Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-04-12 / 30. szám

2-ik oldal. Ezelőtt két évvel részt vett a szatmári felső ke­reskedelmi iskola alapításában s a tovább fejlesztés nemes munkáját most is folytatja; az elmúlt évben létesítette a kereskedelmi továbbképző szaktanfolya­mot, kereskedő segédeink részére. S az árnyas védelemről is szólván: a szatmári kereskedők érdekeiben állandó contaktusban volt és van a debreceni kamarával; a társulat oszlopos tag­jai nem csupán a maguk, de az összes kereskedőink érdekében közreműködnek a városi hatóságnál minden alkalommal valahányszor a kereskedőket igaztalan te­herrel akarnák sújtani; s újabban módját fogjuk ta­lálni annak, hogy a megadóztatásnál — hiszen úgyis az egyenes adók nagy kontingensét épen a kereskedők viselik — bizalmi férfiaink által a kivetés egyenlete­sebb, igazságosabb legyen I Nem zárkózunk el semmi elől, a mit akár a közművelődési, akár a közgazdasági élet napról napra, mint uj kérdést felvet; sőt igyekszünk minden alkal­mat megragadni, mely a szaktudás általánosabbá té­telével emelni fogja intelügentiánkat s képesebbé tesz az újabb és hasznos közgazdasági ismeretek megérté­sére, elsajátítására s az életbe átvitelére. A kereskedő világ boldogulása csaknem egyér­telmű a város boldogulásával. Nem szükség talán e közgyűlésen bizonyítanom, hogy Anglia, Németország, Franciaország óriási léptekben való előhaladását, a közvagyonosodásts ennek révén a kultúrának minden téren emelkedését, a fejlett iparnak s kiváltképen a kereskedelmi fejlettségnek köszönheti. Hiszen az ipar fejlettségét is a kereskedelem teremti meg; mert azok az idők rég elmúltak, mikor az iparos egyúttal keres- ! kedö is volt! Nem puszta önzés tehát, mikor főcélul kereske- dőink jobban boldogulását tűztük ki magunk elé, mert ettől van városunk boldogulása is feltételezve. Városunk törvényhatósága is felismerte ezt s a helyzet kulcsát megtalálta abban, hogy a forgalmat mindenáron fejleszteni kell ! Örömmel üdvözöljük a városi törvényhatóságot e téren s mi nemcsak egyé- i nenkint, de mint társulat is ki fogjuk venni részün­ket a munkából! A sablontól eltérőleg nem szándékunk száraz statisztikával szórakoztatni az igen tisztelt közgyűlést, mert úgy sem az a fontos, hogy hány ülést tartottunk s azon hány pontot tárgyaltunk le. Lényegnek azt tartjuk, hogy akkor hívjunk össze ülést, a mikor an­nak szüksége felmerül s a folyó ügyeket elintézik az elnök és titkár a saját legjobb belátásuk szerint. A sürgüs természetű és nagyobb horderejű ügyeket pedig kivétel nélkül letárgyalta a választmány s ily alkal­makkor értesült a közben elintézett ügyekről is. A múlt évi közgyűlésből nyert felhatalmazásból kifolyólag részt vettünk a szatmárnémeti kereskedelmi betegsegélyző egyesület felszámolásában s a megma- radtvagyont a betegsegélyző egyesület alapszabályainak 44. § ában biztosított jogainknál fogva további keze­mit sem tudtak a szerencsétlenségről. Mikor a kocsi robajára Ilona felriadt, fölegyeuesedett megtörtségéből és kiment a folyosóra, hogy ő jelentse volt férjének fia halálát és ő adja át az üzenetet. A lépcsőkön jött már a két férfi. Ilona bátran tekintett oda, de e pillanatban iszonyú fájdalmat ér­zett; akit az orvos mellett látott, az nem az ő egykori férje volt, nem gyermekeinek atyja, az egy kifent alak, ki gyermeke halálos ágyához is úgy jött, mintha va­lami szerelmi kalandra menne. Ilonán kitört a harag és kétségbeesés. — El innen! Vissza! Ne merjen ide belépni! Ne tegye ide be a lábát! És kitárt karokkal útját állotta, hogy ha kell testével védje meg a ház szentségét. Pedig abban a házban egy drága kis halott feküdt; annak az ember­nek a fia. A kifent alak gyorsan húzta össze szemöldökeit s csak annyit mondott, úgy foghegyről: — Hisz az ön kívánságára jöttem ide. Hátat fordítóit s vissza ment a kocsihoz. Ilona pedig keresztül futotta a szobákat, vissza a halottas ágyhoz és ráborult a fiára. A szegény sze- renesétlen asszony a kihűlt ajkakat csókolgatta . . . lésre átvettük. Az őrizetünk alatt álló vagyon áll 500 kor. értékű