Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-03-20 / 23. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1907. március 20. nem lesz-é 1907-ben 12-tő; mert most már a mellényzsebből szokás kirázni az uj alakításokat a földmivelés, ipar és kereskedelem agyon- támogatására. Igaz, hogy pénzügyi téren az önérdek elfajulásának a verseny a szabályozója; de most már ott tartunk, hogy maga a verseny fajult el a legnagyobb mértékben! Bebizonyithatólag ki lehet mulatni, hogy Magyarország lakosságának igen jelentékeny része évtizedek óta adósságból él. — Ez az adósságból való élés azonban a végletekig nem mehet. — Csak kissé gondolkodnunk kell és belátjuk, hogy azok az emberek, kik ismételten megkétszerezték adósságaikat, egyszer csak eljutnak az adósságcsinálás szélső határához. És ha olyan kedvező mezőgazdasági évben, mint a minő az 1906-ik év volt, melyben még az általános pénzszűke és az azzal járó kamatemelés is korlálozólag hatott a tetszésszerinti terjeszkedés lehetőségére, mégis 7 millió K-át meghaladó adósság emelkedést lehetett produkálni egy város 9 pénzintézeténél; mi fog és minek kell történni akkor, ha a viszonyok úgy alakulnak, hogy a pénzintézetek újabb kihelyezések helyett jelentékenyebb törlesztéseket lesznek kénytelenek követelni? Világos és kézenfekvő dolog, hogy ha a váltakozó eredményű gazdasági években az adóság évről-évre nőtt, ezután természetes utón nem apadhat, mert az adósággal a kamat is növekedett, a megélhetési viszonyok is terhesebbekké váltak, a munkás kéz is apadt és a termelési költségek is emelkedtek. A búza ára pedig nem kétszereződik meg 10 évenkint. És pénzintézeteink a verseny elfajulásával járó túlhitelezés lehetőségével szemben meg csak komoly kísérletet sem tesznek korlátok felállítására; pedig tudják, hogy X ur, ha abban a hírben áll — vagy abba a hírbe hozatja magát, — hogy 100,000 K tiszta vagyoni érték felelt rendelkezik, az esetben versenyeznek a pénzintézetek, hogy 25,000 K hiteligényét kielégítés végett melyik kaparitsa el a másik elől? de azt egyik sem tudja, hogy — a jel- zálogilag biztosítottat kivéve — hogy hány helyen van már az illető 25,000 K-ig érdekelve? i Lehár »Vig özvegy« operettjében van egy : »báró«, ki Montenegrót Párisban képviseli. Ez i az ur, hogy nagy követnek és diplomatának láttassák, folyton titkolódzik. — így vannak a pénzintézetek is az úgynevezett »üzleti-titokkal. Pedig a túlhitelezés óriási veszedelmének csökkentésére az volna a legelső teendő, hogy becsületes őszinteséggel egy közös nyilvántartási irodát állítanának fel, hol a nagyobb érdekeltségek szállai özszefolynának és az igy nyert megközelítőleg tiszta kép után megfontolt, kíméletes és óvatos eljárással a túllépett hiteleket közös egyetértéssel mérsékelnék. Igaz, hogy az nem eredményezne egy év alatt 7 és félmillió korona emelkedést, talán visszaesés is következnék be, de a megrostált anyag értékesebb lenne és elejét lehetne venni egy nagyobb katasztrófának; mert nemcsak a kereskedelmi törvénytől kell félni, hanem a lelkiismeret törvényétől is! —3—g. * Közöljük ezt a cikket, melyet elsőrangú szakember irt és amelyet külön is olvasóinknak és főleg pénzintézeteinknek figyelmébe ajánlunk; a képet, melyet a cikkíró fest, mi túlságosan sötétnek találjuk. Végre is elvitáz- hatatlan, hogy városunk lélekszám dolgában is jelentősen gyarapodott, forgalma is lényegesen emelkedett a 10 év előtti állapotokkal szemben. Hogy csak egy tételt említsek, tessék például kiszámítani, hogy a 10 év alatt emelt épületekbe annyi tőke fektettetett be és ezt tessék levonni az adósságokból. