Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-02-21 / 15. szám

Szatmár, 1906. S Z A T M A R-NE M E T I. Február 21. 2. Rendkívüli vegyes bevételekből 1880-ban 34736 K, 1904-ben 227387 K. Csak e tételek összehasonlítása világosan bizo­nyítja, hogy a város jövedelmi forrásai a lehető legjobban vannak értékesítve s az azokból várható bevétel emelkedése mutatja, hogy 25 év alatt a vá­ros e forrásoknak nem kiapadását, hanem megerő­södését, nagyobb jövedelmezőségét érte el. Kiemeljük itt, hogy a város bevételeinek emel­kedésével szemben a szükségletek is majdnem éven­ként nagyobbodtak; s bár ez emelkedések nagy arány­ban veszik igénybe a város anyagi erőit, ezeket még is felül nem múlják, a háztartás egyensúlyát meg nem ingatják, sőt ez utóbbi években 40—50 ezer korona pénztári maradvány mutatkozik. A kiadások emelkedtek nagyobb mérvben a kö­vetkező tételeknél: 1. Tisztviselők és szolgák fizetése, lakbér stb. 1880-ban 90714 K, 1904-ben 198277 K; emelkedés: 107563 K-val. 2. Nyug- és kegydijak 1880-ban 3968 K, 1904- ben 13459 K, emelkedés: 9491 K-val, 3. Irodai és hivatali kellékek 1880-ban 7448 K, 1904-ben 16408 K, emelkedés: 8960 K-val. 4. Utcák világítása 1880-ban 5826 K, 1904-ben j 25780 K. emelkedés: 19954 K. 5. Utcák takaritása és mügyalogjáró 1880-ban: j 10366 K, 1904 ben 28771 K, emelkedés: 18405 ko- rónával. 6. Lelkészek, tanítók, tanárok fizetése 1880-ban j 51002 K, 1904-ben 78308 K, emelkedés: 27306 ko­ronával. A kiadások e nagy mérvű emelkedése a város ' emelkedését bizonyítja. S ha felemlítjük még azt, j hogy e város a lefolyt 25 év alatt különböző alko- : tásokra (létesítményekre) fordított egyes alapokból, ! kölcsönökből és a közpénztárból összesen 4.585786 : K-t, bátran kimondhatjuk, hogy városunk egynegyed j század alatt megtette mindazt, amit egy, a kor szín- 1 vonalán álló városnak megtennie kellett, s anyagi | erőihez mérten megtehetett. Ezen munkának felemlítjük még egy pár kima­gasló tételét. 1- ször. Kitűnik abból, hogy e gondos házi ke- , zelés mellett az italmérés bérletéből 1891-től 1898- ig lehetett teremteni egy uj alapot, az italmérés forgó tőkéjét. E pár év alatt ugyanis a bérletből tiszta haszon volt 406882 K, a mely összeget a vá­ros 1893-tól 1899-ig 32 féle különböző szükséglet fe- , dezetére használta fel. 2- szor. A nagyobb mérvű szükségletekkel szem­ben a sok irányú és nagy arányú alkotások mellett is, a községi pótadó 1880-tó! 1904 ig összesen 15 százalékkal emelkedett; ugyanis 1880-ban volt 55 százalék, 1904-ben 70 százalék. Ha azonban figye­lembe vesszük, hogy 1880-ban csak 99000 K hiányt kellett fedezni az 55 százalékkal, 1904-ben pedig 175000 korona hiányt a 70 százalékkal, biztosan ál­líthatjuk, hogy az emelkedés elenyésző csekély. Fi­gyelemre méltó még az, hogy ezen 70 százalék házi adónak fele része egyházi és iskolai szükségletek fe­dezetéül szolgál. 3- szor. A folyton fokozódó szükségletek mellett is az tűnik ki, hogy a város tiszta vagyona, különö­sen 1896-tól kezdve évenkint gyarapodik. A tiszta vagyon 1880-ban 4.523270 K, 1904 ben pedig 9.764116 korona. Városunk érdemes főszámvevője nem csak meg­nyugvással, jóleső megelégedéssel, hanem önérzettel j tekinthet vissza az elmúlt 25 évi munkálkodására. Jegyzői gyűlés. »Pars pro toto,« — rész az egészért! Ezt a sze- 1 repet töltötte be a mátészalkai járás jegyzői egylete: 1 a napokban tartott közgyűlésével! No igen, mert talán nem is méltóztatik tudni, I hogy a mátészalkai járás jegyzői karának is van egy ■ »járási egylete,« amely nem csak kizárólag a járási, de az egész jegyzői kar érdekével is foglalkozik oly- i kor-olykor, s különösen akkor, amikor — mint most is — annak külső szükségét látja. Épen ezért megismertetem előbb az egyletet; azután röviden ismertetem e közgyűlés