Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-09-29 / 78. szám

XI. évfolyam. Szatmár, 1907. Szeptember 29. Vasárnap. 78. szán. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. * Egyes szám ára 10 fillér. Kazinczy Ferenc. A magyar nemzeti géniusz eme legmar­kánsabb képviselőjének szobrát leplezték le e hó 21-én az Érmellék egyik kies fekvésű köz­ségében, hogy ott e késő kor a megemlékezés koszorúját átnyújthassa amaz ákáclombos ház­nak, ahol, másfélszázaddal ezelőtt, a mi halha­tatlannak született. Ujabbkori műveltségünk egyik leghatalmasabb alapvetője ő, ki gyermek­kori éveit töltötte el itt az ő nagyapjának haj­lékában. Nem kisebb históriai alak ő, mint Arany János, kinek szobrát meg éppen egy héttel azelőtt leplezte le szülővárosa. Csakhogy ő nem poétái alak volt, mint Arany, hanem hatalmas refor­mátor ás valóságos apostol, aki ujabbkori iro­dalmunkban egész forradalmat teremtett és tör­ténelmet alkotott. De, hogy működésének igazi értékét és vértanúi szenvedésének szomorú fázisait való­ban megérthessük és kellőleg méltathassuk, vissza kell most az emlékezet szárnyain ne­hány röpke percre, szállani az akkori idők nemzetietlen világába. Clió jól tudja már, hogy Kazinczy nyelvújítási törekvéseinek ostrom- ágyúját az ellen a feudális, a rendiséget imádó osztály ellen irányította, mely mint történelmi okmányok igazolják, szivből és jól átgondolt érdekből gyűlölte az édes hazai magyar nyelvet. Ez abban a korban egy igen hatalmas, uralkodó klikk volt, mely a külföld levegőjében nőtt és futa magát nagyra fel. A magyar szü­ItAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 1#. :------: Telefon-szám 80. Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendék. lőföld csak annyiban kellett neki, mert ennek termőföldje és dús kalásztengere nyújtotta ama rémséges vagyont, melyet ezek idegenben po­csékoltak el. Úgy alakult éppen ekkor a tör­ténelem, hogy a magyar föld majdnem egész vagyonát birtokában tartó eme főúri klikket, a társadalom egyéb tagozataival : a középnemes­séggel és a parasztsággal megvívott nehéz, sok­szor a kétségbeeséséig fokozódott parlamenti és gazdaságiharc,szokásban, nyelvben és erkölcsben elidegenítette a nemzet nagy zömétől. A gőgös főnemes külföldön élt s tüntetőleg idegen nyel­ven, leginkább franciául beszélt. A kisnemes és paraszt idehaza hasogatta a kemény rögöt és az Ázsiából magával hozott barbár anyai nyelven társalgott, A nyelv úgy szerepelt Ka­zinczy idejében, mint p. o. a ruha. Bizonyos mértékig megmutatta azt, hogy tulajdonosa melyik osztályhoz tartozott. A francia, német, vagy latin nyelvnek beszélője elárulta, hogy beszélője a magyar haza földjének kincseiből sokat költött el külföldön. Nem kellett neki a magyar nyelv, mely szerinte, csak a művelet­len parasztnak való. Ilyen szempontból tekintve ezt a kort, megcáfolhatatlan történelmi igazságnak tűnik most már fel előttünk, hogy mindenki, aki ak­kor az iskolákból, az országgyűlésről száműzött magyar nyelv jogaiért küzdött, s aki maró guny- nyal ostorozta a >felső tízezer« nyelvét és fran­cia szokásait; aki a magyar nyelvvel együtt e nyelvet századokon át beszélő és azt megőrző társadalmi testnek uj vérkeringést, uj közéleti erőt akart adni, — az egyenesen rebellis és forradalmár volt a főúri osztály szemében. Állíthatjuk, sőt büszkeséggel bevalljuk, hogy a mi Kazinczynk is forradalmár és reformátor volt e tekintetben. Nemes törekvése mellett sajnosán igazolja e történelmi tényt előttünk ama hét szomorú, kinteljes esztendő, a mit ő a budai, spielbergi, obroviai, kufsteini és munkácsi börtönök kaza­matáiban eltöltött; azért, mert gondolkozni mert és a Martinovics kátét lefordította. Ez is csak kegyelem volt, amennyiben a hétszemélyestábla fej és jószágvesztésre ítélte. Fejét ugyan meg­hagyták, de össses jószágait elkobozták, hogyha börtönéből majd kikerül, koldusszegénységben ne legyen többé kedve a magyar nyelv jogaiért és igazaiért küzdeni. A nagy Kölcsey mondotta azt, hogy a ma­gyar földön mindig mostoha sorsa volt a re­formátoroknak. És a kiket az isteni gondvise­lés teremtő és alkotó lélekkel áldott meg, akik akár irodalmi, akár pedig közéleti téren fejlő­dést és előhaladást akarnak, azok szálljanak most emlékezetökkel a széphalomi