Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-06-03 / 45. szám

2-ik oldal.

Szatmár, 1908. junius 3.

debreceni templomok összes harangjai egy órán keresztül zugtak-bugtak, hirdetvén, hogy egy jó magyar az ev. ref. egyház egyik tudós, szeretett és oszlopos tagja kidőlt az élők sorából.

Kiss Áron 1815. nov. 20-án, a szatmármegyei Kis-Naményben született; előbb Sárospatakon, majd Szatmáron tanitókáplánkodott. Ezután 1843-ban porosaimat lelkészszé, majd 1848-ban a szatmári egyházmegye főjegyzője lett. A szabadságharcban tevékeny részt vett; ő szerkesztette a nemzeti kormánynak küldött hódoló feliratot, utóbb pedig a honvédeket, mint tábori pap az erdélyi hadjárat alatt egészen Désig kisérte. A szabadságharc után ő is kivette részét az osztrák szoldateszka üldözéseiből. A pátens küzdelem idején erősen harcolt az önkormányzati jogokért és mikor a harc sikerrel végződött, egyházmegyéje 1860.- ban esperessé választotta. Mint esperes, úgy is, mint egyházának fia, úgy is, mint a közélet egyik tekintélyes szereplője, rátermett férfiúnak bizonyult, ezért hát 1892.-ben mindenki örömmel fogadta a hirt, hogy a tiszántúli egyházkerület püspökévé, a debreceni egyház pedig egyik lelkészévé választotta.

A különben is nagyképzettségü püspököt már csak koránál fogva is nagy tisztelet övezte ; mint az ev. ref. püspöki kar legöregebbjének jutott a díszes feladat, hogy 1896. szeptember 14-én Göncön beszédet mondjon a 300 éves magyar biblia ünnepségén és ugyancsak ő mondott diszbeszédet 1896.-ban, a millennium idején a munkácsi várban.

Kiss Áron természetesen tagja volt úgy a budapesti, mint a debreceni zsinatnak és több éven át az egyetemes konventnek is. A tollat jól forgatta; több dolgozata jelent meg egyházi lapokban és folyóiratokban és részt vett a zsoltár átdolgozás! munkálatokban is. Egyházi munkálatai több kötetben is napvilágot láttak.

A patriarcha kort megért püspök ravatalát szokás szerint a kollégium dísztermében állították föl, ahal ma, szerda délelőtt 10 óráig volt közszemlére kitéve. Ekkor vette kezdetét a püspök temetése, amelyre táviratilag, meghívták az összes espereseket és lelkészeket. A temetésén Antal Gábor dunántúli püspök mondott imát és beszédet, a sírnál pedig Biki Károly szatmári esperes beszélt.

fogorvos

a Rákóczi-utca 24. sz. (saját házába) költözött át.

HÍRÜK.

— Á nagybeteg szatmári püspök. Boromisza Tibor püspök állapota szombaton délután válságosra fordult. Kezelő orvosai, dr. Vajay Imre és dr Gobi Alajos eret vágtak rajta, majd okszigén belélegzést alkalmaztak. A közönség nagy részvéttel érdeklődik a püspök állapota iránt.

A helyzet vasárnapra súlyosabbá rvált. Kezelő orvosai, dr. Vajay Imre és dr. Góbi Alajos, állandóan a beteg ágyánál vannak. A beteg láza emelkedett,

Arra az illatos levélre.

Nyíregyházán nyílik egy szép bokorrózsa, Illatos levél hullt kebelemre róla;

Ép oly üde, mintha májusban nyílt volna, Egy tavasz hevéről, kelleméről szólna.

Pedig újévkor volt; úgy csikorgóit a tél,

De az a szép bokor örök tavaszban él.

Oh éljen is soká; hozza még a jó szél Egy-két szirmát erre, mig a vén kertész él.

Ne feledjétek öt hervadt virágival,

Hisz szeretet nélkül minden élet kihal;

O már ablakin csak dérvirágot termel S azt táplálja most is forró lehelettel

Csodálatos virág; hideg szobám sötét Éjén, föld-nap nélkül vette eredetét, —

Nem is tiizle soha keblére senki,

Érintsd bár, neked fáj s halált okoz neki.

