Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-01-12 / 4. szám

S;:atmár, 1908. január 12.

SZATM ÁR-NÉMETI.

3-ik oldal.

nők fizetését havi 40 koronáról 60 koronára véli felemelendőnek. A faárakat közgyűlési megállapodás után közölni fogjuk.

— Városi közgyűlés lesz holnap délután 3 órakor. A közgyűlés tárgysorozata. Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megállapítása- Polgármester havi jeleutése intézkedéseiről és a törvény- hatóság állapotáról.

Választás. A községi birói állás választás utján leendő betöltése.

Tanácsi előterjesztések. Október havi adó elő-és leírás Az építendő közkórház tervpályázatáról jelentés. A borital és husfogyasztási adó megváltásáról a kir. pénzügyigazgatósággal létrejött megállapodásokról jelentés. Nagy iparosok közszállitási vállalatának feiebbezése a rendőri,szolgaszemélyzet ruházatának vállalatba adására.

Gazdasági szakbizottsági javaslatok. Az erdei faválasztékok egységárának megállapítása. Járványkórházi gondnok fizetés rendezése.

Hatósági átiratok. Nagyvárad átirata állami zálogházak felállítása tárgyában. Kecskemét átirata a közadók rendszerének átalakítása tárgyában. Udvarhely megye átirata a horvát obslrukciö letörése tárgyában,

— Nemesi eiönév. őfelsége a király Erdős József dr.-nak, városunk fiának, a debieceni ref. theologiaj akadémia tanárának, valamint törvényes utódainak, régi magyar nemessége épségben tartása melleit a »simái« előnevet díjmentesen adományozta.

— Esküvők. Fülep Ferenc szatmári államvasuti felvigyázó t'gnap kelt egybe Erdei Erzsébettel, Erdei István polgártársunk leányával. — Fehér Menyhért aranyozó ma kél egybe Szabó Erzsébettel, néhai Szabó Bálint iparos leányával.

—■ Öngyilkossági kísérlet. Berinde Emil gör. kath. 16 éves felsőkereskedelmi iskolai növendék január 10-én, Templom-közi lakásán öngyilkossági szándékból szivére lőtt, azonban rosszul talált s könnyen megmenthető volt az életnek. Tettének okául, hihetőleg csupán takaróul, m.-szigeti volt tanárainak rósz bánásmódját adja elő, melynek emlékétől szabadulni még itt Szatmáron sem tudott.

— Tüzoitó-ügyek. Január 10-én Tankóczi Gyula parancsnok elnöklésével a tűzoltó-egyesület parancs noksága ülést tartott, melyen a következő határozatokat hozták: 1) a küszöbön álló országos tűzoltó kongresszusra a szertári tárgyakat és a fel szereléseket ki fogják egészíteni; 2) az országos tűzoltó-szövetség felhívására baleset ellen az önkéntes tűzoltókat is biz- ositják; 3) az önkénteseket a színházi őrség pontosabb teljesítésére felhívják; 4) a katonákkal és a tűzoltókkal az elméleti oktatást január 19-én megkezdik-; 5) a tagok kiképzésére a kongresszusra való figyelemmel esetleg Budapestről hozatnak oktatót; 6) a jelesebb tűzoltók lakásán felriasztó készüléket helyeznek ;1 és 7) január 19-én a jelentkezőkkel vizsgálatot artanak.

— Eljegyzés. Molnár György hajdúböszörményi

gyógyszerész eljegyezte Schnell Margit kisasszonyt Debrecenből. A menyasszony Szatmáron nevelkedett

— A motor. Január 10-én este 7 óra tájban a postaépület sarkán vigan pöfögött a kisvonat egyik motorja. Beregszászi Gyula üvegesmester útja közben a motor elé került. Ennek emberei hiába figyelmeztették Beregszászit a kitérésre, ez nagyot hallván, mit sem vett észre a figyelmeztető jelekből. Végre is a motor oldallépcsőzete Beregszászit elütötte, de szerencsére egyéb baja nem történt.

