Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-06-23 / 49. szám
. \ XI. évfolyam. Szatmár, 1907. junius 23. Vasárnap. ( 907 "VI24 \ 49. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „S Z A T MA R - N E M E TI -1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI A R: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filler. UAPVEZER: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPYlSEtÖ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZFftKESZTBSÉÖ ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ■ Telefon-szám 80.x3s=ni M;iídörin««5 u-j.sk Siatwaroo, a kiadáliivaiaibas fízetmidák. Járvány fészkek. Mese tündérszárnyán lebeg minden idők felett az eset: — Volt egyszer egy város, melyet a szörnyütorku, erőszakos hétfejü sárkány harács alá vetett minden évben tizenkét flues- , kát, tizenkét leánykát leadózni neki. A város • szép volt, évről-évre fejlődött nagyságban, né- j pességben ; kevés pénzét, teméntelen adósságát beleverte minden néven nevezendő hasznos dologba és hiábavalóságba; hirdette intézményei elsőrendüségét, csatlakozott a nemzeti ellenálláshoz; a lakossága jól élt, mulatott, önzö volt, széthúzott s mindennel törődött, csak azzal nem, a mi másnak is hasznos, a mi a közjót, a boldogulást érdekli. Mikor pedig jött az adófizetés külön megrovásolt napja, félelemmel, kékülő ajakkal, eget rengető szit- kozódással, késői, ellenkedéssel: leadta, lefizette a harácsot, mit kacagó elbizakodottsággal alku- dást nem tűrve el is vitt a. hétfejü sárkány pontosan. Azután elmúlt a gyász és újra kezdték a régit, itt-ott hallaltszotl még kétségbeesett anyák jajja, gyászba borult családok átkos panasza, néha fel is buzdult egy sokaság, hogy ezután vége — ők többet nem akarnak fizetni, ne is adja a gyöngetestü gügyögő, eszmélni kezdő gyönyörűségét adóba senki. — A sárkánynyal pedig senki sem törődött. Ott leselkedett továbbat is az utcák során, fojtó kénköves lehelete elülte a tüdőt s hiába zártak, csuktak, védekeztek, menekültek: a melyik poronty kellett neki, azt el is vitte bizonyosan. Szonett. A bűvös nyárnak buja éjszakáin Illatok lejtenek táncot köröttem. És én lecsukom fáradtan, törötten Mámor csókjától nehéz szempilláim. Az izzó, tündöklő Feketeséget, ölelem vadul . . . Ah, idegen vér ez ! A lelkem ismerős illatot érez. Sejtelek, kereslek, kutatlak Téged. Ha tudnád: éncsókom hogy gyötör, hogy éget; Ha látnád remegő, vonagló ajkam ! Ha sejtenéd : lelkem mint óhajt Téged! Jer. Csókom arcod csak egyszer fürössze ; Egyszer kacagj csak fülembe halkan. Egyszer. C*ak egyszer,... Ó súgd meg : eljösz-e ? Szírt Asszonyoknak. Budapesti levél. Köszönet elsősorban a magam és szerkesztő barátom nevében is, akit valóban csak a régi jó időkben ostromoltak a szép asszonyok annyi kéréssel és kérdéssel, mint éppen utolsó tudodósitásom nyomán. Úgy látszik ők, tudják és érzik legjobban, menynyire szükséges kerete egy nőnek a toálet. És vallják meg, nem egy akadt közöttünk, aki egy-egy jól, előnyösen készített és általánosan feltűnést keltő öltözék láttára igy sóhajtott föl: Könnyű neki. Ilyen ruhában én is szép volnék. És igaza van Silány rézmetszeteket láttam a múltkor, a mikről el sem tudtam képzelni, hogy úri lakás staffázsjai lehetnének és ime üveg alatt megfelelő modern keretben magamnak is kedvem támadt reájuk. A mai divat valóban a leleményesség jegyében született. A szabónők igyekeznek megvalósítani a nőknek azt az örök álmát — mindig fiatalnak maradni. Ez a magyarázata talán annak, hogy a női divat világában a fehér szin a domináló. Ezt mindenki viselheti, alig van női típus, a melynek ez a mák százötvened rangú gyámolilásban a lehető leglanyhább ellenőrzésben részesülnek csak. Nézzünk körül itt nálunk. Szomorúbb állapotokat a példa okáért úgysem láthatunk sehol. Tropikus hőségben ég, szárad, aszik minden. A kezdetleges védraüveink, melyek a közegészséget vannak hivatva szolgálni, silányulnak, romlanak. Utcáinkon férdigérő porral keveredik a szeny, — hogy dögleletes büzü sárrá vegyüljön a házakból csergedező bizonytalanságokkal. A kutak takaritatlan