Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-02-17 / 14. szám

2-ik oldal.

SZATMÁR-NÉMETI.

Szatmár, 1907. február 17.

miniszter is kizárólag a sajtó rettenetes gui- lotinja alatt vérzett el.

Legújabban pedig éppen az igazságügyminiszternek tollal működött buktatója van azon az utón, hogy a sajtó pressziója alatt maga is előbb-utóbb elbukjék.

A n gykárolyi választókerület függetlenségi és 48-as pártja szervezkedő pártgyülése.

A nagykárolyi választókerület Papp Béla pártelnök kir. ügyészszé történt kineveztetése és Dr Adler Adolf lemondása következtében elnök nélkül maradván, a végrehajtó-bizottság erre a változott viszonyokra való tekintettel, jónak látta a pártot újólag szervezni, amiért is ennek eszközlése céljából folyó hó 10 ik napjára szervezkedő közgyűlést hivott össze a városháza nagytermébe. Mintegy 200 választópolgár gyűlt össze a terembe.

Csipkés András alelnök üdvözölvén a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta s bejelentette, hogy a páit végrehajtó bizottsága január hó 31-én hozott határozatából kifolyólag hivatott össze a mai szervezkedő közgyűlés, a meghívók a községeknek meg küldettek és a helyi lapokban közzététettek. Szükséges a közgyűlés megtartása azért, mivel a párt minden országgyűlési képviselőválasztás után újonnan szokott szervezkedni. A jegyzököny vezetésere Kiszely Géza végrehajtó bizottsági tagot kéri fel.

Egyidejűleg jelenti, hogy a hatóság részéről Csorba Gyula rendőr-alkapitány jelent meg, mint hatósági biztos.

Bejelenti, hogy Papp Béla egyik elnök szatmári ügyészszé történt kineveztetése folytán városunkból elköltözött és elnöki állásáról lemondott s hogy Dr. Adler Adolf ügyvéd az elnöki állásáról már a múlt évben lemondott. Bejelenti, hogy a végrehajtóbizottság egyhangúlag ismét Dr. Adler Adolf volt elnököt jelölte központi elnöknek, miért is kéri, hogy a közgyűlés a végrehajtó-bizottság ajánlatának elfogadásával a nevezettet elnökké egyhangúlag válassza meg.

A közgyűlés a végrehajtó bizottság javaslatának elfogadásával központi pártelnökké egyhangúlag Dr. Adler Adolf volt elnököt megválasztotta, elnök ily értelemben a határozatot kimondta s felkérte a közgyűlést, hogy egy 3 tagú küldöttséget válasszon, kik a megválasztottat elnökké történt megválasztásáról értesítsék és a közgyűlésre meghívják. A közgyűlés Somossy Miklós elnöklete alatt Kiszely Géza és Ku- binyi Bertalan tagokból álló küldöttséget bízta meg a fenti feladattal s a megválasztott elnök megjelenéséig a közgyűlés felfüggesztett.

Dr. Adler Adolf újonnan megválasztott elnök a küldöttség tagjai kíséretében megjelenvén, nagy éljenzéssel fogadtatott,- előbb Csipkés András alelnök, később Kubinyi Bertalan alelnök lelkes szavakban üdvözölték őt s felhívták, hogy az elnöki állást fogadja

Emberi számítás szerint fizikai lehetetlenség, | bogy én ma este utazhassam; de azért mégis elutaztam! . . . Hála azonban téged illet jóságos gondviselés, ki oly bölcsen intézed a magyar vasutasok amerikai sztrájkját, mert segítséged nélkül, aligha dicse- kedhetném ma azzal, hogy : soh’se késtem le még vonatot . . .

December hó 6.

Az utóbbi napok izgalmától, az utazással töltött álmatlan éjszaka gyötrelmétől és az egész napi fut- kározás fáradalmától összetörtén fogom az irónt, hogy egy szál gyertya gyönge, halovány fényénél beszámoljak naplómban a mai nap eredményéről. Ideiglenes lakásomat egy hatalmas körúti bérkaszárnya, rosszul fütött, emeleti szobája képezi, hová folytonosan fal-fel hangzik a szüntelenül száguldozó villamosok éles, fület sértő csengetése.

. . . Künn nagy pehelyekben szálldogál a vakító fehérségű hó, melynek összeálló molekuláiból, elsajá- tithatatlan flnessel szövi meg a mindenek nagy mestere, hazánk metropolisának hatalmas takaróját. Elkészíti Budapestnek az ártatlanság szinü köpenyeget hogy beboríthassa, elfedhesse vele a sok bűnt; s eltakarhassa, s elrejthesse általa, a világváros sokoldalú erkölcstelenségét, a szemlélő előtt a közeledő szent ünnepek alkalmából . . .

