Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-14 / 82. szám
Szatmár, 1906. október 1L 2-ik oldal. nálni az azzal karöltve haladó létminimum megállapításával. Mindkettőnek azonban a földadóra is ki kell terjednie és nem szabad engedni, hogy olyan törekvések érvényesüljenek, melyek úgy a progresszív adót, mint a létminimumot csupán a jövedelmi s a kereseti adóknál akarják megvalósítani. Szabadon kell okvetlen hagyni minden foglalkozású embernek azt a csekély összeget, melyre megélhetése szempontjából szüksége van. Hasonlóképen kell a progresszivitást is törvényre emelni. Kivételeknek itt sincs helye. A fokozatos adókulcsot meg kell állapítani egyaránt a földbirtokra, valamint a kereset és jövedelmi adókra. A nagybirtokosoknak nem kell megijedni attól, hogy a progreszsziv adó valamivel nagyobb terheket fog rájuk róni és kiegyenlíti némileg azt az éles ellentétet, mely ma a közép- és nagybirtok jövedelme közölt íennáll. Annál kevésbbé, mert a földadónál a fokozatosság úgyis a legcsekélyebb százalékban lesz — ha megcsinálják — érvényesítve. A tőkekamat és járadékadóknak szintén a progresszív adózáshoz kell simulniok és sok olyan tekintetben szükséges változást szenvedniük, melyek az ezen adónemeknél évek óta szakkörök részéről felhangzó kívánalmakat kielégítik. A kereseti adóknál a létminimum kimondása mellett a II. osztályú kereseti adót feltétlenül el kell törülni, mig az I., III., de különösen a IV. osztályúakat a lehető leggondosabban, a szociálpolitika valódi követelménye szerint kívánatos a fokozatosság precíz szem előtt tartásával megalkotni. Ha nemsokára az országgyűlés elé kerül az uj adótörvény meg fogja közelíteni az adóreformot s a régi, dohos szagu adórendszertől szabadulva megnyitja kapuit az újkori Magyar- országnak, akkor nem csupán az uralkodó osztályok elégedettségét vettük tekintetbe, hanem az egész nemzet jólétét s főleg a legnépesebb osztályokét is. Rákóozy hamvai és Sasatmárvármegye» A nagy számüzöttek, kiket a hontalanság keserű érzései közt, fejedelmi birtok élvezete utáni vágy sem tudott kegyelemkérésre és elfogadásra csábítani; honszerelmes szivék, melyek egy hálátlan nemzedék átkos törvényének súlya alatt idegen földben porladtak, kétszázad és majdnem kétszázad után — itthon hazai — honfiúi és leányi kegyelettel felszentelt sírban fognak immár tovább porladni! . . . német, a ki egyszer a kezébe vette a biblia magyar fordítását. Olvassa az első mondatot, aztán becsapja a könyvet: »Micsoda vad nép ez a magyar! A bibliája is káromkodással kezdődik. Mindjárt a második szava az, hogy: »terremtette . . .* Böngésztem aztán tovább. Eljutottam ahhoz a kis bolondsághoz, a mit annak idején Ádám apánk, Éva anyánk és a kigyó elkövettek. Ennél gyermekkori emlékeim újultak fel. Mikor ugyanis a bibliát kezdtem az iskolában tanulni, sokszor elgondolkoztam rajta, vájjon annak a kígyónak, a melyik bünszerző Tolt a Paradicsomban van-e valami köze ahhoz a kígyóhoz, a melyeket a gyógyszertárak ajtaján festve látok. Mert ott láttam először kígyót. Mondom sokat töprengtem fölötte gyermekkoromban, sőt eszembe jut még ma is, de még érett észszel is csak két in- ditóokát bírtam találni annak, hogy a kígyót a patikaajtóra festik. Az egyik okot az Urnák ama mondásából származtatom, melylyel a kígyót megátkozta, mondván neki: »Hason csuszszál és port egyél.