Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-01-20 / 6. szám
SZATMÁR-NÉMETI. Szatmáf, 1907. január 20. 2-ik oldal. kissé merész. — de nem lesz az, ha meggondoljuk, hogy a nemzet gazdasága csakis a termelési tényezők minőségi és mennyiségi fokozásával gyarapodhatik. A termelésnek a tudományos foglalkozások pedig végeredményében nem képezik tényezőjét. Az orvos ténykedése pl. csak annyiból fontos nemzetgazdasági szempontból, hogy az által, hogy egy munkásnak egészségét vissza tudja adni, a termelés egyik tényezőjét: a munkát fokozza. ... És itt eljutottunk azon kapocshoz, mely a közoktatás ügyét a nemzet gazdasági életével Összeköti. S most már ide jutva s mindkettőről szólva — összegezzük a mondottakat: Kívánatos, hogy az egyenérLék és egyenjogúság eszméje mielőbb diadalra jusson a középiskolák reformálásánál. A tanügyi reformok a legégetőbbek és legfontosabbak, mert egy nemzet csakis műveltséggel és ludomány- nyal áthatott munkával élhet meg. Annál sajnálatosabb tehát, hogy a Berzeviczy és Lukács minisztersége alatt a középiskolák egyenjogosi- tásának kérdése stagnált, sőt — ami még sajnálatosabb — a mostani közoktatásügyi kormány se szánta el még magát a cselekvésre. De legsajnálatosalb az, hogy a hosszú kultusz- büdzsé vita ala t nem volt senki, ki forszirozó- lag szóvá telte volna e föltétien nyélbe ütendő nagy horderejű reformot. Nem kevésbé kivánatos, hogy rontsuk le azokat a korlátokat, melyeket »társadalmi előítéletek« néven ismerünk és lássuk be, hogy mennyire helytelen a szülők részéről az a felfogás, ha a tanulni nem akaró fiuk előtt fenyegetésként említik a mesterségre-adást. Lássuk be már egyszer, — hisz a XX. században élünk, — hogy az iparos, a kereskedő éppen olyan hasznos polgára a hazának, mint. az orvos, vagy az ügyvéd. Döntsük meg ezeket az előítéleteket, s hassunk oda, hogy a társadalom éppen olyan nívón álló osztályának tekintse az iparos- és kereskedő-osztályt, mint a lalainert. Hassunk oda, hogy a XX. században ne a foglalkozásuk, hanem az erényes élet és a becsületes munka után Ítéljék meg az embereket. ... S ha e korlátok ledőltek, ha mindezeket beláttuk, ha megdöntöttük ezen előítéleteket, akkor méltán ismételhetjük a legnagyobb magyar szavát: „Magyarország nem volt, hanem lesz / . . A felsővisói postarablás. » i A petrovai borzalmas rablógyilkosság tettesei 7-ike óta a szigeti fogház lakói, A gyilkosság tervezője Húsz Abrahám petrovai jómódú kereskedő, akinek a posta hivatal mellett szatócs üzlete van. Ő toborzottá össze Perl Fischel, Perl Léb, Filipcsuk Jónás és Biláskó Vaszilt s midőn velők a részletekre nézve már megállapodott, egy hatodikat is kereslek, aki a borzalmas tettet végrehajtsa. Filipcsukban nem bíztak mert ő már ezelőtt 11 évvel rablás büntette, későbben pedig ökörlopáa miatt büntetve volt s igy joggal félhettek tőle, hogy a gyanú könnyen reá terelődik. Mihálka János a gyilkosságba való bevonásának kezdetét ugv adja elő, hogy midőn többször észrevette hogy tettestársai, a Húsz boltjában folytonosan tanakodnak és titkos dolgon törik fejőket, kérdezte Húsz Ábrahámot, hogy mit titkolódznak és miben törik a fejőket. Erre Húsz azt mondta »Könyen pénzhez juthat ha maga is hozzánk áll, mi már öten vagyunk, maga lenne a hatodik « A midőn Mihálka bővebb felvilágosítást kért azt felelte: »Meg akarjuk rabolni a postát«, és elbeszélte neki, hogy ők már Perl Fisehellel pár évvel ezelőtt kirabolták a postát s az mai napig sem tudódott ki. »De csendőr is kiséri a postát« aggodalmaskodott Mihálka »Nem bajj a csendőrt is, a kocsist is agyon ütjük« — felelte Húsz. Miután a hat cinkostárs a tett véghezvitelére megegyezett, a kiviteléhez fogtak és azt oly rafTiné- riával vitték véghez, hogy igazán csakis az erélyes nyomozalnak és dr. Bencsik János vizsgálóbíró erélyes és kitűnő vizsgálatának köszönhető, hogy a rémes bűn cselekedetet