évtizedeknek kell eltelniük, mig akármelyik vidéki metropolis csak tá­volról is nyomon követheti. Hogy ez miért van igy, I azt e helyütt részletesen fejtegetni nem akarjuk, mert I nézetünk szerint felesleges is. (—) v Utolér he te tien olcsó árak! Elsőrendű «• y a ]) j U S Z Ö V C t C 1< 0 t-v W El GYULÁNA k a phatu n k, ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ SZATWIÁR, Deák-tér 21. +« ♦♦ ♦« ♦♦ Női kosztüm szövetek nagy választékban! Utolérhe t e 11 e n olcsó árak!

Next

/
Thumbnails
Contents