határozatát. Évtizeddel ezelőtt alakult meg e járási egyesü­let s hasznos munkában ma is virágzik — rendület­lenül. Székhelye, ahol gyűléseit tartja: Mátészalka. Elnöke- Komoróczy Jenő győrteleki, alelnöke Endrédy József nyirvasvárii, főjegyzője: Rohay Gyula mátészalkai, tagjai pedig: Fintha Sándor nagyecsedi, Rácz Ferenc vitkai, Fodor Árpád nyirmedgyesi, Mül­ler János hodászi, Lányi Dezső szamosszegi, Göröm- bey Zoltán nagydobosi. Juhász Lajos kántorjánosii, Baka Béla olcsvai, Magyar Endre fábiánházai jegy­zők és Steinberger Sándor mátészalkai, Érev Pál győrteleki, Fogarassy Gyula hodászi, Holch Andor nyirvasvárii. Fülep Márton nagydobosi, Baka Zsiga vitkai és Gózsa János nyirmedgyesi al-, illetve se gédjegyzők. A legközelebbi rendkívüli közgyűlés, a. szatmár vármegyei jegyző:- nyugdíj szabályrendeletének rész­letes tárgyalása végett hivatott össze, amely szabály- rendelet a törvényhatóság által jóváhagyva, a vár­megyei hivatalos lapban volt meghirdetés végett közzétéve. Az egész közgyűlés tárgysorozatát az alelnök indítványai töltötték be, aki a közgyűlés egész tárgy- sorozatát referálta is. Határozatba hozták, hogy az egyöntetűség ked­véért a szükséges nyomtatványokat Mátészalkán ké­szítteti és szerzi be a járás összes községe és jegyzője. Határozatba hozták, hogy a járási jegyzők minő és miféle nyilvántartásokat fognak vezetni s ezeknek Mátészalkán leendő azonnali elkészítése iránt legott intézkedtek is. A még határozatba hozott, több, járási érdekű intézkedések után, áttért a közgyűlés a tárgysorozat legkiemelkedőbb s legvitálisabb érdekű tárgyára : a nyugdíj szabályrendeletre. Terjedelmes munkában ismertette az előadó a szabályrendelet hiányait s azokat a következőkben kérte megfelebbezni s előterjesztését felebbezésként elfogadni: A nyugdíj szabályrendelet az 1904. évi XI, t.-c. alapján nyert törzsfizetés emelés és korpótlék össze­gét a nyugdíjalap javára fizetendő 50 százelék befize­tése alól felmenteni tervezte. Ezzel szemben előadó az 50 százaléknak a nyúgdij alapra leendő befizeté­sét feltétlenül megállapítani kérte; mert a fizetéssel emelkedett nyugdíjigény — ha a nyugdíj alapot nem emeljük, —alap hiányában kielégítést nem nyerhetne. A nyugdíjalapot pedig veszélyeztetni, fizetésképességét koczkázlatni azért, hogy most időleges befizetési előnyt nyerjünk, sem czélszerünek, sem észszerűnek, sem pedig megengedhetőnek nem tartja. A jegyzői szolgálat plénumát 30 évben s igy az évi befizetési százalékot 2 százalék helyett, vissza­menőleg 3 százalékban javasolja megállapítani, mert a jegyzői állásra csakis teljeskoru egyének választha­tók meg, s a tapasztalat szerint 28—30 éves korában nyer egy-egy fiatal ember önálló jegyzőségel. Már pe­dig ettől a kortól kezdődőieg, ha egy ennyire meg terhelt pályán, mint a minő a jegyzői — bárki is 30 évet tisztességgel megfut, méltán megérdemli a nyug­díjaztatást. Indokolja ezt továbbá azzal is, hógy más, hason vagy kevesebb kvalilikációju, de nagyobb fizetést el­érő állásokra a fiatal ember már 18 éves korában gyakornoknak lép b°, s mikorra valaki jegyzővé vá- lasztatik, arra a korra már az ilyen gyakornokságon kezdő tisztviselő tiz évet ki is szolgált s fizetésben is odaemelkedett, ahol a jegyzői fizetés maximuma van, az ilyen tehát szolgálhatja a 40 évet. Indokolja, hogy a íanitők, tanárok, akik a két hónapi, hetenkinti s ünnepnapi szünidőkkel, az évnek épen csak felét szolgálják 4—6 órai napi munkával, szintén 30 évvel töltik be szolgálati plenumokaí, az a jegyző tehát, a ki éjt-napot egygyé téve évről-évre szakadatlanul nyög a munka terhe alatt, 30 évi robotos munkájával szintén teljesen rászolgál a teljes nyugdíjra, különö­sen pedig akkor, mikor annak elérhetése szerény ja­vadalma daczára önmagát adóztatja fokozottabban, hogy a