Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-07-05 / 54. szám

2-ik oldal. fogorvos Rákóczi-utca 24. sz. (saját házába) költözött át. HÍREK. Dal a kabaréról. Istenem, már annyi kabaré dal kóválygott, bú­gott, csattogott és csicsergett szegény dérbelepte, gond- beráncolta és porcellán-kopasz koponyám körött, hogy utóbb magam sem tudom : a v*d irói ösztön, vagy mi a menydörgős istennyila, (pardon : ez még nem kabaré-kifejezés) súgja bennem, hogy én is dalt zeng­jek. Dalt, újat, nagyot és mennybolt hasogatót. Ör­dögit, szentet és merészet. Dalt a kabaréról. »Ah, a kabaré«. — susogják majd lágyan, ol- vadóan és holdkörosan, akik még csak teórice tudják, vagy sejtik: mi a kabaré. »Hah, a kabaré !« pattog­ják zordonan, bőszükén és ádáz háborgással, akik már tudni sem akarják : mi az! Mert vannak, ó vannak pro és kontra. Vannak még rajongó hívei de vannak már ádáz ellenségei is. És oh, rajongója valamennyi egy-egy Jaffroy Rudel, aki csak hírből ismeri a gyönyörűségesnek reklámo­zott napkeleti királykisasszonyt. De ah, ellenei azok már rég a háta kellő közepét is látták, hogy il'etle- nebbet ne mondjak. »Sarlatán!« — hörgik emezek bősz haraggal. »Festi a szemöldökét, müfoga van, vendég-kontyot. hord és idegen holmikat domborít.« És lehet, hogy igazuk van. Nekem is úgy rémlik a kisasszony régi, nagyon régi ösmerősöm, csak a kosztümjei újak No meg a neve más. Ezelőtt azt hiszem Oféliának hívták. Vagy tán Orfeumnak, nem emlékszem. S tu­dom, akkor is bolondultam utána egy darabig. De végül könyörtelenül kikászolódtam maszlagos bübá- jából. Utóbbi időkben azonban, Ián, mert uj fogakkal mosolygott rám, tán, mert lángvörösre festette a mü- haját, Ián, mert oly idegenszerüen pergő névre ke­resztesedet!: Kabaré—: ismét beléhabarodtam. Belé voltam kótyagosodva, belé voltam bódorodva a szó- legkabarébb értelmében Egyre a nyomában kóricál- tam, folyton körülötte sündörködtem s mint fecske a legyet, úgy nyeltem el röptében szemének legkisebb hunyoritását. De most, ó most már oly sivár, üres és józan vagyok, mint egy ma született kabaré-dal. A lelkem savanyu, a testem petyhüdt. S a számnak olyan áporodott ize van, mint egy harmadnapos macskajaj után. SZATMÁK-NÉMET 1. Szatmár, 1908. julius 5. Szóval kijózanodtam. Hogy szerencsésen, vagy szerencsétlenül: most nem igen feszegetem. Ezúttal csak egy gondolat bánt engemet. Bánt, gyötör és nyugtalanít. És szepegek és borzadok, ha elgondolom, hogy mink, Ádám egyenes vagy görbe leszármazott­jai még mindig keservesen érezzük azt, hogy nagy­nevű ősünk csak a csutkát élvezhette a tudás almá­jából. Még mindig gyámoltalanok vagyunk, mi, a nagy csutkarágó epigonjai és korlátoltak és pipogyák. A kis­asszony ellenben, ah, ő Éva ivadéka, agyafúrt és ra­vasz. Meg teszi még kis idő múltán, hogy uj parókát vesz, álformáltatja a fogsorát és nevel cserél újból. Akfor aztán ismét n«ki-indulhat világbecsapó kőr­útjának. Mert haj, mi, földi ádámok buták, szörnyü- mód buták vagyunk ... Karc | — A posta- és távirda palota építésére a városi | tanács f. julius hó 12,-ére versenytárgyalást tűzött ki. | — Jóváhagyás. A városi tisztviselők drágasági | pótlékára vonatkozó javaslatot a miniszter jóváhagyta. ( — Uj lakóház. A városi tanács Ficere János I szatmári lakosnak a Bányai-ut 4. szám alatt uj lakó- ! ház építésére adott engedélyt. — A trachoma terjedése. A főorvos jelentése 1 szerint ezidő szerint 9 trachoma eset van, mely szám eléggé megdöbbentő és szomorú következtetésekre al­kalmas. — Vármegyénk állandó választmánya a f. hó 10-ik napján d. e. fél 11 órakor, melynek tárgysorozatában többek a következők vannak felvéve: Belügyminiszter leirata a vármegye folyó évi költségelőirányzata tár­gyában. Vármegyei alispán előterjesztése a »Pesti Hazai Takarékpénztár-Egyesület« által engedélyezett 700.000 koronás