Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-10 / 81. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. október 1Ö. A sajtószabadság kérdésében nekünk meg van a magunk megingathatatlan álláspontja. De elismerjük, hogy a mai forrongás a kérdésnek rövid pihentetését kívánatossá teszi. Addig tűrnünk kell, hog^ mikor a képviselőválasztást, tehát a politikai véleménynek nyilvánítását a cenzustól szabaddá akarjuk tenni, akkor a politikai gondolatok közlését még mindig csak húszezer koronás biztosítékkal, tehát cenzussal ellátott lapokban lehessen gyakorolni. És tűrnünk kell sok egyebet, amit a koncepciójában hatalmas törvénynek elavult volta és hézaga türelmi próbául mér ránk. Amit a miniszter munkaprogrammja, mint további teendőt fölsorol, arról el kell ismernünk, hogy jelentős és hasznos dolgok és elegendők a közel jövő föladataiul. De elszorul a szivünk, ha látjuk, mennyi a föl nem sorolt és föl sem sorolható teendő és mily nagy az elmaradottság az igazságügyi alkotás terén. Bizzunk benne, hogy talán hosszabb időre elült a harci zaj és a Múzsák ismét szóhoz juthatnak majd a béke idején. Az alkotmánybiztositékhoz. (Törvényjavaslat tervezet „A magyar királyi kincstár- órökról.) A nemzeti ellenlállást intéző vezérbizottság elnöke, Kossuth Ferencz, igen tisztelt barátom, ez év februárjában egy életrevaló indítványt juttatott hoz» zám, mint a zárszámadási bizottság elnökéhez. Ennek az indítványnak szerzője Csomay Imre szatmári ügyvéd elvtársunk. Pártunk kültagja s 9 szatmári függetlenségi és 48-as párt elnöke. Nem jól fejeztem ki magamat. Nem is indítvány az! Hanem rendszeresen kidolgozott törvényjavaslat-tervezet részletes indokolással. Szól pedig; A magyar állami kincstárőrökről. Magát a törvényjavaslat vázlatát az Egyetértés egész terjedelmében közölte annak idején. Itt csak az indokolásból veszek ki egyes, fontosabb momentumokat. Csomay Imre indokolása elején kifejti, hogy a válság lezajlása után az alkotmányreviziónak feltétlen be kell következni. He, mert intézményes biztosítékokról, módokról és eszközökről kell gondoskodnunk, hogy jövőben ne kerüljünk hasonló válságba. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nemzeti jogainkat, érdekeinket, a pénzügyi értékeinket megoltalmazzuk. Csomay indítványa kizárólag a pénzkezelés biztosítására irányul. A lefolyt válság alatt ugyanis láttuk, hogy az alkotmányellenes kormány az állami bevételekben felhatalmazás nélkül, szabadon duskáló- dott. Az állam jövedelmének nagy része (18—20 százalék híján) úgyszólván magától folyt be az állam- pénziárba. A nemzetnek nem volt módjában azt a kormány rendelkezése alól elvonni. Az alkotmányellenes kormány ezeket a pénzeket elköltötte, de a nemzet jogait semmibe sem vette. Elköltötte a hosszú évek során át összegyűjtőit pénztári készleteket is. Ezekből kifizetett olyan tételeket, melyekre a nemzet nein adott, de nem is adhatott törvényes felhatalmazást. Ezt a nemzetnek némán kellett tűrni, mert a pénz, az értékek, az alkotmány és parlament-ellenes kormánynak szabad rendelkezése alatt állottak. Szabad rendelkezés alatt áll ezután is, mert nincs olyan törvényes intézményünk, mely a kormányt a pénzhez nyúlásban gátolná, vagy a pénz, pénztári készletek s értékek felhatalmazás nélkül való elköltésében akadályozná. Szabad rendelkezésre áll, mert a felelősség nálunk fikció. Bécs védi a maga embereit. Az eljárás ugyanis ma ez: A pénzügyminiszter utalványoz. Az egyes szakminiszterek szintén. A pénztárak pedig egyszerűen fizetnek. Igaz, hogy van állami számszék! Az államszám- szék szerepe azonban egyszerűen csak az, a mi a sírásóké. Elföldel mindent és mindenkit. Jót és rosszat egyaránt. Ha visszaélést lát, tűrni kénytelen. Legfeljebb utólag tesz jelentést a minisztertanácsnak vagy kép- viselöháznak. Ha ugyan van képviselőház. Most nem volt! De az állami számvevőszéknek nincsen meg az a joga és hatalma sem, hogy a visszaéléseket megakadályozza. Hogy a törvény- és szabályellenes kiadásokat letiltsa. JAzok kifizetésétől az állampénztárakat eltiltsa. Az országgyűlésnek nem tehet — még ha akarna is — jelentést, mert azt Fabricius ur egy pár honvéd-bakával ha jónak látják, hát szétgergeti. Egyszóval az államszámvevőszék túlélte magát. Ismétlem újból, azt a munkát végzi, amit a sírásók, akiknek helyébe szállítják a koporsót.