Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-01-27 / 8. szám

Szatmár, 1907. január 27.

SZAT MÁR-NÉMETI.

3-ik oldal.

rübb megoldása a dolognak az, a mi az életben már helyett is fogott, hogy az, a mit a kisbirtokos, a mit a paraszt szerez, azt nemcsak a maga nevére Írhatja hanem mert feleségével együtt közösen szerezték, a felesége nevére is.

A homestead csak annyit jelent, hogy annak a kisembernek joga van — mert hiszen kényszeríteni nem lehet — ahhoz, hogy ő bejelenti, hogy ő homes- teadet teremt, a melyet feleségének beleegyezése nélkül nem idegenithet el és nem terhelhet meg és a mely ebben az alakjában is a nő élete végéig, vagy pedig a kiskorú gyermekek nagykorúvá váltáig áll fenn. Nálunk olyan sajátságos a helyzet, t. Ház, hogy bár ismerjük a nők különálló vagyonának rendsserét, viszont a parasztosztályban, a kisebb néprétegekben a nő társadalmi helyzete alárendelt a férjével szemben. Ha tehát homesteaddal akarjuk biztosítani a paraszt családját az eladósodás ellen, akkor a paraszt az ő családjában, az ő nagy gazdai hatalmi fölényénél fogva, ha adósságot akar csinálni, mindig arra kényszerítheti a nőt, hogy ezen adósság megkötésébe beleegyezzék, a mi irtóztató családi viszálykodásoknak válik forrásává. Ellenben már átment az ő tudatába, átment jogtudatba, a köztudatba az, hogy a mi az ő feleségének külön tulajdona, a mi telekkönyvileg az asszony nevén áll, azt ő megterhelni, annak meg- terheltetését kívánni nem jogosult.

Da van egy nagy gyakorlati akadálya is a dolognak és ez az, hogy ahhoz, hogy a homestead-in- tézményt életbeléptessűk, előbb a homesteadra háramolható, a családban fennálló terheket kell konvertálni, illetve kifizetni is. Nem azért vagyok tehát t. ház, ellene a homestead intézményének, mert nem osztom azokat a társadalmi célzatokat, a melyek ezen intézmény alapjául szolgálnak, hanem épen azért, mert ezen intézményben nincsen meg annak biztosítéka, hogy ez a gyakorlati életben a mi életviszonyaink között be is fog válni.

T. ház! Jogi intézménveinknak a szociális élethez való viszonya volt az az alapgondolat, a mely a földmivelésügyi vita folyamán egy igen érdekes beszédben nyilatkozott meg. Ez a beszéd Baross János t. képviselőtársamnak és barátomnak beszéde. (Hall- juk\ Halljuk!) Ö a szociális és gazdasági élet hullámzásaiban egy fix pontot keresett és ezt a fix pontot a földben találta meg, s intézkedéseket sürgetett a földnek megvédésére. Ezek az intézkedések a dolog természete szerint nem a földet vannak hivatva megvédeni, mert a föld nem vándorol ki és nem semmisül meg, hanem a földnek birtokosát. Feltétlenül jogos, tiszteletreméltó, politikai és nemzeti szempontokból egyaránt helyes törekvés ez. De mikor tisztába jövünk e törekvések óljával, akkor a megoldatlan kérdések egész serege mered elénk; akkor kérdés az hogy a mikor egyes exesztencziákat akarunk megteremteni, nem-e exisztencziák egész sorozatán gázolunk végig; a mikor meg akarjuk szüntetni a proletárizmust, nem mesterségesen tenyésztjük-e azt; a mikor összefoglaló erőt akarunk adni nemzetünknek, nem-# a széthúzó erők keletkezését segitjük elő; és a mikor munkáslakásokat akarunk építeni, a dolgozó, a küzdő Magyarország számára, nem a kényelemszeretetnek fészkét rakjuk-e le épen a munkára hivatott közép- és alsóosztályok számáré ?

Ha összfoglalatát akarom nyújtani, t. barátom fejtegetéseinek, akkor ezt a következőkben találom meg: a közép- a paraszt-hitbizományok létesítése a latifundiumok a határszélekre való kihelyezésükkel egyidejűleg; a járadékbirtokok jogi intézményének szervezése, kapcsolatban az öröklési rendszer meg- váltotatásával és a törzsöröklési rendszer behozatalával.

