Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-18 / 14. szám
Szatmár, 1906. február 18. Vasárnap 14. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr. Komároniy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-útca 10----- = Telefon-szám 80. ■ - — Mi ndennemű dijak Sr&tmársn, a kiadóhivatalban fizetendők. Abszolutizmus. Az önkényuralom leplezetlenül beköszönt holnap; ha ugyan eddig nagyon igyekezett magát álcázni. Az országgyűlést feloszlatják, még pedig azzal a szándékkal, hogy össze nem hívják. A feloszlatás a legnyíltabb törvényszegés. A törvény jelenleg nem engedi a feloszlatást. Ferencz József, Magyarország királya megesküdött, hogy törvényeinket úgy a maga részéről megtartja, mint mások által megtartatja. Pedig szent igaz, hogy az alkotmányt törvénytelen kormánya tiszteletben nem tartotta, a törvényeket lábbal tiporta már eddig is. Az országgyűlés törvénytelen feloszlatása pedig olyan tény, amely a király esküjével határozottan ellenkezőnek tűnik föl. Minden jel arra mutat, hogy naiv hit, hogy a királyt rossz tanácsosai félrevezetik stb. Hozzájárul ez is esetleg ténykedéseihez. De tudó. r/ masa van neki mindenről. 0 is akarja mindazt, ami történik s törté nni fog. Tisztában van azzal, hogy mit tesz, mikor törvénytelen kormányának- felhatalmazását megadja. Az eddigi „alkotmányosság“ is üres látszat volt, amelynek cégére alatt a politikai gonosztettek ezreit követték el a nemzet és az alkotmány ellen. Mihelyt azonban a nemzet a törvények világos végrehajtását követelte, nyomban ellenállott a hatalom a nemzet követeléseinek, s hogy a nemzet szilárdan kitart törvényes kívánalmai mellett s az eddigi uralmat nem akarja magán tűrni tovább: képesek léte ellen támadni. A magyar nemzet csodálatosan tapintatos volt még annyi jogtalanság és szenvedés után is, mikor a törvényes kívánalmait a legkisebb mértékkel állította föl, bár joga lett volna egyszerre mindazt követelni, ami megilleti. Még sem teljesítették egyetlen kívánságát sem. Bár láthatták, hogy már az egész nemzet együtt van ellenük, még mindig gonoszul reménykedtek, hogy sikerül ismét egy olyan politikai pártot, bitang szolgahadat összetákol'niok Magyarországon, amely uralmukat tovább biztosítsa. De ez eddig nem sikerült. Feneketlen dühökben mindent elkövetnek hát. A király esküjébe vetett hitet teljesen megrendítik holnap, mikor a házat feloszlatják. És jönnek bosszút lihegve orgiát ülni Magyarországon. Pedig ismerjük már őket. Átkozottak es nyomorultak lennénk, ha elfeledtük volna a miattuk átélt szenvedéseinket ! Lesz, ami lesz. Állunk elébe. Azonban az elhatározásunk csak szilárdulni fog napról-naprá, minél több keserűséget kell kiállanunk. Nekünk nem kell Ausztriával semmi áron semmiféle közösség ; saját alkotmányunk és törvényeink szerint akarunk élni : ezt akarjuk, bármi lesz. S ez akarat érvényesülése talán sokáig nem fog bekövetkezni. Mindegy. Ez az akarat szilárd marad. Megőröljük, ha kell magát az időt is. De nem lágyulunk meg, nem aljasodunk ön- ként„szolgákká! A házíelosztásra méltó válasz az lesz, ha az összes politikai pártok — tiltakozva a törvénytelenség ellen — egybeolvadnak a függetlenségi és 48-as zászló alá s meghúzzák a halálharangot a 67-nek, amely annyi gazság cégére volt. Ne legyenek pártok Magyarországon, hanem az egész nemzet a függetlenség nagy eszméje körül csoportosuljon ! Ez a nagy, ez a szent eszme elébb-utóbb győzni fog! Éljen a haza ! Éljen a szabadság ! A magyar állami „kincstár-őrökről“ és a kincstár-őrségről. A jelen válságos helyzetben azt tapasztaljuk, hogy az imparlamentáris kormány a