Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-09-15 / 74. szám

Szafmár, 1907. Szeptember 15. vasárnap.

74. szám.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

UAPVEZÉH:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ: ] SZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telelon-szám 80.

x,

Mindennemű dijak Szaintáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

hatósági joggal felruházott városoknak és hatóságoknak. De nagy terheket is rótt rájuk. Mert nemcsak azt mondotta ki, hogy az önkormányzat és közigazgatás költségei fedezetéről gondoskodjanak, hanem azt is, hogy az állami közigazgatási közvetítsék. Szóval ez azt tette, hogy tartsák fenn magukat s e mellett szolgálják az államot is a saját pénzükön.

Ki ne látná be, hogy ez nem felelt meg az osztó igazságnak akkor, amikor a törvény- hozás az adott jogokért ilyen magas árt szabott meg, ami a »do ut des« elvét nagyon különös színben tüntette fel! De hát ez akkor olyan kicsiségnek, olyan jelentéktelennek tűnt fel, hogy az emberek szinte alig, vagy talán nem is vették észre. Az emberek lelkét egy nagy vívmány, az alkotmány visszaállításának magasztos eszméje töltötte be. Szívesen vállalták a terheket, csakhogy élvezhessék az alkotmány boldogító örömét. Kicsiségeknek látszó dolgokon nem volt kedve fennakadni senkinek.

De a nagy mester: az idő lassanként megtanitotla az embereket, hogy nem egészen jól van ez igy. Mert az adott jogok nem egészen állanak arányban a viselendő terhekkel. De csak e belátásnál maradtak s inkább tűrték a visszásságot, mintsem hogy zavart idézzenek elő a nagy horderejű ügyben.

De »nincsen olyan hosszú, aminek vége ne legyen«, mint a közpéldaszó tartja. A puszta belátás teréről kezdtek lassanként kilépni, hogy ezt a visszáságot megszüntessék. Ennek lett az a következménye, hogy az állam segítségére sietett a vármegyéknek s a tett szolgálatokért anyagi támogatásban részesítette; amennyiben a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezését bizonyos hányadban magára vette át és azt teljesiti is.

Ezzel tehát a közigazgatásnak egy része, ha nem mindent is, de mindenesetre nagyon sokat nyert, — mert anyagi gondjain nagyban lett segítve.

De kérdem: a közigazgatás másik nagy faktorával — a törvényhatósági joggal felruházott városokkal mi történt ez ügyben idáig ? Semmi, épen semmi. A j ütat élvezik; a terheket viselik, amint eddig élvezték és viselték. A teherviselés anyagi honorálásáról eddig még legkevésbbé sem intézkedett az állam, a törvény- hozás, pedig ezek is éppen úgy rá vannak utalva az anyagi támogatásra a nagy teherviselés mellett, mint a vármegyék. Tisztviselőiket nem képesek úgy díjazni, mint a rohamosan fejlődő viszonyok, a tűrhetetlen drágaság megkövetelnék, ami miatt mindenfelé csak panasz és megint csak panasz tölti be a levegőt.

Tehát nagyon eljött az ideje, hogy végre valahára ezekre is kellő gondot fordítson az állam, a törvényhozás. Ezt nemcsak a méltányosság, de a jog, a törvény, az igazság is feltétlenül megköveteli. Mert hiszen a közig, tör- vényhatóságu városok éppen úgy szolgálják az államot, mint a vármegyék. Tehát az egyenlő

ELŐ F I Z ET ESI ÁR:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

A tizenkettedik órában.

Irta: Fodor György.

Az 1870-es évekig Magyarországon mind a közigazgatást, mind a törvénykezést, illetve igazságszolgáltatást a vármegyék és a szabad királyi városok látták el, szinte szoros kapcsolatban.

Nagy mező ez mindegyik.

