Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-08-18 / 66. szám
XI. évfolyam. 66. szám. Szatmár, 1907. augusztus 18. Vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. JUAPVKZÉK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-------Telefon-szám 80._____ Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉIKIETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. A kulturkunyhók. A sajtó és a közönség egyaránt hozsánnával fogadta Apponyi Albert gróf ama elhatározását, hogy százezreket szándékozik fordítani kultúrpalotákra, a melyek az ország különböző részein épülnek fel. Ez a szándék nemes, ez az elhatározás fölötte örvendetes, ámde az országnak elsősorban knlturknnyhókra van szüksége, a hol szállást nyerhetnek a műveltség hajléktalanad a kik ma, a modernnek kikürtölt huszadik században a tudatlanság éjszakájában kénytelenek bolyongani. A kultúrpalotákra majd ráérünk azután, ha a műveltségi jólét a mainál valamivel különb lesz. Az ember kelletlenül hozakodik elő azzal a limonádés jelszóval, hogy nevelni kell a népet. Olykor-olykor azonban oly erővel tör ki belőlünk a fajmüveletlenség, a keleti vadság vagy Darwin végső következtetése: az állat, hogy lehetetlen a napi krónika hátborzogatő eseményei felett észrevétlenül elsuhannunk. Rablás, gyilkolás, lebunkózás, szerelmi és egyéb drámák oly gyors egymásutánban zajlanak le előttünk, hogy nemcsak az áldozatok, hanem az elevenen maradtak is elvesztik az eszméletüket és nem tudják a megdöbbenéstől eldönteni, vájjon kullurállamban élünk-e vagy sem ? Az ember manapság már egy lépést sem mer tenni attól való félelmében, hogy orozva leütik. Mert a bűntett ma már független a nap szakától. Elbánnak az emberrel fényes nappal ép oly sikerrel, mint a legsötétebb éjjel és a legforgalmasabb helyen csakúgy, mint a leg- elhagyatottabb vidéken. Önvédelemre mindenkinek el kell készülve lennie és maholnap a Browning-revolver lesz a kultúra fokmérője. Egy-egy nagyobb bűntény esetén hangzatos cikkek jelennek meg a lapok hasábjain- Szidják a rendőrt, ócsárolják a csendőrt, bántják a közigazgatást; nekitámadnak az államnak, sőt némelyek tovább mennek és még ennél is nagyobb hatalmakat emlegstnek. Azután jönnek a súlyos szemrehányások, miért nem gátolják a bűntettet? És senki sem gondol arra, hogy minden ember mellé nem lehet csendőrt állítani, a ki a hajszálakra vigyázzon, nehogy valahogy meggörbüljenek. Följajdulni felette könnyű mesterség, de sírással és jajgatással nem lehet kultúrát csinálni. Tétlenséggel meg éppen nem. A magyar kultúra megteremtése pedig, sajnos, ezekben merül ki — különösen a tétlenségben. Ez elsőrendű magyar erény. Úgy irtózni a komoly munkától, mint a magyar, kevés nemzet tud a világon. Az élet alapja a munka. És tessék csak figyelemmel kisérni, hogy alapozunk mi, magyarok. Ifjúságunk zöme, a melyre a nemzeti nagy munka nehéz feladata vár, kávéházakban és vendéglőkben bővíti ismereteit. Legfőbb alkalmi tanulmány tárgya a részeg ember, hol a más, hol a maga képében. Valamelyik igen okos ember, a kinek a neve nem jut hirtelen az eszünkbe, azt mondotta, hogy az utánzási hajiam a fejlődés egyik legjelentékenyebb feltétele. Csak az a kérdés hogy mit utánoz az ember? Nálunk nem nehéz megállapítani a diagnózist, hogy milyen irányban fejlődik ki ez a kedves hajlandóság. Az urhatnámsag vonz nálunk, még pedig felette vonz egész a — bűnök országáig. A kisebb ur egész leikével mimeli a nagyobb urat, a paraszt az urat, a szegény a gazdagot. Azok pedig, akiket utánoznak, rendszerint nem járnak elől jó példával, Igaz ugyan, hogy a jó példának megvan az a sajátossága, hogy kevés követőre talál. Ha az