Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-09-08 / 72. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 43-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. XI. évfolyam. .....~~---------■ .................— Sz atmár, 1907. szeptember 8. Vasárnap. / ELÖFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utoa lé. — ... Telefon-szám 80. . — Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftzetendik. Közegészségügyünk és a csatornázás. (s. a.) Városunkban szerte általános a pa­nasz; mindent közegészségügyünknek köszönhe­tünk. Hogy a járvány nálunk nem ritka és nagyon otthonos vendég, s hogy a fertőt­lenítés1) korántsem felel meg a járvány ijesz­tően elterjedt arányainak, utcáinkra a legjobb akarat mellett sem süthetjük rá a tisztaság bé­lyegét, továbbá jó ivóvíz, — no ezt meg halá­los félelemmel merem csak említeni — víz­vezetékről ne is merjünk álmodni. Áldott köz­egészség- és közrendészetünknek köszönhetjük, hogy a csatornázás nálunk még olyan fogalom, mint pl. az északi sark, azzal a különbséggel, hogy utóbbinak megismerésére már többen tettek kísérletet, mig a csatornázás kérdésének feltevését, még nem kísérelte meg senki.2) Pe­dig ez egyike legszükségesebb közegészségügyi berendezésünknek. És ezt nem csak város­atyáink, de a legmagasabb adófizető virilistától lefelé a legkevesebbet fizető polgárig mindenki jól tudja. De azért ennek érdekében város­atyáink ajkairól még egyetlen szüzbeszéd sem hangzott el. Még csak keztyüs kézzel sem mer­nek hozzányúlni, holott meztelen kézzel kel­lene ezt a fájós részt boncolgatni. Ezer csoda, hogy a képviselőtestületben levő orvosok, kik­nek a boncolás hivatott mesterségük, sem *) Tapasztalásból mondjuk, hogy megfelel. *) Régen napirenden volt, van és lesz. mernek e kérdéshez nyúlni.3) Ki tudja még úgy, mint ők, hogy a folytonos járványoknak egyedüli okozója az utcák tisztátalansága, azok árkaiban összegyűlt, ezerféle bacillussal telt bü­dös és piszkos mocsár-lég; és hogy ennek csak egy orvoslása lehet — a csatornázás. Miért nem emelnek ők szót ennek az égetően szük­séges berendezésnek az érdekében? Es a többi képviselő urak, akik ez ügy érdeme körül ed­dig még csak aranyakat4) szereztek folyto­nos hallgatásukkal, miért nem szólanak ők ? Holott nagyon jól tudják, hogy egészségügyi in­tézményeink alkotása és fejlesztése, minden más érdeken kívül első sorban közérdek s hogy e munka keresztülvitele csak rájuk vár- Mert az ember-közegészségügve nincs államo­sítva, minden város tehát úgy rendezheti be s csinálhat magának közegészségügyi állapotokat, amilyeneket a város érdeke éppen megkíván. Avagy fontosabb városi és egészségügyi érdek­nek tartották a rendőrliszlviselőket nyalka uni­formisba bujtatni, mint a büdös árkokat csa­tornázni ? Vagy tán előbbre való berendezke­dés volt ez, az utcák locsolásánál? Tessék csak akármelyik városatyának egy­szer végig menni a Várdomb-utcán. Ebben az utcában, ezelőtt három héttel kihordlák egy széjjelrombolt épületnek a vályogfalait s a foly­tonos szekérközlekedés porrá morzsolta azt; * * *) 3) A kérdés pár napja éppen a közegészségügyi bizott­ság előtt fordult meg. *) Ok nélkül gyaausitani nem szabad. most, ha ezen az utcán egy szekér keresztül­vágtat, a portenger valósággal eltemeti a járó­kelőt. Ez csak egy koncrét eset. De teljesen belévilágit közegészségügyünk áldott sötétkam­rájába. Említettem a fertőtlenítés felületes voltát Itt van ismét egy adat, mely állításomat teljes egészében igazolja. A járványos betegek száma hivatalos kimutatás szerint a II. kerületben meghaladja a harmincat. Említett kerületben van a Várdomb-utca. Ismét a Várdomb-utca. Ez utcában levő háztelkek kertjeiben vígan foiydogál, néha azonban három hétig is egy helyen pihen, egy árok. Tudni kell azonban hogy ez árok vize meg sem közelíti a tenger vizének kristálytisztaságát. És ebben az utcában, ahol ez az árok létezik, ennek egymásmelletti három telkén — 6. 7. 