* Persze az Ur nem mondta meg, hogy milyen adagokban, milyen időközökben egye a port a kigyó. De nekünk, a patika porevőinek megmondják az orvosok, hogy reggel, délben, este együnk egy-egy dosissal I SZATMÁR-NÉMETI. Nem ők érzik e felséges tény magasztosságát, akik a hazáért és szabadságért hozott áldozatukkal félistenekké avatva magukat, felülemelkedések önzetlenségükkel anyagon és törvényátkán s idegen földben is; száműzik és testeik emléke által megszentelt sírokban nyugodtak, hanem ez a mai hazafias nemzedék tiszteli meg magát a kegyeletes lény által, hogy a szent hamvakat hazája szent földjébe hozza vissza s teszi magát méltóvá azokra, akik e haza szabadságáért éltek s enélkül élni nem tudva, nem akarva — odakint haltak meg . . . Eszme, megistenit . . . Nagyság, mely soha nem törpül el... halál, mely örök életre emel!. . . Tököly hamvai, hol porladjanak tovább — Késmárk és Eperjes nemesen versengtek felelte. Késmárknak ítélték oda. Zrínyi Ilona hamvai talán Munkácsot iletlék volna, melynek védelmében, nőnk természeti gyengeségét legyőzve, férfiakat is felülmúló hős leikéről tett tanubizonyságol, de hát ne szakaszszák el férjétől, akit és akinek ügyét annyira szerette, hogy a száműzésben is felkereste, hogy együtt végezzék be a hontalanul mostoha életet. Rúkóczy poraival Kassa városát tisztelik meg, azt a kuruc várost, mely a. szabadságért küzdő Magyarország fejedelmének mindig kedves fővárosa volt s méltó arra, hogy őrizze a szent porokat. De bárhol is nyugodnának a hazaföldben — az egész haza ünnepel nevök, tetteik, emlékük fénye által megvilágítva s áldást mondva a sírokra, melyekbe lelétetnek s elzarándokolva oda, hogy szent eszméik fentartására fogadalmat tegyen honfi és honleány s lelkesüljenek emléküktől — hazáért, szabadságért! Szatmárvármegye maradhatna-e ki a nemzet ünnepléséből — a hol a Rákóczy-felkelésnek első győzedelmes csatája — Tisza-Becsen — volt s annak gyászos bevégzése is itt — a »Májtényt-síkon* történt. Mi az oka, hogy nem hallunk Szatmárvármegye részvételéről, melylyel a hazai közünnephez csatlakoznia jogos és szent kötelesség is. Ahol a hamvak hazajőttükben áthozatnak, mindenütt méltó üunepséget készitnek elő. Nem kétlem, hogy Kassán Szatmárvármegyét fényes küldöttség fogja képviselni. Hát itthon — Tiszabecsen vagy a Majtényi-sikon, a hol az egyszerű kődarab által megjelölt helyen nem rendezhetne Szatmárvármegye méltó emléknapot ? . .. Bizony, aligha halasztható már e tekintetben leendő határozathozatalra egy behívása a vármegyei gyűlésnek. Bartha Mór, ref. lelkész, 1NNEN-0NNAN, A ki túlságosan prude, az ne olvassa el ezt az apróságot. Ámbátor eme figyelmeztetés után — meg vagyok győződve — mindenki el fogja olvasni. Általában nagyon jó eszmének tartom, hogy az iró, a ki okvetlenül el akarja olvastatni írását az olvasóközönséggel, irja fölé. hogy : CSAK DOHÁNYZÓKNAK Biztos lehet benne, hogy mindenki el fogja olbelőle. Ez az egyik nézetem. A másik okát a kigyó - címernek abban véltem feltalálni, hogy az ember attól, a mit a patikába vesz, — ha nem is mi*dig, de néha — ki-gyó-gyul. Nem tudom, melyik vélemény a helyes. Ki-ki választhatja azt, a melyik jobban tetszik. így haladva tovább őseinknek hol szomorú, höl vig történetén, elérkeztem Lóthnak és nejének esetéhez. Itt egy igen érdekes nyelvtörténeti felfedezésre julottam. Felfedeztem a hasonlatosságot a zsidók nemzeti eledele és Lóth felesége között. A zsidók nemzeti eledele — tudvalevőleg — sólet, Lóth neje pedig só-lett. Mikorára azonban odajutottam, hogy a bibliában elegendő anyagot találjak egy felolvasásra, nem volt már időm felolvasást csinálni s igy legnagyobb sajnálatomra nem vezethetem el mélyen tisztelt hallgatóimat még az ígéret földjéig sem, hanem át kell engednem az időt és helyet a program m többi szereplőinek. vasni. Mert — hiába — az ilyesmi vonzza az olvasók mindkétnembeli részét. Nos