Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-07-28 / 60. szám

2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1907. julius 28. és taneszközöket évi 200 koronánál, tehát fe­jenként 600 koronát; évenként 41400 korona marad városunkban. Ez a mi itt marad! A 3 éves tanfolyamnál csak 30 százalék idegen megyebelit számitva a 20000 K, a mit idegen fiukat hoznak hozzánk. Ez volna kerek számí­tásban 60000 korona. Amelyben, még nincs benne a ruházatra kiadott összeg, a mi 100 fiú után 200 koronájával ismét 20000 korona Az igazgató-tanár és minimálisan 4 ren­des tanár és családja, hogy sokat ne mondjak, 20000 K értéket fogyaszt; ezek együttvéve 100,000 K forgalmat jelentenek városunk pol" gársága részére. Hozzávehetjük a női kereske­delmi tanfolyam időnként ismétlődő évfolyamait, — pl. ez 1907—908. tanévre eddig 36 jelent­kezés van — ennek is meg van a maga fo­gyasztása. Ez volna egyik anyagi haszna a városnak A másik, a mely nem kicsinylendő : az idegen forgalom növekedés, a betelepülés stb. A morális hasznát nem említem, hiszen, a kik tudják, hogy mit jelent egy városra az iskolák szaporodása, azoknak nem kell magya­rázni, a kik nem tudják : azoknak pedig fe­lesleges magyarázni! Mégis, hog* mennyit érhet egy felső ke­reskedelmi iskola, annak illusztrálására legyen szabad elmondanom, hogy Marosvásárhely 12 év óta felir, küldöttségét meneszt és beleteszi a képviselői mandátumba az iskolalétésitését. Ingyen telket, épületet és berendezést ad az iskolának, hogy a miniszter csak a nyilvános- i sági jogot megadja. S csak nekünk köszönheti M.-Vásárhely, hogy az idén megkapta a régen várt engedélyt. Hasonlóképen Kecskemét min­dent megadna — de hiába !• Mikor mi futottunk — fáradtunk ez ügy­ben és nem a keresk.- és iparkamara közvetí­tésével, de közvetlenül kaptuk meg Dr. Kelemen titáni harca következtében : Debrecen megijed s régi 10000 K subventiójának 30000 koronára felemelését kéri, s a kereskedelmi és iparkamara, — melynek eminens érdeke volna minket istá- polni — hat oldalas sürgönyben tiltakozik a mi iskolánk engedélyezése ellen 1 Mondjak-e még többet ? Máshol az iskolát felülről kezelték építeni, mi alulról kezdtük. Először megtudtuk azt, lanul nőtt fel, szereti a táncot, a vásárról keszkenő és csecsebecse nélkül sohasem jön haza, aztán magát leszámítva semmije sincs. — Bánom én, — mondta Rosta. A legfőbb baj azonban a nyalka Gerincze fiú volt. Ennek meg katonának kellett menni. A katonáskodásból alig töltött el a Gerincze- gyerek egy esztendőt, már világszerte tudták, Borosá­nak is megmondták, hogy Szegeden megvette a legény szivet egy másik lány. Rosta György erre mindjárt sűrűn vitte az őrleni valót a szélmalomba. Borcsa kétszer sem kérette magát. így történt a házasság. A Gerincze-fiu nem régiben jött el katonáéktól, Rosta uram nagyott is nézett, mikor egy vasárnap a templomajtosok közt megpillantotta. Délután pedig már négyszer ott ment el a ház előtt. Rosta csak­hamar megtudta, hogy a legény szerencsésen lerázta magáról a szegedi lányt. Egy későcske este meg valaki énekelt a ház előtt Még más este is. Éjfél után szin­tén. Rosta uramnak megdobogott a szive. A ház előtti pádon pipázgatott a gazda egy alkonyatkor, mikor Basa Gábor állt elébe. — Mi jót adhat a sátán sípja, — szólt kenete­sen a pipára mutatva. — Oltsd ki, nehogy veszedel­met okozzon, aztán vesd szemétbe és mélységekbe. hogy kell-e egy ilyen iskola ? Erre a válasz