Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-04 / 88. szám
X. évfolyam. _________________________________Szatmár, 1906. november 4. Vasárnap^_______ ______________________88. szám. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Nemzeti szellem és népoktatás. Közéletünk forrongó átalakulásban van. Minden törekvés arra irányul, hogy a magyar nemzeti államnak minden létfeltétele érvényesüljön és teljes összhangban közreműködjék az egységes és virágzó Magyarország megteremtésében. Ezen korszakos átalakulásban az illető köröknek fokozottabb mérvben kell figyelmünket azokra a tényezőkre forditani, a melyek az magyar nemzeti állam kiépítésében döntő sulylyal bírnak. Ezek között első helyen áll a népoktatás ügye. De hát csakugyan olyan nagy szerepe van a nemzeti állam kialakulásában a népoktatásnak? Ezt a kérdést fel kell tenni, mert tapasztalati tény, hogy a népoktatás nagy jelentőségét még most sem ismeri el a közélet minden tényezője. Az ország egyik kiváló írója a közelmúltban azt fejtegette, hogy a népoktatás semmi körülmények között sem gyakorolhat olyan hatást a nemzet kialakulására, mint a minőt várnak, mert a nemzet erejének nem a nép milliók műveltségi foka, hanem a vezető osztály intelligentiája a biztosítéka. Egy más publicista azt állítja, hogy a népmüvelődés nagyobb arányú kifejlesztése veszélyes, mert ez nyit utat a nép körében az elégedetlenségnek és izgatásnak. Ezzel szemben áll azon meggyőződés, mely mindinkább több tért hódit, hogy különösen Magyarországon, a hol az anyaország népességének 40%-a nem beszeli az állam nyelvét, Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. , Cr. Havas irfrklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. . • .Telefon-szám 80. == ülndvnaesiä dijak Szatinársn, a kiadéhlvataibaa ílzatsndik. a hol a nem magyar anyanyelvű lokosságnak 83°/0-a nem beszél magyarul, és a hol a 6 éven felül való népességnek 38°/0-a nem tud Írni, olvasni, a mely országban tehát a népoktatásnak nem pusztán művelődési feladata van, mint más egységes államban, hanem ezúton kell a nemzeti egységnek még sokkal nehezebb feladatát megoldani, — mindezek a körülmények a nemzeti irányú népoktatást hazánkban első rangú állami feladattá teszik. Nemzeti életünk mai átalakulása még inkább fokozza a népoktatás jelentőségét. Törekszünk a hadseregben a magyar érdekek biztosítására: törekszünk gazdasági önállóságra és iparunk nagyarányú fellendítésére: törekszünk arra, hogy a nemzetnek minél nagyobb rétege vegyen részt az alkotmányos jogok gyakorlásában. Egyszóval modern állammá akarunk fejlődni. Lehet-e tehát ezeket a célokat elérni, ha a nemzet alapját képező népmilliók művelődési színvonala nem emelkedik annyira, hogy a hadsereg zöme, túlnyomó nagy többsége értse és beszélje az állam nyelvét; hogy a nép ismerje az okszerű gazdálkodás szabályait, hogy a kifejlesztendő iparnak meglegyen itthon az első alapfeltétele: az értelmes munkásosztály, és hogy a nép műveltségi foka olyan legyen, hogy a kiterjesztendő alkotmányos jogok gyakorlása s a nemzet érdekeinek megfelelően élni tudjon. Az alkotmányos korszak beálltával a törvényhozás megállapította a népiskolai közoktatásról szóló 1868. XXXVIII. törvénycikket, ezen alaptöryények hiányait pótolni kívánta később a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő 1.879. évi XVIII. törvénycikk, a mely azonban a hozzá fűzött várakozásokat nem igazolta, mert nem volt kellő sankcióval ellátva. A közoktatásgyi kormányzat körében a népoktatás nagyobb arányú felkarolását Wlassics Gyula kezdette meg és e buzgalmat átvette tőle az őt miniszteri székében követő Berzeviczy Albert is, kinek népoktatási törvényjavaslatai a dúló nagy polilikdi viharok közben is méltán keltettek nagyobb érdeklődést. Megvagyunk róla győződve, hogy a magyar kultúrának olyan erős és tántoríthatatlan harcosa, mint a jelenlegi közoktatásügyi miniszter Apponyi Albert gróf, az elődei által már felkarolt ügyet a nemzeti szellemnek