Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-03-04 / 18. szám
Szalmár 1906. SZATMÁR-NÉMETI Március 4. nál megnyilvánult nemzeti akaratot is tekintetbe veszi a király. Minden kísérlet azonban hiábavaló volt, közeledésünk minden alakjában merev és rideg elutasításban részesült. A királyi hatalom nem keresett kiegyenlítést a törvényes keretek közt megnyilvánult nemzeti akarattal, hanem feltétlenül meghódolást követelt a nemzeti képviselettől. Nem elégedett meg saját akaratának gyakorlati érvényrejutásával, hanem elvi elismerését követelte annak, hogy a vitás téren, a katonai kormány követelései által előtérbe sodort katonai kérdésekben a nemzet akarata egyáltalán nem számit. Ez az elismerés, ez a lemondás: ez a meghódolás lett volna feltétele nemcsak annak, bogy a parlamenti többség kormányra jusson, hanem annak is, hogy a nemzet egyáltalán tovább élvezhesse más téren is törvényekkel biztosított alkotmányos jogait és meglehet, hogy magát, az alkotmányosssg fenntartását. Meggyőződésünk szerint a nemzet bizalma azonnal elforlult volna tőlünk, ha elveink ilyen feladására rábírhatok lettünk volna. Elárultuk volna ezzel, nemcsak a nemzettel nyert megbízásunkat, hanem a nemzet múltját, jelenét, jövőjét. A nemzet elhatározhatja, hogy akar-e meghunyászkodni, azon ökölcsapások előtt, amelyeket a mi szilárd ragaszkodásunk a nemzet jogaihoz és az ország törvényeihez kihívott ? Elhatározhatja a nemzet, hogy akarja-e azt, hogy ál-alkotmányossága legyen s ennek terén, az alkotmányos többségi akarat érvé- nyesülhetésével szemben álléphetetlen tilalomhatárok vonuljanak végig? Mi meg vagyunk győződve, hogy a nemzet ezt nem akarja, hanem hűségesen kitart velünk az alkotmány védelmében és igénybe veszi a törvényes védekezés minden lehetőségét. Az országgyűlést feloszlató királyi kéziratban az van, hogy az uralkodó fenntartja magának az uj országgyűlés mielőbbi összehívását. A királynak e szavai, melyek súlyát még inkább növeli az alkotmányra letett királyi eskü ténye, igazolják azt a feltevést, melyben mint alkotmányos és lojális honpolgárok hinni tartozunk, hogy a király az országgyűlést a törvényes időben tényleg össze fogja hívni. De mert a tényleges kormány eró'szakoskodása, mely az országra az önkormányzatnak törvénytelen felfüggesztésével, a gyülekezési jognak, a sajtó- és szólásszabadságnak megtámadásával máris az önkényuralomnak korszakát nyitotta meg, előreláthatólag még fokozódni fog: a nemzetnek készen kell lenni arra, hogy jogait, törvényeit, szabadságát, alkotmányát még erősebb csapások érhetik s még erősebben kell azokat megvédenie. A nemzetnek joga van a törvényes védekezésre. Az állampolgárokat a politikai jogok teljessége illeti meg; ezekkel szemben ez idő szerint törvénysértő korlátok nem állíthatók fel anélkül, hogy ezek homlokegyenest bele ne ütköznének a király által kifejezett szándékba: uj országgyűlést összehívni. Politikai jogoktól megfosztott országnak nem lehetne országgyűlése. A küzdelem, melyet az országra erőszakollak, megszűnt a pártok küzdelme lenni. Alkotmány- védelemmé lett ez, mely védelemben nemcsak a szövetkezett pártokhoz tartozóknak polgári kötelessége részt venni, hanem minden magyar