- Ők csak be- hantoliák. Ráhúzzák a földet. Az államszámvevőszék az elkönyvelések technikai munkáját végzi. Nincs módjában a kormány visszaélésének idejekorán gátat vetni. A tőrvénynélküli, a költségvetési törvénynélküli állapot tart tovább. Amikor megbuktak, akkor az ország értékei, az állam jövedelmei el vannak téko- zolva; nagy részüket nemzetellenes célokra fordították. A többit zsebrevágták ! Ez azért lehetséges, mert a kormány egyenesen kezében tartja az állami bevételeket s azokkal szabadon, akadály nélkül rendelkezik. Ezen kell segíteni. Segiteni pedig úgy lehet, ha a kormány és az állampénztár között olyan intézmény állana a nemzet bizalmi férfiaiból, kiknek tudta, beleegyezése, felhatalmazása s főleg utalványa nélkül sem az összkormány, sem a szakminiszterek nem nyúlhatnának az állami értékekhez, pénzekhez s azok felett semmi körülmények közölt nem rendelkezhetnének. Csomay Imre tehát azt indítványozza, hogy magyar kinnstárőrséget kell felállítani, mely a kormánnyal szemben a pénzkezelés és utalványozás tekintetében ledünlhetlen akadályul szolgálna. Ez alkotmányunknak nagy hézagát pótolná. Magát a címét, ad normám: koronaőrség gon dolta ki. Szent koronánkat őrzi a koronaörség. Milliókra menő állami értékeinket közjövedelmeinket, az állami pénztárakba befolyt adókat szintén meg kdl őrizni. Ezeknek megőrzőit nevezné ő kincstáröröknek. A cim kiilünpen nekj mindegy. A kincstárőrség intézményének feladatául megjelölik; Az államszámvitel ellenőrzését, a költségvetési törvény végrehajtásának megindítását, a végrehajtás folyamán annak ellenőrzését, az .egyes lárpák számára megállapított összegeknek a szakminiszterek részére való utalványozását, a törvényen kívüli állapotban yagy költségvetési törvény hiányában, avagy az országgyűlés együtt nem létében az állami értékeknek egyenes megőrzését, a törvényellenes kormányai szemben a nemzeti közvagyonnak, államjövedelmeknek, adóknak megollalmazását bizonyos cimü kiadások visszatartásét, ellenben más. a nemzőire nézve szükséges és előnyös, kötelező kiadásoknak e.x-lexben is egyenesen kíulalványozását. Ily céllal is rendeltetéssel a kincslárörség alkotmányos időkben ellenőrző-intézmény, ex lex idejében pedig védő-intézmény és az államkincstárt elzáró olyan alkotás lenne, hogy ennek létesítésével egy törvényellenes kormány előtt az összes állami pénztárak egyszerűen el lennének zárva. Az államszámszéknek a számonkérés, az utólagos megszámoltatás a feladata; de arra nem jogosult, hogy előzetesen megakadályozza a törvénytelen kiadásokat, vagy a meg nem szavazott tulkiadásokat. Arra nem jogosult, hogy az értékeket őrizze, oltalmazza. Hogy pedig az államszámszék utalványozzon, az nem lenne szabályszerű. Ezért szükséges az értékvédő. a kiadások utalványozására jogosult különálló hatóság, a kincstárőrség. A kincstárőrség felhatalmazó utalványa nélkül a szakminiszter kiutalási fizetést érvényesen nem tehet. Ha mégis rendelkezni merne az állam pénzével, közönséges fenyitő törvénybe ütköző s a szerint minősíthető cselekedetet követne el. Törvényes kormányt a klncstárőrség felállítása s működése nem feszélyezhet. Sőt előnyére van! Mert rcája presszió nem gyakorolható bizonyos tul- kiadások kicsikarására. Ellenben a kincstárőrség felállítása által alkotmány- és parlamentellenes kormány egyszerűen lehetetlenné van téve, mert ily kormány nem férhet az állami pénzekhez. Csomay indítványa szerint a két kincstárőrt, tekintettel az állás nagyfontosságára és a rendkívüli felelősségre, mely reájuk hárul, a törvényhozás két háza választaná. Mint alkotmányosan felállított nemzeti közhatóság az országgyűlésnek lenne állandó helyettese s a kiucstárörség akkor Í3 működnék, ha az országgyűlés nem tart, vagy nem tarthat üléseket. Csomay elismeri, hogy a kiucstárörség létesítése és fentartása nagy összegbe kerülne. De ez elenyészőig