— A Szatmárnémeti iparos olvasókör fennállásának 20 éves évfordulója alkalmából folyó hó 19-én, vasárnap, saját helyiségében délután 3 órakor közgyűlést tart, este fél nyolc órakor pedig társas vacsorát rendez. Egy teríték ára 1 K 40 fillér. Jelentkezni lehet Lévay József alelnök üzletében. A tagokat ezúton is megjelenésre kéri a Választmány.

— Á Kölcsey-szobor kerítése, mint a legutóbb megtartott összeszámolás igazolja, a városnak 1993 K 24 fillérjébe került.

— Számbavétel. A nagyerdőn felhasználásra és eladásra a következő termékeket vették számba: 1581 darab szerszámfát.; 2000 darab árvízvédelmi karót; 83 kbméter kemény és lágy hasábfát; 677 kbméter kemény és 6 lágy botfát; végül 91 fuvar galyfát.

— Táncmulatság. A szatmárnémeti kerékgyártó és kovács iparosok n a este fél 8 órakor a Vigadó összes termeiben zártkörű táncmulatságot rendeznek. Belópő-dij: személyjegy l korona 20 fillér, családjegy 3 K. karzatjegy 40 fill

— A népkonyha jótovöi. Reiter Mór fakereskedő újévi üdvözletek megváltása címén 20 koronát adott az idén is. Lichtman Jeremiás szatmári term, kereskedő és Ehrenreich Ignác gyarmati term, kereskedő

i közt felmerült becsületbeli ügyből kifolyólag Lichtman ur 10 koronát adott Szőke Ödönné 2 K, Kálmán Sán- dorné 1 K, Fried Dezsöné Szekerei-ről 157 K gyűjtött : Fried Dezső 100 K, Rácz Béla, Fried Emil 10— 10 koronát, Hirsch Sándor, Rosenfeld Jenő, Rosenfeld Salamon, Sámueiy Viktor, Jonap Miksa, Ehrnreich Ignác 5—5 koronát, Feldman Ábmh unné 4 K, dr Majthényi Lajos 2 K, Hermán Farkas 1 K, Schlosser Mártonná 14 K 80 f gyűjtött : Filyi és zenekara 2 K, Czigler András, Erben Zola, Moskovits József, Erdélyi, Schlosser M., Nyisztor Antal, Tyutyusán Mihály, Balogh Etel 1—1 K, Többen 4 K 80 fillért.

— Munkásügyek. Tudatom a t. adókötelesekkel, hogy az 1908. évre összeírt gazdasági munkás-cselédek kivetési lajslroma az évi dij megállapítás mellett folyó évi január 10—18 áig a városi adóhivatal helyiségében a hivatalos órák alatt nyilvános közszem ere van kitéve. Azt mindenki megtekintheti és az őt, vagy másokat illető munkaadó hozzájárulási dij kivetése ellen felszólamlását előterjesztheti. A kivétés ellen szóló felebbezés a kivetési lajstromnak közszemlére való kitételére kitűzött 8 napi határidő leteltétől számított 15 nap alatt adható be. Szatmár, 1908. január hó 8. Nagy János, adóhivatali főnök.

— Tartalékosok fegyvergyakorlatai 1908-ban. A

múlt évben próbaképen alkalmazott módja a fegyvergyakorlatok teljesítésének az idén végérvényesen életbe lép. A fegyverszolgálatra kötelesek ezentúl márciustól szeptemberig tartoznak szolgálatot teljesíteni, még pedig olyképen, hogy ez által a létszám ebben az időben jelentékenyen nagyobb lesz. A hadvezetőség a tartalékosok és póttartalékosok tetszésére bízza, hogy március és szeptember között mikor akarnak szolgálatot teljesíteni. Ez által lehetővé válik, hogy mindenki akkor végezze a fegyvergyakorlatot, a mikor hivatása megengedi s ily módon meg fognak szűnni a mezőgazdasággal foglalkozók panasza is, hogy éppen aratáskor kell bevonultok. Szóval a tartalékosok az egyes turnusok közt tetszésük szerint fognak választani. Behívnak majd az idén a gyalogsághoz és a vadászokhoz 172.000 embert 13 napra, 63.500 embert 17 napra, 4900 embert huszonnyolc napra, a lovasságnál 4800 embert 25 napra, tábori tüzérségnél 9400 embert 17 napra, a vártüzérségnél 5000 embert s az utászoknál 5450 emhert 17-17 napra az utóbbiaknál 28 napra, a vasúti és táviróezrednél 2300 embert 17 s a szekerészeknél 6000 embert 17—17 napra. Összesen tehát 278,000 tartalékost és póltartalékost hívnak be, tisztet pedig 4900 at.