honpolgárnak anyanyelv-különbség nélkül, mert a szabadság és a jogok, melyeket védünk, mindnyájunk kincsét képezik. Részt kell venni e küzdelemben azoknak is, kiknek a hatalom, mely az ország ügyeit évtizedekig vezette, nem adott választói jogot, csak akkor emlékezett meg róluk, mikor mindenáron szövetségeseket keresett. Mert csak a mi küzdelmünk győzelmének eredménye lehet a népjogok érvényesülése. Meg kell védenünk mindnyájunknak lé- pésről-lépésre a nemzeti jogok erősségeit: mert az élő nemzettel folytatott küzdelemben elpusztul a parancsszóra mozgó .lélektelen anyagi erő. Ne szüneteljen soha az ellenállásnak szelleme, hanem égjerí folyton a szent tűz a magyar hazafi ág oltárán ! Változzék át az alkotawBaaBBSMiin i »iiib miffiffp— T Á R C A. A Linó. — Elbeszélés. — — Folytatás és vége. — Ne bántsa azokat a gyermekeket ! ügy tudja ineg, hogy keservesen megadhatja az árát ! Micsoda ? az isten megfizet, meg ne átkozzon egyet is. Pohár törött, hadd törjék, gomb, ha leszakadt, lesz más, vehet helyébe újat, de gyereket nem ád az Isten a helyett, akit elvett, soha. Letegye ám azt a pálcát majszter uram, de mindjárt ám ! Ilyen asszonyt, a ki a gazda kötelességébe bele vág, nem lehet tartani sokáig — szépen odább is helyeztették Fodornét. El is ment, mert látta, hogy a tinó még a kis körmét sem éri fel az ő Tündéröknek. Elment Bogárdra. Azt mondották valamely búzás emberek, hogy egy Tündér nevű tinó van Bogárdon a papnál. Nem ott volt, a zsidó doktornál volt. — Jaj Tündér, jaj Tündér — szaladt Fodorné a nagy széles udvarba, ahogy egy szép fiatal tinót a fészerben meglátott Megvagy, megtaláltalak 1 Dr. Grün Áron óvatosan megfogta az asszonyt, oda hivott két cselédet, s még az nap átszállította a szerencsétlen elmebeteget, a szomszéd város kórházába. Addig se maradt biz ott, mig egy rántott levest fölhoztak a számára. Nincs ő neki semmi baja, mit üljön ő betegek között ? Szőlőkön, erdőkön keresztül elvándorolt Regölbe. De mikor már oda ért — lesorvadt a régi piros arcája; lerongyollott a jó babos kendője, vastag szőr szoknyája; elhányta a cipőit valahol. Sápadt volt, sebes keztkkel, lábakkal. Jó, hogy nem tudta, milyen sorsban van 1 Szemben az öreg kovácscsal lakik a kántor. Akkor is künn ült a tornácon, újságot olvasott, akiből meg lehetett tudni mindent, mi történt, hol történt, mikor történt f Semmi rejtve nem maradhat. Ilyen az újság. Ilyet olvasott a kántor, a ki egy derék, fiatal, szakállas, bajuszos ember volt, a mellett uj házas. Maga már az, hogy valaki uj házas : jobbá, érzékenyebbé teszi a szivet. Ott dörzsölődzött egy szép tinó a fiatal körtefa oldalához. — Tündér, Tündér ! rogyott a szép kis állatra Fodorné, hogy jutottál ide? — A biz úgy néném asszony — szólott le a folyosóból egy csinos kis szőke asszony, a kántorné, mány védbástyájává minden honfi kebel, melyből a honszerelmet kiölni, a magyar lélekből a honfi dacot kiirtani ne lehessen soha! A megváltás napja a szenvedést követi, követni fogja azt a magyar nemzet számára is; eljön az a nap annál előbb, minél egységesebb, öntudatosabb, a törvényekhez szorosabban ragaszkodó lesz a nemzet ellenállása. Eljön e nap teljes bizonyossággal, annál az igazságnál