Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-01-24 / 7. szám

2-ik oldal.

SZATMÁR-NÉMET1.

Szatmár, 1907. januái 24

Majd külön cikkben foglalkozik a beszéddel és a következőket mondja:

■»Kelemen beszéde e helyütt is külön rászolgál, hogy kiemeljük a képviselőházi beszédek sablonos átlagából. Nemcsak beszélt, de mondott is sokat és amit mondott, szépen mondta, beszédének tartalmasságával vetekedett stílusa és nívója. Modern beszéd volt, nemcsak ötleteinek és hasonlatainak eredetiségénél fogva, hanem annál a vezérfonalnál fogva is, mely végighúzódott rajta és gerincet adott a beszédnek. Jog és élet szükségszerű kapcsolatát hirdette s rámutatott amaz anomáliákra, melyek a magyar jogéletre abból származtak, hogy a törvény betűje hova-tovább nem fedi immár az élet követeléseit. Magas színvonalú fejtegetés volt ez, oly közvetlenül előadva, melyet megérdemelten méltatott a beszéd szép számú hallgatóságának fokozott figyelme.

Ennyit a Kelemen Samu felszólalásának értéke részéről. Érdemleges részét tekintve, legfontosabbnak tartjuk a sajtójogról mondott fejtegetéseit. Szószólója volt amaz aggodalmaknak, melyek a Ház tagjainak egy részét nyugtalanítják. A sajtótermékek előzetes lefoglalásának fentartásáról van szó.

Ez ellen foglalt állást Kelemen Samu is. Nem kellett messziről szereznie argumentumokat, csak a darabont-korszakra mutatott vissza, mikor nap nap után épen az »állami rend szempontjából« béklyózták le a sajtószabadságot.

Az „Egyetértés“ a következőket irja:

»Igen szép és igen értékes beszédet mondott Kelemen Samu. A formája, a tartalma olyan volt, hogy magasan kihmelkedett a hétköznapi szónoklatok közül.«

A „Budapest“ ezt irja:

»A szatmári követ sokkal szerencsésebb Emő- dynél, aki beszédében a Ház elnökével összetűzött. Higgadtan és szónoki lendülettel előadott beszéde : alatt nem tűzött össze se az elnökkel, se mással. I Szívesen hallgatta a Ház, mert nemcsak az elő- : adása élvezetes, de a mit mond, az is tanulságos.

A sajtó teljes autonómiáját követelte mindenekelőtt s e téren a legteljesebb liberalizmust óhajtja látni. A bűnvádi es polgári perrendtartásról is sok helyes dolgot mondott, de különösen nagy hatása volt a beszéd ama részének, amelyben a papírokról és birtokviszonyokról beszélt.

Hencz Károlynak sehogysem tetszett az okos beszéd. Amikor Kelemen a kis hitbizományokról beszélt s Baross János minapi beszédére reflektált, ezt mondta:

— Ilyenekkel nem lehet megvédelmezni az országot 1

— De ilyen frázisokkal sem! — vágott közbe Hencz, akit most az egész Ház lehurrogott.

Kelemen beszédének igen nagy hatása volt.«

A „Független Magyarország“ igy ir:

»Nagy tetszés között hallgatta a Ház Kelemen Samu fejtegetéseit a sajtószabadságról.

A sajtó legteljesebb autonómiáját követeli. Nem lehet izgatások sorozatának megállapításával rendszeresíteni az előzetes lefoglalás intézményét. Amit ma izgatásnak minősítenek, az holnap termé- ' szetes követelmény lehet. A sajtószabadságot énnél- j fogva feltétlenül biztosítani keli. Biztosítani kell az j

összes hözszabadságokat: a sajtó-, szólás- és a ;

■

gyülekezési szabadságot. A miniszter reformjában helyes felfogás megnyilvánulását látja. A büntető- törvénykönyv gyökeres reformját is kívánja. A már említett reformokon kívül kívánja, hogy a büntető- törvénykönyv reformáltassék, különösen reformot kíván a hatóság elleni erőszak és a lopás büntetésében.

