Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-06-02 / 44. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. junius 2. Vasárnap. 44. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filler. UAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: fEBENCY JÁNOS. SZERKESZTBSE6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-------Tel efon.-szám 80. te Ml HdsnflemB dijak Sz&Unárao. a kiaiiáiiivaíalban fizetendä»;. Felső kereskedelmi iskolánk. — Irta: Thurner Albert. — Á múlt évi augusztus hó végen a »Sz. és V.« 35. számában hosszabb cikkben megírtam fenti címmel felső kereskedelmi iskolánk keletkezésének történetét. Az első év vége felé járván, megírhatnám az év történetét is, de az első évi értesítő amúgy is hiven fog beszámolni mindenről s igy csak nagy vonásokban ecsetelem azon mozzanatokat, melyek az év elejétől mostanáig történtek. Minden utunkba gördülő akadály elhárításával, a csaknem lekűzdhetetlennek látszó nehézségekkel szembe szállá, Istenbe vetett hittel, az igaz ügyhöz méltó buzgalommal vállat- vállnak vetve vettük fel a küzdelmet. Elnökünk — dr. Kelemen — fanatikus erélye, hogy »tudjunk akarni,« mint a Szentlélek hatalma szállott meg mindnyájunkat s felül emelkedve minden kishitűségen, diadalra vittük a kitűzött eszmét. Az iskola szeptember 3-án kezdte meg — nem minden akadály nélkül — a beiratäst s azon napon délelőtt már 25 növendék be volt írva. A beiratás befejezteívén, elértük a megengedett maximális számot, a 40-et, melyen felül csak miniszteri engedélylyel lehet többet felvenni. Iskolánk teljesen állami támogatás nélkül állván, rá voltunk utalva Szatmár-Németi város TÁRÓ A. Heti krónika. Tek. szerk. ur, hogy e krónikám Felületes, kusza: Nem én vagyok oka, de ön S Villandék cirkusza. Ön tudta jól : Villandéknál Nem voltam egyszer sem, Mégis rám szólt: róluk zengjen Pindaroszi versem. Arra persze nem gondolt, hogy Agyam belekábul, Ha krónikát kell gyártanom Csak fantáziábul. De hiába sopánkodom ! Nem használ ez mitsem. Strófáim’, ha törik-szakad El kell, hogy készítsem. Mert a nyájas közönségnek Betű kell csak betű. Nem fül jobban halló ; nem szem Mélyebb tekintetű. Jó. írom. Elmésen, ahogy Csak nagy költők írnak; — Ah, mesés volt ügyessége A hindu fakirnak. társadalmának, müveit közönségének áldozatkész támogatására. Jó lélekkel mondhatom, hogy ez ügyben városunk közönsége fényes tanuje- lét adta annak, hogy hézagpótló közművelődési intézményt társadalmi utón is létre lehet hozni, fentartani, felvirágoztatni, ha a közönség megérti azt, hogy közszükséglet, kielégítéséről van szó s tudja, hogy kiadott pénze bőséges kamatot fog hozni nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is a város fejlődésével, s az idegenből ide sereglő ifjúság itt élésével. Polgármesterünk — Pap Géza — időközben meghatt; ő is állandó jó indulattal viseltetett ifjú intézményünk iránt. Az uj polgár- mester — Dr. Vajay Károly — ki ügyünknek már előzőleg is hatalmas pártfogója volt, sziv- vel-lélekkel vette kezébe iskolánk ügyét. Ezt a példás jó akaratot akarta meghálálni az iskola fentartó testületé azzal, hogy dacára annak, miszerint a város közönsége a maga kebeléből egy közgyűlési tagot már kiküldött s dacára annak, hogy ; fentartó testületnek már is szokatlanul nagy'száma van. bevette j a polgármester urat a fentartó testület tagjai közé, hogy közvetlenebből ismervén az iskola szükségeit, jóakaratu támogatásának, ügybuzgó munkásságának nagyobb teret biztosítson. Alig pár héttel ezelőtt volt körünkben dr. , Schak Béla, a kereskedelmi iskolák országos • főigazgatója, ki megelégedéssel tapasztalta egy- 1 felől a tanulási