nemzet jövedelmeivel, az állami bevételekkel és értékekkel, szabadon s ellenőrizhetetlenül gazdálkodik, a nélkül, hogy arra nézve törvényes felhatalmazása volna. Korlátlanul utalványozza maga a kiadásokat, költségvetési törvény és felhatalmazás nélkül s ezt az országgyűlés, amely különben is el van napolva s fel is oszlattatik, — meg nem akadályozhatja és nem ellenőrizheti. Az államszámTÁRCA. Hahaha! ... „Hová, pajtás, olyan busán ? Az arcodon mért hogy bú van ? A szived fáj, érzem, látom. Jer csak, súgd meg jó pajtásom, Miért fáj ?“ »A szivem fáj, mért tagadnám. Miattad fáj, drága hazám. Hej ! ... de öntsük le a bümat, Találunk még szomorúbbat A földön!« „Igyál pajtás, itt a pohár !“ »Alugy szivem, ne busongj már. Él Kossuth, bár sírja halmán Rég kizöldült a borostyán, Él apánk. »Lesz szabadság, lesz e honban, Bár most a sas fejünkön van. Felhágunk majd a nyakára És hazánk — bár nagy lesz ára — Szabad lesz. »Szabad hazánk, szabad vagyunk. Itt is, ott is kell hallanunk. Szabad! . . . haha ! . . . s katonája Sógor táncát egyre járja. HahahaI »Éljen a hon, a szabadság ! . . Hah! ha ott künn meghallották 1 Félre pajtás a pohárral; El a magyar szabadsággal ! Hahaha! . . . Ejtsünk könnyet, — csak titokban, Ha szivünkben fájdalom van. Meg ne tudja a hadnagyunk, Hogy ily busák miért vagyunk. Hahaha I . . .« U. A vén malom. — Mese. — — Folytatás és vége. — A molnárlegény ezentúl mindig ébren volt s úgy szemlélte rejtekéből a különös jelenetet; de az éji látogatót nem szólította meg, mert félt, hogy elvadítja, pedig igen szerette volna tudni: kicsoda, honnan jön s miért mindig olyan szomorú. Elhallgatta a dolgot a mogorva öreg előtt is, mert még mindig irtózott annak hidegségétől. Egy holdvilágos éjen épen az ablaknál állott a legény s nézte a tündöklő tavat, melynek felszínén a fehér és sárga vizirózsák libegtek. Látta most hirtelen, hogy a viz megmozdult s abból a szép leánynak ismert alakja merült fel; a viz csepegett róla, midőn a partra lépett s a bokrok közt csendesen a malomba ment. Ott most is elvégezte rendes munkáját, a virágokat nedves hajával megáztatta, kimenetkor atyja kilincsét megcsókolta s úgy távozott; de a legény követte őt nyomról-nyomra, s előtte tűnt el a tó vi- l zében. A molnárlegény csudálkozva állott meg a tó mellett, sokáig nézte a viz tükrén himbálózó széles leveleket, majd gondolkodva tért vissza a malomba, azzal az elhatározással, hogy a következő éjjel meg fogja szólítani a vizileányt. Mikor az éji látogató eljött, a molnárlegény előlépett s megszólította. — Bocsásson meg kedves vizileány, ha talán megijesztem, de én már régóta szemlélem kegyedet s nem tudok megnyugodni bánatos arcza miatt. Azért legyen bizalmas irányomban s beszélje el nekem sorsát, hátha talán még segíthetek is kegyeden. Mert nem hiszem én, hogy ez a különös dolog egészen rendén volna. A leány megijedt ezen nem várt megszólításra, de a mint a fiatal ember becsületes arcára tekintett, mindjárt bizalmas lett iránta s elbeszélte neki, miként ő az öreg molnárnak a leánya s egy idegen lovag egykor megkérte kezét, atyja bele is egyezett a házasságba, ő pedig kétségbeesésében a tó hableányához menekült. évi TT 1906. most érkezett legfinomabb és legizlésesebb ■ ÚJDONSÁGOK "Visz ,;''ula kJ mJ VJ X 1 Ly XjL vJl VJ iOl Bili idényre frak. smokina és gyapjúszövet divatáruházában Deák-tér 21. szám. Báli idényre frak, smoking és mindenféle salon szövetek megtekintését ei ne mulassza senki óriási választékban, valamint báli mellények is. Martin S ons «& O« JLtd* angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.