Végül Baross Jánossal polemizál s találó érvekkel bizonyítja, hogy a hitbizományi rendszer j nem életképes már. de annál károsabb annak fej- ! lesztésére tehát semmi szükség nincsen.«

A „Nap“ a következőket irja:

»Nem tudjuk, maliciából fejezte-e be Kelemen Samu a beszédét azzal, hogy az igazságügyi költség- vetést a kormány iránti bizalomból fogadja el, de nem is kutatjuk. A beszédet végig nagy érdeklődés kisérte és erre az érdeklődésre igazán rászolgált. Széles tudása csillogott érveiben s a sötétek sem tagadhatták meg elismerésüket, amikor citálta az elévülhetetlen érdemeket, amelyeket a magyar sajtó a közelmúltban is szerzett. A sajtó és minden nyilvánosság ellenségei azzal vádolják a sajtót, hogy izgat.

— Hát a kereszténységet nem az izgatás te- .

remtette meg? Hát Kossuth Lajos nem izgatott? s És nem azért ítélték el Kossuth Lajost, mert izga- \ tott? És akik a szabadságharcot megvívták, nem \ izgattak ? j

Ilyen egyszerű és keresetlen formában tanította ki Kelemen Samu a sötéteket.«

A „Polgár“ igy ír:

»Kelemen Samu azok közé a bátrak közé tartozik, akik dacára annak, hogy Polónyi igazságügyminiszter, mégis ki merik mondani az igazságot, még a sajtószabadság dolgában is.

— Azzal vádolják a sajtót, hogy izgat. Hát a kereszténységet nem az izgatás teremtette meg ? Kossuth Lajost, szabadságharcosainkat, nem izgatással vádolták ?

Ilyeneket mondott Kelemen Samu, aki a sajtó teljes autonómiáját kívánta. Kelemennek többen gratulállak, csak az óvatosak, a Polónyi szükebb gárdája nem merte a szabadelvű szónokot üdvözölni. Egy nevet mégis ide jegyzünk a gratulálok sorából: a Justh Gyuláét, öt ez nem bántja. Ö, úgy látszik, nem fél Polónyitól.«

A „Neues Pester Journal“ ezt mondja:

»Az igazságügyminiszter aktákat olvasott és csak akkor kezdett figyelni, amikor Kelemen Samu beszélt és udvariasan, de határozottan foglalt állást az igazságügyminiszter reakciós sajtó-nyilatkozatai ellen. Hatásos érveléssel rajzolta a sajtótörvény kiélesitésének veszedelmét, amely a sajtószabadságot megsemmisítené és minden kormánynak lehetővé tenné, hogy előzetes lefoglalásokkal a neki nem tetsző újságokat elnyomja.«

Az, „Uj Hírek“ azt írja:

»Kelemen Samu széles jogi tudásának fegyverzetében mutatkozott be. A Ház feszült érdeklődéssel hallgatta.«

A „Magyar Nemzet“ a következőket írja:

»Kelemen Samu határozottan ügyes és praktikus ember. Ma is, hogy az igazságügyi tárcához mondott szép és tartalmas beszédet, már a külsőségekről is nem mindennapi óvatossággal gondoskodott. A Ház konzervatív csoportjának kedvéért jobbról maga mellé ültette helyeslőnek Szemete Hubát, mig balról a függetlenségi párt egyik legtehetségesebb jogászát, a fiatal Beck Lajost helyezte el. Beck okos és modern ember és ő a modernek nevében fog helyeselni. Mindezeken felül pédig a karzatra meginvitálta a legszebb szatmári asszonyt, — Kelemen Samu országgyűlési képviselő nejét, aki sötétvörös kosztümben, kis párisi kalapban és hosz- szu, fehér báli keztyüben határozottan ékessége volt a mai ülésnek.

