Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-04-26 / 34. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. J A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-Bzáro 80.= Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban flzetendók. Protectio. Idegen szó. Csúnya hangzású. A magyar nyelv szinte megbicsaklik benne. S csodálatos, éppen a magyar közélet terén szerepel talán a legtöbbet. Nincsen olyan pálya a magyar társadalmi életben, lett légyen az hivatalnoki, kereskedői, iparos, lateiner, avagy bármi más, ahol ez idegen szó nélkül bárki is boldogulni tudni. Ha nincs protectiő, nincs előmenetel, nincs siker s nincsen eredmény. A szorgalom, ügyesség, tehetség, tudás, mindmind elenyésző csekély jelentőséggel bir, a protectió melleit. Senki és semmi sem érvényesülhet ott, hol e rut féreg felütötte fejét. A napokban is sokat hallhatunk a pro- teclióról. Szoborpályázatot Írtak ki, melynek bíráló bizottságába hírneves szakértőket hívlak drága pénzen, csupán azért, hogy a zsűri pártatlansága annál inkább kidomborodjék. Mert arra ugyan senki sem gondolt, hogy a külföldi szakértők bárki érdekében is ne igazságos bírálói legyenek a pályamüveknek s ne annak adják az első dijat s a szobor elkészítésére szóló megbízást, akinek müve a legkiválóbb, kinek alkotása méltó reá. S a szakértők ebb;>ni reménységében senkit sem csaltak meg, ők igazságos birái voltak a tehetségeknek s annak müvét tartották a legkiválóbbnak, akié tényleg az is volt. De hiába volt a drága szakértőknek messze földről való idehozatala, hasztalan volt a zsűriben levő müvésztagok erőlködése, a többszöri szavazás eredménye végre odakonkludált, hogy mellőzve a hires szakértők véleményét, annak nyújtották a pálmát s a szobor elkészítésével járó óriási anyagi előnyt, akinek a müve az összes zsűriben levő müvésztagok véleménye szerint szinte a leggyöngébb volt az összes pályaművek között. S miért ? ! Mert a zsűri tagok közölt egy miniszter is helyet foglalt s mint a Gileolto mondja, az első dijat nyert művész véletle iségből annak a miniszternek tanítómestere a művészet elsajátításában s igy szoros nexus fűzte a mestert a tanítványhoz, vagyis hogy a miniszler tanítvány evvel a csekélységgel akart kedveskedni a pályázó mesternek. S a mit az igaz művészet el nem ért tehetségével, azt elérte a tehetségleien a protectióval. A közvélemény felzudult. A művészek an- kéleztek, tanácskoztak, tiltakoztak, a pályadijat nyert pedig a markába nevet, mert hasztalan erőlködés, a pályázat sorsa eldöntetett, azt megváltoztatni senkinek módjában már nem áll. A külföldi szakértők duzzogva hagyták itt az országot, hogy haza menve, még jobban elterjesszék hazánkról, annak ázsiai viszonyait tárgyazó hiedelmeket. S méltán, mert még csupán a Balkánon lehelnek hasonló állapotok, hogy miniszteri protectió győzhet az igazi tehetségeken, s a hívatlanoknak jut a Pantheon, mig az érdemesek kirekesztetnek onnan. Íme tehát a legfrissebb szenzáció adott ismét alkalmat arra, hogy elmélkedjünk kissé arról, hogy vájjon helyénvaló a protectió, vagy a mi nálunk szinte versenyez véle: a nepo- tismus. Tudjuk nagyon jól, hogy ha már valamelyes nagy férfiunk elérte azt a magaslatot, melyen túl emelkednie már lehetetlen, akkor összes ambícióját abba helyezi, hogy gyermekeit helyezze el oly positiókba, a melyekben azok azután boldogulhatnak. Ezt a nepotizmust a mely a protectió egyik fattyúhajtása, az egész világon megtaláljuk, de oly nagy mértékben s oly szemérmetlenül, leplezetlenül sehol, mint minálunk. S hiába jönnek miniszteri rende etek, hiába támadja a sajtó, a protectió oly erős gyökeret vert egész társadalmunk életébe, hogy azt onnan kipusztitani, kiirtani egykönnyen senkinek sem fog sikerülni. Pedig mindaddig egészséges fejlődés, természetes kiválasztás nem történhetik, a mig a protec.ió oly nyíltan űzheti erkölcstelen orgiáit, mindaddig