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az utolsó 10 évben egyetlen olyan fizetésképtelenség sem volt, mely az itteni pénzintézeteket érintette volna, ami nem vall arra, hogy a hitelezések egészségtelenek volnának. De hogy a pénzintézetek tultengése nem kívánatos: az kétségtelen igazság. Egészséges eszme a közös nyilvántartó iroda eszméje is, de ennek a kivitelében már nem bízunk. A pénzintézet is kereskedő, és egyik kereskedő nem szereti, hogy egész vevőkörét megismertesse a másikkal. De több érintkezés az egyes pénzintézetek között: mindenesetre kívánatos volna. | Oravecz János. | — Irta: Ferency János. — A városház erkélyéről gyászlobogó hirdeti, hogy Oravecz János nyug. gazdasági tanácsos meghalt. Az elhunyt 1898. évben vonult 38 évi szolgálat után nyugalomba, midőn katonai és villamvilágitási ügyekben Hermán Mihály akkori polgármesterrel nagyobb ellentétekbe került. Hérmán erősen rajta volt, hogy az öreg ur legalább addig ne hagyja el hivatalát, mig utódját meg nen választják, de az önérzetében megbántódott tanácsos egyetlen napig sem várt s rögtön elhagyta az állását. Ez az egész földi élet oly bolondos módon van berendezve, hogy az embert nem eresztik, amikor aranyos jókedvvel elmenne éá akkor küldik el, amikor menni nem akar. A közgyűlés méltányolva öreg szolgája hosszú hlvataloskodásának éademeit, elismerésül teljes fizetését szavazta meg kötelezettségen felül nyugdíjul számára. Nem nagy különbség van azon összeg közt, ame- yet igy méltányosság ból kapott volna, szemben ama másikkal, mely őt joggal megillette, mindazonáltal, Hérmán sem tágítván, helyesnek vélt álláspontjából, nem engedie azt a közgyűlési határozatot felsőbb helyen megerősiltetni. Sőt Oraveczet, aki tengelytörésig szintén ragaszkodott a saját dolgaihoz, utóbb a kegyelmi folyamodás teréről is elutasították. Hiába nem engedte tehát a törvényhatóság a közpálya bajnokát szó nélkül s üres kézzel eltávozni, hanem bele kínált abba jó szó mellett igénytelen bokrétácskát is az elismerés és emlékezet virágszálaiból, hogy azokon a hosszú gyötrődés után a nyugalom édes-bus könyei megrezdüljenek: Oravecz teljes keserűséggel gondolt további életében szolgálatára, mert oda hagyott állása mellől nem vitt magával szivében balzsamot, aminek, különben is zárkózott, rideg ember lévén, ellenségei örvendtek a legjobban, mert minden áldozatnak megvan a maga fekete hollója! Életrajzi adatai a következők: Oravecz János született Szatmáron, 1827. évi január 25-én. • Elemi iskoláit és a gimnáziumot ugyanitt végezte. Időközben a német nyelv elsajátítása végett két évet Eperjesen töltött. 1843—47-ig hallgatta Debrecenben a felsőbb tudományokat és a jogi tanfolyamot. A szabadságharcban a 28 ik gyalog-zászlóaljnál honvéd volt. Részt vett a verseci, szolnoki, tápióbicskei, isa- szegi, váci, sarlói és komáromi ütközetekben, valamint Budavár bevételénél. 1854-ben a szatmári cs. kir. megyetörvényszékhez járulnoknak, 1856-ban pedig ugyanoda végleges minőségben hivataltisztnek nevezték ki. 1861. elején Szatmár város hatóságához 6 évre számvevőnek választották; 1867. évben ismét hat évre számtanácsossá; ezután két évig közgyám, egy évig első aljegyző és 23 évig gazdasági tanácsos volt. Ez a rövid életrajz szűk keretben bár, 'de hü képét nyújtja egy érdemes élet változatos folyásának; kitűnik különösen belőle, hogy az elhunyt férfiú nemcsak a törvénykezés és közigazgatási könyveit forgatta, hanem a toll mellett kard is villogott a kezében, amennyiben a dicső szabadságharcnak majdnem min- denik legvéresebb csatáját vitézül végigküzdötte S ezek a harcok emlékei képezték a legdrágább gyöngyeit életének. Az öreg honvédet egy heti rövid szenvedés után, március 16 án, 81 éves korában hívta örök pihenőre a halál. özvegyet és 2 leányt hagyott hátra. A vén harcosra teljesen rá illik, amit a költő az őszi lomb és aggott fő sorsáról a szinarany érzések gyöngyharmatába mártott tollal énekel. Nem kell dér az ószi lombnak, Mégis egyre sárgul; Dér nélkül is, tagy nélkül i* Lesóhajt az ágrul. Nem kell bu az aggott fónek, Mégis egyre ószül; Gond nélkül is, bu nélkül is Nyugalomra készül. Hátha még bu, gond, fagy érte S ósze is már késó; Hogy pereljen sorsa ellen A szegény lomb és fó! ? HÍREK. — Betétszerkesztés. Amennyiben