különben is állalok kreált nyugdíjalapot fize­tés képes állapotban tartsa fent. Indítványozza; hogy a nyugdíj választmányba hivatalból helyet foglaljanak a járási főszolgabírók, a jegyzői egylet elnöke s a jegyzői karból legalább 10 egyén választassék be, mert sokkal megnyugtatóbb a jegyzők és családjának biztosítására az, ha a nyug­díj ügyben s annak alapja felett nem egy pár ember­ből, hanem tekintélyesebb számú tagokból álló bizott­ság intézkedik. Indítványozza, hogy minden nyugdíj határozatról az érdekeltek határozatilag, év végével pedig a szám­adásról, a nyugdíjazott egyének és nyugdijösszegeik kimutatásával a hivatalos lap utján az összes jegyzők értesittessenek. Ezen indítványt a járási egylet egyhangú hatá­rozattal elfogadta s az egész indítványt mint felebba- zést felterjeszteni kimondta. Végül a Szatmáron tartott vármegyei jegyzői egyletnek a Szamos czimü hetilap hivatalos közlönynyé lett deklarálása képezte a gyűlés tárgyát. Előadó egyáltalán nem látja szükségességét egy újabb hivatalos közlönynek akkor, amikor alig nehány éve nyilvánította azzá a Szatmár-Németi-t a közgyű­lés s egyáltalán nem ismeri el a jogát a járási egy­letnek ahoz, hogy kötelezőnek mondja ki a Szamos mint hivatalos közlöny járatását akkor, amikor a má­sik lap is hivatalos közlöny. Olyannak tűnik fel előtte ez eljárás, mint. az udvari szállító czim adományozása a kereskedelmi világban. Egyáltalában nem tartja helyesnek azt, hogy po­litikai lapot, bármily irányú legyen is az, az egylet hivatalos orgánumává tegyenek; de azt meg épen jogtalannak és inkonzekvensnek tartja s a jegyzői egylet igazságérzetével, tekintélyével és méltóságával össze nem férhető, hogy az osztó igazság ellenére egyik lapot a másik ellen gyűlési határozattal prote- gálja. A jegyzői testület a közigazgatásnak bizonyosan fundamentális része : igy joga is van ahhoz, ami köz igazgatási. Kérjünk azért egy kis helyet a »Szatmár vár­megye Hivatalos Lapjáéban a jegyzék részére, mert csak az a legilletékesebb lap arra, — hogy a jegyzői egyletnek is hivatalos lapjává lehessen. Amennyiben pedig a »Szatmár-Németi« a hivata­los közlöny címet most is joggal viseli, — vagy attól oldja tel az egylet, ha ugyan erre kellő okot talál, — vagy pedig reklifikálja azt a hozott határozatot, a melylyel egy uj hivatalos közlönyt kreál s amely kö­telezőnek mondja ki annak járatását; mert ez egy­let e határozat helyességét, jogalapját s kötelező ere­jét el nem ismerheti. Az előterjesztés elfogadtatott s arról a jegyzői egylet elnöke a szükséges intézkedés megtétele végett értesiltetni határozatilag kimondatott. Ez, a megtartott jegyzői járási közgyűlés határo­zatainak vázlatos ismertetése. Ilyen az egyleti élet erre a porzó országban a — nyírben ; szűk a kör, amelyben mozog ; de ha tesz valamit nem csak magáért teszi, hanem : „pars pro toto'L Refe-Rens. Színház. Szombaton este uj darabot mutattak be telt ház előtt. A Népszínházban műsoron levő »Leányka» cimü operette került színre, amelynek szövegét is, zenéjét is Verő György irta. Ezt a darabot a Népszínház műsorán legin­kább az tartja, hogy a főszerepet Fedák Sári játsza benne. Fedákért a darab is nagyon jó szokott lenni mindig, ha talán valójában nem is az. Hogy miért, az most nem tartozik ide. A >Leányká«-nál van sikerültebb alkotása is Verőnek, akár a szöveget, akár még ha á zenét is nézzük. Tagadhatatlan, hogy a zene elég kellemes; aratógépek és egyéb mezőg-azdasági gépek legújabb szerkezetben és legjobb kivitelben kaphatók. A magyar kir.állaip Vasutak gépgyárának Vezérügynokségépél BUDAPEST, V., Váci-körut 32. mmmm Árjegyzéket és költségvetést kívánatra ingyen és bérmentve küldünk. ------------"................... ■ Kerületi képviselő: BÍRÓ IvAJOS, Sajatmár. ---------

Next

/
Thumbnails
Contents