embernek választani kell a jó és rossz között, holt bizonyos, hogy a rosszat fc j t választani. Azért az államnak az a gondoskodás volna kötelessége, hogy minnél kevesebb legyen a rosszból és minél több a jóból. Ha nincs mit utánozni az embernek, akkor valószínű, hogy azt nem is utánozzák. Mozgalom indult meg, hogy szüntessék be egyszer és mindenkorra a vasárnapi Icorcsmá- zást. Egyik-másik község — vizcsöppek a nagy tengerben — már be is szüntették, ámde a lomha nagy test: az állam mozdulatlan s bevételeinek tekintélyes kontingensét még mindig a pálinka nyújtja. Az a pálinka, a melynek nevelő hatásával már az is tisztába kezd jönni, a ki issza. Külföldön már régen nyélbeütötték a vasárnapi korcsmázás dolgát, be is vált, de mert ez jó példa volna, hát nem követjük. Ellenben kultúrpaloták épitésére van gondunk Isami igazán csoda: pénzünk is. Pedig palo- | tába kunyhóból vágyódnak az emberek s a hol T A R O A. Gara Mária. Irta; Jörgné Draskóczy Ilma. Vén Budavárában Gara Máriához Bezörget egy csatlós: cimeres írást hoz. Rövid nehány sorral ez van a levélbe’ : „Hunyady Lászlónak kezemben az élte, Szépséges mátkája tőled függ a sorja : Menyegzőre jusson, vagy halotti torra. . .. A szerelem régen hevíti a vérem — A hatalmam erős, a boszum meg ébren László életének egy csókod az ára ! — Ujlaky Miklós a feleleted’ várja.“ — Lobogó indulat biborszine árad Liliom arcára Gara Máriának. Puha leánykeze bezárul ökölbe! Galambtekintete mintha öldökölne! Termete kinyúlik magasra, kevélyre! Mint az acélpenge, olyan a beszédje: »Mond meg az uradnak — Ujlakynak — szolga! Hogyha százszor olyan nagy hatalma volna, Hogyha király volna, vagy ha Isten! — Érted ? Az ő vágyódása engem el nem érhet! Mint a lehelete a szennyes mocsárnak Suhanó felhőig, hogy fel — sohse szállhat. — Lászlót eskü védi! Csókomnak nincs ára! Ezt üzeni néki Hunyady mátkája«. — Alig hajnalodik — gyorsszárnyu a bánat ; Lánccsörgés megy hírül Gara Máriának. »— Én Uram ! Királyom ! Az Istenre: baj van/ Kegyelmedet esdem ! Ma kora hajnalban Temesvári esküd rutul megcsufolva : Délceg vőlegényem börtönbehurcolva . . . . . . Menyasszonyi fátylam bűnnel megkívánva, ,. . Az ő szőke feje hóhérkézre szánva : Ártatlanul ... tisztán ... — Emlékezz esküdre ! Alattomos bosszú ne csábítson bűnre . .!« Könyörgő a szava, ámde félig — vádló. S szégyennel, zavarral küzd V-ik László. — Nem rósz az ő szive, de ingó a lelke. Szegény Magyarország, szegény fejedelme ! »Amit megígértem, Mária — beváltom! Hunyady László a testvérem — barátom — 5 hiszem, hogy ártatlan — Ujlaky megtévedt : Ura még a király az ő esküjének! — Mária nyugodj meg : velem kell, hogy táncold Boldog menyegződön a menyasszony-táncot...«-------Alkonytájban újra írást hoz a csatlós : ,, Mária! Köszöntet im Ujlaky Miklós. Te büszke I Te dölyfös : ahogy te akartad! A vérmenyegzőre ácsolva a vérpad. Mire leszáll a nap — hogyha addig élek — : Özvegy mátkája vagy halott vőlegénynek!« . . . Mária az írást csak forgatja .. . nézi . . . Elolvassa százszor, százegyszer se érti . . . ...Belső nőcselédi elhúzódnak — félve: . Olyan különös láng cikáz a szemébe'. . . Köntösét magáról ledobálja sorra S hirtelen így fakad türelmetlen szóra: gzámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizonyitja, hogy a SANATO CSBZ- és köszvény-balzsara biztosan ható szer fog- és fejfájás, rfceuma, köszvény, esúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ás£ korona. \\) Kapható: B&RYOiC LHS1L0 drogueriájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállít a készitő: FRIED SÁNDOR Öcs. és kir. fensége József Főhercegéhez címzett gyógyszertár BÚDAPEST—RÁKOSPALOTA. EBESE