8. — nem kevesebb, mint 9 ragályos beteg fekszik. A városi főor­vos ur nehány nappal ezelőtt, feltűnést keltett tán nála e tömeges megbetegedés, vagy felje­lentés által, indíttatva érezte magát e szokatlan tulbőség okát megvizsgálni s a fertőtlenítést ez állapothos mérten folyamatba hozni. Lené­zett az említett árokhoz is. És látott olt olyan posványoz mocsarat, mely háromhetes pihenő­jét tartva, a főorvos ur vizsga szemei elől sem akart megfutamodni. Említette azonban, hogy tudomása van róla, hogy az árkon valahol az utcában illemhely van. Tessék jól megérteni ; | egy árkon, amely egy utcán karcsú szalagként I végig húzódik, vala hol illemhely létezik! De TÁRCA. Egy leány naplójából. Tegnap voltam tizenhét éves s a sok virág, meg egyéb ajándék között tegnap adták kezembe az isko­lában a képesítő bizonyítványomat is. Természetesen, tiszta kitűnő; hogy is lehetne gazdag leánynak, tekin­télyes szülők gyermekének más milyen bizonyítványa — mint tiszta kitűnő. Mi volna a világból, ha nem igy esnék. Tanultam, nem tanultam, mulasztottam, hanyag voltam, az mindegy volt. A módos és szép leányt, a kinek tekintélyes az apja, máskép nézik, mint a szegényt és csúnyát, a kinek csakugyan szük­sége van a diplomára. Valami nimbus vett körül en­gem. Mindenfelé csak mosolygás, jóakarat kisért, rám fogták, hogy csak passióból, időtöltésből tanulok, mert minek is ez nekem, ügy is tanitottak és úgy is osz­tályoztak. De még mentegettek is. Emlékszem, mikor számtalanszor megesett, hogy azért sem tanultam, csakhogy igy meneküljek ebből a lealázó helyzetből — a rósz feleleteimért soh’setn írtak jegyet, de elé­ben mondták, hogy recitáljam a mentegetődzést be­tegségről s más egyebekről. Bizony szégyenkezve és pirulva hoztam haza a képesítőt és a nagy, diadalittas mutogatások után, a miket a mama rendezett, bosszús haraggal tüzbe gyűr­tem ezt az átkos papirost, a melyik a mostani vég- hetetlen szomorú és ostoba életemnek az oka. Én ezt nem igy akartam. Mikor hozzá fogtam, fogalmam sem volt róla, hogy az olyan társadalmi helyzetű leány­nak, mint a milyen én vagyok, csak nyűg a tanult- ság. Tanultam, mert kedvem volt, s kisleányos álmo­dozással olyan szépen ki is tudtam festeni annak a hasznát. Küzködtem, sírtam, hogy egyforma legyek a többi leánnyal, kik életszükségletből tanultak. Tudni akartam és erre kiváncsi sóvárgással igyekeztem is. Mit ért? Mindig csak keserítettek, kacagtak, semmibe sem vettek, elvették a kedvem. Aztán makacskodtam, hogy azért sem tanulok, megbukom, s akkor komo­lyan vesznek majd. Mind hiába, nem igy ülött be. Én most kilünően képesített, gazdag és előkelő vagyok, a ki elösmert okos leány. Látom, úgy is kezelnek. Komoly leány a nevem széltében, s ha megszólalok, a szavam súlyos és lato­lásra méltó. Az öcséim hozzám járnak felvilágosítá­sért, mint egy lexikonhoz ; az anyám pedig — az elismert ügyes asszony — rendszerint úgy csinálja a dolgot, hogy számba adja a thémát, ha van valaki nálunk s akkor nekem beszélni kell egyhuzomban, gesztusokkal kisért előadást produkálva : Afrika déli államai vízválasztóiról, a madár költözés természeti okairól. Ha csacsogni szeretnék leányos semmisé­gekről s kitör belőlem a régi felgyűlt vidám jókedv — szigorú és roszaló pillantások fagyasztják belém a kacagtató hangot és én újra jó, okos, komoly kis­leánya vagyok apának, a kiről tudom, hogy legény korában úgy irtózott a tudákos és mesterkélt modorú leánytól, mint a tüztől. A fiatal urakat, a kik most kiszámított napokon és órákban látogatnak meg minket azért, mert én ko­moly és müveit leány lettem, két nagynénim és a mama választották ki szorgos gondossággal bejárato­saknak. Látni kellett vón azt a hadjáratot, a mit ez a szövetkezett ellenzék végig taktikázott. A szeszé­lyes hangulatváltozások, mik momentán jöttek egy- egy vidámabb jelenetre, mint a jeges viz öntöttek nyakon egy kedves fiút s az aztán értett róla elma­radni. A komoly ítéletek, mik valamelyik régi fiú ügyes és gáláns stiklijének pajzánságát rótták agyon, végre reám is hatottak s kezdtem szegényt ki nem állhatni — s az is elmaradt. Maradt azonban egy pár kitűnő neveltségü, glédába szorult fiatal óriás, a kik — most utóbb — nagy kegyesen ellenfélnek fogadtak örökös vitáikba, holmi ködös társadalmi problémák­ról. Ilyen eszmecserékben mikor rám kerül a sor szólani, elsőosztályu figyel al hallgatják meg vé­leményemet. És csodálatos, . .. akarattal mondok is szamárságot s az kitünően ismert, sokszor hangozta­' tott elveikkel ellenkezik is : — összenéznek, majd Szülök 9 nagyválasztóku harisnya, zsebkendő, ing, gallér, kézellő stb. raktárára, hol figyelmét ^g||j ill M. Ji---------jutányos árakért szerezhetik be a legjobb minőségű árukat. fe lhívjuk W ™J1 W Ww M|www wV w IHp8** A legjobb keztyük nagy raktára. /X

Next

/
Thumbnails
Contents