megfelelően mielőbb diadalra fogja vinni. Az ő nagy képességei és világraszóló tekintélye, lehetővé fogják tenni mindannak a pótlását, a mi előtte az ország nehéz körülményei között elmaradozott. A változott közéleti viszonyok még fokozottabb mérvben követelik a közoktatásügy nemzeti irányú rendezését és a miniszter jól tudja, hogy e nélkül a magyar nemzeti államnak teljes kialakulása és fejlődése úgyszólván lehetetlen. r Értekezlet a városházán. A szalmár—mátészalkai vasútnak ügye, amely a vármegye határozata folytán ismét lekerült a megyei közgyűlésnek napirendjéről, érthet') izgalmat kelteti városunkban. Ennek az izgalomnak hatása alatt 15 törvényhatóáági bizottsági tagnak kérelme folytán Kőrösmezey Antal főjegyző, mint a polgármesternek helyettese szombaton d. e. 10 órára értekezletre hívta össze a városi bizottsági tagokat. Az értekezletet az tesmesek TÁRCA. Vágy. Oh csak elmondhatnám, Mit érzek irántad, Csak szóba önthetnék Minden reményt, vágyat, Csak e félénkség ne Uralkodnék rajtam, Érzelmimet, óh csak Elmondhatná ajkam! Tündöklő fényétől Megfosztnám az eget, Csillag sugarából Öltenek fel mézét, Dalló pacsirtával Éneket cserélnék, Piciny lábaidhoz Földre úgy borulnék. Elzokognám neked Legszebbik nótámat, Mely égő szivemnek Tüzlángjából támadt, S ha e dal végével Etetem elmúlnék Legboldogabb mégis, Akkor is én volnék! Búr. A gentlemant!. Az utcán már javában izzottak az „Auerek“, a mikor Radnay Ervin nagyságos úrhoz bement az inasa, hogy felkeltse. A nagyságos ur ugyanis este 6-ig szokott aludni, de hiszen az nem is csoda, ha meggondolja az ember, hogy milyen fárasztó jóformán nap-nap után reggel 7—8 óráig fent virasztani. Már pedig ő igen ritkán kíméli meg magát attól a fáradságtól. O a társaság kedvéért sokat megtesz és igy bizony sok éjszakája lesz átvirrasztvaGeorg azután igy hat órakor szokott bemenni, | hogy felköltse, és hogy megkérdezze, melyik ruháját | parancselja. i Ma smockingot öltött és feltűnően sokszor né- j zett a tükörbe, hogy absolute kifogástalan legyen a j toiletteje. Georg már tudta, hogy mit szokott ez jelen- j teni. Ilyenkor a nagyságos ur nem a clubba megy, : hanem más felé, a mit Georg, mint jól nevelt inas, j soha sem szokott megkérdezni. Ez a „más felé“ ez idő szerint Steineréket jelentette vagvis helyesebben egy molett, az első virágzáson már kissé túllépett barna asszonyt, a kinek férje elmés börze manővereken több millió koronákat vett birtokába, s jelenleg kedves neje ölelő karjai helyett, inkább a Folies Caprice szépeinek csábjait méltányolja. De hát Steinerné nem az a nő, aki az ilyesmi felett kétségbe szokott esni, elvégre is a főváros elég nagy arra, hogy kerüljön ott még egy két fess gaval lér, akik észrevegyék az ő szemeiben azt a bizonyos ragyogást, a mely azt mutatja, hogy »Én még mindig nem vetem meg az élet apróbb örömeit.« Steinerné most is ilyen csillogó szemekkel fogadta a belépő Raduayt. Az nyugodt elegantiával csókolt kezet az asszonynak, s leült a kandalló előtt álló fautelbe. — Fázik? kérdezte mosolyogva Steinerné. — Nem, kedves Helen, hanem láttam, hogy amikor beléptem, maga ült itt, s igy érthető, hogy nekem ez a hely a legkedvesebb. — Maga rossz ember, már megint nem mond igazat. — Én ? — Igen maga — folytatta Steinerné — hát ha magának még az én helyem is kedves, akkor miért jött egy jó félórával későbben, mint ígérte? De várjon csak, most ezért a késésért ki fog kapni. Hanem mielőtt a büntetést kiszabnám, előbb gyújtson rá. Ott van a szivar-doboz a kandalló párkányán. Radnay kivett egy cigarettát, de mielőtt meg- gyujthatta volna, Steinerné elvette tőle. — Nos, mi ez szép asszony ? — Nem az a kérdés, hogy mi ez, hanem adjon egy szál gyújtót ! Radnay meggyujtotta a gyufát, Steinerné pedig rágyújtva a czigarettára, átadta azt neki: — Na most már szívhatja tovább, s egyúttal lóé Eászló ()ríi= és éksaser-üajletét ff. évi május hó i-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé Uffi, helyeztem át, | jói utóda,