De lehet szép ez is, csakhogy hamar olvad, Szín és illat nélkül — még nyoma sem marad; Meleg sóhajból kelt, hideg teremtette S ha jön egy enyhe nap, életét elvitte.

Ilyen az én kertem; mire a tél elmúl,

Lehet, hogy a kertész maga is elnémul.

Nem lesz a nyoma sem! Akkor majd egy lombot Hozzatok, elfedni azt a kopár dombot!

Ángyán Béla budapesti táviratilag meghívott egyetemi tanár megérkezett. A püspök már tavaly is szenvedett tüdőlobban, de erős szervezete, előrehaladott kora dacára akkor legyőzte betegségét, most azonban erősebben jelentkezvén a gyuladás, komoly aggodalomra ad okot. Ángyán tanár konstatálta, hogy a püspök jobbtüdejéről a gyuladás múlófélben van és most a baltüdőn jelentkezett. A krízist kedden estére várják. A püspök az elmúlt éjét nyugtalanul töltötte, de reggelre állapota enyhébb volt. Érverése, mely azelőtt kihagyóan működött, most teljesen rendes. A káptalan tagjai és az udvari papok állandóan a beteg ágya mellett tartózkodnak.

Hétfőn a helyzet annyira sulyosodott, hogy d. e. fél 10 órakor a székeskáptalan feladta a püspöknek a halotti szentségeket és az utolsó kenetet. A püspök ezután elbúcsúzott a jelenvolt főpapságtól és központi papságtól. Megható szavakban kérte őket az egyház és az egymás szeretetére. Szem nem maradt szárazon; mindenkin mély megindulás vett erőt. Ugyanezen napon megérkezett a püspök betegágyához Egerből nővére, özv. Guggenberg Miklósné Boromisza Ilona úrnő. Dr. Kádár Ambrus prelátus-kanonok, püspöki helytartó körlevélben hívta föl az egyházmegyei papságot, hogy a nagybeteg püspökért az előirt imákat a nép előtt mondják el.

Kedden reggelre a püspök állapota örvendetesen javult. A beteg könnyen köhög; láza csökkent, sziv- rnüködése jó, étvágya is jelentkezik. Az okszigén belélegzést az orvosok három nap óta folytatják.

Ma reggel 10 óráról jelentésünk a következő: A püspök tüdőgyuladása visszafejlődőben van, teljes felgyógyulása azonban a kezelő orvosok véleménye szerint huzamosabb ideig fog tartani. Az oldódás könnyebb, láza csökkent, érverése jó, étvágya kielégítő, éjjelei még mindig nyugtalanok, de emberi számítás szerint már túl van a veszélyen.

A palotába nemcsak az országból, hanem a külföldről is halmazzal jönnek a táviratok és levelek, így tudakozódtak: gróf Apponyi és Zichy miniszterek; Várossy kalocsai érsek; Firczák, Párvy, Széchenyi és Mayer püspökök; gróf Károlyi Istvánné; Teleki Sándor, Eszterházy Móric és Zichy Nándor grófok ; Fehér Ipoly pannonhalmi főapát; a kalocsai főkáptalan; a Justh-család Brixenből; a Boromisza-család számos tagja; Ivánka, Domahidy, Nedeczey, Zlinszky, Foga- ; rassy és Molnár volt és jelenlegi orsz. képviselők ; a kassai főigazgatóság; »Alkotmány« szerkesztősége; Falussy főispán; Péchy László műszaki tanácsos. Személyesen tudakozódtak: Szeőke Bálint, dr. Vajay Károly; Csanády, Nemes ezredesek; Bonka alezredes, bér. Kováts Jenő, Szerdahelyi Ágoston, Jékey Mór, a központi papság, stb., stb.

— A képviselőházból. Junius 1-én dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő a büntető novella fölött a képviselőházban nagy beszédet mondott, mely gazdag jogi érveivel és mély felfogásával a szakkörökben méltó feltűnést keltett.

— Elmaradt bérmálás. Dr. Boromisza Tibor püspök betegsége miatt az egyházmegyében és Szatmáron hirdetett bérmálás elmarad.