volt 34 jelentkezés s az eredmény 40 beirat­kozás, tehát maximális létszám. Mikor megtudtuk, hogy szükség van az iskolára, megmértük a közönség áldozat készsé- ; gét s az eredmény: hogy a város hozz íjárulá- í sán kívül a helyesen és józanul gondolkozó I közönség 5300 koronával terhelte meg magát 1 Hogy bevállott-e az iskola és megfelelt-e j a hozzáfűzött várakozásnak, ezt nem pusztán I az évi értesítő igazolja, a melyet mégis érde- | kelt fél szerkesztett, hanem az iskola feláilitá- ! sának eredetileg ellenzője, most már barátja: Dr. Schak Béla kir. főigazgatón! A kir. főigazgató ur látogatása többszörö­sen nagyértékü volt nekünk: meggyőződtünk iskolánk teljesen helyes vezetéséről egyfelől, másfelől nem eléggé megbecsülhető utmutatá- I sokat nyertünk tőle a jövőre ! Az egyik ezek közöl, hogy hogyan nyer- ■ hetünk államsegélyt s hogyan kaphatjuk meg : a nyilvánossági jogot definitive?! Az állam — mint ilyen — nem áll szóba ! sem egyesekkel, sem a különböző társas intéz- ! ményekkel. Azt a határozott utasítást kaptuk, hogy a fentartás kötelezettséget örök időkre a vá- \ ros vállalja inagára! Ez volna az a hatalmas ütköző pont, a melyet a kívülálló közönség egy óriási kőszik­lának néz, pedig az egy színpadi szikladiszlet csupán ! Hiszen a tandijakból akkora volt az idei j bevételünk, hogy a személyi és dologi kiadá- ' sok csaknem teljes fedezetet nyertek. S ha a tandíjakba hozzávesszük az áldozatkészségből összehozott fentarlási dija cat : 5500 K felesleg marad, a mi kezeim között van, mint takarék- betét ! A város közgyűléséhez beadott, a legna­gyobb rigorozitással megszerkesztett 3 éves költ­ségvetés is, —- melyből az egyesek fentartási adományai kihagyattak, erről tesz tanúságot ! Nő hát ki az, a ki fél, és mi az, a mitől fél ? ! Előreláthatólag ez az iskola mindig fenn fogja tudni tartani magát, mert magas tan­díjra volt építve, s mert tényleg egy állandó közszükséget van hivatva kielégíteni! A város fogja adni a megfelelő nagy telket és most már én kérem a polgármester urat, hogy egyszer, Basa Gábor ismeretes buzgóságu nazarénus volt. Prédikálni is szokott és össze-vissza járta már az országot. Rosta gazda azonban nem tette le a pipát. Az asszony meg kijött egy üveg homokival. De Basa Gábor kinyújtott kézzel utasította el. — A szinborra szomjazik a mi lelkünk. Azt pedig csak a Názáreti önti a poharunkba lelkünk ! föifrissitésére és az üdvösségért való küzdés előse­gít lsére. Ez a Basa Gábor, az igaz ösvények jámbor utazója rávette a Rosta-párt, hogy menjenek el a gyülekezetbe. Ott nagyon vastag hangon a gyüleke­zetbe. Ott nagyon vastag hangon a gonosz hivalko­dás pokoli büntetéséről prédikáltak és a szelíd asszo­nyokról, aki mind Dávid király tündöklő fehérségű elefántcsont tornya, ezen világ kertjében pedig fehér liliomok. »Ne cifrálkodjatok oh asszonyi állatok, hi­szen fehér liliomok lehettek !« — kiáltott a prédiká­tor az asszony-hívekhez, kik a gyülekezetben mindig jóval nagyobb számban vánnak. A férfiak ugyanis a pipa és ital tilalmazása miatt rendszerint hitehagyot- tak lesznek. Rekedt levegő, gőz és dohos szag volt a mag­tárban, hol a nazarénusok a tiszta búzát válogatták a konkoly közül. Borcsa almos lett s mintegy fél álomban hallotta a zümmögő éneket. végre valahára — Németiben — s fel fogja építeni a nagy iskolát, nem fényesen, de cél­jának teljesen megfelelően s a legmodernebbül berendezve : az iskola pedig fogja fizetni az amortisatiót! Ha vagyonom volna, úgy magam vállalnám el az egész finanszírozást; sőt az egész iskolát is szívesen fentartanám a bevéte­leiért, igy azonban csak magam és a felügyelő bizottság nevében vállalhatom az erkölcsi sza­vatosságot azért, hogy a város polgáraira ez iskolából egy fillér sem fog jutni pótadóte­herként ! Korai volna az építés mikéntjére mármost utalnom, de feltétlenül szükségesnek tartom az internatust, a mely nemcsak kifizeti magát, de jól is jövedelmez. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani a legközelebbi közgyűlést megelőzőleg szemben azokkal a mende-mondákkal, melyeket itt-ott mesélni hallottam. Erősen meg vagyok győződve arról, hogy polgártársaim s kivált azok, kik a törv. hat. bizottságnak tagjai talán e szerény sorok kap­csán érdeklődni fognak ez ügy iránt s azt a szükséges meggyőződést és tapasztalatot fogják szerezni, hogy a felső kereskedelmi iskolát vá­rosunkban, ha nem volna már meg : minden áron meg kellene csinálni; de most meg van : semmi áldozattól sem szabad visszariadni any- nyival kevésbé, mert itt egyelőre inkább csak morális felelősségről van szó ! Végül fejezze ki a közgyűlés Dr. Kelemen Samu képviselőnek, mint ez iskola felügyelő­bizottsága elnökének az iskola megalapítása körül szerzett elévülhetlen érdemeiért a város nevében igaz elismerését és háláját ! Szatmári kis komédiák. Lovagias ügyek. — Egy segéd keservei. Méltózíassék elhinni, hogy e héten egy napon egyszerre három lovagias ügy elintézésében vettem részt. Méltóztasrék elhinni, hogy ez nem olyan kis do­log és ugyancsak igénybeveszi az ember idegzetét. Egy nap alatt tárgyaltam első sorban 3 megbí­zómmal, azután 3 segédtársammal és 6 — az ellen­felek által kijelölt segéd úrral. Megbízóm közül két ur a kihívó fél lévén, — e tárgyalásokat megelőzőleg az ellenfeleknél is kellett Basa és néhány társa elkísérte Rostáékat haza. Vacsorán is nála maradtak. Elmélkedtek és ájtato- san énekeltek. Már a legközelebbi vasárnap Rostáék nem men­tek el a templomba. Rosta György arra járt ugyan, de csak azért, hogy a bajusza alá nevessen, mikor látta ott ácsorogni Gerincze Sándort. — Borcsa, eddig nem sokat gondoltunk a lelki­üdvösségünkkel Javuljunk meg, — intette Rosta a feleségét egy pár nap múlva. — ügy-e kedves hites­társam, milyen szép, hogy a gyülekezetben se asz- szonyt, se lányt nem látni fölcifrázva. De még az utcán sem. A jámbor utazók estende rendesen betértek Rostaékhoz, bibliát olvasni és imádkozni. Nagyon csodálkozott Rosta gazda, mikor egy vasárnap délelőtt Borcsa elővette az ünneplő ru­háját. — Elmegyek a templomba. — Avagy nem tértünk ki ? — kérdezte mogor­ván Rosta. — Nazarénusok leszünk ? — Ne plántikáskodjál Borcsa. Eső lesz a selyem rokolyádra. Beborult. A Gerincze kölyök meg har­madszor oldalog már a ház előtt, mint a rák. Borcsa erre hirtelen beakasztotta a ruháit a zárt helyre és nem ment a templomba. Annál bűz­IS­zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bízó­ul ^ nyílja, hogy a csúz- és köszyény-balzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheum a, köszvény, csúz és idegfájdaiííiak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogueriájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előleges b eküldése mellett bérmentesen szállít a készitő: FRIED SÁNDOR Ö °8- és kir- fensége — József Főhercegéhez címzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.

Next

/
Thumbnails
Contents