Határozottan állítjuk, hogy Kelemen Samu mindez óvintézkedések nélkül is nagy sikert ért volna el. Mert azonfelül, hogy szépen beszélt, okos dolgokat is mondott A hitbizományi intézményt bírálta erősen és hogy a Ház alperes tagjai is örüljenek, a végrehajtás mai módszerének merevsége ellen is kikelt. Nem feledkezett meg rólunk sem a szatmári követ, a ki eszmékben dús beszédében lándzsát tört a feltétlen sajtószabadság érdekében.

A „Magyarország“ kiemeli a beszéd »tartalmasságát és a figyelmet, amellyel hallgatták,« a „Pesti Napló“ a beszéd »okosságát és elmés- ségét.

A „Magyar Esti-Lap“, mely a kora délutáni órákban jelenik meg és az ülés folyamán írja tudósításait, ezt Írja:

»Kelemen Samu a lapelkobzásokról beszél szépen lendületesen. Ámbár könnyű neki, a felesége ép szembe vele, ott ül a karzaton és ilyen publikumnak még akkor is poétikusan beszélhet az ember, ha Polónyi ül a miniszteri székben.<

Úgy látszik hát, hogy nemcsak képviselőnknek, hanem a feleségének is sikere volt.

Megemlítjük még, hogy a gyorsírói följegyzések szerint a beszéd éppen 80 percig tartott,

Csütörtök este a „Milliárdos kisasszony* került harmadszor színre, ügy a darabról, mint az előadásról már részletesen beszámoltunk. Azért hát csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy azért, mert harmadszor adnak elő egy darabot, nem szabad olyan unottan s olyan nembánomsággal játszani. A közönség ép úgy leszúrja a garast a jegyért a harmadik előadásnál, mint. a premier-előadásért, hát játszani is kell érte megfelelően — már amennyire a tudomány engedi.

Pénteken zónában „A két árva“ ment. Egyedüli megemlítésre méltó ez előadásról a gyönyörű virágcsokor, mit a kis naivának felnyujtottak. Ez is nem

az előadást, hanem inkább a Bertha-féle virágüzlet művészetét dicséri.

Szombaton este Pinezonak a Vígszínházban sikert ért színmüve: a „Tökéletes feleség“ került bemutató előadásul színre, összevetve a darabot és az előadást úgy találjuk, hogy »tökéletes« tényleg csak a »feleség« volt, de annál tökéletlenebb az előadás, mig másfelől a darab is hagy fenn kívánni valót maga után. Mert hiába: a mai közönségnek filozofálással nem lehet megnyerni a tetszését. Éhez mese és pedig ügyesen szövött mese, néhány sikerült epizód, mesterien szőtt bonyodalom s mindenekfölött cselekmény kell. Már pedig Pinezo csak moralizál, filozofál, — de annál kevesebbet teszen. — Ezért nine« a da rabnak olyan hatása, mint amilyet pedig végeredményében megérdemelne s mint amilyent, ha a théma filozofia-regényben s nem színdarabban volna feldolgozva, — el is érne.

A darab meséje dióhéjba szorítva a következő:

Egy angol nemesnek meghal a felesége. Csakhamar ridegnek találja az özvegységet s másodszor megnősül: elveszi fia nevelőnőjét. Az első feleség családja ott marad továbbra is a vőnél, kit folytonosan második felesége ellen izgatnak s ezzel keservessé teszik az uj életét, aki bármit is tesz, nem i tetszik, mert nem tud olyan »tökéletes« lenni, mint az első volt. Azonban egy véletlen folytán kiderül, hogy a »tökéletes« feleség nagyon is tökéletesen tudott tökéletlenkedni. Férjét csúnyán megcsalta egy őrnagygyal, kitől egy gyereke is volt. Ezt megtudja a férj is s kiadja a meghalt feleség famíliájának útját, mig a második feleségét szeretetettel öleli magához.

