Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-01-31 / 9. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETM IPARI H I T E L SZ Ö V ET K EZ ET“ HIVATALOS KÖZLÖNYÉ. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÉN ÉS VASARNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Fószerkesztó : Felelés szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZT8SEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ............... Telefon -szám 80. = Mi ndennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. A nemzetköziek kudarca. (B. J.) Az erőszakos, minden gátat letiprő nemzetköziesség vallott kudarcot a minap lefolyt képviselőválasztások alkalmával Németországban. Ezen kudarccal azonban nagy diadalt aratott a nemzeti eszme, amely minden bizonyi- téknál világosabban beigazolta azt, hogy olyan törekvés, mely a haza szent jogait figyelembe nem veszi, még ott sem tud érvényesülni, ahol azt a közvélemény a legszervezettebbnek és legerősebbnek tartotta. Az egész világ érdeklődése kisérte most a német képviselőválasztásokat, amelyek a nemzetközi szociálizmus sorsa fölött határoztak. Az 1903. évi választások any- nyi mandátumot juttattak a német szociáldemokratáknak, hogy méltán ejtették gondolkodóba a császárt, a birodalom vezetőit és az egész német népet. A szociálisla képviselők nagy mértékben uralták a parlamentet s általánossá lett a jelszó: A szociálistáké a jövő! Ezt pedig meg kellett szívlelni egész Európában, mert joggal tekinthették Németországot, mint a nagy szociálista apostolok szülőföldjét, a szociálizmus otthonának, hazájának. Ezért volt oly feszült és izgalmas az a tekintet, melylyel az egész Európa szeme ezeket a most lezajlott németországi választásokat kisérte. Érezte, tudta mindenki, hogy ez a harc döntő, nagy kihatású lesz. Az is volt és — meglepetést hozott. Két nagy tábor állt egymással szemben az «gesz birodalom területén. Az egyik a szociálizmus, minden káprázatos népboldogitó jelszavával, de mellette fennen hirdetve a nemTÁRCA. Az iszonyat. — Tehát elhagy bennünket ? — kérdezett a nyomorék. — Mennem kell, — feleltem. — Hétfőn reggel ott kell lennem, igyjtehát legalkalmasabb, ha a 1—i pályaudvarról az esti tiz órai gyorsvonattal elutazom. Ez különben is jó, kényelmes vonat ... De önnek ismernie kell ezt a vonatot, hiszen szerencsétlensége előtt ön épen ezen a vonaton teljesített szolgálatot. Szavaimra hirtelen behunyta a szemeit és az arca halott sápadt lett. — Igen ismerem, — mormogta és kövér köny- csepp csillant meg a pilláin. Láttam, hogy fájdalmas húrokat érintettem, siettem tehát megvigasztalni: — Fagyja el, nagyon szép mesterség az, igazán érdekes mesterség. A szerencsétlen azonban egyszerre indulatosan pattogott: — Ne mondja, uram, hogy szép mesterség! Nem igaz! Ez a legrutabb, a leggyalázatosabb mesterség! Gyűlölöm lelkem mélyéből gyűlölöm ... A halálos rémület mestersége ez . . . az iszonyat mestersége . . . zetköziességet, a hazátlanságot és minden nemzeti ideál képtelen voltát. Habár erkölcsi alapja az ilyen eszméknek a legalacsonyabb nivón áll, mégis szájhős hirdetői és harcosai nemcsak Németországban, a szociálizmus szülőhazájában, , hanem a művelt Európában, de annak műve- | letten rétegeiből, hiveket nagy számmal gyüj- ; töttek maguknak, de egyszersmind megméte- ! lyezték a könnyen hivő nép lelkét, amelynek eddig minden körülmények között az állott szeme előtt, hogy boldogulása csakis a hazának, a nemzeti eszméknek diadalra jutásával érvényesülhet. A másik tábor semmit sem Ígért, semmire nem lázitott, csak a nemzeti eszme megbecsülésére, a haza szeretetére hívta fel a német népet, a választó polgárságot. A birodalmi kancellár egy egyszerű fölhívásban kérte a németeket, hogy ezeken a választásokon tegyenek tanúságot a haza szent eszméje mellett. A felhívásban egyáltalán olyan kitétel nem foglaltatott, ami bármely választó polgárra ígéretekkel, hamis frázisokkal hatott volna hanem egyszerű keresetlen szavak, amelyek józanságukkal szívhez szólnak ugyan, de hamis útra nem terelnek, hanem kinek-kinek jogának gyakorlását legjobb belátására és lelkiismeretére bízza. Épen ezért nevezetes és felemelő az a hatás, amely ennek folytán a képviselő- választások alkalmával a nép lelkületében megnyilvánult. A választások megtörténtek, az első