A hitbizományi kérdéssel elvi alapon nem szándékozom e helyen foglalkozni. Az én álláspontom röviden az, hogy a hitbizomány valamikor megfelelt nagy, nemzeti eszméknek, akkor, a mikor a hitbizo- mányoknak birtokosai, a föld nagy tulajdonosai voltak hivatva arra, hogy a haderőt is kiállítsák ; ma azonban kótségtenül eltávolodtunk ettől. Ha tehát ezt az intézményt összhangba akarjuk hozni a nemzet mai kívánalmaival, ezt közelebb kell hoznunk a nemzeti érdekekhez. S ezt a módozatot én abban látom, t. ház, hogy a földbirtok hitbizományok helyébe az az értékpapír hitbizomanyokat kell behozni. (Mozgás) Ennek két nagy gazdasági előnye van. Az egyik az, hogy a földnek megkötöttségét, a mi ma már nem mutatkozik többé nemzeti érdeknek, megszünteti és a föld tulajdonosait a legméltányosabb módon, teljes mértékben kárpótolja állami értékpapírok kiszolgáltatásival. A másik nagy gazdasági előnye pedig az, a mi belekapcsolódik a mai nemzeti kívánalmakba is, hogy ilyen módon a föld helyett lekötjük Magyarországra a magyar értékpapírokat és ezáltal függetleníthetjük a magyar pénzpiacot.

T. képviselőházi A ki figyelemmel kiséri azt, hogy gazdasági és politikai harcaink idején Ausztria ide dobja a mi piacainkra az ő értékpapírjait és nekünk minden törekvésűnk, minden küzdelmünk abban j merül ki, hogy felszívjuk ezeket az ide dobott értékeket, a ki figyelemmel kiséri, hogy épen azért uj értékek teremtésére képtelenek vagyunk, az nyomban látni fogja, hogy a megoldásnak ez az egyetlen helyes módja.

A kérdés részleteire, t. ház, ezúttal nem terjeszkedem ki. Rendelkezem statisztikai adatokkal is, a melyeket annak idején fogok majd előadni, a mikor ennek az intézménynek gazdasági rendeltetését a helyes keretek között mondhatom el. De t. ház, épen a nemzeti érdekek szempontjából tiltakoznunk kell már most is az ellen, hogy a hitbizományi rendszer általánosittassék, hogy ezáltal az eddiginél még nagyobb mérvű megkötöttséget hozzunk be, hogy a hitbizományi rendszer összes nyomorúságait belevigyűk a társadalmi életbe, {Úgy van\) hogy külön arisztokráciát, külön privilégiumokat teremtsünk a közép>sztályban és a parasztok között is, (Igaz ! Úgy van!) aogy véges-végig, a társadalomnak legmélyebb rétedéig beleoltsuk az emberekbe azt a fel fogást, hogy íz egyéni boldogulásnak alapja, az egyéni értéknek fémjelzése nem a becsületes munka, hanem az a véletlen, hogy valaki első vagy másodszülött gyermek-e ? [Igazi Úgy van 1)

Arisztokráciánknak módjában van megfelelően gondoskodni a másod- és harmadszülöttek exintenciá- járól. Századokon át megfinomodott modora mellett, a másod- és harmadszülöttek irigysége és elégedetlensége nem nyilatkozik meg, nem jelentkezik brutális cselekedetekben. De ha a paraszt azt fogja látni, hogy az egyik gyermeket könyörtelenül dobják ki ez élet harcába szemben a másikkal, akire marad minden, akkor nem állok jót azért, hogy ezt a társadalmi rendet az illetők nem baltával fogják-e kettévágni.

És, t. ház, ilyen középosztálylyal akarjuk-e meg vivni a nemzetek nagy harcait?

Hencz Károly: Nem is ilyen frázisokkal!

Kelemen Samu : Azzal a középosztálylyal, a me- lyet nem az életne szabad levegőjén edzünk msg, hanem a melyet üvegházakban akarunk felnevelni?