A kíváncsiság, hogy mindinkább bele pillanthassak a fővárosi élet belsejebe, elfeledtette velem minden fáradalmaim érzését s magával ragadva vonszolt ki a szobából, ki az ember áredatba. A folyton alá szálló hó megtörte egy kissé az idő tartós hidegét, s igy a járó kelők lassúbb léptekkel lejtettek a a sétányokon, hosszabb időt szentelve egy-egy sikerültebb okkáziós kirakat megtekintésére. — Minden I

el és a párt ügyeit ezután is vezesse oly hévvel, oly lelkesedéssel, mint azelőtt vezette. Df. Adler Adolf köszönetét mondott az újbóli megválasztatásában megnyilvánult megtisztelő bizalomért s kijelentette, hogy a bizalom elől nem tér ki, az állást elfogadja s kifejtve azt, hogy sohase volt oly szükség a párt alapos szervezésére, mint most, a vezérszerep a függetlenségi pártot fogja illetni, a maga részéről megígéri, hogy tőle telhetőleg mindent elfog követni a párt megerősítésére.

Ezután az uj elnök az elnöklést átvevén, folytatták a tárgyalását.

Kubinyi Bertalan indítványára vidéki pártelnökül Csutoros Albert érendrédi ev. ref. lelkész, alelnökké Csipkés András az Önsegélyző Népbank vezérigazgatója, Janitzky Albert kereskedő, Kubinyi Bertalan a Takarékpénztár Egyesület főkönyvelője, ifjú Sternberg Sándor magánzó, Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató és Somossy Miklós a Kereskedelmi és Iparbank pénztárunké ; pénztárnokká Stróhmájer Ferenc kereskedő; ellenőrré ifjú Némethy Sándor cukrász-iparos; jegyzőkké Nagy Elek közkórházi gondnok, Kiszely Géza az Ecsedi láp lecsapoló társulat hivatalnoka, Gy. Kovács József ev. ref. segéd-lelkész, Csipkés Károly a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank könyvelője és Vaday Károly a kerületi betegsegélyző-pénztár ügyvezetője egyhangúlag választattak meg

Egyúttal felhatalmaztatok a végrehajtó-bizottság, hogy két vidéki alel»ököt válasszon, a végrehajtó-bizottságot a szükséghez képest kiegészítse és a helyi választmányokat alikotsa meg.

Ezután elnök indítványára elhatároztatott, hogy a közgyűlés Kossuth Ferenc minisztert mint pártvezért és Apponyi Albert gróf minisztert mint a párt nagynevű tagját és gróf Károlyi Istvánt — kit disz- elnökévé választott a párt — táviratilag üdvözli.

HÍREK.

Heti strófák.

Megszokás, vagy mi a manó,

Megfejt’ni nem üröm,

A hét vége hogy ha közéig,

E címet leirom.

Hej, pedig a strófázásra Jó voln dobni hantot,

\ Ideje voln’ sutba dobni Múzsát, babért, lantot.

Nagy barrikád áll előttem:

Könyvből magas torlai,

Hét fejével int Jelem a Tételes szigorlat.

5 áldozni a tudománynak Kis falumba jöttem,

Lárma helyett nyugalom, csend Van itten köröttem.

Igaz biz’ az, búcsúzni kén Egytől, mástól mostan,

Kinek néha (Honny soir)

A szennyesét mostam.

Hát jó urak, engedelmet,

Kinek, ha vétettem,

Nem haragból, gyűlöletből,

Csak mókából tettem.

Ne féljenek, fulánkimat Bevonom én most mán,

Ha csak néha egyet-egyet Nem küldök a postán.

Bar.

•

— A Szatmári Termény- és Hitelbank r. t. igazgatósága Kóródi Mihályt, az intézet ügybuzgó, érdemes főkönyvelőjét, cégjegyzési jogosultsággal ruházta fel és vezérigazgató helyettessé nevezte ki.

— Az uj állami óvodák felépítése helyéül a gazdasági tanácsos a múlt pénteken megtartott ülésben jelentést tett a tanácsnak. A jelentés szerint az alkalmas két telket a Kinizsi- és a Zrínyi utcákban találta meg. A javaslatot kiadták a gazdasági szakbizottságnak véleményezés végett.

— A Kölcsey-kör szakosztályai folyó hó 15-én alakultak meg. Az irodalmi szakosztály dr. Fehctel János ügyvezető alelnök elnöklete alatt a következő módon alakult, elnök: Orosz Alajos, alelnök: dr. Fejes István, előadó : Berky Lajos. — A múzeumi és társadalmi szakosztály dr. Fodor Gyula titkár elnöklete alatt választotta meg tisztviselőjét. A múzeumi szakosztályban elnök: Bakcsy Gergely, alelnök: Jan- kovics János, előadó: dr. Böszörményi Emil. — A társadalmi szakosztályban elnök: Kölcsey János, alelnök: dr. Tanódy Márton, előadó: dr. Kurtz Sándor.