kórházi berendezési tárgyakból és 2200 koronán felüli összeg készpénzből. S e vagyon rendel­tetése az önhibájukon kívül munkaképtelenné vált, hosszabb gyógykezelés után kereset nélkül szűkölködő kereskedelmi alkalmazottak támogatása. S a mennyi­ben az irgalmas rend kórházában levő tárgyaink — a kereskedők betegszobájában elhelyezve — természet­szerűleg fentartást igényelnek, ezen fentartási költség is fenti alap kamatjövedelmét terheli. Ámbár alapszabályainkban körvonalozva van tevékenységünk, mely röviden kifejezve ezt teszi: ke­reskedőink érdekeinek előmozdítása, legyen szabad mé­gis, mint részletet kiemelnem, hogy a 25 év óta óha­junk tárgyát képező szatmári kereskedelmi és ipar­kamara, még mindig óhaj ugyan, de a megvalósitását elaludni nem engedjük Legutolsó választmányi ülésünkön titkár beter­jesztette Trattner tagtárs ur indítványát egy Szatmá- ron felállítandó vámhivatal érdekében. Hisszük mi­szerint a közgyűlés is örömmel vesz erről tudomást s a maga részéről is kívánatosnak tartván egy vámhi­vatal felállítását, minden lehetőt el fog követni min­denki a siker érdekében! Ez megint olyan előny a kereskedőknek, mint a milyen haszna a városnak s legyen szabad reméllenünk, hogy a hivatalos város magáévá fogja tenni ez ügyet! Tudomására hozzuk a t. közgyűlésnek, hogy a társulat választmánya 1907. november hóban meg­nyitotta a kereskedelmi továbbképző szaktanfolyamot, melyre beiratkoztak 27-en s a valószínűleg május hó­ban megtartandó vizsgálaton lesznek 21-en. E tanfo­lyam vezetését Dunay Sándor felső keresk. igazgató ur volt szives magára vállalni s a tanítást a felső kereskedelmi iskola tanárkara végezte. Az előadáson több Ízben hivatalos látogatást tettünk s igaz öröm­mel állapítjuk meg a sikert. A tanfolyam szervezésébe belevontuk Bodnár György kir. tanfelügyelő urat, ki­nek jóakaró támogatása révén ismerkedtünk meg Már- tonffy Márton rector, főigazgató úrral. Hálás elisme­résünket nyilvánítjuk a kir. tanfelügyelőnek szives jóindulatú párt fogásáért 1 A tanfolyamot december hó elején Mártonffy Márton udv. tanácsos ur is kitüntette magas látogatásával s az ő megelégedésének bizonyí­tékául nyertük e! a nyilvánossági jogot, valamint a"z általa kieszközölt 600 K államsegélyt. Továbbá Ígére­tét bírjuk Öméltóságának arra nézve, hogy a nyilvá­nos vizsgálatra szerencséltetni fog. A tanfolyam anyagi támogatására a debreceni kerületi kereskedelmi és iparkamara is 300 K segélyt szavazott meg. — Köszönet érette ! Mindezek olyan eredmények, a melyek mellett nyom nélkül elhaladnunk nem lehet, nem szabad! Indítványozzuk a t. közgyűlésnek, hogy Mártonffy Márton udvari tanácsos ur ő méltóságát közgyűlésünk feliratban üdvözölje s köszönetét mondjon azért a magas erkölcsi támogatásért, amelyben tanfolyamun­kat támogatni kegyes volt s a mely támogatásnak tudható be a tanfolyam nagy sikere. Köszönettel tartozunk a kultuszminiszter ur őnagyméltóságának is, ki az anyagi áldozattal lehetővé tette a tanfolyam anyagi sikerét. S végül nem mulaszthatjuk el elismerésünk adó­ját leróni Dunay Sándor f. keresk. igazgató urnák és lelkiismeretes tanártársainak, azért a tanítási eredmé­nyért. a melyet pénzzel megmérni, megfizetni alig lehet s kérjük, hogy továbbra is avval a buzgósággal, ambitióval folytassák munkájukat, mint azt eddig telték! Végül legyen szabad azzal zárnunk jelentésünket, hogy talán a társulat 149 éves fája kevesebbet hasz­nált volna ha kivágatik és tűzre vettetik, mint így! S erős a hitünk: nem fog ezután egyetlen év sem el­múlni anélkül, hogy valamilyen számottevő sikerről beszámolnánk ! ügy legyen! Szatmár-Németi, 1908. ápril. 