Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-11-27 / 95. szám

XI. évfolyam.

Szatmár, 1907. november 27. Szerda

95. szám.

FÜGGETLENSÉGI ES 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP.

Vo®«:*;

/ %

EL Ö F I Z ET ÉSI ÁR:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

LtAPVKZKR:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS.

SZERKESZTŐ:

FERENCY JÁNOS.

SZERKESZT0SE6 ES KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.

===== Telefon-szám 80.-----—

Mi

ndennemű dijak Szatmarcn. a kiadóhivatalban ftzetendfik.

Választások.

Üdvözöljük az uj városatyákat. Reméljük, hogy működésűk a város érdekében sikeres lesz s meg fognak felelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket a polgárság bizalma hozzájuk fűz.

E választásokat kisérő mozgalmakon azonban nem lehet szó nélkül átsiklanunk. Ez a választás oly beteges tüneteket hozott felszínre, amelyekkel a közvéleménynek foglalkoznia kell, mert a múlt jelenségeinek megállapítása és okainak felderítése mindig hasznos tanulság a jövőre. Önjelöltek mindig voltak, vannak és lesznek, de a garázdálkodás, amelylyel érdemes közéleti férfiakon végiggázoltak, vagy legalább végig gázolni szándékoztak : hasonló mérveket sohasem öltött.

Ezen a lehetőség szerint segíteni kell a jövőben és segítenünk kell azon is, hogy a törvényben titkosnak megállapított választás valóban ilyen legyen. Most főként a II. kerületben olyan jelenetek játszódtak le, hogy magában a választási teremben szedték ki a kortesek egymás kezéből a választót. Valósággal pressiónálták szavazó-jegyének felmutatására, a választási bizottság színe előtt javítgattak, töröltek a cédulákból, úgy, hogy végre a szerencsétlen választó azt sem tudta, hogy fiu-e, vagy lány?

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a választásnál merev párt szempontok nem érvényesültek. Ezeket maga a függetlenségi-párt küszöbölte ki akkor, amikor kijelentette, hogy a közéletnek érdemes férfiait pártállásra való tekintet nélkül óhatja megtartani helyükön, avagy bejuttatni a törvényhatóságnak termébe. Ez mindenesetre helyes tapintatra, politikai ildomosságra és méltányosságra vall.

Ámde, amikor a feltétlenül szükséges és helyes koncessiókat ebben az irányban a függetlenségi párt megtette, viszont nem helyeselhetjük azt a tetszetősnek látszó jelszót, hogy a törvényhatósági választásoknál politikai párt szerint való alakulásnak helye nincs.

Méltóztassanak elolvasni az összes Magyar- országon megtartott községi választásokról szóló jelentéseket, azoknál mindenütt azt olvassuk, hogy hányán választattak meg függetlenségi, hányán más párthoz tartozó stb. bizottsági ta- j gok. De így van ez mindenütt a külföldön is. í Mindenhol politikai pártok szervezik és vezetik a községi választásokat, ami nem zárja azt ki, hogy a pártok érintkezésbe lépjenek egymással s a közélet jeles alakjainak a törvényható- ; ság termébe való bejutását pártközi megegyezéssel biztosítsák, vagy azon igyekezzenek, hogy a pártok arányos képviseltetésének módját megegyezés utján is megtalálják.':

Ez a gondolat vezette a szatmári függetlenségi pártot akkor, amikor a választások dolgában értekezletet tartott.

Tapasztalati tény, hogy központi intéző bizottság nélkül, amely természetesen minden

kerület embereiből alakul , a [választások a legnagyobb összevisszaságban mennek.

Az ily irányú indítvány ellen azonban aggodalmai voltak egyik tekintélyes törvényhatósági bizottsági tagnak a II. kerületből é3 a maga részéről annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy a jelöléseknek és a választások intézésének dolgát bízzuk mindenhol magára a kerületre. Mivel pedig a párt intézősége nem óhajtotta annak a látszatát magára vonni, mintha a választók rendelkezési jogát hatalmi szóval meg akarná szorítani, a tervet elejtette s a dolgot a kerületekre bízta.

A következések azonban az első álláspontot igazolták és most legalább mindenki előtt világosan áll az, hogy a választások intézésének eddigi rendszerét fentartani nem lehet. Az egyes kerületekben különböző csoportok tartottak különböző értekezleteket, mindegyik csoport jelölteket állított, némelyik csoport egy emberből állott (magából a jelöltből), minden korcsma kerületi értekezletté vált és oly összevisszaság keletkezett, amelytől igazán megcsö- mörlött minden ép érzékű ember.