— Táncmulatság Halmiban. Egymást érték a kedélyes, jó hangulatban eltöltött táncmulatságok az idei farsangon Halmiban, ebben az igazán kedélyes varoskában. Bövid pár hét alatt 4 nagyobb szabású mulatságot rendezett a város intelligentiája, melynek mindenike igen széles-körű látogatottságnak örvendett s mindegyik nagyobb összeggel gyarapította a jótékonyságnak nemes céljaira szánt intézmények pénztárát. Nem maradt hátul e tekintetben a folyó hó 10-én megtartott kaiholikus-bál sem, melynek különös érdekességet kölcsönzött az a körülmény, hogy műkedvelői előadással volt egybekötve. A magyar népszinmü-iro- dalemnak legszebb gyöngye, „A falu rostaK került színre, melyet a műkedvelők igazán meglepő ügyességgel, hivatott művészekre emlékeztető összhanggal

reskedelemnek is hasznára válhassék, mert reménynyel csak úgy és akkor vehetjük fel a külföldi képzett kereskedőkkel a versenyt, ha a boltseprésen és hajlongáson kívül az üzleti életben »egyébhez* is értünk! Lelkem mélyéig hatoltak ezek a keresetlen őszinte és örök igaz szavak. Tudom, hogy soha sem felejtem el őket, s éreztem, hogy kiirthatatlanná váltak bennem . . .

Rultkátol egy másik gyorsvonattal folytattam utamat, mely az óriási hófúvások dacára, csaknem 160 km. gyorsasággal vágtatott a vak sötétségben. Csakhamar osztrák talajt éreztem lábam alatt s már e körülmény kellemetllen hatása egymagábán is kény- szeritett arra, hogy a »múlt* emlékein rágódjam . . . Ebből azonban a halszemü kalauz előbukkant ábrázata felrázott, ki, ha jól emlékszem, Teschen városhoz való közeledésünket jelentette. A könyvből már ismert kereskedelmi város nevének hallatára nyomban a kocsi folyosó-ablakánál termettem, s attól fogva, a látottak hatása alatt, hol a szégyen pírja a magyar gyámoltalanság miatt, hol pedig a bámulat he vülete az osztrák élelmesség felett, állandóan pipacs- szinre festette arcomat . . . Kisebb-nagyobb városok egymásután serakoztak a vonat mentén s mindeaik- nél egyformán látható volt: az égre meredő kormos kémény erdő . . . Éjfélkor, éjfél után egyformán világosak voltak a gyárak ablakai s a hatalmasabbnál- hatalmasabb gépek messze hallható zakatolására újból megcsendültek fülemben e szavak;

. . . »Csak úgy és akkor vehetjük fel a külföldi képzett kereskedőkkel a versenyt, ha a boltseprésen és hajlongáson kívül az üzleti életben egyébhez is értünk* . . .

Weisz Zoltán.

oldalról hangok érték a tülémet, melyekből azonban alig voltam képes szavakat alkotni, mondatokat formálni, De jobb is volt úgy ! Minek is szomorodjék el a »vidéki* naiv lélek lépten-uyomon azon, hogy ma- gyarország első városában, az ország szivében menynyire hatalmaskodik az osztrák, milyen mértékben uralkodik még a »nyelve* is . . . Egy utcasarokhoz érve önkénytelenül megszólítottam a yümölcsárust; valamit kérdeztem tőle — magyarul. A nyert feleletet azonban már nem vártam be egészen . . . Szinte nyargaltam tőle vissza, egyenesen, aszállóba s csomagoltam a legelső vonathoz, mert úgy gondolkoztam, hogy a »német lecke* még sem olyan nagy szégyen a porosz-Berlinben, mint a magyar-Budapesten . . .

Deeember hó 7.

... Oh te vissza varázsolhatatlan gyermekkor 1 ... Oh te gondtalan bohó élet! . . . Valahányszor okom van valami szivet-lelket rágó bánat felett keseregni, mindannyiszor hozzátok folyamodom, ti enyhülést, vigasztalást nyújtó kedves emlékek! Ti, kiapadhatatlanok vagytok, s igy mindig nyujtatok nekem vigasztalást, ha csüggedem ; kitartást, ha lankadok ; erőt, ha a kétségbeesés felé közeledem . . .

. . . Még iskolás koromban történt, magyarázás közben, egy tan-órán ... A széles ismeretü és nagy- tudásu Schöber, az »aranyszáju* tanárunk ismertette az osztrákok és németek kifejlett, elöljáró kereskedelmét, melylyel kapcsolatban atyailag figyelmünkbe ajánlotta és mint leendő magyar kereskedőknek lelkünkre kötötte, hogy akinek csak módjában áll, aki csak teheti, igyekezzék majdan bevándorolni legalább a művelt nyugatot, s csak azután, gazdag tapasztalatokkal megrakodva, önállósítsa magát, hogy igy nemcsak önmagának, de a zsenge korát élő magyar ke-