12. Szinház. A saison ugyancsak halófélben van s a szinházi széksorok állandóan üresek. Jól tenné talán az igaz­gató, ha vendégszereplésekkel csalogatná be a közön­séget, vagy pedig a fővárosi színpadok újdonságait adatná, mert igy nem érdemes ezt az utolsó hónapot kihúzni. S Z A T M Á R -NÉ M E T I. Barna Andor — szép hangú tenoristánk —• jutalomjátékáról kell megemlékeznünk. Offenbach Szép Helénájét választotta Barna és ebben Párist énekelte. A kis közönség melegen ünnepelte és dalait megismé­teltette, de mindet nem pótolta a tátongó üresség, mely a jutalomjáték sikerét egészen elrontotta. Az előadás is egyébként igen gyönge volt (a fél partitúrát kihagyták) és a darab többi szereplői sem voltak méltók arra, hogy Offenbach muzsikáját interpretálják. A címszerepben a beteg Komáromi Gizi helyett Má- nyai lépett föl és ez a szerep-változás is az előadás rovására ment. Csütörtökön Bayerlein kitűnő színmüvét: a Ta­karódét adták, még pedig kiváló előadásban. Hogy a szinház ezen az estén is teljesen üresen maradt, — igazán kár volt, mert ebben az idényben alig volt ennél különb előadás. Takáts M. érzelmes Klárija, Vidor élethü és snájdig Lauffen-ja, Radványi szokat­lanul értelmes Helbig-je és Balázsi imponáló Volk- hardlja olyan alakítások, melyek dicséretükre válnak. De a többi előadók is mind úgy játszottak, mintha valami ünnepi díszelőadásban vettek volna részt, — pedig 20 embernél alig volt több a nézőtéren. A Tatárjárásról, a tegnap esti premier-ről jövő számunkban közöljük tudósifásunkat. Tihanyi jutalomjátéka e hó 14-én lesz a Postás fiú és a húga c. bohózatban. Tihanyi, aki éveken át volt a szatmári szinházi közönség kedvence, valóban megérdemli, hogy most, amikor elszármazik tőlünk (és ki tudja, mikor látjuk ismét) fényes »erkölcsi és anyagi« elismerésben részesüljön. _____________Szatmár, 1908. április 12. HÍ REK. Városunk társadalmának egy régi és igen tekin­télyes polgára halt meg Kiszely Károlyban. Az előző időkben a városi, vármegyei és az országos műszaki igazgatás terén nagy szerepet vitt. Ő építtette ki az avasi utat, mely abban az időben elsőrangú esemény számba ment. A mérnöki tudományban minden téren I otthon volt és előbb mint a földművelésügyi minisz- j teriumnak és utóbb, mint a kereskedelemügyi minisz­tériumnak osztálytanácsosa a közhasznú tevékenység terén sok sikert aratott. Az államszolgálat után Szat- márra vonult vissza, ahol a Szirmay-utcán levő házában sokszor fogadta a város társadalmi életének előkelő alakjait. Mikor egyetlen fia, Tibor, királyi kúriai biró meghalt, az ő emlékezetére Szatmár városnál alapít­ványt tett. Eladta ugyanis a városnak az avasi bérei erdőségben fekvő 2.260 kát. hold földterületét, 140.000 korona vételárban. Ezért ő magának és örököseinek évi 4.800 korona járadékot kötött ki. Az ügylet végmegoldást talál 1919. évben, ami­kor tartozik Szatmár városa Tibor fiának nevén 60.000 korona alapítványt letenni és ennek gyümölcseit a szegények alapja javára fordítani. Ez az alap ma 178.197 korona kötvényben és készpénzben. Ezt az alapítást nagyban és egészben tekintve, ha talán pénzügyi szempontból nem is mondhatjuk fényesnek, azonban az alapitó jó szivére vall és elvégre az alapítási idő szak lejártával a város is jut valamely tökéhez. — Városi közgyűlés lesz holnap d. u. 3 órakor. A közgyűlés tárgysorozata: Hitelesítő küldöttség ki­rendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatá­rozása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. I. Tanácsi előterjesztések. Jelentés az erdők 1907. évi állapotáról. Jelentés az erdei termékek értékesítésé­ről. Foltin Gyula kövezósi vállalkozó felebbezése a 963—908. sz. határozat ellen. Február havi adó elő- és leírás. Az adófelszámolási bizottságba egy rendes és egy póttag választása. Az esküdtek alaplajstromát ösz- szeállitó bizottság megalakítása. Közpénzek elhelyezése. II. Gazdasági szakbizottsági javaslatok. A Szent Hildegárd templom toronyórájának gondozása. A bel- kövezési munkálatok vállalatba adása. Az 1908. évi belkövezési munkák megállapítása. Városi tisztviselők és alkalmazottak ’ szabadságidejének szabályozása és I kötelező biztosítása. Demkő Sándor kérelme helyette­Kiszely Károly. | Még = “nem létezett! •MC ma A legszebb és legdivatosabb napernyők színes és fekete Eutoucak a tavaszi es nyári idényre legjobban beszerezhetők VAJDA divatáruhazában Szatmár, Deák-tér. 500 drb. remek napernyők darabonkink 5 kor.-ért Occassio árban lesz eladva, =nem létezett!

Next

/
Thumbnails
Contents