Hosszas tapasztalás után végre belátták az ország ügyeit intéző faktorok, hogy nem jól van ez igy. Mert az ország ügyeit ilyen keverékes módon nem lehet olyan eredménynyel vezetni, kifejteni olyaténképen, mint azt az ország közérdekei megkívánhatják és meg is kívánják.

Ez a meggyőződés teremtette meg az 1870. évi XLII. törvénycikket, ami a köz- igazgaztást — mint önkormányzatot — elválasztván a törvénykezéstől, teljesen önállósította.

Ez a törvény 1872. év elején lett életbe léptetve.

Ugyanezen évben lépett életbe az uj törvénykezés — kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok felállításával, melyeket az állam átvett a maga terhére.

Ez utóbbi minket ezúttal nem érdekelvén, rá vonatkozólag több mondanivalónk nincs, hanem csakis a közigazgatás ügyével foglalkozunk.

Az 1870. évi XLII. t. c. nagyfonlosságu jogokat adott a vármegyéknek és a törvényTÁRCA.

Mi lenne?

Irta: Jörgnó Draskóczy Ilma.

Mi lenne, mi volna ?

Ha valaki egyszer Elibem borulna ?

Egy szót se beszélne,

Csak keze simulna Lágyan az enyémbe ;

Csak a szeme párja Tekintene fel rám Pillantásom várva :

. . . Lehajolnék halkan,

Esdeklő szemére Tapasztanám ajkam

És mitől se félve Örökre odaadnám,

A lelkem cserébe ! —

— Az lenne, az volna, Ha valaki egyszer Elibem borulna .. .

Egy kalauz emlékiratából.

— Knut Hamzon. —

A legközelebbi karácsonykor áthelyeztek a cot- tage-vonalra. Ez egy elegáns negyedben volt. Négy-öt kocsiból álló vasútnak voltam a kalauza. A publikum itt előkelő volt és az öt centeket keztyükben kellett összegyüjtenem.

Egy kis esetet, amely ebben az évben karácsonykor történt, mégis csak föl kell jegyeznem.

A szent estét megelőző délelőtt a város felé utaztam. Akkor nappali szolgálaton voltam. Egy ur fölszállt és beszélgetést kezdett velem. Ha a kocsi belsejébe kellett mennem, akkor a hátsó állóhelyen várt, mig kijöttem és újra fölvette a beszélgetés fonalát. Harminc esztendős, sápadt férfi volt, bajuszos, nagyon előkelőén öltözve, de felöltő nélkül, noha jó hideg volt.

— Elmentem otthonról, a hogy vagyok, mondta, mert feleségemet akarom megelőzni.

— Igaza van, feleltem és jóizűt kacagott.

De nagyon sajátságos volt a nevetése, a melyet inkább egy ideges ajak rángatódxásnak lehetne mondani.

— Mennyit keres Ön ? kérdezte tőlem.

A jenkik országában nem szokatlan kérdés, átért megmondtam a keresetem összegét.

— Szerelne még külön 10 dollárt keresni? kérdezte.

Azt feleltem, igen.

Kivette zsebkönyvét és szónélkül átadta a bankjegyet. Csak azután mondta: Nekem bizalmam van

önhöz.

— Mit csináljak ? kérdeztem.

Elkérte az időtervemet, megnézte s azt mondta:

— ön ma nyolc órát utazik, nemde ?

— Igen.

— Egyik turján szolgálatot tesz nekem. A monre-utcai kitérőnél egy üreghez érünk, a mely a földalatti kábelhez vezet. Az üreg fölött egy fedél van ezt fölemelem és leszállók.

j^zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizonyítja, hogy a

csüz- és köszvény-balmm

^ biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheurna, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldaíszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára S korona.

Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ

drogueriájában és bármely gyógyszertárban.

6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállít a készitő:

FRIED SÁNDOR Öcs és kir. fensége — József Főhercegéhez

cimzett gyógyszertár

DO A ? E ST—RÁKOSPALOTA-