Ez a középosztály képezze a nemzetnek a gerincét, a mely középosztályt magát előbb gerinctelenné tettünk. Ez legyen vezetője a nemzetnek a maga hatalmas, átalakító, jogokat és szabadságokat kivívó harcában, amelyet magát gyámkodás alá helyeztünk ? (Igaz ! ügy van! a baloldalon.)

T. képviselőház! A közép- és kisbirtokos hitbi- zományainál még kevésbé szerencsés gondolat a örökhaszonbérletnek az a rendszere, a melyet Baross és Laehne t. képviselőtársaim szeretnének látni.

Régi dal ez, régiszerelemről, t. ház. Uj szolgáltatások régi jogokért. A hűbériség intézményének felélesztése modernebb köntösben.

Ez az intézmény nem a földet köti a paraszthoz, hanem a parasztot köti a földhöz. Népünkben ennek a felfogásnak nincs is semmi gyökere. A magyar paraszt nem bérletet, hanem tulajdont akar, óa ha azt látja, hogy életének ezt a célját megvalósítani nem képes, vagy attól igen távol áll, akkor elernyed, elveszti munka- és életkedvét, elkeseredik. Kivándorolni nem tud, mert nincs mivel; bennmaradni nem akar, mert nincs miért. Mi lesz hát belőle? Ellensége a társadalmi rendnek, elleneége magyar hazájának, a mely neki vérszerinti édesanyja volna, és a melynek ő még is mostoha gyermeke. Mondják ugyan, hogy hiszen meglehet váltani e szolgáltatásokat. De az örök ha- , szonbérlet jogrendszere tartaléktőkék gyűjtésére nem alkalmas. Földünknek sincs meg az egyenletes hoza- déka, a mely évről-évre egyforma megélhetést biztosítana és ha kedvező esztendő után egy-két kedvezőtlen esztendő következik, akkor, mert nincs és nem lebet idegen hitele a parasztnak, a maga. megkötöttségénél fogva, földbirtokosának, gazdájának, örök haszonbérbe adójának hitelére szóiul. így marad meg azután kezei között, és létesül egy szinte örök társadalmi, gazdasági és nem kevésbé veszedelmes politikai függés. Éz ha lehetséges is a felszabadulás, nekem nem kellenek a római rendszer libertinusai, mert nem kellenek a rabszolgái sem. (Helyeslés.)

Sokkal rokonszenvesebb ennél, t. ház, egy másik gondolata Baross János képviselőtársamnak, a járadékbirtokok jogi intézményének behozatala az országba. E jogi intézménynek lényege abban áll, hogy az eladó a teljes vételárt hitelezi a vevőnek. Apró birtoktömbök létesülnek, a melyeket az eladó úgy ad el, hogy csak minimális készpnézíizetóst igényel az üzlet biztonsága céljából, egyébként a vétel, — maradjunk meg a német törvény intézkedésénél, — 60 és fél esztendő alatt fizetődik le oly kamatból, a melyben a tőketörlesztés is benne van. Ehhez, mint minden vételüzlethez, kell vevő, de kell oly eladó is, aki hajlandó a maga birtokát úgy eladni, hogy a vételárt 60 é* fél év alatt kapja. Minthogy azonban ilyen eladó alig akad, előtérbe lép a járadékbank intézménye, a mely ezeket a részleteket és annuitásokat tőkésiti, és egy összegben megváltja akként, hogy járadékleveleket ad az eladónak, amelyeket á pénzpiacon eladhat. Erről az intézményről azt mondta Baross János t. barátom, hogy ez a modern országokban be van hozva. Lehet, hogy tévedek, de én csak egy oly országot tudok, a melyben ez be van hozva és ez Németország. (Közbeszólások: Angliai) Angliában be volt hozva két esztendőn át az u n. smal-holdig act-tal, de két évi fennállás után megszüntették, Ausztriában elő volt terjesztve egy törvényjavaslat, de a tárgyalás során elejtették. Németországban is elsősorban nem gazdasági és szorosan vett szociális, hanem politikai és nemzetiségi okok szolgáltattak alkalmat az intézmény behozatalára. Felelek, hogy igy van. (Mozgás és közbeszólások) T. képviselőtárssim a legnagyobb örömet fogjak szerezni, ha fejtegetéseimet cáfolat tárgyává teszik. Szívesen telelek a közbeszólásokra, amennyiben ezek egyenkint történnek, de igy képtelen vagyok rá. (Halljttk 1 Halljuk 1)