eredményt, másfelől a társadalomnak az iskola alapítása körül hozott áldozatait. Azonban épen ő volt az, a ki az anyagiakra nézve mégis kétségének adott kifejezést az iránt, hogy pusztán a társadalom utján egy ily nagyszabású, tetemes kiadással járó intézményt örök időre fentartani lehessen. Nagy köszönettel, igaz hálával eltelve fogadtuk a főigazgató ur észrevételeit, jövőre vonatkozó utasításait. S habár némely dolog nem is volt uj, vagy ismeretlen előttünk: újabb buzdítást merhettünk intelmeiből s csüggedést nem ismerve, fogjuk munkálni iskolánk jövőjét, még akkor is, ha már egészen tető alá került, a jól megalapozott intézmény. Gyászos, végzetes családi állapotom gátolt meg eddig abban, hogy beszámoljak arról a nagymérvű áldozatkészségről, melyben iskolánkat egyesek és intézetek eddig részesítették. De most már az iskolai év végére vulő tekintette] — habár az értesítő be fog számolni erről is — közreadom fentartóink névsorát- Nem azért, hogy az egyéni hiúságnak tömjénezzek, hanem, hogy követendő példaképen állítsam oda. E cikkben nem is sorolhatom fel mindazok neveit, kik már a fentartáshoz hozzájárultak, és még igen sokan vannak azok, kiket még nem kerestünk meg ez iránt. Azonban lapunk közelebbi számában az ez évre megA bikáról ezt irorn im : — Valóban isteni! A makrancos öszvérről, hogy — Az kérem egy zseni! Az ostoba Ágostonról: — No ez elmés Auguszt ! A fürge elefántokról: — Soha ennyi mókust! . . . És a többi . . . Lovak, zsokkék Kutyák, biciklisták . . . De ki győzné fölsorolni Azt a fényes listát ? Ah, igen még a francia Bohóc hol is maradt ? Aki cigánykereket vet És ... és pofont arat. És legvégül záradékul A két darab Villand . . . Lelki szemem most is könyes, Ha a múltba pillant. S most . . . jövel ó milljő-festési E-eggy, kett-tő, há-rom ! . . . Egy rosszul sikerült bukfenc, S versemet lezárom. Szírt Álomképek. Irta: Sas. Elszakadtunk egymástól. És hömpölygő áradatként kerültünk ki az élet forgatagába. És sodort az ár lelketlen ridegséggel, erős hullámokat verve fejünk fölött. Engem északra vitt, téged meg napsugaras, verőfé»yes meleg délre. És vándoroltunk hosszú éveken keresztül, kiki a maga keresztjét cipelve vállán. Én bírtam a keresztet. Váliaim erősek, izmosak voltak. De téged féltettelek. Féltem, hogy gyönge tested leroskad az iszonyú kereszt nehéz terhe alatt. És az ár csak sodort bennünket,. Sodort irgalmatlanul. Kősziklás,, hegyes kopár vidékről, tátongó örvényellen keresztül, fagyos, zuzmarás északra taszított vasmarkával az ezerfejü hercules : az Élet. Egye- I dűl, árván bolyongtam dideregve, fázva. És bizony megfagyok, ha egy kábitó emléket nem hordok szivemben, mely oly sokszor lázba borította valómat hosszú utamon. Vacogva szeltem járatlan, vad bozontos utakat, mely véresre sebezte lábaimat. És én csak hömpölyögtem egy vágytól űzve előre . . . Te meg ezalatt perzselő délen kóboroltál. Virág illatot, madár dalt, szerelmet keresve. Élérhetetlen délibábot kergetve. A képzelet-szőtte valósithatlan álmokat hajhászva. És virág helyett, csalánt találtál. Szerelem helyett rut, lelketlen barátokat. Madárdalok édes csengése he------>^\\ Qz ámtalan hála 1Y ¥ iTI/\lllf/Y biztosan ható szer fog- és fej- ßjl Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ f ö és elismert Kü 11 A 1 (IN rheu“’ »«vény, W ■ ■LIXXI 1XX JL \J 1 1 és ideqfáidalmak,0ldaiszurás, / beküldése mellett bermentesen szállít a készítő: \ nyilatkozat bízó- J) ' ' ..... \ FRIED SÁNDOR óes.éskir.fensége | makes izmok merevsegeellen, g-----------------------------jozsef Főherceg* hez > nyílja, hogy a CSDZ’ ÉS kÖSZYfiBJ-balZSalB Egy üveg ára 1 korona. ^ Budapest-:Äloja.