tiszta levegőjű közéletről szó sem lehet, senki ambícióját ki nem elégítheti, Mert hol találja meg a tehetség bizlosité- ká érvényesüléséhez, ha a talentum munkáját, a miniszteri protectió elülheti az elsőségtől?! Ilyen viszonyok mellett, senki sem fog komoly munkára, tehetségének fejlesztésére, TÁRCA. A Bári fiuk. Az 1849-iki év augusztusában Klapka tábornok a körülvett Komáromból üzenetet akart küldeni Érsekújvárra, az oltani magyar táborba. Ez a tábor őrizte a Pozsony és a felvidék félől jövő utat a Duna és Komárom felé. Az üzenet átadására a két Bári fiú, Gábor és Mihály, vállalkoztak, két úri fiú, akikben Klapka generális is megbizotl. Egyik megy jobbra, a másik balra. Keltő közül egy biztosabban keresztül vergődik az ellenségen, mintha együtt indulnának. Bári Gábor, az idősebbik, a Vág kiöntéseinek és ingoványainak tartott. Csontba foglalt kerek pápaszemet tett föl. Orcáját leborotváltatla. Zsebébe rakta a szegény Wagner Nikodém iratait és bizonyítványait. Ez a Wagner bécsi orvosnövendék volt. A bécsi légióval jött Magyarországra. Itt megösmerkedett Bári Gáborral, aki szintén orvosnak készült, de már tanulása kezdetén honvédnek ment. A kis Wagner csakhamar elesett. Bári Gábor bízott benne, hogy az írásaival keresztül hatol az osztrák őrségen és táboron. Orvosi szereket, egy ládában patikát, metsző kést, kötőszereket vitt magával Útközben még recepteket is irt a falusiaknak. Rongyosan, óvatosan ment tovább Ahol csak lehetett, utnélkiili mezőkön járt. Cirkáló osztrák előőrsök azonban csakhamar elfogták. Azt mondta, hogy a magyaroktól szökik. Wagner Nikodém Írásai rendben látszottak. Egyéb irás nem volt nála, mert az üzenetet fejében vitte Hanem azért nem bocsátották el. Majd elválik, hogy kicsoda és mi járatban van. Egy urasági granárium volt átalakítva előőrsi hadiszállásul. Báró Hausknecht Leopold parancsolt a Granárium G. 2 név alatt bejegyzett stáción. Igazi császári tiszt volt, valamelyik kaszárnyában született Galíciában, a horvát gránicon gyerekeskedett, Olaszországban kezdte a katonáskodást. Egész életében trombitaszóra ébredett és dobpergés után tért aludni. Maga sem tudja, hogy hogy milyen nációhoz tartozik. Báró Hausknecht a stáció hivatalos kancelláriájában egy halom dinnye között ült, mikor a forposzt jelentette, hogy kemény tusakodás után elfogtak valakit, aki valószínűleg Komáromból jött, vagy odamenekülő kém. Elethalálra védelmezte magát. Amig össze nem rogyott, nem is bírtak vele. Föl kell kötni — dünnyögte a major. — Vallatás nélkül? — — Lehet remélni tőle valamit? — tudakolta Hausknecht. — Majd csak teszünk vele valamit — felelte a hadnagy — hamis betűs Írást találtunk a sipkájába varrva. A jobb lábát ellőtték, bal vállának lapockáját keresztül lőtték Talán meg sem éri a reggelt. Ki kell hallgatni. — Ha spion, semmi teketória — morgott a major. — Jó, hát hadd lássam és csináljuk meg vele a pro'okollumot. Aztán, eins, zwei, föl vele . . . Az elfogott a granárium oldalánál az árnyékban hevert, összekötözve. Mozdulni is alig birt, csak nyöszörgőit. A ruháját ellepte a vér. Egy rongyos pokrócot dobtak reá. A kérdésekre nem akart, válaszolni, hiába faggatta az inspekciós hadnagy. — Nagy titka lehet ennek. Nem is paraszt ez. Magyarázta a hadnagy a majornak. És hogy tudott bánni a pisztolylyal. A major káromkodva kezdte a vallatást. A boldogtalan néma maradt. A major rúgott egyet rajta. Erre fölsziszent a meglövöldözött ember. — Attól tartok, a végét járja — aggodalmosko- dott a hadnagy. Pedig valahogy meg kellene a lelket tartani benne, amig kivesszük a titkát. Küldjük a tábori kórházba. Még = =nem létezett! A legszebb és nnnnpnynl/ legdivatosabb II & C III Jf U ft MC !»• színes és fekete Eutoucak a tavaszi és nyári idényre legjobban beszerezhetők VAJDA divatáruházában Szatmár, Deák-tér. 500 drb, remek napernyő darabonkint 5 kor.-ért Occassio árban lesz eladva.