Ha ennek az intézménynek nemzetiségi hatását vizsgáljuk, amely nálunk is nagyfontosságu, méltóz- tassék megengedni, hogy csak arra a statisztikai adatra hivatkozzam, hogy Németországban, a hol legelőbb Po- zenben és Westfáliában hozták azt be, 7104 járadékbirtok közül 4560 német, 2292 lengyel. Méltóztatik látni, hogy a maroknyi lengyelség, szemben az óriási németséggel, mennyire igyekezett paralizálni ezen intézmény hatását, raig kölcjönösen rá nem jöttek a káros hatására. Ha már most figyelembe vesszük a mi helyzetünket, a hol 51-4 százalék a magyarság arányszáma, szemben 48 6 nemzetiséggel, a hol mindnyájunknak el kell ismernünk a nemzetiségeknek szervezettebb gazdasági erejét, akkor mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy nemzetiségi panaceát ebben a dologban találni nem lehet.

Ami ezen jogintézménynek gazdasági hatását illeti, — hisz a kettőt egymástól elválasztani lehetetlen — egész röviden utalok arra, hogy az intézménynek természete szerint ez az intézmény a föld járadékából akarja űzetni a föld vételárát. Nálunk épen az a helyzet, hogy ma is már aránytalanul nagy az aránytalanság a birtok forgalmi értéke és annak jövedelme, tehát járadéka között. Minden olyan intézmény tehát, a mely arra van alapítva, hogy a birtoknak aránytalanul tulmagas forgalmi értékét a túlságosan alacsony járadékból akarja kifizetni, önmagában beteg.

Ezt az aránytalanságot fokozni fogja magának a járadékbirtok intézményének behozatala, mert hiszen a forgalmi értéket pusztán maga az institúció is az életbeléptetés pillanatában növeli. De növelni fogja egy másik körülmény is, az t. i., hogy a gyakorlati életben nem úgy alakul ám a dolog, mint az elméletben. Az elméletben az eladó évi járadék fejében adja el a a birtokát, és azután tőkésiti a járadékot. A gyakorlati életben megfordítva lesz, ott az eladó a vételártőkét fogja kiszámítani, amit kap, és a tőkét fogják átváltoztatni járadékká. A járadékbank azonban nem adja meg a járadék tőkéjének teljes összegét, nem is adhatja meg, mert gondo'nia kell arra, hogy a maga járadéklevelének biztos pénzügyi, földbeli alapot teremtsen, hanem hogy ismét a német törvény mintájánál maradjunk, megadja ennek a 75 százalékát. Már most a gyakorlati életben úgy fog alakulni a dolog, hogy az eladó voltakép vételárnak azt a 75 százalékot fogja számítani, a mit kap, a másik 25 százalékot, a mit neki tőkésíteni nem lehet, csak irtózatos veszte- séggel, azt alig számítja, az valami ráadás. Hogyan fogja tehát a vevő megfizetni az eladott birtok árát ?

; Nem 100 százalékkal vagyis a teljes vételárral, hanem ; 25 százalékkal, vagyis azon 25 százalékkal együtt,

! melyet a járadékbank neki ki nem szolgáltatott.

De fokozni fogja a vétel drágaságát maguknak a i járadékleveleknek árfolyamvesztesége is, Mert hiszen Németorsságban is 95 százalékon állanak azok, nálunk pedig a mi hitelviszonyaink mellett még kisebb lesz az áruk. Költségbe kerül a parcellázás, rendezés, a melyet, ha az állam közbenjöttével végzünk, akkor is : csak csökkenni fognak ezek a költségek, de megszűnni i nem.