állapotban, olyan vizet adnak már csak, a melyikben szabad szemmel csodálható a szerves élet. Mi kell még több! Vízvezetékünk nincs, csatornáink sohasem lesznek, utcát, ház elejét senki sem locsol, a fákat kitördelik, ápolatlan hagyják érthetetlen csinérzékkel agyon nyomorítják. — A legelemibb óvóintézkedéseket mellőzik, kuruzslás, babona, reáolvasás meneszt a a túlvilágra egy nagy sokaságot. Itt ott virit is már a piros cédula. Kezdődik az adószedés. Hallatszik a teméntelen panasz. Józan meggondolást, gyökeres változtatási azonban nem kedvezményez senki. Az ellenőrzés s a hivatottak védekezése is lanyha. Hány helyt sínylődik beteg, kit babonával, kuruzslással irányit jó szomszédok bornirt tudákossága egy szebb haza felé, csak a jó Isten tudja. Hány helyre hurcolnak a titkos tanyákról pusztító betegséget az ellenőrizetlen beleglátogalók, csak a halálozási statiszlika ijjesztő számai mutatják, ezek is azért, mert a halált nem lehet eltitkolni. Hogyne volna a sok járvány fészek között Szatmár a leginkább az, mikor az általános szin előnyére ne válna, holott egy halvány kék vagy rózsaszínű ruhában bizonyára furcsán festene egy-egy korán született alak De viszont éppen ez a fehér szin az, amely mennyiségben sokat-sokat fölemészt és — sohasem elég. A két-három koronás házi szabónők kultusza idestova a legenda ködébe vész. Idejük lejárt és az alsóbb százezer vagyis gyakorlati érzékű asszonyaink is kezdik belátni, hogy nem érdemes, de nem is gazdaságos többé varrással a házi rendet fenekestül fölforgatni. A nagyobb és előkelőbb cégek is immár elég élelmesek arra, hogy ennek a százezernek a viszonyaihoz is alkalmazkodjanak. A váci utcai Maison Berkovits már 30 forinttól kezdve csodásán Ízléses fehér vászon és battiszt ruhákat állít elő, a melyeknek szabása, egy-egy zseniálisan alkalmazott — vagy éppen mellőzött — varrás vagy egy eszményi szép öv olyan sikket kölcsönöz, melyet nem tudunk soha házikezelésben nyélbe ütni. Éppen ez az a bizonyos »je ne sais quoi« a mi a kreációt olyan szembeötlően különbözteti meg az utánzástól. Legújabb ötlete például a fehér vastag nyersselyem könnyű posztó szegélyei kombinálva, a lehelLüster tennisz mosóvászon különlegességek I Csakis a legjobbnak bizonyult szövetek vannak forgalomba a legmodernebb kivitelben. ........ ■■ GY ULA M gyapjúszövet divat-üzletében SZATMÁR, Deák-tér 21. sae. artin Sons & C. LTD. antjo! gyapjúszövet gyá- _ ; rosok ■ "■■■= egyedüli raktára. = vv Utólérlietetlen olcsó árak! Különlegességek! selyem szövet j és pique mellényekben. 1 I J TÁRCA. Ma jól felgondolom e régi idők meseformá- jába szövődött esetet, ugyanezt látom valóság- | ban ma is minduntalan, valamerre város van i széles ez országban. A meseidők ködös homá- ! lyából testet és szörnyet választ ki a hagyomány j adótszedő hatalomnak; ma mint lopódzó, kaja- j nul leselkedő járványt, epidémiát féljük ugyan- j azt. Ott emberek tudatlansága, babonára hajló botor lelke teremtette meg a hétfejü sárkányt, itt felvilágosult emberek közönye, hanyagsága, nem törődömsége teszi ijjesztő rémmé a városok közegészségi állapotát. Mert csakugyan, mint a mesében. Mig el nem következik az adófizetés napja, mig valamelyik járvány el nem ragad vagy tizenkét i fiúcskát, tizenkét leánykát, mig nincs elég gyász, I sorvasztó fájdalom — ki törődik a biztosan | bekövetkezendő bajjal. Legfeljebb pana’szt, kár- , palást folytat unos-untig mindenki. Száz em- ! bernek száz a javaslata: ezt kéne, azt kéne. j Majd megmutatja ő — rmad-mind a hány van. j S ha tenni kell, mit sem csinál senki. i A mi városaink valóságos fészkei már a | járványoknak. Házaik, utcáik felett ott terjeng, ! leselkedik folyton a rémek légiója s csak ijje- i delem a gondolat, hogy változó időjárással következetesen üli fel a fejét valamelyik a sok : közül. Piszok, szeny, rondaság terjeszti, éleszti a betegséget okozó baciilusok milliárdjait s mig fényes mulató helyek, ragyogó külsőségek megteremtésén töri a fejét egy-egy tanács — beleverve a sok hiábavalóságba vagyonok nagy tömegét: a köztisztasági, közegészségi kivánal-