csekély az anyagi és erkölcsi előnyökkel szemben, melyeket annak felállítása által nyerünk. Ez tény! Ez indított engem arra. hogy Csomay Imre elvbarátom tervezetét most emlékezetbe hozzam, midőn az alkolmány-biztositékokról mielőbb és sürgősen kell gondoskodni a fejük felett mind sűrűbben tornyosuló sötét politikai felhők miatt. Ekkor nem fordulhatna elő oly eset, hogy csak az 1904-iki költségvetést említsem, melyen éppen dolgozom, ahol a zárszámadásban a számvevőszék jelentése szerint 34 tételben csak a százezer koronán felüli törvényes felhatalmazás nélkül folyósított többletkiadás és előirányzat nélküli kiadás 51.476.333 korona és 7 fillérre rúg. A százezer koronán alóli kiadástöbblet és az előirányzat nélküli kiadásoknak csak 21 tétele 1.476,378 korona és 3 fillért tesznek ki. Hentaller Lajos. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósági bizottsága f. hó 8-án tartotta a városháza nagy termében rendes havi közgyűlését Falussy főispán elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysorozata a következő volt: A hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása után felolvastatok. A polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. A jelentés tárgyalása során elhatároztatott, hogy a szatmár—mátészalkai vasút céljára a lókertből egy nagyobb területnek átengedése tárgyában a bizottság október 22-én d. u 3 órára rendkívüli közgyűlést hiv össze Elhatározta a közgyűlés, hogy dr. Boromissza Tibort, Szatmár uj püspökét hivatalos átiratban üdvözli: Egyebekben a po'gármester jelentése ludomásu} vétetett. A honvédségi egyenruha. Koyács Leó, nyug ezredes, városi bizottsági tag indítványt terjesztett elő, bogy a törvényhatóság intézzen feliratot a honvédelmi miniszterhez, melyben megbotránkozását fejezi ki a honvédtiszti egyenruhának tervbe vett elkészítése felett, mely teljesen megfosztaná azt magyar jellegétől, illetve kérje fel a minisztériumot, hogy hagyja meg a honvédeknek régi egyenruhájukat. Többen szólaltak fel e tárgyban. A közgyűlés yégül hosszas yita után elfogadta Kovács Leó indítványát, a dr. Kelemen Samu által ajánlott [ azon szeUdebb módosítással, mely szerint a törvény- \ hatóság felír a honvédelmi minisztériumhoz és kjfe- i jezést ad ebbeli kívánságának, hogy a minisztérium j saját hatáskörében minden lehetőt elkövet, hogy a , honvéd tisztek egyenruhája ne fosztassék meg nemzeti jellegétől. Rákóczy hazahozatala. Ezután a miniszterelnöknek és Abauj-Torna vármegye alispánjának a Rákóczy fejedelem hamvainak hazaszállitási ünnepélyében való részvétel tárgyában a törvényhatósághoz ntézett megkeresését és ugyanezen ügyben Beregvárnugye és Kassa sz. kir. város közönségének határozatát tárgyalták. E tárgyban egyhangúlag elfogadták a tanács javaslatát. A törvényhatóság elhatározta, hogy a gyászünnepélyen méltó módon képviselteti magát. Nagy küldöttség vesz részt az ünnepélyen a város képviseletében. A küldöttségbe kiküldetett 12 bizottsági tag, mely a törvényhatóságok bandériumában vesz részt a város régi Rákóczy zászlaja alatt. Ezt a küldöttséget a főispán fogja vezetni. A népies gyalogküldöttsógben 12 szatmári polgár vesz részt. Egyben az ünnepély díszének emelésére 6 diszrubás hajdút küld ki a város. A küldöttség a váro3 nevében koszorút helyez a ko- ! porsókra. Ezenkívül a Budapesten október 28-án tartandó [ gyászünnepélyen való részvételre kiküldetett dr. Vajay Károly tiszti ügyész, Bariba Kálmán gazdasági tanácsos és Ferenc Ágoston tanácsjegyző. I • Ugyanez a küldöttség részt vesz Késmárkon a Thököly Imre hamvainak temetésénél is. ' A törvényhatóság felhívja a város háztulajdonosait, hogy okt. 26-án házaikra a gyászlobogót vagy 1 a gyászfátyollal bevont nemzetiszinü lobogót tűzzék ki. Megkeresés inté2tetik az összes felekezetehez, ' hogy november 5 én a temetés nyolcad napján templomaikban ünnepi istentiszteletet tartsanak. Megkeresi továbbá a törvényhatóság a Kölcsey kört, hogy a teiaetes napján a város társadalmának loó £ászló óra» és ékszer-üzletét f, évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át, | Joti Iyásajló utóda*