— Az uj egyetemek székhelye Hir szerint a tervbe veit uj egyetemek székhelye Kassa, Pozsony, Szeged, Debrecen és Pécs lesz, mig az uj műegyetemet Temesvár kapja meg.

— Pályázat A szatmárnémeti-i járásbíróságnál irnoki állásra a pályázati kérvények négy hét alatt adandók be.

— Kereskedelmi mérlegünk. A múlt év január- novemberi időközökben 1430.4 millió korona értékű árut hoztak be hazánkba, a legnagyobb részét Ausztriából, vagyis az 1906, évi behozatalhoz viszonyítva 98.8 millió koronával több a behozott áruk éltéke, ellenben ez alatt az idő alatt 1349 millió korona értékű árnt vittek ki hazánkból. A behozatal tehát 87.4 millió koronával haladja túl a kivitelt, vagyis ennyivel több pénz vándorolt ki az országból szükségleteink fellendítésére, mint amennyit termékeinkért kaptunk.

— Választás a nagybányai ref. egyházmegyében.

Egy papi tanácsbirói és két tani tó-képviselői állásra beadott szavazatokat a napokban telb mtották. Tanács- biróságra 39 szavazatból Hajdú Albert udvarii lelkész 10, Kálmán Sándor hiripi és Tóth Dániel kolcsi lelkész 8 8 szavazatott kapott, a többi megoszlott 5 lelkész között. így uj választás lesz a három legtöbb szavazatot kapott lelkész között. Fábián Istvánt 33 szavazattal tanítói képviselőül megválasztották. Kádár Károly (15) és Hajdú Ambrus tanítók (8) között pedig ujválasz- tas lesz

— A boszton-professzorok. Azt lehelne hinni,hogy azok, a kiknek örökös táncban és heje-hujában telik életük, a táncmesterek, a legvigabb emberek. Pedig épen ellenkezőleg van. A táncmeslerek valamennyien savanyu, morozus bácsik s különösen savanyúnk, a mikor kongresszusra gyűlnek össze. Ilyenkor túltesz

Kócsag Demeter tudta, hogy az efajta tapsonc- lépségnek kedveskednie dukál. (Sok embernek azzal edveskedünk, ha ajándékot adunk nekik, soknak pe- lig azzal, ha ajándékot fogadunk el tőlük). De a mos- »ni hangulata mellett undorodott az italtól. Igyeke- 3tt azonban a legudvariasabb arcot ölteni :

— Sajnálom, sajnálom. Most nem mehetek. Na- yon el vagyok foglalva, felelte s rövidesen elköszönt.

Még hallotta az egyik öreg hangját;

— Komoly gyerek. Meglátod ebből nagy ember sz.

S jóleső meleg bizsergett végig Kócsag Deme- r tagjain Bánta már, hogy megkosarazta az ő leg- idvesebb bácsikáit. Elérzékenyülve motyogta egy írszor : ebből nagy ember lesz, ebből nagy ember sz. Aztán a nagyon gyönge emberek nagyon erős határozásával szólott magához:

— Igen. Ebből nagy ember lesz.

S hirtelen fölbuzdulásában vagy három strófát 'ditott le — kutyafuttában.

De aztán elakadt. A nagy sietést nagy elfára- - s követte. Egy sornyit sem volt képes tovább dolgozni, jzte : szüksége vón valakire, aki lendítsen egyet inkája kerekén, mely mélyen megrekedt. Egy kis iséret, egy kis vállveregetés, egy kis hódolás : sokat ;itett volna rajta. — Es segített is.

