Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-09-06 / 72. szám

Szatmár, 1908. szeptember 6. Vasárnap. 72. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS* ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre *2 kor. * Egyes szám ára 10 fillér.- f IiAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU OESZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ! SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉfi ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.------r Telelon-száro 80. _---­Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Idegenforgalmunk; Ila a gazdasági téren azt tapasztaljuk, hogy *-hiába minden igyekezel szorgalom, mu,nka, a törekvés, mindezt siker nem koro­názza, azonnal felhangzik ^Védelem, avagy a vád, hogyhát mindennek az ország tÖkesze- génysége, a pénzhiány az okozója. Almi nin­csen tőke, ahol idegenek pénzén alakulnak a vállalatok s idegen befolyás érvényesül minden téren, ott az egészséges fejlődés már eleve ki­zártnak látszik, v S miért nincs tőke országunkban?! Mert nincs iparunk s nincs kereskedel­münk ! S mindez miért nincs?! Mert hiányzik ezekhez a tőke! Ez az örökös cirkulus viciozus, mely év­századok óta kering, legnagyobb kárára orszá­gunknak s előrehaladásunknak. De hát hogyan kezdték meg más orszá* gok a tőkegyűjtést?! Hát nincsenek példák arra, hogy tőkeszegény országok vagyonikig meg'erőíödtek volna, KV agy gyarapodást mu at­tak, tisztán törekvésük, akaratuk s előrelátá­suk segélyével?! f)e igení Nem egy ország törlénete s je­lene mut^j3) hogy tőkét kovácsolhat olyan dolgokul is, melyek egyenesen a természet ajándéka, melyhez sem örökség, sem háborús r blások avagy váltságdíjak nem szükségesek. Svájc hólakart bércein nem a ringó gabona acélos gyümölcse hordta teli kincseskamráit lakóinak. O'aszhou papsugaras téréin nem az emberkéz szorgalma juttatja bő aratáshoz a benszülölleket s.egyéb száz meg száz, csupán a természet szépségeivel felruházott vidék gaz­dagságra, tőkére tesz szetT, az odasereglő idege­nek költekezéséből, S a mi országunk, melyet a természet aján­dékaival úgyszólván elhalinozolt, a mi hazánk ne tudná értékesíteni mindezt?! Magyarorszá­gon nem lehet idegenforgalmat csinálni ? ! Nem lehet ! Vagy legalább Í3 nagyon ne­hezen. Mert noha jól tudjuk, hogy tőkeszegény országokat az idegen országokból befolyó jö­vedelmek segíthetik fel csupán, noha minden­kinek vérébe ment át már az a tudat, hogy egyedül az idegenforgalom segíthetné fel anya­giakban szegény hazánkat, minden tényező Vállvetve működik közre abban, hogy ezt meg­akadályozza, hogy ulját e-.egje annak, hogy ná­lunk az idegenek a természet szépségeiben gyönyörködjenek s e gyönyöröket csengő érc­ben fizessék meg. Ne beszéljünk arról a hihetetlen drágaság­ról, mely az idetévedő idegennek egyszer s mindenkorra elveszi kedvét attól, hogy ben­nünket másodszor is felkeressen, ne beszél­jünk azokról a primitiv berendezésekről, me­lyek kedvét szegik még a legfanatikusabb ter- mészelimádónak is, hogy a valóban páratlan Isten-adományokat megtekintse, csupán a ha- i lóságok, a közönséggel érintkező közegekről | emlékezzünk meg s azt hiszem, első percben nyitjára jövünk annak, hogy mi okozza azt, hogy az idegenek oly feltűnő módon hanya­golják el a mi vidékünket, noha sokkalta kö­zelebb, sokkalta kényelmesebb utazásokkal kö­zelíthetők azok meg, mint az ezer veszélylyel s hosszú utazásokkal, fárasztó kényelmetlensé­gekkel megnehezített külországok. Közmondásos élhetetlenségünk csak hoz­zájárul ahhoz, hogy az idegenek nem jönnek hozzánk, de a közönséggel érintkező közegek elkergetik még a tájékáról is hazánknak azo­kat, kiket egy szerencsés vagy talán szeren­csétlen véletlen körünkbe hozott. Akiknek volt már módjukban a határszéli . vámvizsgálatokon keresztül mehetni, azok előtt í nem ismeretlenek azok a vexatiók, kellemet­lenségek, melyeket a magyar vámőrök részéről eltűrni kénytelenek. Mig a külföldi vámőrök a legudvariasabb formában igyekeznek megéde­síteni az országuk érdekében álló eme functió­TARGA. Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — — Isten az alyám ! — fiuk —• nincs igazatok, szólt derék Vadnay barátunk. Nincs igazatok abban, hogy a magyar szállodák nem nyújtanak elég kényel­met s ami a fő, hogy a közbiztonsági állapotok nem kielégítők. Inkább azt mondom tinéktek, hogy a leg- utólsó utszéli csárdában nyugodtabban hajlóin le a fejemet, mint New-York legelőkelőbb hoteljének ra­finált kényelemmel berendezett szobájában. — Vagy nem hiszitek, no akkor elmondok ti­néktek egynéhányat azokból a történetekből, melyek velem Amerikában való tartózkodásomkor megtör­téntek s hiszem, hogy azonnal meg lesztek elégedve a hazai viszonyokkal s nem kívánjátok magatokat oda, hol az arany európai hiedelmek szerint a földön hever s csak le kell érte hajolnia az embernek, hogy felvehesse. Phőnixvillben (Pennsilvánia) egy balesetbiztosító társaságnál nagyobb állást töltöttem be. Engemet bíz­tak meg azokkal a felelősségteljes s nehéz feladatok­kal, hogy az Isten háta mögötti bányaterületeken, az ott dolgozó s társaságunknál bebiztosított munkások­tól az esedékes összegeket beszedjem. E kis bányate­lepeken, hol az emberek, miként az áfátok törik ma­gukat, a minden bűnre csábitó, de minden örömet megszerző arany után, se posta, se lávirda állomás nincsen. Mert bizony az itt levők iránt a külvilág nem igen érdeklődik s egy embernek sincs arra szük- séke, hogy a modern technikai vívmányok szolgála­tába szegődjenek. Megérkeztem a bányatelepre. Az egyetlen ron­gyos, piszkos s undorítóan szurtos Hotel nem tudott eléggé bámulni azon, hogy miképen kerül az ilyen elegáns ékszerekkel pazaiul megrakott, úriember, erre a madár sem látta területre, Mert még Amerikában sem tudtam levetkőzni azt az európai rósz szokást, hogy szerettem jói öltözködni s az ékszerek iránt is külö­nös előszeretettel viselkedtem. Ez a szerencsétlen ma­gyar betegségem azután nem egyszer, majd hogy nya­kamat nem szegte. Mondom tehát, hogy megérkezve a bányatelepre, az ottani kliensektől beszedtem a dijakat s úgy kö- rülbelől 8-10 ezer dollárral megrakodva, siettem az utolsó éjszakát szállásomon eltölteni. Lefeküdtem. Isten az atyám, nem ijedek meg a magam ár­nyékától, de ezen az éjszakán valami különösen fur­csán éreztem magamat. Az itteni viszonyokhoz mér­ten is sok pénz volt nálam. A szobám pedig sokkal rozogább volt, semmint egy esetleges betöréstől meg­menthessen. Jónak láttam mindenesetre bőröndömet, mely elég súlyos volt, ajtóm elé állítani, ezenkívül a szobában levő s az ágyon kívül egyetlen bútordara­bot, a szekrényt is az ajtó elé tolni. Nem tudtam elaludni. Vártam valamire. A hold ezüst fénye kísértetiesen sütött be szobám picinyke ablakán. Miként tigrisvadászaton, vártam az esetleg felbukkanó vadra. Sejtelmem nem csalt. Éjfél után lehetett. A hold, eléje került felhő következtében elsötétült s vak éjszaka vett körül mindent, E percben kopogtattak ajtómon. Nem adtam vá­laszt, mély álmot tetetve. A kopogás dörömböléssó fajult. Kellet válaszolnom. — Ki az! — kiáltottam harsányan, — Telegramm / — hangzott a válasz. E percben eszembe villant, hogy hiszen itt nincs is sürgönyállomás, tehát csak ürügyül használták, hogy ajtómat kinyissam. — Majd reggel — szóltam ki erélyesen, de re- j volveremet görcsösen szorongattam kezemben, A künt levő erre dühösen próbálkozott ajtómon, j de az eléje gördített akadályok nem engedtek az erö- ; szaknak. E percben revolverlővés dördült el. Az aj- ! tómat lőtték keresztül. Az ágyba célzott a haramia, | de én ekkor már régen lesben álltam s a golyó nem talált. Most már én se sajnáltam revolveremet, talá­Üzlet áthelyezés! Szeptember hó 1-én Üzlet áthelyezés ! posztó üzletemet a Papolczy-palotaba helyeztem át, addig az öszzes raktáron levő árut rendkívül leszál­lított áron árusítom el, miért is saját érdekében teszi mindenki, ha ezen kedvező óó óó óó óó alkalmat sietve felhasználja. Tisztelettel óó óó óó óó Sámuel Xcfllácz, Deák-tér, Fehér-ház.

Next

/
Thumbnails
Contents