Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-01-13 / 4. szám

*

XI. évfolyam.

Szatmár, 1907. január 13. Vasárnap.

4. szám.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NÉRSETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZETÉSI AR:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér.

Lapvezér. Dr. KELEMEN SAMU

országgyűlési képviselő.

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő :

Dr. Komáromv Zoltán. Qr~. Havas Miklós.

SZERKESZTŐSED E8 KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.

... —Telefon -szám 80. .. .. 1 r-;

a ndeDflüBU dijak Szataiáran. a kiadóhivatalban fizetendők.

A kuruc meg a labanc.

Irta : Lengyel Zoltán.

Közel ezer éves a német befolyás. A mióta szomszédokká lettünk. A név csak Rákóczi- korából származik, de a tipus jó kétszáz évvel öregebb. A kuruc is, meg a labanc is.

Ismeritek az égitestek törvényeit ? Pályájukon két erő tartja azokat egyensúlyban: a vonzó erő, mely a földet a nap felé, a bolygót az ő uralkodó csillagja felé huzza és a taszitó erő, mely a körben forgó testeket távozásra hajtja. Ha az első lenne csak egymagában: belehullanánk a napba. Ha meg csak a másik: kiröpülnénk a végtelen világűrbe. A kettő együtt megtart a mostani keringésben, lehetővé teszi az életet, meleget kapunk reá a naptól, de a föld külön léte is fennmarad.

A vonzó erő meg a taszító erő, a kuruc meg a labanc: Az első a tiszta, fanatikus, alkalmazkodni nem akaró, nyakas, ellentmondó, lázadó, szabadságot vivő magyar. A másik a >modern világ nézetű*, a célszerűségre és hasznosságra sokat adó, érdeket kereső, szolgálatkész, aggodalmas, félénk, csendesebb vérmérsékletű — magyar. Mert mind a kettő magyar. A kuruc is, meg a labanc is.

Ha a német világhatalom szomszédságban nem lenne: mind kurucok lennénk. De hogy itt van és e miatt mind labancok lettünk volna: magyar már nem volna. A kettő együít megtart magyarnak is, önállónak is. A kuruc fen- tartja a magyarságot, a labanc megmenti létünket.

Szent István előtt kuruc volt a magyar, nem diplomaláskodott és nem hajlott a viszonyok szerint. Uralkodáshoz szokott és engedelmességet követelt. És ezért a némettel csak — verekedett. A harcokban fogyott a német is. Amivel több volt belőle, több is maradt. A magyar igy haladva elfogyott volna egészen.

Szent István jó magyar volt és bölcs is volt. Megbékült a némettel. Felvette a vallását Nem a németét, de az övével azonos vallást. Ez nem volt kárunkra. A vallással jött a műveltség is, s a műveltséggel a helyes állam- szervezet. Elveit egy német hercegnőt feleségül, Szent volt a béke ez által s az Árpádok mégis magyarok maradtak.

A kuruc pogány hitével, pogány erkölcsével erdőkbe, mocsarak és hegyek közé bujdosott. Onnan tört elő lázongva, de mindig leverték. Elözönlötték a németek az országot. Papok, iparosok, kereskedők képében. És úrrá levének. De ez által és ennek utána nagyobb részükben magyarok is levének.

Azóta ostromolta az idegen befolyás a magyar hatást, miüt a szirt falát a tenger zugó árja. Évszázadok után tört csak meg a magyar. Előbb hurkot vetett nyakunkra a török, hogy úrrá lehessen feleltüuk a német. És azóta, hogy a német császár uralkodik rajtunk és német az udvar és Bécsből kormányoznak : apátián, anyátlan rab nemzet a magyar. Nincs se jóléte, se boldogsága, se szabadsága. Elhalványult öntudata, megrogyott akarata, szerte bomlott összetartása, elbujdosott ősi fajszereletete.

És harcol a kuruc, bekül a labanc. Vérzik

a kuruc, prédára les a labanc. Egymást marja a kettő, hogy mindeniken győzelmesen trónolhasson az idegen.

Siralmas képe a történelemnek. Nyomorult lealacsonyodása a közerkölcsöknek. Hogyis ne: egy ország, mely fölött századok óta idegen az ur, s amelyet felülről rontanak, pusztítanak, vesztegetnek négyszáz év óta!

Harcok idején megapad a labanc. Egy része nyíltan az ellenséghez áll: ezek az árulók. A másik része elbújik: ezek az opportunu- sok. A harmadik része kuruccá vedlik: ezek a megtértek.

A harcok után, ha békésen értek véget szerteszélednek az árulók. Szerzett Judás-pén- zeiken élősköduek. Számkivetésben pusztulnak el. Az opportunusok lesznek azonban a hangos kurucok. Hőstetteiknek se szeri, se száma. Hogy ki 'hány ellenséget ölt meg, zászlót szedett el, zsákmányt rabolt össze!

Ha elbukott a harc: az árulókból, a hiénákból országkormányzók lesznek. Az opportunusok többnyire labanccá vedienek. A megtértek bünbocsánalért esdenek s ha elfogadják, visszakeresztelkednek.