kölcsön tárgyában és az ideAonatkozó kötelezvény bemutatása. Bácsbodrog vármegye átirata, a magyar jegybank létesítése tárgyában az országgyű­lés képviselőházához történt felirata támogatása iránt. Trencsén vármegye átirata a törvényhatósági bizott­ságok magyarságának biztosítása tárgyában intézett felirata támogatása iránt. Eötvös Róbert és társainak kérvénye a Szatmár—Erdőd—ákosi törvényhatósági útvonal sürgős kiépítése iránt. A vármegyei dijnokok szolgálati viszonyainak és fizetésének rendezéséről szóló szabályrendelet. Domahidy Pál szolgabiró le­mondása. Nagykároly város utcái kikövezésének ügye stb. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Halmá- gyi Ferenc és Lánczy Albert hal mii segéd-telekkönyv- vezetőket telekkönyvezetőkké nevezte ki. — A debreceni jogakatíémia uj rektora. A debre­ceni főiskola tanácsa legutóbbi ülésén a főiskola ez- idei rektorává Jászi Viktor dr. jogtanárt választotta meg. — Uj segédtanfelügyelö. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Mihály Ferenc helybeli állami elemi népiskolai igazgatót a IX. fizetési osztály 3-ik fokoza­tába kir. segédtanfelügyelővé nevezte ki 's szolgálat­tételre Szatmár-vármegye kir. tanfelügyelőségéhez osz­totta be. Egyházi kinevezés. A nagyváradi latin szer- tartásu kalh. püspök dr. Mazurek Gyulát, Mazurck Pál helybeli iparos fiát püspöki aktuariussá nevezte ki. — Tíz éves találkozóra jöttek össze a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1898-ban érettséget tett ifjak, akik ma már számottevő helyet foglalnak el a társadalomban. Julius 1.-én fél 9 órakór az intézet kápolnájában hálaadó szent mise volt, amelyet Orosz Lajos főgimnáziumi tanár mondott. Utána Ratkovszki Pál igazgatónál tisztelegtek, majd a róm. kath. teme­tőbe vonultak, ahol elhunyt két iskolatársuknak dr. Cserney József és Lengyel Géza sírjára gyönyörű ko­szorút helyeztek. Délelőtt látogatást tettek volt taná­raiknál, délben pedig a Kossuth-kerti kioszkban társas ebédre jöttek össze, amelyen szebbnél-szebb tósztokat mondottak, az intézetre, a tanári karra s a jubilán­sokra. A pohárköszöntök sorát a rendezőség feje Flon- tás Demeter nyitotta meg, utána dr. Lakatos Géza, Korsinszky Zsigmond, Karenonics József, Ratkovszki Pál, dr. Fodor Gyula, dr. Horváth Gyula, Orosz Alajos, Pásztor Ferenc, dr. Fechtel János, Furmann István, Fásztusz Elek stb., némelyek 2—3-szor is tósztoztak. A kedélyes összejövetel este 7 óráig tartott. A jubi­lánsok közül megjelentek: Csömör Elemér kataszteri mérnök Szatmár, Flontás Demeter számtiszt Szatmár, Furmann István hitoktató Kisvárda, dr. Horváth Gyula főgimnáziumi tanár Budapest, Kursinszky Zsigmond rk. plébános Nyircsaholy, dr. Lakatos Géza ügyvéd Budapest, Miller Béla vasúti tisztviselő Mármarosszigc', Pásztor Ferenc rk. káplán Szatmár, dr. Rózenfeld József ügyvéd Szatmár, Scheiber Miklós műépítész Budapest, dr. Fekete Dezső ügyvéd Szatmár. Meghal­tak négyen. Akadályozva voltak a megjelenésben 13-an. Volt tanáraik közül az ünnepségben részt vet­tek : Ratkovszki Pál dr., Fedor Gyula, Orosz Alajos, dr. Kartz Sándor, Erdélyi Imre, Lehócr.ky József, dr. Fechtel János és Fásztusz Elek. Tiz év múlva ismét találkoznak, hogy szorosabbra fűzzék gyermekkori barátságukat. — Esküvő Kreiter Pál a Szatmári bank tiszt­viselője ma tartja esküvőjét Frankó Juliska ur- leánnyal. — Véglegesítés. A debreceni kir. tábla elnöke Bakkay József halmii joggyakornokot ez állásában véglegesítette. — 30 éves találkozó. A szatmári kir. kath. fő­gimnáziumban 1878. évben érettségit tett 42 ifjú ak­kor azon elhatározásra jutott, hogy 10 év múlva Bu­dapesten találkoznak. A 10 éves találkozást 5 év múltán itt Szatmáron egy 15 éves, majd újabb 10 év kaptak. Erre én kénytelen voltam megbocsátani nekik, de azt még sem tudtam megérteni, honnan tudta az a bizonyos papa, hogy