Az előadásról igen kevés mondani valónk van. Általános készületlenség uralkodott az egész vonalon.

: A végszavak után néha perceket kellett várni, mig a súgó háromszor is megismételt s a színház legtávolabbi zugába is igen jól elhallatszó szavainak __

visszhangja akadt. Ily filozofáló, morális tárgyú és tendenciájú darabokat igazán még kevésbbé lehet I előadni, mint más zsánerű dolgokat. De azonkívül az alakítások is eléggé félszegek voltak. A Tisztái (Dilnot-ja) meg éppen kritikán aluli izetlenkedés. Em- i ütést Pap Etel (Geraldine), Kiss Miklós (Hilary) és 1 Barna Andor (Ridgüey Pryee) érdemelnek, dicséretet csak Jászai Olga és a kis Herman Milica. —j—ó

Vasárnap este »Ipam-uram« ment az első elő- I adásnál összefüggőbb, gördülékenyebb előadásban, telt ház előtt. B. Fábián Linka (Eszter), Jászai Olga (Kenéz Julis), Tisztái M. (Boros) játékának zajos elismerésével eléggé kellemes estét szerzett a publikumnak.

Papp Etel. T. i. a hétfői előadásról van szó 1 Romeo és Júliát adták. Klasszikus darabot, klasszikus és igazán jó ideig emlékezetes, előkelő és magas nívón, — Papp Etel nevét pedig célzatosan irtuk ez előadásról szóló referádánk fölé címül. Ez a kedves megjelenésű, igazán bájos színésznő eddigelé bizony igsn belül maradt a tudatban lévőkről szóló kritikák keretében. Nem is csoda Elsőrangú szerepét, önálló alakítást csak kettőt láttunk tőle. A dolovai nábob leányát és Júliát. Az előbbi — igaz — nem keltett különösebb feltűnést, kedves és bájos megjelenésén kívül semmi egyéb nem hozott számára zajosabb elismerést. — Ellenben mint Julia olyan kitűnő, minden tekintetben kifogástalan, meglepően intelligens I alakítást nyújtott, miszerint őszintén ajánlhatjuk a : direktornak, hogy ne hevertesse e kiváló erőt parlagon, emelje ki a karból és adjon számára — s különösen lyrai szerepekben — állandó foglalkozást. Nincs ! oly erős hangja és határozott fellépése, mint Jászai- j nak, de épen ezért, az olyan drámai szerepekre, a j melyekben a lyrai elem a tragikait fölülmúlja, talán ! még alkalmasabb is volna.

Le Derle »Romeo«-ja szintén elfogadható, kel- ! lemes és rokonszenves alakítás volt. Hangjának kellemes lágysága őt is mintegy praedestinálják a lyrai szerepekre, melyeknek különben egyéb tekintetekben 1 is megfelel.

Kiss Miklós (Marcutis) a haldoklás jelenetében ; igen éleihü volt, a zajos tapsot megérdemelte.

Kedden, ez idényben hetedszer a »Vig özvegy«

' ismét zsuffolt házat vonzott, ami bizonyítja, hogy az ’ igen ügyes darab hatásait Komáromy és Tihanyi sokáig és állandóan biztosítani tudják. —r—ő.

i _========_==^=^^==^^^^^======ra===3C=_=__=_a_

1

— A mátészalkai függetlenségi párt a független- ! ségi eszmék hathatósabb propagálása céljából függet- . lenségi kört alakított olvasókörrel összekötve. A múlt héten történt megalakulás alkalmából a nagy szám- i mai egyb egyült tagokat Szálkái Sándor, a független- i ségi párt elnöke üdvözölte szép szavakkal. A megalakulás után megejtették a választásokat s elnökül Szálkái Sándort választották. Szúnyog Mihályt, a kerület képviselőjét pedig tiszteletbeli tagul választottak meg. — A mátészalkai kör ez alkalomból Kossuth