A kuruc is, meg a labbanc is magyar tünemény. Hozzá tartozik a félig nemzetek élettanához. Folyton vedlik, cserélődik az ember. A kurucból labanc, a labancból kuruc válik. Ahogyan az idő kedvez, amelyikre a nap süt.

Szegény kuruc-magyart irtja, pusztítja a német, tizedeli a harc, megrontja a béke. A mindig labancot hizlalja a német, megmenti a harc, megsokasilja a béke. Hizlalja a német,

? KáaSfcfcH- S093iH&&aBBaBHffiSHKni

T A R C A.

Útközben.

Sötét éjszakáig mulattunk. Künn hullott a hó s fehér, vastag lepellel takarta el messze környékig a a falu képét . . . Életem legboldogabb órái azok, amikor kiruccanok Párizsból, akármerre, csak valahová falura, egyik másik jóbarálomhoz. Ezen az esten Labiche barátunknál mulattunk: Parcel, az angol festő, Maudant vivótanár és én. Valamenyien művészek és mübarátok. A forró thea és a hideg bor beleringattak bennünket abba a hangulatba, amikor eszünkbe jutnak régmúlt csinyjeink, régi szeretőink, kalandos múltúnk egész tarkasága.

— Látjátok, — mesélte Labiche, — épen ilyen téli estén volt az, amikor az életem legérdekesebb és egyúttal legrettenetesebb szerelmi kalandját végigéltem . . . Nagyon bizarr történet ez; előre figyelmeztetlek benneteket, hogy csak a felét kell elhinnetek, pedig az egész igaz . . .,

A német határon utaztam; egy poétikus állomásnál kedvem kerekedett, leszálltam a vonatról, ott hagytam az állomáson a podgyászomat és bementem a helységbe. Bizony nem is tudom már pontosan a

nevét, afféle igazi német városnév volt, amely különben is mellékes a históriámhoz.

A hólepte, keskeny házsoron át bejutottam egy barátságosan kivilágított térre, ahol zenés kávéház. vendégfogadó sok üzlet és egy cukrászda kínálta a portékáját, meg a szórakozást. Imádom az ilyen ismeretlen, vadidegen helyeken való kóborlást, ahol nem ismerek senkit és ahol feszületlenui kóstolhatok bele a legkülönbözőbb élvezetekbe. Miután előbb megebédeltem egy kicsiny, barátságtalan és sörszagu étteremben, sétára indultam.

Egyszerre észrevettem egy urat, aki -nagyon türelmetlenül álldogál egy kapu előtt. Azzal tűnt fel nékem, hogy amint mellette elmentem, szinte megcsapolt a túlságos parfume-jének illata. A nevetségességig választékosán öltözött, de már idősebb úriember volt. Ez bizonyosan találka, gondoltam magamban és megállottám, hogy megfigyeléseimet folytassam. Ez természetesen boszantotta az én emberemet, aki egy ideig ellenséges pillantásokat vetett felém, aztán sarkon fordult és eltűnt.

Épen tovább akartam menni, amikor egy prémes gallérba rejtett arcú hölgy surant el mellettem a ház felé. De hirtelen, ijedten visszarettent és futva osont be a szomszéd utcába.

— Lám, lám! — cseltentettem a nyelvemmel, de még ki sem fejezhettem a gondolatomat, mert ebben a pillanatban bukkant elő az előbb látott öreg ur és nagy sietséggel törtetett a dáma nyomában. A kíváncsiság utánuk kergetett engem is. Épen abban a pillanatban értem utói őket, amikor az ur a hölgyéhez jutott és nyers hangon rászól:

— Lestelek! Azt hitied, bolonddá tartasz ismét! De most megcsíptelek! — Jer velem!

Meglepetésem és örömöm teljes volt, mert a szava a legtisztább francia szó csengése volt.

A hölgy idegenszerü hanglejtéssel, de annál nagyobb méltósággal felelte:

— Hagyjon nekem bébét! Miért üldöz? Nem akarok többé hallani magáról, vén . . .

És a mondat végére olyan állat nevét biggyez- tette, amely sértésként hangzik minden nemzetnél. Az ekképen aposztrofált gavalér azonban annál tola- kolóbb lett s mit sem törődve az én közelségemmel, élesen rikácáolta :

— Te céda! Te szívtelen! Te . V."té .....

De már erre közbeléptem.

— Uram, mint francia ember, rendre utasítom önt a durvaságáért, amelylyel nőt bántalmazni merészel , . . Hordja el magát!

Azt hittem, dráma, összeütközés következik; de az ellenkezője történt. Az öreg gavalér ijedten hökkent vissza, szintén alázatosan dönynyögött:

XXXXXXXX Áru iuihalmaiás miatt a ralkt, ron 8®vő ossaes XXXXXXXX íérii, xi ői gyermek: x^iaIxo^olj^ixIiéot

—-.mélyen leszállított árakban árusítjuk. ~T7~ir~riI Tisztelettel:

MÜLLER LAJOS ÉS TÁRSA

SZATüHÁR, Kereskedelmi- és Iparbank palota