ők ép a Wampeticsben vannak. Mondhatom, hogy teljesen kiábrándultam a vörös angyalból, — mikor pedig a pincér megcsinálta a számlát, teljesen elmúlt a kedvem a szerelemtől. De úgy kellett nekem, minek is kezdtem egy vörös családdal?! Elkeseredésemben és a vörös angyalban való csalódottságomban arra határoztam el magamat, hogy véget vetek életemnek. Öngyilkos szándékomban visszamentem, ki a ligetbe Fel akartam magamat kötni egy szép hársfára de nem volt kötelem. Valami tóba ugrani pedig egy­általán nem volt kedvem. Verejtékező homlokkal leültem egy padra. Egy­szerre csak elém tcppan ugyanaz a vörös bajuszu férfi, aki a Wampeticsben a szomszéd asztal mellől végignézegetett. — Most is erősen a szemen, közé nézett. Jól láttam, hogy ebben a pillanatban vörös bajusza még vörösebb lett a dühtől, mely elöntötte az arcát és melyet ő fogcsikorgatással kisért. Én azonban abszolúte nem ijedtem meg, sőt el­lenkezőleg, a szeme közé vigyorogtam. A vörös bajuszu mérgesen a fülembe ordított: — Tudja, hogy ön most tüstént meghal ?! — Ezt igazán nem tudtam, — feleltem hidegvérrel. | — Hát azt sem tudja, hogy minek a torkában van ön most ?! sziszegte még ingerültebben. — Nem én, fogalmam sincs róla. — Nem tudja?! Hát megmondom én: a halál torkában 1 — Úgy és hogy értsem e dolgot, ha szabad kér­deznem ?! Az idegen szó nélkül kikotorászott a zsebéből egy forgópisztolyt s reám emelte. — Most már tudja?! Bevallom, hogy nem szeretek farkasszemet nézni a forgópisztolyokkal, különösen a városligetben nem és ép ezért mosolyogni próbáltam. Mielőtt meghalna, van valami mondani valója? — kérdezte tőlem. — Nincs. De még mielőtt szorosabb érintkezésbe lépnék becses revolvere golyójával, nem lenne szives talán felvilágosítani, minek köszönhetem e váratlan szerencsét ?! A vörös bajuszu drámai hangon szavalta: — Azért, mert elraboltad a boldogságomat. Ahá, gondol­tam, úgy látszik ez is a vörös angyallal szokott va­csorázni. Nem akartam rögtön megérteni a dolgot. — Milyen boldogságot emleget ön uram, kérdez­tem szerényen és érdeklődve, — Hát azt, akivel a Wampeticsben vacsorázott. — Azt . . ?! adtam a meglepettet. — Azt . . . ! felelte harsányan és erélyesen. Kezemmel legyintettem. — Hát mért nem szól, hiszen szót sem érdemel az egész! Hogyan, kérdezte ellenfelem meglepetten és le­eresztette levorverét, ön nem szerelmes Kunigundába?! — Nem! — Szavára?! — Szavamra?! Akkor szüret, mondó a vörös bajuszu és kedé­lyesen átölelt, miközben órám lassan, de határozottan kivándorolt a zsebemből. A revolverre való tekintettel azonban ezt nem vettem zokon, sőt végtelen boldog voltam, mikor sze­retett ellenfelem felszedte sátorfáját és útnak indult. Mit meséljek tovább?! Három napig dultam-ful- tam, csak akkor csököent kissé meglepetésem, hogy annál nagyobb csodálkozásnak adjon helyet, mikor negyednap postán csomag érkezett benne az elköltött összes pénzem, órám és még ráadásul 50 korona, azon üzenettel: Bocsánatot kérünk a kis kellemetlen­ségért, Klein testvérek . . . Miután a rejtélyt megoldani nem tudtam, már egészen beletörődtem a dologba, mikor egy szép őszi estén betévedtem egy Józsefköruti Moziba, az u. n Bodografba. Alig ültem ott néhány percig, hát »A póruljárt udvarló« cim alatt csak látom ám a ligeti élményei­met, a vörös családot, meg magamat is. És ekkor lett világossá előttem, hogy az egész csak színjáték volt melyet az élelmes igazgatóság velem rendezett. BENZIN10T0R0K, gőzlokomobilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, „Losonczi Drill" vetőgépek, resiczai acélekék, teljes malomberendezések, stb. stb.------------------------------ Kívánatra szövésén küldünk árjegyzéket és költségvetést. —........... ♦♦ A MAGYAR KIR. ALLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST, +♦-----——rr, ; V., Váci-körut 32.

Next

/
Thumbnails
Contents