Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-03 / 79. szám
X. évfolyam. ____________ Szatmár, 1906. október 3. Szerda. 79. szám. t 7 F ÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. I Á „SZATM AR N EM ETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Munka előtt. Néhány nap múlva megnyílik a parlament uj ülésszaka. Óriási munkahalmaz vár a kipihent s dolgozni vágyó honatyákra. Ha igaz a mi igaz, — állítólag, a sociális reformok jegyében indul meg az uj munkálkodás, mert a feldolgozandó anyag legnagyobb s legértékesebb részét a sociál politikai javaslatok képezik. Állítólag — mondom, mert ha a múltakból merített tapasztalatok segítségével állítjuk fel a horoscopot, akkor meg kell mosolyognunk a „nagy“ kormány mázsás sociális programúját, a miniszteriális enqueteket a Kossuth Ferenc angol dissertatióját, mert a múltak arra tanítanak bennünket, hogy a magyar képviselőháznak mindenre van ideje s mindenre áldozatkészen szavazza meg a milliókat de nincs ideje arra, hogy sociális javaslatokkal foglalkozzék, s nincs az országnak egyetlen fillére sociális alkotásokra. Pedig a sociális alkotások kilátásba helyezése benne volt minden kormány programújában, lett légyen az, hyper-, liber-, vagy antiliberális, legnagyobb, nagy és jelentéktelen nemzeti, „pecsovies“, „darabont“, vagy éppen „gazember“ kormány s nem volt a népképviselet behozatala óta képviselőjelölt, ki hazafias frázisok kisérétében, szabadban és négy fal között meg nem esküdött volna programmbeszédében arra, hogy utolsó leheletéig harcol a tisztviselők, a munkásosztály, a „fenséges“ nép anyagi helyzetének javításáért, boldogulásáért. A jelölteket a hűséges tisztviselők és a fenséges nép, mely Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. mindég felül a hazafias bombasztirozásnak, megválasztotta, de mikorra a sociális javaslatokra került volna a sor a parlamentben, akkorra a tisztelt honatyák már annyi hadügyi kiadást szavaztak meg s annyi időt vágtak agyon hiábavaló közjogi vitákkal, hogy elfogyott a pénz is, az idő is, a sociális javaslatokat, eltették ad graecas catendas s a hon- mentök megfeledkezve, a már lenézett „latei- nerekről“ kik úgyis odaszavaznak, hova a mindenkori kormány parancsolja, meg a „fenséges“ népről, kiket, mint a birkákat vezetni lehet, nyugodtan pipáztak anno dacumal, a szabadelvű klubb kényelmes zsőlyéiben. Pedig sociális reformokra akkor is volt szükség. Ha nézzük annak okát, hogy a magyar törvényhozás, a szociális téren, mért produ- cált olyan keveset, szerintem megtaláljuk a magyar parlament összetételében, abban, hogy képviselőházunk, mondhatni a legújabb időkig nem volt eléggé liberális és demokrata s főkép, hogy legnagyobb részben a szellemi intelligencia igen alacsony fokán álló direkt tudatlan elemekből alakult s ez utóbbi tekintetben a helyzet máig sem járult. A sociális reformoknak pedig megölő betűje a tudatlanság. Ahhoz, hogy valakinek fogalma legyen sociál politikáról, sociális kérdésekről, bizonyos foka a szellemi intelligenciának, tudás, tanultság kell, ha ez megvan, férjen bár szó a parlamenti férfiú"demokratasága s liberálizmusához, okvetlenül hive lesz a sociális reformoknak, épen tudása, tanultsága folySZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80. — Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. tán. Erre fényes példa gróf Andrássy Gyula s kassai beszéde. A magyar parlamentből, egészen a legújabb időkig, nem de hire, hanem avult felfogások alapján defacto ki voltak zárva azon elemek, kik eszükkel vívtak ki maguknak po- sitiót társadalmukban, azok az u. n. self made mannok, kik Magyarország szellemi intelligen- tiáját alkották, a kik hazánkat arra a fokra emelték, ahol az jelenleg áll s ez elemeknek hiányát a parlamentben, érezte meg egész közéletünk, sínylették meg a szociális alkotások. A képviselőség sokáig praedestinált digni- tas volt a