hát, a mit itt elmondandó vagyok, nem olyan veszedelmes dolog. Legfeljebb a túlságosan prude hőmmé fogja megcsóválni a fejét. Egy nagy társaság beszélget együtt. A legnagyobb hatalomról a pénzről folyt a szó. Persze a hangnem kesergő volt. Rosszak a pénzügyi viszonyok. S az emberek kapzsiak, rosszak, nem válogatósak a pénzszerzés módjában. Eljutottak a sokat hangoztatott, mélyértelmü mondáshoz: Pecunia non ölet. Hogy mit jelent ez a három latin szó, igen találóan, ha nein is tulfinoman magyarázta meg a társaság egyik tagja. Egy kis mesével. Volt egyszer egy szegény, rongyos, nyomorék paraszlgyerek. A többiek kerülték, gúnyolták, semmiféle játékba be nem vették. Egyszer a kis suhanc valahonnan egy tizfilléres pénzdarabra tett szert. Játszott, játszadozott vele, forgatta, a szájába vette _ és lenye lte. Mikor a baleset megtörtént, jajveszékelve, ijedten panaszolta el a többi gyerekeknek. Nosza óriási lett a részvét. Körülfogták a gyereket, kisér- gették reggeltől estig mindenfelé. Részvéttel voltak iránta, becézgették, vigasztalták. Mindazok, a kik máskor reá sem néztek, híven kitartottak mellette. Természetesen nem annyira a részvét, a sajnálat mián’, — hanem lesték a 10 fillér napfényrejöttét. Hát ez a világ képe kiosinyden. Ez az értelme annak a mondásnak, hogy a pénznek nincs szaga, — bárhonnan kerül is. * Állattani órán történt az iskolában. A tanár felszólít egy nebulót: — Mondjál fiam, egy nehány ragadozó állatot. — Az oroszlán. — Mondj még többet, ahányat ösmersz. — A tigris. — Hát csak ennyit ismersz, hiszen annyi van. A gyerek drukkol. Néz jobbra-balra. Várja a minden diák kisegítő forrását: a súgást. Közben a tanár erősen sürgeti. Végre nagynehezen a füléhez jut egy erős súgás: a jaguár. A gyerek nagy zavarban van, kapva-kap a ragadozó állaton és sietve hadarja: A jaguár, a február, a március, az április .. * Rektifikálok. Rul reklámhajhászás áldozata lettem. Mint lelkiismeretes újságíróhoz illik, felkerestem múlt számunk megjelenése előtt Markus Zoltánt. Azaz nem is nagyon kerestem. Ott lézengett — mint mindig — a Pannónia kártyaasztalai körül és gyönyör- ( ködött, a hogy a sok jobb sorsra érdemes vendég fogyasztja a pikkolókat. Bizalommal fordultam hozzá a közérdekre nézve igen fontos és komoly ügyben: a Pannónia átadása tárgyában. Markus Zoltán, a ravasz, a számitó üzleti szellem a lehető legkomolyabb arccal adta le szivarja mögül az interjuht : — Egy szó sem igaz az egészből. Kaptam a tollat és közévágtam a helybeli sajtónak egy cáfolatot abban a tudatban, hogy mint jól értesült forrás, kivégeztem egy hírlapi kacsát. Ma jöttem csak rá, hogy rut csalafintaság áldozatta lett szűk térre szorított buzgalmam. A Pannónia átadatott illetve átadatik. Markus Zoltán egy kis élénkséget akart a “világrengető eset regisztrálásába vegyíteni s ennek következménye az a hir, mely múlt számunkban »A Pannónia átadása« címmel tagadásba veszi a tényt. Várom tehát illő megadással a viszoncáfolatokat. Ámbátor most már igazán nem tudom, a cáfolat-e igaz vagy a cáfolat cáfolata. S hu még a cáfolat cáfolatának is lesz egy cáfolata, — ennek a cáfolatába nem bocsátkozom, hanem lemondok a Pannónia állapotánaá bulletine- zéséről. d. HÍREK.- Az uj évnegyed beálltával azzal a szives kéréssel járulunk előfizetőinkhez, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Nemkülönben hátralékos előfizetőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beküldeni méltóztassanak. Jóé £ászló óra= és ===== ©ks^eraüiíletét fa évi május hó l-én a Gilyén József ár házába, a SzláYik Zsigmond úr üzlete mellé i-SL helyeztem át, | Jo«í utóda.