— Szemle. Nemes Ede ezredes, dandárparancsnok szerdán szemlét tartott a nagykárolyi honvéd zászlóalj felett. Szemle végével a tisztikar előtt teljes meglégedését fejezte ki.

— A nagykárolyi Kossuth-szobrot Szatmár-Né- meti sz. kir. város közönsége nevében dr. Vajay Károly polgármester a következő szavak kíséretében ko- szoruzta meg:

„Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége és törvényhatósága nevében mély tiszteletünk és hálánk jeléül elhelyezem e koszorút«

A szatmári függ. és 48-as párt nevében Csomay Imre ügyvéd, pártelnök:

»Kossuth Lajos, a magyar nemzetnek, a magyar népnek földi megváltója a menybemenetel napján, a te megdicsőittetésed napján légy oda fönn köszöntve, innen a földről, a majthényi síknak szomszédságában ünneplő közönség és híveid részéről! Tekints reánk, buzdíts a hazaszeretetre, üzenj, ha eljő az idő, hogy minden magyar a te hited, a te elved, a te eszméd lobogója alatt egyesüljön e hazában! Ezen szavakkal teszem le a szatmári függ. és 48-as párt koszorúját. Éljen a haza!«

— Személyi hír. Dr. Erdélyi Miksa fogorvos külföldi utjából hazaérkezett s rendeléseit újból megkezdte.

— Kirándulás. A szatmári dal- és zeneegyesület julius 15-én a bikszádi fürdőbe hangversennyel egybekötött társas kirándulást tervez. Nemcsak ezért, hanem azon okból is, mert az évi rendes közgyűlésen a Meder Mi:.ály elhunyt karmester arcképének leleplezése megtörténik, a próbák pontos látogatását ez utón is kéri az elnökség.

— Miniszteri jóváhagyás. A belügyminiszter a lovas rendőrtiszt lóátalányának emelésére vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyta.

— Gyászhir. Forgách János áldozópap junius 1-én, 54 éves korában az irgalmasrend házában rövid betegség után elhunyt.

— Monográfia. A budapesti szerkesztő vállalat értesítette a városi tanácsot, hogy a város monográfiája elhagyta a sajtót és a megrendelők, valamint a város

1 példányai a jövő hét elején, mint gyorsszállitmány,

S Z A T MÁ R -N fi M E T I.

a postán lesznek. Egyszersmind, amennyiben az egyes helybeli irók munkarészüket kellő időben nem adták be, tudatja a vállalat, hogy emiatt 5000 K kárt szenvedett s azért most csupán 1500 K kártérítést kér. (Oh, oh !) De Vajay Károly polgármester véleményezésre a helybeli szerkesztő bizottság elé utalta az ügyet.

— Joggyakornoki kinevezés. Dr. Vajay Károly polgármester ifj. Csomay Imre ügyvédjelöltet a tiszti ügyészi hivatalba joggyakornoknak kinevezte.

— Nincs tüdőbeteg jelentkező. A tátraházai szanatóriumban városunk tüdőbetegei számára két helyet szántak. Annak dacára, hogy a tiszti főorvos kihirdette e körülményt, innen nem akadt jelentkező.

— Segélyek. A tanács Bodnár Alajos, Juhász József és Neubauer Elek tanítóknak, kik közül a két első a kolozsvári, az utóbbi pedig a temesvári rajztanfolyamot fogja a szünidőben látogatni, egyenkint 40—40 K segélyt szavazott meg.

— Kövezetvám. A MÁV. igazgatósága folyó évi február hóról 1633 K 91 fillér kövezetvámot szállított be a városi közpénztárba.

— Bank-közgyűlés, A szatmári kereskedelmi és iparbank május 31-én Korányi János elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy a részvénytőkét 300,000 K-ról — 500,000 K-ra emelik, úgy, hogy 1000 drb 200 K névértékű uj részvényt bocsátanak ki, melyek ára azonban 350 K.