majdnem minden részletében ki lett derítve Már ősz óta folytonosan lesben állottak. A haramiák jól tudták, hogy nagyobb pénzküldemények esetén csendőr kiséri a postát, azér' az volt a feladata Biliskónak, hogy ha a posta Visóról Petrovára csendőrrel érkezik, azt neki adja tudtul. A cselekmény végrehajtásához a szombati napot választották ki, amikor a helyi közlekedés a minimumra száll le. Perl Fischel szána már hetek óta be volt szombaton este fogva és lesték Biláskó megadja-e a jelt. December 22-én délután maga Húsz vette észre, hogy a posta Felsővisóról csendőr által kisérve érkezett be. Magához hivatta cinkostársait és őket azzal indította útnak »Itt, az idő menni kell.« Mihálka magához vett egv rövid tölgyfa karót e azzal a köz ség alsó végére ment, ahol őt a Perl Fischel szánja utólérte, amelyen Fischelen kivül még tesfvérbátja, Perl Léb is ölt Az ötödik km.-nél Mihálka leszállt a szánról és gyalogosan folytatta az utat egyedül, mig a két Perl tovább hajtott egy pár km.-rel, ott az erdőbe behajtottak, a szint otthagyva a előbb megállapított les- helyökre visszajöttek. Amint Mihálka a szánról leszállva gyalogolt, utólérte őt a postaszán. A kocsis biztatta Mihálkát, — Ráismersz Mártha ? — kérdezte gyöngéden Hardol ur, átölelve, Mártha karcsú derekát. — Oh, az én jó anyám . . . szegény jó anyám 1 — Nagyon szeretted őt, nemde ? — Nagyon. És soha sem fogom elfeledni, hogy ő is mennyire szeretett. — Mártha — mondta ekkor Hardol elfúló hangon — a te anyád és én . . . mi is szereltük egymást . . . Mind a ketten elhallgattak pillanaira. Akkor aztán Hardol elővette az erszényét és egy levelet vett elő. — Máriha, ezt a levelet édes anyád bizta reám ... az utolsó leve'e volt . . . olvad el. A fiatal asszony kérdőleg nézett az urára. Aztán mohón vette kezébe a levelet, — olvasta ... és a következő pillanatban ijedten ejtette le. — Gyermekem, édes gyermekem! —súgta Hardol, a karjaiba ölelve a szótlanná vált Márthát. így kellett cselekednem, hogy boldoggá tegyelek . . . anyád akarata szerint tettem mindent . . . bocsáss meg, ha elAmitottalak & látszattal. — Tehát ... te .. az alyám vagy? — az én igazi atyám ! £■ pillanat alatt ott volt az ajka a férfi ajkain, de most már más, egészen más, sokkal boldogabb volt a csókja és kacagó, kicssttanó öröme. — Igen, Mártha, én az atyád vagyok. Azért voltam mindig a közeledben, őrködve fölötted . . . Kerestem a módot, hogy szegénységedben segíthessek rajtad. De Dudony ur, akit atyádnak tartottál, ridegen visszautasított mindent, mert bennem a vetélytársát látta akkor is, mikor már a földben pihent édes anyád . . . Soka, nagyon soká tűnődtem a mód fölött, hogy tőle téged elvihesselek . . . végre megtaláltam ezt az egyetlen módot: feleségül kértelek. És halban, odasimulva a gyermeke füléhez súgta tovább a jó Hardol: — Ez a házasság azonban csak látszat, mert te itt az atyád házában vagy. A házassági szerződés aláírásakor ezt a házat és a vagyonom felét reád ruháztam át; most tehát gazdag vagy. És ketten fogjuk karesni azt az embert, aki méltó lesz a szarelmedre. akit te is szeretni fogsz s aki az igazi férjed lesz ... Ha majd megtaláltuk, én elmegyek, te pedig megindítod a válópert, hogy teljesen szabad lehess . — És te, atyám ? — Én, édes gyermekem, husz évig voltam távol tőled ; ez alatt a husz év alatt pedig megtanultam már a ltmondás és a távolság elviselését. Velem ne gondolj. Én akkor leszek igazán boldog, ha majd színházban vagy egyebütt láthatlak benneteket, téged és a férjedet, amint együtt ültök, egymás mellett és boldogan, önfeledten néztek egymás szemébe, nem törődve az egész világgal körülöttetek. Mártha arcán leperegtek a könyek s halkan felelt. — Remélhetőleg az az idő nagyon soká fog el következni, — nagyon soká, vagy soha. L. •t. hogy üljön fel a szánra, amit Mihálka nagyon szívesen megtett mert hiszen a gyilkolási tervbe