sírra és ne feledjék el, hogy éppen mesteröknek sokat szen­vedett teste porladozik ottan. Mi nem ismerjük még azokat az ünnepi I beszédeket, melyek Érsemlyénben elhangzottak, ; de a valósághoz hűek csak akkor lesznek, ha nem hagyják el felemlíteni azon szomorú igaz- i Ságokat sem, melyeket e rövid cikk felsorolt. Bevallhatták azt is őszintén ott a szobor előtt, I hogy Kazinczy ábrándja, melyért lelke egész TÁRCA. Részletek a turistautamból. Svedlér. Igló. Szepesmegyei iparkiállitás. Poprád. Kézsmárk. Irta: Pedester. Délután három órakor a Gölnic patak völgyében haladó országúton Svedlér községbe értem. Svedlér egyike a legrendezettebb szepesi falvaknak. Rendes házai s a faluban uralkodó tisztaság egészen meglep­tek. itt a járásorvoshoz tértem be pihenni, de a pihe­nésen kívül még egy szemet-lelket gyönyörködtető látványban is volt részem. Egészségtől duzzadó, mind­két nembeli 15—20 gyermek játszott az udvaron, jókedvűen pajkoskodva. Első pillanatra láttam, hogy ez a kis regiment nem lehet valamennyi egy apának gyermeke, már csak azért sem, mert hisz’ alig volt köztük korkülónbség; meg aztán egy járásorvos praxisából, azt hiszem, alig tellett volna csak prófuntra is ekkora ármádiának. Iskolai telepnek meg szintén nem tarthattam, mert hiszen most — saját turistasá­gom bizonyltja — vakáció volna. Kiváncsi töprengé­sem nem sokáig tartott. A vidám társaság legokosabb szemű, jól megtermett, pocakos vezérét magamhoz intettem, mire az egész kis raj körülöttem összese- reglett. Csakhamar összebarátkozlunk s igy megtudtam, hogy ők valamennyien debreceni úri családok gyer­mekei s ide, a jó levegővel és szép környékkel biró Svedlérre jöttek nyaralni és hizni. Mindenáron ott akartak marasztalni legalább másnap reggelig és ez mindenesetre kellemesebb lett volna annál a hatal­mas — immár második — hegyi túránál, amit még aznap megteendő voltam. Teljes négy órát tartott még ez a hegyi vándor­lás, de ezzel elértem azt, hogy egy háromszor akkora kerülő utat rövidítettem meg és még estére Iglóra is beértem. Maga a hegyi ut elég szép volt. Az egye­düllét unalmát nagyban enyhítette a szép kilátás. Előbb a közeli Gölnlcvölgy és délen az erdőkkel fe­dett Érchegy, majd északon az itt-ott falvakkal és várromokkal tarkított Lubló — lőcsei fensik nyújtott szép panorámát, később pedig a távolban előtűntek a Tátra hóval borított csúcsai. A hegytetőn találkoztam egy tót atyafival. Jámbor, együgyü paraszt volt s na­gyon megörült, hogy utitársra akadt. Hozzám csatla­kozott s bár látta, hogy édeskeveset értek szavából, folyton kérdésekkel árasztott el. Mikor aztán nem adtam választ többszöri kérdésére, úgy bámult rám, a »mladi pan«-ra, mint, aki nem képes felfogni, hogy létezik ember, aki tótul ne tudjon baszélni. Nemso­kára elváltunk s én ismét egyedül folytattam utamat lefelé. Már nagyon szomjas voltam a még mindig tartó nagy melegtől és igy nagy volt örömöm, midőn egy forrásra akadtam. De tudvalevőleg zavartalan öröm nincs a világon. Javában szürcsölgettem a vizet, mi­dőn hangos csaholással felém rohan két hatalmas juhászkutya. Egy kissé meghökkentem a komondorok láttára, de szerencsére ott volt nem kevésbé hatalmas turistabotom, amely egy kissé elvette a kutyák ugató kedvét. Leérve a hegyről, már esteledett, mikor az oderbergi vasút Markusfalu állomásához eljutottam. Már a vasúti sínek látása némi nyugodtsággal töltött el. Hiszen ahol kultúra van, ott még sincs [annyira oka félni az embernek, mint a vad, elhagyott helyeken. Bár akkor már jó késő volt, tovább indultam s fél 10-kor este alaposan kifáradva, hold- és villamvilág- nál szerencsésen Iglóra értem. A következő nap dél- előttjét Igló nevezetességeinek megtekitósére fordítot­tam. Érdekes látnivalói a régi városháza allegórikus díszítésekkel és a góth stilü székesegyház. A város- I házát most takarékpénztárnak használják. Hasónlit a A (^zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo­nyítja, hogy a csüz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájtíalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a péns slóltg« beküldése mellett bérmenteaen szállít a késsitő: FRIED SÁNDOR J“-4«1Mr­,József Főheroeg‘-htf címzett gyógyszertár BUDA PEST-RÁKOS PALOTA.

Next

/
Thumbnails
Contents