fogva, hogy kitartóbb egy egységes nemzet erkölcsi ereje, mint bárme'y elképzelhető erőszak. És midőn a nemzet igaza diadalmaskodni fog, ezen a napon, megtisztult lélekkel, kibővült tapasztalással, edzett erővel, á vész napjaiban s az alkotmány védelmében született együttérzés hatalmával fogja a nemzet kezébe venni a nemzet igazairól meggyőződött királylyal egyetértve, újjászületésének nagy teladatait. E napra szegezzük tekintetünket a jogos és törvényes küzdelem fáradalmai és szenvedései közt, bízva az isteni gondviselésben, ügyünk igazságában, saját erőnkben és nemzetünk államalkotó hivatásában. Ha bízunk és kitartunk, legyőzhetetlenek vagyunk: ha Isten velünk, ki ellenünk?! — Áz abszolutizmus erőszakosságai. A kormány egy hét óta betiltotta a lapok utcai árusítását. Ezzel egy egész sereg existencia maradt teljesen kereset nélkül éppen a legszegényebb néposztályból, amelyről p^dig a kormány azt állítja, hogy annak a sorsa nagyon a szivén fekszik. Úgy látszik, nem bánja, ha éhen halnak is. Másik ténye az lesz a kormánynak, hogy az eddig esküdtbiróságok ítélkezése alá tartozó sajtóvétségeket kiveszi az esküdtbiróságok hatásköréből és a rendes bíróságok elé utalja, amelyek tudvalevőleg inkább a száraz paragrafusokat kénytelenek követni. Minden modern államban egyik legfőbb kincs a sajtószabadság. A sajtóvélségek fölötti bíráskodást is tehát csak a legfűgget’enebb, önálló gondolkozásu bíróság végezheti. Ezért alkottatott meg az esküdtbiró- sági intézmény. A bíróságok hivatalból, a bírói eskü szerint, tartoznak megállapítani, hogy a sajtóvétségek elbírálására mikor és hol vannak jogosítva eljárni. Miután — csak úgy, — hogy édes atyáméktól hoztam az anyjával együtt. — Ez az enyém, ez a mi Tündérünk. A kántor ur odasugta a feleségéhez: Rózikám, ez az asszony lehet, akiről olvastuk a jó minap azt a történetet, a fiúról aki egy tinóért . . . tudod ... a vízbe . . . ölte . . . Hirtelen oda tartotta fülét a beszélőkhöz a koldus asszony : a kántor ur tehát nem mondta tovább. Behívták Fodornét, jól bántak vele — áldja meg őket érte az Isten — jobbacska ruhát adtak reá, s elnézték, hogy egész nap a tinót ölelgesse, dédelgesse a szegény asszony. Úgy meg is szerette a tinó, hogy az egy j csoda. De Fodorné, mentül jobban bántak vele: annál j jobban sorvadt; mind az leste, mit olvas a kántor, 1 mit beszél a feleségével — hogy mondta ? A világért sem hált volna azonban máshol, j mint a fészerben a tinó mellett. Esténként oda gyűltek mellé a cselédek, a szomszéd gyerekek, s hallgatták, miket nem beszél, milyen csodálatos delgokat az a szegény asszony a tinóról egy Tündér nevű tinóról. Egyszer leesett a lábáról végkép a nyomorult koldus asszony, oda húzódott a tinó mellé, simogatta elszáradt ujjaival és nézte, nézte a megüvegesedett szemeivel. Gőzcsépiőkészletek nvtöiisiöeröig benzinmotorok, szalmaprések gőzhajtásra, aratógépek és egyéb mezőgazdasági gépek------- legújabb szerkezetben és legjobb kivitelben kaphatók, zz^zz ma gyar kir.állaipVasutak gépgyárának Vezérügynokségépél BUDAPEST, V., Váci-kÖrut 32.------Árjegyzéket és költségvetést kívánatra ingyen és bérmentve küldünk. ■ ■■ ----------- Kerületi képviselő: BÍRÓ LrAJOS, Szatmár. .