Nem segít a dolgon, mert tisztán fikció ezen intézménynek az a nagy előnye, hogy itt a tőke nem esedékes, csak a járadék, és ha a járadékot nem fizeti az illető, nem exekválják a tőkét. A gyakorlati élet megint mást mutat. Hiszen a mi pénzintézeteink, törlesztési kölcsönökkel foglalkozó jelzálogintézeteink, ha két, ha három annitással, ha négy vagy öt annuitással adós az illető, ha az maga annuitását kifizeti teljesen, meg van vele elégedve és a tőkét nem igényli. A tőkét csak akkor igényli, ha az illető képtelen az annuitás kifizetésére és igy voltaképen az annuitásért kerü, a birtok árverés alá.

Mire vezetett tehát ez a jogi intézmény Németországban ? Arra, hogy ezek a birtokok, a mint a statisztika mutatja, 85—87 százalékig vannak eladósodva, ami irtózatos szám. Már pedig nálunk, hol a paraszt kevésbbé takarékos, kevésbbé gazdálkodik ipariasan, tehát a földjáradék kevésbbé egyenletes, a hol ehhez hozzájárulnak a klimatikus, az időjárási viszonyok szélsőségei is, ez az arányszám még sokkal kedvezőtlenebb lenne.

Méltóztassanak megengedni, de a világ legrettenetesebb gyászindulójának tartom azt, midőn a dobot ütik meg az ember háza előtt, de ha megütik, tökéletesen mindegy, hogy egy altruisatikus vagy nem altruisztikus intézmény teszi ezt.

Az intézménynek hívei, kik azzal behatóan foglalkoznak, maguk is érzik és tudják ezt és ép azért egy sajátságos gyógyszert ajánlanak orvosságul, nevezetesen a hitelnek teljes megszüntetését.

T. Ház! A hitel azok közé az intézmények közé tartozik, a melyeket lehet szidni, de nem lehet nélkülözni. Méltóztassék megszavaztatni Magyarország gazdaközönségét, vájjon kivánja-e azt, hogy a hitelforrások előle elzárassanak. (Derültség a középen.) Nem eltávolítani, hanem közelebb kell hozni hozzá a hitelt, a hitelnek mezőgazdasági jelleget kell adni, be kell hozni az u. n zöld hitelt, a vetésre adott hitelt, a marhatenyéíztés céljaira szóló hitelt, és adni kell a telekkönyvi rendtartás, ha jól emlékszem 55. §-ának módosítását. Ez a törvényszakasz a földnek oly értelmű feldarabolhatatlanságát mondja ki, hogy bárminő adósság terhelja is az egész ingatlant, ez az adósság feltétlenül átvitetik minden egyes parcellára, Ha tehát olyan birtokrószletet akar elidegeníteni az illető, mely birtokrészlet elidegenítésével semmi körülmények közt nem szenved a hitelező, mert az ő követelése tízszer, húszszor fedezve van, ezt nem teheti és hitelezőjének ki van szolgáltatva.

A sérthetlenségi bizonyítványok rendszerét valóban be kell hozni a jelenlegi német járadéktörvényből, hogy mikor minden kétségen felül áll az, hogy a hitelező érdekével nem ellenkezik ezen egyes birtokok feldarabolása és tehermentes bejegyzése, akkor ennek a lehetőségét adjuk meg, mert nem egyszer a birtokosnak, a nagyobb vagy kisabb gazdának exisz- tenciáját veszélyezteti az, ha az ily eladás lehetetlenné tétetik.

Ámde, hogy ha mi el akarnók törölni a hitel intézményéi, akkoi viasza kellene térni az évszázadok előtti szegényes produkcióra. Hogy ezzel a szegényes produkcióval miként lehet felépíteni egy modern államot, miképen lehet annak ezer és ezernyi szükségleteit kielégíteni, ez oly probléma, a melyet ily alapon megoldani soha nem lehet. T. házi A mi azonban engem főképen arra indít, hogy a jövedékbirtokok jogi intézménye ellen foglaljak állást, annak abban van egyik lényeges oka, hogy ez az intézmény feltétlenül szükségessé tenné az egyenlő örökösödési jog megváltoztatását, és a törzsörökösödési rendszernek elfogadását, miután a járadék súlyos terhével szemben a birtoknak egységét meg kell óvni,