A régebben bent levő bizottsági tagok mindazonáltal meglehetős sikerrel uszták meg a nagy hullámzást. A II.-ik kerületben a közéletnek egy igen érdemes harcosa esett ki Teitelbaum Herman bangigazgatő személyében. Egy egész emberéletet töltött a köznek szolgálatában nagy szakértelemmel és nagy önzetlenséggel, úgy, hogy kimaradása érezhető veszT A R O A.

Min kacagnak az emberek ?

Hogy mennyire egyéni és felfogás dolga a humor, klasszikusan mutatja az a csomó néger, akiknek egy missziónárius azt mesélte, hogy a föld gömbölyű. A négerek a hasukat fogták nevettükben és csak úgy hemperegtek a földön kacagó rohamtól gyötörve.

*

A kínaiaknál mindenki ismeri az egyszerű mesét a szétrongyolódott kötőfékről és mégis minden kinai kacag, ha újra hallja. Szól pedig a mese egy kínairól, akit megbilincselve visznek az utcán. Kérdi egy barátja :

— Ugyan mond meg nekem, hogy kerülsz te ilyen borzasztó helyzetbe ?

— Bizony, ez botrány, barátom ! Egy rósz madzagot találtam az utcán, fölvettem és hazavittem, mert gondoltam, hogy az úgyse kell senkinek sem.

— De hiszen ez szörnyűség 1

— Én is azt mondom .. . ámbár, lehet, hogy a madzag végén ott lógott egy ökör is.

És ezen röhög a kinai, mint a fakutya.

*

S ime egy díszpéldány a német humor termékei közül :

Egy asszony sétáltatja gyermekét az Unter den Lindenen. Arra jönnek egy leányiskola növendékei. Elől a kisebbek, kurta rokolyáikban, mögöttük a nagyobbak s leghátul a legnagyobbak.

— Édes anyuskám, — szólal meg az apróság, — honnan van az, hogy mennél nagyobbak lesznek a leányok, annál rövidebb lesz a lábuk ? . . .

*

Egy francia kedélyvillámlás. Ezen meglátszik már, hogy a franciában van szellem.

Egy marquis, lerörve úgy, ahogy csak egy marquis letörhet, beállít Bertrand úrhoz, a pénzsóvár- uzsoráshoz.

— Uram, — szólal meg hetykén — igaz, hogy én önt nem ismerem. Ön se engem. Én bámulatba fogom önt ejteni. 500 aranyat kérek kölcsön.

— Uram ! — válaszol az uzsorás, — Én önt még nagyobb bámulatba ejtem. Én — megadom önnek az 500 aranyat.

*

Egy szemelvény az amerikai humor termékeiből. Beállít véletlenül egy paphoz egy leány :

— Férjhez akarok menni. Mennyit kellene fizetnem a házasság megkötéséért ?

— Másfél dollárt.

Pár hét múlva megint megjelenik a papnál a leány s igy szól:

— Itt a másfél dollár.

— Jól van, látom, — szól a pap. — De hol a vőlegény ?

— Hogyan ? — kiált a leány — másfél dollárért még vőlegényt se akar nekem liferálni ?

*

A skót humorra jellemző a következő apróság.

Három rabló az utón megtámad egy embert. A skót veszettül védekezik. Végre legyűrik, kikutatják összes zsebeit snem találnak nála egy lyukas pennyt se.

— Még szerencse, — morogja a rabló főnök, — hogy nem volt vagy 10—20 pennyje. Akkor bizonyosan agyonvert volna mind a hármunkat.

#

Legvégül pedig ideiktatunk még egy viccet. Merevgörcsbe esik egy szegény asszony. A falusi halottkém megvizsgálja és kimondja a szentenciái, hogy »bizony elhalálozék az Urban a megboldogult«. Beszenteli a pap s viszik a temető felé. Amint egy keskeny utcában befordulnak, a koporsó vivők megbotlanak egy sarokkőben s leejtik a koporsót. A holtnak vélt nő összeüti-veri magát, elkezd vérezni s felébredve jajveszékel. Tizenöt esztendő múlva csakugyan meghal az asszony. Viszik a temető felé Amint épen a kérdéses fordulóhoz érnek, a férj a zokogástól fuldokolva felkiált :

— Vigyázzatok felebarátaim, — valahogy el ne botoljatok a sarokkőben.

Csakhogy ez már a Székelyföldön történt. A magyar humor terméke.

KÖLCSÖNKÖNYVTÁRt

Viz-utca 7. szám Nyitva mindennap 1 — '/j3-ig, vasárnap egész délután. — Kitűnő müvek. — Bárki kölcsönözhet. — Díj jak kötetenként. —