— A Kölcsey egyesület irodalmi szakosztálya junius 1-én ülést tartott. Elnök javaslatára a szakosztály határozatilag kimondotta, hogy Osváth Elemér elhunyt szakosztályi előadó érdemét jegyzőkönyben örökíti meg. Javaslatba hozta továbbá, hogy az előadó mellé még egy jegyzőt is válaszszon a szakosztály. Miután ezt elfogadták, előadónak dr. Tanódy Endrét, jegyzőnek Nagy Vincét választották meg. Végül jelentette az elnök, hogy dr. Molnár Viktor államtitkár, az Uránia elnöke leiratot intézett az egyesülethez, melyben felszólítja, hogy vállalja el a munkás- gimnáziumok szervezését s vezetését. Ez ügyben hosz- szas eszmecsere után egy szükebbkörü bizottság kiküldését határozták el, mely az előkészítés és szervezés munkálatait fogja végezni. E bizottságba az elnök, előadó s jegyzőn kívül Erdőssy Vilmos és Vessprémy Dezső tagokat választották be. Ez a bizottság érintkezésbe lép a Kereskedő Ifjak körével, az Otthonnal, a kath. Legényegylettel, az iskolai igazgatókkal s egész tervezetet dolgoz majd ki.

— Kiküldetés. A szarnád ipari hitelszövetkezet az Északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetségének ez idén Halmiban, junius 11-én tartandó közgyűlésére képviselökül Ferency János elnököt, Nyisztor János alelnököt, Vokla Sándor felügyelő bizottsági elnököt, Schott Henrik és Szalontay Kálmán igazgatósági tagokat, valamint Egri Antal, Licskey György és Koos József váltóbirálókat küldte ki.

— Egy pohárköszöntő. A nagykárolyi Kossuth- szobor leleplezését követő diszlakomán Csomay Imre ügyvéd, a szatmárnémeti függ. és 48 as párt elnöke a nagykárolyi hölgyekre pohárköszöntőt mondott. To- asztja elején humorosan adott kifejezést annak, hogy hizonyos irigységet érez, hogy Nagykároly megelőzte az ő lakóhelyének, Szatmár-Németi sz. kir. városnak azon szintén nemes törekvését, hogy Kossuth-szobrot állítson. Én azért büszke vagyok erre a városra, Nagykárolyra, — mondotta tovább, — mert ez az én szülőföldemnek fővárosa, igaz, becsületes magyar fészek! (Élénk éljenzés). Ennek a városnak két prófétája van a mai naptól kezdve: az egyik Kölcsey, aki arra intette n nemzetet: »Hass, alkoss, gyarapits; a haza mindea előtt!« S itt van mától kezdve a Kossuth szobra, ez azt hirdeti: »Az erős akarat nem ismer akadályt,« tehát előre! Ahol ilyen két dicső alak szelleme vezet, annak a városnak polgársága okvetlenül hazafias lesz. Szilárd a reményem, hogy ez a város mindig az igaz hazafiságnak, a függetlenségnek hive és buzgó harcosa marad. (Élénk éljenzés). Mert én végignéztem a tribünön ülő és a szobrot körülvevő hölgyközönséget, láttam a szemükben az igaz hazafiság, a lelkesedés lángját tüzelni, lobogni; itt pedig egy ifjú ember, (Melha Andor), akinek oroszlán- körmeit látom, azt mondja, hogy az ifjúság lesz a nemzetnek védője és én hiszem is. hogy a legközelebbi jövendő ifjúsága meg fog felelni ennek a hivatásnak, — mert lelkes anyák fogják azt nevelni, irányítani. (Zajos éljenzés.) Öméltósága (Gyapay Pál főispán), felköszöntőjében kiemel a hölgyközönség közül egyet, (özv. gróf Károlyi Istvánnét), a legméltóbbat, akit Szatmárvármegye hölgyközönségének virágaként, díszeként ismerünk. Én nemcsak a legfőbbért, a legtiszteletreméltóbbért, hanem Nagykároly összes hölgyeiért emelem poharamat! (Hosszas éljenzés és tetszés.)

— Gépkiállítás Szatmáron. A szatmármegyei gazdasági egyesület által f. évi augusztus hóra tervezett gazdasági gépkiállítás tervét közbejött akadályok miatt — az egyesület elejtette. —