Erősen gondolkozva sétált, amikor egy fiatal diák terőse csatlakozott hozzája. Ez mindig örömmel lgatta Kócsag irodalmi fejtegetéseit. Mély tiszteletvolt eltelve mindazok iránt, akiknek írásai már >mdafestéket láttak, lévén ő maga is titkos iro- mi ambíció. — Amikor Kócsag Demeter megmu- a neki a francia fordítás részletet : valósággal el t ragadtatva a mesteri munkától s Kazinczy Fe- c Horáciusz-fordításaihoz hasonlította azt.

Kócsag Demeter megkapta a lökést s elindult.

És ment, ment türelmetlen sietéssel, mint, aki tudatában van, hogy hamar el fog fáradni... Az utca nagyon jó dolgozószobának bizonyult. Ott végezte a további strófák fordítását is. Nagyokat lépegetve gondolkozott. Hébe-hóba megállt s a markában tartott papirosra irt. Közben sűrűn pislantgatott jobbra-balra : nem-e találkozik valaki, aki megzavarja munkájában. Nem, mintha félt volna ettől. Ellenkezőleg. Várva- várta, hogy megháborgassák... Hja, a dicsőség, ha magától nem jön, hajszolni kell.

Eléggé bosszankodott, hogy épp most nem vette észre senki. A legjobb barátai is oly érzéktelenül rohantak el mellette, mint a száguldó gyorvonat mellett a telegráfoszlopok. Még csak nem is köszöntötték.

No, de elébb-utóbb a türelmetlenség is rózsá terem... Igaz, hogy az ilyen rózsának a tövisei is vadabbak.

Kócsag Demeter elébb egy tennisz ruha suhogását hallotta, azután bájos női hang csicsergését:

— Mit csinál Demeter ? Nem jön tenisszezui ?

— Csókolom kezeit, Sárika kisasszony. Nem mehetek. Dolgom van. Nagy munkában vagyok.

— Ugyan. S min dolgozik.

— Fordításon . . . Francia vers . . .

— Hm! Szabad látnom ?

— Tessék.

— És most kérném az eredeti szöveget.

Sárika kisasszony müveit lány volt, aki pompásan zongorázott s kitünően beszélt franciául. Nem csoda hát, ha Kócsag Demeter egy kissé olyaténkép drukkolt, mint a diák, kinek a tanárja dolgozatát vizsgálja. Bár erősen hitte, hogy munkáját csak elismerés illetheti.

Sárika kisasszony müértő szemmel mustrálgatta, hol a francia szövegst, hol a fordítást. S ajakán egyegy pillanatra különös mosoly futott végig. Majd han- san elnevette magát:

— No hallja, Demeter, ez ugyan fura fordítás. Egészen más áll bénne, mint, amit az az istenverte francia mond.

Kócsag Demeternek jójcakát mondott a jókedv. Úgy érezte, mintha valami lelketlen kéz letépett volna egy csomó drága csodaszép függönyt — amit az ő végtelen hiúsága szőtt szemei elé — : a hazugságot s most előtte áll a borzalmas, kegyetlen igazság:

— Nincs tehetséged ! Nincs tehetséged !

S ecetes lélekkel járt-kelt még napokig. Nagyon sokszor sopánkodott, de rendesen ezzel a beismeréssel intette le önmagát:

— Hiába I Ha az embernek tehetsége nincs . ..

Ám ennek az önbecsmérlésnek lassanként anynyira megkopott az éle, hogy immár semmi hatást sem gyakorolt Kócsag Demeterre Minél többször említette, annál kevésbé vette komolyan (Talán, mert igazság volt, az igazság pedig fájdalmat okoz. S az ember, hacsak nem vallás őrjöngő eszelős, nem igen szereti önmagát kínozni.) Ismét fölébredt benne az eddigi nagy hiúsága. Elég volt, ha kisebb-nagyobb irodalmi babérjaira gondolt és újra a réginek érezte magát. Értékes, tehetséges poéta-embernek, akire fényes jövő vár.

S amikor diák ismerőse számon kérte tőle a fordítás további részleteit: már egész természetesnek találta igy felelni:

— Figyelmesen olvastam át azt a verset. Még az első pár strófa — hiszen tudja — kitűnő. Már az utána következők kezdenek laposodni. A vége pedig oly rossz, de oly gyalázatosán rossz, hogy még én se lettem volna képes belőle valamit csinálni...

Kaczér Ignác.