mágnások, a fungáló és letört földesurak, kiérdemesült megyei tisztviselők számára, akik nagyon jó anekdottázók lehettek a folyosókon, de ha szociális kérdésekről hallottak elfutottak, mert mindjárt golyóra és akasztófára gondoltak. Természetesen voltak a parlamentnek mindég olyan kiváló elemei, melyek látták a sociális reformok szükségességét, de ezek az ouburnei hallgató rendszer mellett, nem érvényesülhetett. Egy másik további oka, hogy a képviselőház nem foglalkozott a sociális reformokkal az a kétségbeejtő s speciálisan magyar miseria, hogy a t. ház majdnem minden idejét közjogi vitákkal, a közjogi gravamenek elsirásával töltötte el. Közjogi vita, a szó legszorosabb értelmében vett politizálás, no ehhez már értünk. A csizmadia inastól fel a legfelső tízezrek csuT A R C A. Modernség. — Irta: Oaánár I m r •. — Nem tudom hová tenni ezt a kifejezést, sőt divatos értelmével sem tudok mit csinálni; de any- nyira felkapták mostanában e kifejezést, annyira alkalmazzák, rendszerint helytelenül, hogy szinte kötelességemnek érzem vele foglalkozni. Mondjuk ki egészen nyíltan, hogy manapság modernnek nevezik nálunk az olyan színészt, a ki nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyek az egyént külsőképpen alkalmassá teszik a színjátszásra. Nincsen semmiféle természeti adománya: alakja, arca, hangja. Ezek csak külsőségek, szinte hallom ezt az ellenvetést. Ezt én nem is tagadom. Csakhogy ha a trombitába belefujok és az rekedt hangot ad, akkor az sem hangszer. A kicsi és púpos ember pedig mindig az marad, bár hosszú hajat növesszen is. A sarkantyú még nem lovag, de a hosszú haj és ápolatlan külső sem színész. Az ellenvetésre nekem is az a válaszöm, hogy ezek csak külsőségek. Igen, de jellegzetes, alkalmatlan külsőségek. Hála a felülről istápolt és alulról felkapott szent jelszónak : a szabad művészi verseny fejleszti a tehetséget, odajutottunk, högy ma már nem is modern színész az, a ki nem rekedt és piszkos, szóval geniálisan elhanyagolt külsejű. Maradjunk még egy kicsit ennél. A külsőségnél. Minden művészi egyéniség, a maga talentuma nyilvánításában idővel egyénivé lesz. Helyesebben, félreismerhetetlenül magán fogja mindig hordani saját külsőségeinek a typusát. Az irót, a festőt, szobrászt, zenészt és színészt azonnal felismerjük a külsőségekből, abból a sajátszerü modorból, amelylyel külsőségeit felhasználja. Ez az egyéni forma. Megvan minden képző művészben és megvan minden színész ben is. A nagy szinésztalentum is, a kiforrottság idejében egyéni formát vesz fel és akkor úgy hívjuk, hogy stilizál. Ismeri teljesen saját külsőségeit: alakját, arcát, hangját és ezék segélyével igyekszik érvényesülni. Mindig más-más karaktert fog játszani, de külsőségekben e különböző karakterek magukon viselik az ő egyénisége formáját. Duse is stilizál, Sarah is, Coquelin is, Irving és maga a nagynak hirdetett Zacconí is. Az egyéniségük külsőségei révén érvényesülnek. Csakhogy a mig ezeknél a kritika részletezi az ábrázolást, addig a hazai színésznek meg kell elégednie azzal, azzal, hogy nem tetszik en gross. A detail- lirozásra nem is érdemesek. Ha Sarcey kritikát olvassuk: mindig azt látjuk, hogy részletezve ítél, vagyis világos lesz előttünk, hogy behatóan foglalkozik az ábrázolással, akárcsak maga a színész. No de végre is ez nem ide tartozik maradjunk csak a külsőségeknél. C’est le ton qui fait la mu- sique. Vagyis a kifejezésben van meg a szin, a változat. Önkénytelenül is eszembe jut a bolond, piktor esete, a ki cellája falát lelefestette, de persze mindig egy színnel. Mikor ezért megkérdezték, azt feleltei hogy egy színnel csak egyformát lehet festeni. Ha én egy darab fával verem egy repedt vasfazék fenekét, ebből muzsika sohasem lesz. Már pedig a színész torkában zenekar van, mely alkalmas ¥ MegnyütiG™1™ testvérek* ° I férfi-, női- es gyermek-cipo-aruhaza Szatmáron, Kazinczy=utca (VallOM^féle ház.)