ez fel volt véve Midőn a leshelyre érkeztek és észrevette a két Perl testvért, hogy a kanyarulatnál a bokrok közt leselkednek, térdére felemelkedve hátulról orozva Zauberer Jeremiás csendőrőrmestert a gubája alatt rejtegetett karóval úgy vágta halántékon, hoy az első ütésre hátra bukott. Erre még egyszer úgy vágta fejen, hogy holtan bukott ki a szánból. Az ütések mind a bal homlokot érték. Közben Perl Léb végzett a kocsissal is, aki kiabálni kezdett. Perl Léb azonban a vasúiddal fejen vágta és addig ütötte uiig meg nem halt. Azután a postaszánt egy hegyi útra terelték és ott hozzáfoztak a postaláda tartalmának a kifosztásához. Először a csendőrőrmestert és a postakocsist a hóba dobták, a csendőrőrmesterre Mihálka s bandát és pokiócot lökött, a fegyverei pedig oldalra a hóba dobta. Az egesz művelet alatt egy szót sem szóltak egymáshoz, nehogy a szél hangjukat elárulja. A magukkal hozott feszitő vasakkal a posta ládát felfessitették. abból Mihálka 2 lakattal elzárt zsákot kivett és átadta társainak. Mielőtt visszaindultak volna a lovaknak szénát dobtak és Mihálka eldobta a tölgyfakarót. Perlék a gyilkosságnál használt ütőeszközöket a facsusztatónál eldugták az őrmester kalapját pedig a Visó vizébe dobták. A Bisztra végén leszállottak. A gyalog útra tértek és csak Perl Fischel hajtott tovább Bisztrára, hogy ott mész után tudakozódjon, hogy későbben alibijét igazolhassa. A pénzt ekkor már Mihálka vette át, aki Perl Lébbel együtt szótlanul tovább haladt a gyalog utón. Mihálka özvegy Papp Zsigmondné kertjében egy fűzfa tönk alá rejtette a zsákokat s aztán hazament. A hazatérés zajára felébredő felesége rosszat sejtve, kérdi tőle: »Hol jártál eddig« s Mihálka, akit ugy- latszik a ieikifürdoiás nagyon marcangolt, már a feleségének is elbeszélte rémiettét. Mihálka csendesíteni próbálta feleseget, azt mondta neki »Ne sírj, ezen mar úgysem segíthetek.« Mihálka reggel fölkelt, miután neki, mint posta szállítónak Havasmezőre kellett menni. Jelentkezett is reggeli 5 órakor a petrovai postán, a hol a posta kiadöuő azt mondta neki jöjjön későbben. Ekkor ei- menve találkozott Husz Ábrahámmal, aki tőle az eredmény felöl tudakozódott, midőn megtudta a részieteket, kifogásolta hogy rósz helyre tette el a pénzt. December 24-én virradóra osztozkodtak meg egy elhagyott rozoga csűrben. Husz olvasta és számú ta össze a pénzt, de Mihálka észrevette, hogy Husz megcsalja őt, de nem mert vele kikezdeni. Husz neki 4 csomag 20 koionás bankjegyet adott át de az egyik csomagból leveT egy pár darabot azon címen, hogy az eszme tőle jön. Mihálka ebbe nem akart beleegyezni, amiért Husz még egy pár darab 20 koronást átadott, de midőn Mihálka a 10 koronásokból is kért résit, akkor azt felelte, ha minden csendes lesz és a társaknak azt fogja mond mi, hogy csak 22,000 koronát raboltak el akkor neki abból is ad. Az osztozkodás után a zsákokat vízbe dobták és Mihálka a maga részét istállójának fedele alatt a szalmakötegek közt rejtette el. Mihálka önként vallott és az osztalékul kapott pénz nagyrészét nála mégis kapták, ügy látszik, hogy Filipcsuk és Biláskó a gyilkosságról csak tudlak, azonban épugy mint Husi a tett végrehajtásában részt nem vettek Folyó hó 7-én szállították be őket Petrováról, a hol a helyszínen dr. Bencsik János igazán bámulatos kitartással folytatta a vizsgálatot. Szigetkamarán kellett őket leszállítani, hogy a nagy csoportosulás és rendzavarásoknak eleje vétessék. Ugyanis minden megálló állomáson és kir. törvényszék előtt oly embertömeg gyűlt össze, hogy csendőrökkel kellett a rendet fentartani. Pont 4 órakoi fordult be a szán az elvetemült gyilkosokkal, a kiknek egyike-másika aligha fog ezen az utón többé visszatérni. . I ÍREK. Heti strófák. Budapesten szenzáció, Küzdelem, zaj s lárma sok Nagy keményen összetűztek Demokraták és sasok. A legfőbb sas: igazságügy Kemény csőrü, hű őre,