Szatmár város határán a tagosítás befejezést nyert, a németi határrészt tagosítása iránti eljárást egyelőre abban hagyták, a nagykárolyi pénzügyigazgatóság pedig a kataszteri iveket a városi törvényhatósághoz áttette és igy a betétszerkesztés elrendelésének semmi akadálya nincs, a tanács azon kérelemmel fordult az igazságügyminiszterhez, hogy a betétszerkesztés folyamatba tételét mielőbb rendélje el. —- Vasúti értekezlet. A debreceni kereskedelm és iparkamara által március 17-re a vasúti politika irányítása tárgyában, Debrecenbe összehívott értekezleten Szatmár várost Erdélyi István főmérnök képviselte. Ez alkalomból a kamara területéhez tartozó hét vármegye közönsége résziről mintegy harmincán jelentek meg alispánok, főjegyzők és műszaki kiküldöttek. Az értekezlet elé a kamara nagyszabású emlékiratot terjesztett, mely a hét vármegye területén kiépítendő vasutakat négy osztályba sorozza; ezek igy tagozódnak: az állam által építendő vasutak; az érdekeltség által államsegély mellett építendő, az érdekeltség hozzájárulásával építendő vasutak; ál.segélylyel építendő vasutak és nem sürgős vasutak. Ezekben a tervekben fel vannak véve mindazok a vasutak, melyek törvényhatóságunkat legközelebbről érdeklik; igy a szatmár—tiszaujlak—munkács—ungvár és varannói vasutak, mint fővonal, továbbá az erdőd—ákosi vasút. A szatmár—borhidi vasútra súlyt nem fektettek. — Három kis koporsó. Nehéz gyász borult a Thurner-családra. Alig két hét alatt három kis koporsó feküdt a szomorú hajlékban, három letört gyöngyvirággal. Az ejső kis halott Évike volt, akire másfél évet érvén, még alig mosolygott a szülei szeretet. ő március 8-án szállt a ég angyalai közé. Követte őt március 11-én a kis Sanyika, öt és féléves korában, kinek beszédes ajkai már nem csicseregnek többé a hallgatag családi fészekben. S ami a legfájóbb csapás volt, március 17-én a kis Giluka hunyta le 12 és féléves korában okos szemeit. Az ő félig elnyűtt gyermekcipői sokáig fogják bánatos szüleit az üres nyomokra emlékeztetni. Hull . . . hull az ég áldása a gyarló ember szivébe. De hull az áldással olykor méreg is, mely olihatlan sebet üt a különben is égő fájdalomra. A családi tűzhely kifosztott oltáránál mivel vigasztaljuk a porig sújtott szülőket? . . . Azzal a mély és igaz részvéttel, mely a hármas gyász felett mindnyájunk szivében feltartózhallanul megnyilatkozik ! — Köszönetnyilvánítás. A minket gyors egymásutánban ért családi hármas gyász annyi időt sem engedett, hogy szeretett gyermekeink elhunytáról barátainkat és ismerőseinket külön gyászjelentésben értesíthettük volna; mindazonáltal az általános részvét oly felemelő, megvigasztaló és enyhítő nyilvánulásai- val találkoztunk, hogy azokat egyenkint megköszönni képtelenek vagyunk, miért is ez utón fejezzük ki hálás köszönetünket, Ihurntr Albert és neje. — Gyászhlr. Özv. Oravecz Jánosné szül. Vásárhelyi Teréz a maga és gyermekei, Teréz és Ilona nevében mély fájdalommal tudatja a szeretett férj és édesatyának Oravecz János 1848—49-diki honvéd, Szatmár város 38 éven át volt tisztviselője, gazdasági tanácsosának, éleiének 81 • ik, házasságának 48-ik évében március 16-án este 9 órakor rövid szenvedés után történt elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 18-án délután 3 órakor a Petőfi-utca 25. számú házától a református egyház szertartásai szerint tétettek a vasút melletti sirkertben örök nyugalomra. Szatmár, 1907. március hó 18. Béke poraira! — Birtokossági közgyűlés. A szatmár-németirészi birtokossági-egyesület március 17-én délelőtt fél 11 őrakor a németi ev. ref. egyház tanácstermében Bartha Kálmán gazdasági tanácsos elnöklete alatt nagy érdeklődés mellett tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen az elnök egyúttal a városi törvény- hatózágot is képviselte. A rendőrség részéről megjelentek Tankóczy Gyula főkapitány és Makay Sándor lovas-rendőrtiszt. Az elnök a napirend első pontja