napon I eldőlt a küzdelem: győzött a nemzeti eszme és elbukott, kudarcot vallott a nemzetköziesség. A szociálisták nemhogy szaporíthatták volna ! mandátumaikat, de nem álmodott vereséget j Legyen szives, ne dicsérje a mesterségemet, mert az nagyon táj nekem ... És kérem, mindenekfölött ké- > rém, ne utazzék a tiz órai vonattal. — De hát miért? — kérdeztem mosolyogva — talán babonás ön ? — Nem vagyok az . . . hanem én voltam a gépésze annak a 17. számú gyorsvonatnak, a mely 1894. I július 24-én, rettenetes katasztrófa áldozata lett . . . a vonatot én vezettem és ez az emlékezés ma is őrültté tesz. Azon az estén szabályszerűen hagytuk el a 1—i pályaudvart és két órán át zavartalanul folytattuk utunkat . . . Folytó forróságu volt az a nap. A loko- moiivnál, az óriási sebesség ellenére is, fullasztóan izzó levegő csapott az arcunba s még az éjszaka beálltával sem enyhült a hőség. Igazi viharos idő volt j az, uiHm. Egyszerre elsötétült az ég, mintha csak valaki lecsavarta volna a villanyos gombot; a csillagok eltűntek a menyboltról. — No tessék, — mondtam a fűtőmnek, — azon- i nal esőt kapunk. — Nem is fog ártani, — felelte, — hiszen máris tűrhetetlen a levegő, ebben a sütőkemencében. Leg- ! fölebb jobban k«ll ügyelnünk a jelzésekre. — Jól van, én eléggé vigyázok Oly erősen kezdett menydörögni, hogy már nem szenvedtek és eddig mintegy huszonegy mandátumot veszteitek. És ez a választás a német nép akaratának tiszta megnyilatkozása volt, minden nyomás, befolyás nélkül, mert hiszen: általános titkos választás volt. A nemzeti eszme diadalán fel kell léleg- zenie minden népnek és minden nemzetnek. Ha egyszer meg volna rendíthető a hazaszeretetben való hit, a nemzeti eszmébe vetett bizalom, akkor fölfordulná mindenütt a világrend. Mert a nemzeti eszmékbe vetett bizalom, a haza szeretet az állam lét fentartásának egyedüli eleme, az csodákat teremt, a mint a történetemből tudhatjuk, és a közelmúltban bőven volt alkalmunk tapasztalni. A német példa nálunk is csak jó hatással lehet. A mi országunknak, melynek rendíthetetlen talpköve a hazaszeretet és a nemzeti eszme ápolása volt mindenkoron, érintetlenül kell maradnia ezen a talpkövön. A munkásság szociális törekvéseinek egybe kell forrnia a haza és nemzet fogalmával: a haza erősítésére és a munkásság boldogulására. Mert csakis az együttes működés, testvéries egyetértés teremthet jobb, szebb jövőt, melyben a munkásság jóléte is elérve, jogai elismerve lesznek. Ne támaszon tehát, ne göritsen akadályokat akadályokat a hazafias munkásság a nemzeti kormány munkálkodása elé mert hisz épen most következik ideje annak, hogy a munkásság külön jogai törvényhozásilag biztosítva legyenek. Németország hazafias népe méltó irányt, példát mutatott, azt kövessük! Az rossz ut a boldogulás felé nem lehet. értettük egymás szavát, sem a vonat zakatolását. Az eső azonban még mindig nem eredt meg, pedig a vihar már előttünk dühöngött Mi épen szemben a viharral száguldottunk, mintha csak bele akarnánk rohanni. Ha nem is vagyunk gyáva tapsifülesek, bigyj* el, uram, mégis rémitő érzés az, ilyen viharban egy acél fenevadon ülni, amely eszeveszetten vágtat a sötét éjszakába. Előttünk, — alig száz méternyire — villám csapott le a földbe. Mindent megrázkódtató, fület tépő dörej volt az a vidéket messze környékig bevilágította a vakító fényesség. Még fel sem ocsúdtunk a döbbe- netszerü meglepetésből, amikor hirtelen második és nyomban utána harmadik dörej hangzott el. Oly iszonyú volt ez, hogy összeestem. Nehány percig eszméletlenül feküdtem s fogalmam sem volt semmiről, ami történt. El voltam kábulva és szinte bambának éré tem magam, akár csak fejbe ütött volna valami hatalmas ököl. Végre ismét magamhoz tértem. De még egyre térden állva, háttal az acél pádhoz támaszkodva feküdtem Ügy éreztem magam mintha száz mórtföld- nyi távolból gyalogoltam volna ide. Föl akartam kelni ... de nem tudtam. A lábaim meredtek, mozdulatlanok voltak. És nagy fájdalmat éreztem minden tagomban. Föl akartam tápászkodni a kezeimmel ... a karjaim azonban élettelenül csüngXXXXXXXX Áru tulhalmazás miatt a raktáron levő összes XXXXXXXX férfi, női és gyermek rulia^árukat — ........E mélyen leszállított árakban árusítjuk. -— Ti sztelettel: MÜLLER LAJOS ÉS TÁRSA SZATMÁR, Kereskedelmi- és Iparbank palota
