Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-10-30 / 87. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. Október 30. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATNIÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10. Telefon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetssdók. Halottak napján. E nap kizárólag a halottaké, a kik kedvesek es szentek előttünk. E nap egyedül az övéké, a mikor megelevenül a csendes temetőkert, a mikor élet pezsdül a holtak zajtalan birodalmában. Bus emberek csüggedt léptekkel, könyező szemekkel járnak-kelnek a néma hantok, a nesztelen sírok között. E nap a halottaké. Elzarándokolunk sivár országukba, felkeressük hangtalan magányukat és koszorúkkal borítjuk rideg hantjaikat s meggyujtjuk lelki üdveikért a mécset . . . Ott térdelünk a csupasz rögön, szeretet- teink sirnyoszolyái mellett, bocsánatukért esde- kelve, a miért tán életükben megbántottuk őket; ott térdelünk a süppedt sir felett, igaz könyeket ontva, áhitatos fohászban könyörögve az Úrhoz, hogy nyújtson enyhületet, vigaszt, adjon gyógyító irt, malasztot. Beláthatatlanul nagy választófal áll az örök pihenők nyugalmas világa és az élők lármás birodalma között. Mily más a halottak nesztelen országa! A néma temető a hamisítatlan egyenlőség, a valódi demokrácia végtelen birodalma. Az egyedüli hely, hol megsemmisül, elenyész megannyi baj, bánat, keserűség, hol az emberi gyengeségek kicsinyességek, mint gyűlölködés, kufár- kodás, irigység és álszenteskedés a semmiségbe vesznek, hol a leggyámoltalanabb, legszegényebb ember egyenrangú a leggazdagabb, legtekintélyesebb úrral. Az örök pihenők egyszerű birodalmában láthatjuk, érezhetjük: minő kicsiny az ember és minő nagy az isten. Csupa fájó, tépő, bus gondolat forr az agyban, merő bánatos, facsaró, marcangoló érzés tíul a szívben. Szüntelenül előttünk lebeg sorsunk vigasztalan jövője, a nagy vég, hol meg kell államink . . . Érezzük végig borzongani testünkön, lelkűnkön az elmúlás leheletét, suhogó szelét ... és egyre emlékezünk az elmúlásra, életűnk méla akkordjára, a halálra . . . Habár a boldogságból, örömből nem egyformán jut ki részünk : a fájdalom, a szomorúság összehoz, együvé kapcsol bennünket. A bubán, gyászban nincs különbség közöttünk, leltünk legyen bár földhöz ragadt koldusok, avagy fényes paloták hatalmas urai. A halál nem ismer rangot, polcot, osztályt és fokozatot. Egy- képen bánik velünk, kérlelhetetlenül, irgalmatlanul. Szeretetteink hantjai mellett tanuljunk Istent félni és embert becsülni. Az Urba vetett szilárd hit és bizalom, a felebarátok iránti nagy szeretet edzi a szivünket, acélozza a lelkünket. Szűnjön meg az örökös ádáz tusa, elkeseredett háborúskodás, amit egymás ellen folytatunk a betevő falatért. Legyen vége a testvérharcnak, kenyéririgységnek. A határt nem ismerő egoizmus, az egymás ellen való áskálódás helyébe lépjen az irgalom, a könyörületesség; az önbálványozás, a kajánság nyomába lépjen a szánalom és humanizmus. Legyünk egyenesek, nyíltak és őszinték. Tiszteljük és szeressük egymást és ezt tartsuk be, a nap-nap utáni életben s ne csak akkor kezdjen ez nézetünkké lenni, mikor egyazon fájdalom, egyazon bánat, egyazon érzés hoz össze bennünket. Maradjunk mindenkor amellett, hogy felebarátainkat tisztelni, szeretni és becsülni kell, mert a földi életünk nem nyúlik a végtelenségbe, a halál bennünket is megállít utunkban. Féljük az Istent és szeressük embertársainkat, akkor majd megnyugszunk az elmúlás szomorú gondolatában, s akkor majd vigaszt találunk az isteni igében, hogy: Feltámadunk! — A kiegyezés a közgazdasági bizottságban. A javaslatot dr. Földes Béla ismertette. Mindjárt az előadói beszéd után megindult az általános vita, melyben elsőnek dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk szólalt föl és rámutatott, arra, hogy ezúttal a bizottság munkája nem irányulhat bizonyos módosítások keresztülvitelére, tehát csak felvilágosításokat kér. A kiegyezés tariffális-politikai részéről szólván, aggályosnak tartja a transitó tariffák lekötöttségét és kérdi, hogy a hajózási tarffiák is le vannak-e kötve az egyezmény tartamára? A kasra-oderbergi vasút kérdésére TÁRCA. Szerenád, vagyis: Egy poéta, aki nem hal meg, mégis idvezül. — Szivderitó rajz, de lehet operett is; ellátva a körülményekhez szükséges magyarázatokkal. — Irta: Szatmárnémeti Miklós. Személyek: 1. Egy apa, 46 esztendős, Tisza István-párti; elhízásra való hajlammal, aki éppen azért, vagy mert, ami valószínűbb, csak nemrég tért haza valahonnan : erősen horkol az alkofnyiban. 2. Az anya 35 éves, kedélyesjó vérü asszonyka. 3. Emma leányuk, 17.-ikben jár, de kicsiben nagy huncut. (Mindketten az utcafelöli oldalszobában ágyokban felülve, egymásra néznek és hallgatóznak). 4. Pál ur a 34.-ik tavasz virágait hordja gomblyukában; nőtlen és az ösztövérségig sovány. Jelenleg két lapockájával az átellenes ház falához támaszkodva, egy borzashaju eigány tagótját 902-iki borizü, de megvallva az igazat, felettébb magas hangon kiséri. E zajra riadtak fel a hölgyek álmukból, de miután ráismertek a hang tulajdonosára, jóizü kacagásra fakadtak. Majd kezét Emma keblére téve s szemeit égre emelve, el kezdé énekelni. Emma: Mi ver fel édes álmomból, oh, mond meg, [jó anyám ! A csacsi tán kiszabadult s az ordít oly csúnyán ? Anya : (nevetve az ablakra mutat s énekel. Az utca túlsó oldalán, nem hallod, balga lány, Pál ur éppen neked zengi : »Nyugodt az éjmagány !« Emma (rövid kacagás után): Oh, hogyha ez a zengemény neked még élvet ád, Akkor én falnak fordulok s anyám jó éjszakát I És csakugyan a fal felé fordulva, takaróját fillére huzza. Az anya ugyanezt teszi, de még jó ideig nevetgélnek a markukba. Az apa ez alatt odabenn egy hatalmas horkan- tás után hátáról az oldalára fordul s ilyetén doho- gások közt : Hajnali csavargó bitang ! gyere csak lánynézőbe, össze töröm azt a sovány oldaleson- todaM (Ismét elalszik. Ettől fogva szabályszerüleg, — mondhatnám : ritmikusan, mintegy léket kapott har- mónika fújja tovább a — kását). Pál ur meg odakün még mindig a falat támasztva kifizeti a fagótost. Ekkor egy erélyes lendülettel visszehelyezvén magába a sulyegyenf, tárcájánál sokszorta duzzadtabb kebellel haza megy. Otthon egy keserves nagyot sóhajt s még nagyobbat ásít, végül bekap egy kupica snapszot. — Gyomrát igy anabaptizálva, nyoszolyája szélére ül s még egy ideig gondolkozik .. . gondolkozik. Majd hirtelen az idő előhala- dottságára gondolva, mindeu gombolkozás nélkül végig veti magát a csalamádés strózsákon s nyomban el is szenderül. Az alatt ugyani-, mig ezen események lezajlottak, a földglóbus, noha kenetlenül is, minden errupció, revokáció, introitus és protuberánciák dacára forgott tovább nyikorgás nélkül a tengelye körül és amig Amerikában a nyugoli hosszúság 36 és fél fokán túl az éj árnyai lassanként alászálltak, addig Hnppszent- , mártonban és a vele egy horizontális alatt fekvő kis és nagyközségekben és rendezett tanácsú mezővárosokban a kakasok vidám kukorékolással üdvözölték a piros hajnal közeledtét. * Nagyérdemű olvasó közönség ! Azt hiszik Önök, hogy mindazok után, melyek leírattak, Pál urnák immár lefújtak légyen ? Vagy, hogy a zsoltár-fordító szavaivai éljek :neki ezentúl már veszett lenne az ő dolga ? Ah, szó sincs róla. — Hát nem tudják önök, hogy : Az, akit a múzsa homlokon csókola, legfeljebb horkolhat, de nem hal meg soha. Mindjárt be is bizonyítom. Az előbb vázolt jelenet a múlt, eseményekkel terhes év febr. 18-ikát követő egyik éjjelen történt. (^zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo"TH)», h°8r » csúz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában é* * * bármely gyógyszertárba*. 6 koronás megrendeléseket a pénz elSleges b eküldése mellett bérmentesen szállít a kéarfbi: FRIED SÁNDOR óUr.fmé,. József Fflherc*|‘-bt* eimzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.
