Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-01-31 / 9. szám
X. évfolyam Szatmár, 1906. január 31. Szerda. 9. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRIWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ H^ALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 tiller. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr. Komáronty Zoltán. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10---------- — Telefon-szám 80. — Mi ndennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. Csak mulassunk. Ha azzal kecsegtethetném magamat, hogy a saját óhajtásom szerint tudom idomítani a világot, rögtön azt indítványoznám, hogy töröljük ki az idén a farsangot a kalendáriumból s ne legyen most nyilvános vigalom nagy Magyarországon. Mert szomorú esztendő ez nekünk nagyon s noha eszem ágában sincs azt kívánni hogy siránkozzunk és jajveszékeljünk, ami bizony egy csöppet se volna méltó a kuruc-iva-, dákokhoz, mégis úgy találom, hogy sok okunk volna a vidámságot kizáró komoly magaviselethez. Hogy miért, azt szinte fölösleges elmondani. Hiszen nincsen ebben az országban egyetlen egy társadalmi osztály, amelynek oka volna örülni. Ellenkezőleg: mindenki érzi, hogy csakugyan ránk zudult a Bécsből megígért nyomor és szenvedés. Mindazonáltal tudom, hogy hasztalan in- djihaányoznám a társadalmi önmegtagadást; szavam kiáltó szó lenne a pusztában. Mert az ember a szokásoknak rabja és a magyarnak régi, megrögzött szokása, hogy akkor is mulatságot csap, ha busul, akkor is, ha öröme van; bizonyára azért, mert bánatára feledést keres, örömét pedig másokkal is meg akarja osztani. Aztán a magyar ember mulatságában mindig van valami mélabus elem, amit a közmondás úgy fejez ki, hogy: »Sírva vigad a magyar és vigadva — sir.« Hát csak maradjunk meg a régi szokás mellett, s mulassuk végig a farsangot az idén is. Hadd szóljon a nóta: »Húzd rá cigány, ki tudja meddig húzhatod.« Hanem van a magyar társadalomnak még egy másik régi jó szokása is. S ez az, hogy szeret — jótékony célra mulatni. Talán nincs nálunk a társadalom által létrehozott alkotások, vagy intézmények között egyetlen egy sem, aminek tőkéjéből egy jókora összeget nyilvános mulatságok jövedelméből ne gyűjtötték volna össze. Ha nemzeti nagyjainknak szobrot, vagy emléket kellett állítani, ha nagy szerencsétlenségek után a balsors által sújtottak szenvedéseit kellett enyhíteni, mindig mulattunk és táncoltunk a jótékony célra. Nos, ebben a szerencsétlen esztendőben a balvégzet bőségesen szolgáltatott rá alkalmat, hogy ezt a régi jó szokásunkat gyakorolhassuk. Csak két országos jellegű gyűjtést említek fel. Az egyik a nemzeti önvédelem, nagy céljaira, a másik a póttartalékosok családjai javára megkezdett gyűjtés. Mind a kettő olyan szent és nemes cél, amely előtt egyelőre minden más gyűjtésnek háttérbe kell vonulnia, még azoknak is, amelyek elhunyt nagyjaink szobra, vagy emlékére indultak meg. A kegyelet bizonyára a legnemesebb és legszentebb érzések közzé tartozik és egy nemzet lelki kiválóságának s erkölcsi színvonalának az a mértéke, hogy mennyire tudja megbecsülni és tiszteletben tartani elköltözött jeleseinek emlékét. De vannak körülmények, mikor a halottaknak is — várniok kell, amikor az élők előbbvalóak. Ilyen az eset most, amikora nemzeti áldozatkészségnek egészen azok felé kell fordulnia, akik szenvednek és áldoznak a nemzet nagy_érdekeiért. S ennek az igazságnak, — ha beszélni tudnának — bizonyára éppen azok a nagy férfiak volnának a legmelegebb szószólói, akiknek köztiszteletreméltó emlékét márványban, vagy ércben akarja megörökíteni a hálás kegyelet. Csak mulassátok hát végig a farsangot, jó magyar véreim. Mit ér a gond kenyéren és vizen? — mondja a költő s talán jobb is nekünk néha nagy keserűségünket néhány órára elfojtani ... De az összes nyilvános • mulatságok jövedelmét adjátok oda a föntebb ! megjelölt nemzeti célokra. És gyüjtsetek is, amit lehet, minden összejövetelnél. Mert ezeknél sürgősebb közcél ma nincs és szent köT A R C A. Guitánna. — Mór rege. — Azon időben, midőn a pyrenaei félszigeten, a a Maurok kiűzésével egy szerves egészszé egyesültek az apróbb államok s a spanyol korona újra régi fényében uralkodott a félvilág felett, — a szép, a virágzó Andalúzia még mindig tartotta magát. Pedig a hires kath. Ferdinánd már régóta folytat háborút a büszke fejedelemnővel, a gyönyörű Guitánnával, de sikertelenül, mert a spanyol hadak vezérei a Granadából szállingózó bűvös regéknek hitelt adva, már az első összecsapásnál elfogatják maguk, tönkre téve a hon jó hírnevét s a spanyol sereget, csakhogy a Syrén varázskörébe jussanak. Ekkor tűn fel az udvarnál Lerma herceg, kj szép volt, mint egv félisten, de hideg, miként a va- ticani Apolló s csupán mély tüzű szemei árulták el, hogy él. Ferdinánd azt hivé, megtalálta emberét s ezt küldé 1(5.000 lovas élén a bitorlóit Andalúzia visszafog lalására. De Guitánnát legkevésbé sem nyugtalaniták, a Lerma herczeg felől érkező hirek. Oh 1 tudja ő jól» mit kelljen tartani a férfiak felől! Első dolga lész Lermának is, hogy fölkeresse az alkudozás ürügye alatt s a hóditóból lesz hódított; a vadászból fogoly» — foglya az ő égő szemeinek ... Oh Guitanna ismeri a férfiakat, azért játszik most is oly nyugodtan pamlagán kedvenc madarával, tanitva a Lerma-névre, hogy a herczeget meghassa ez a gyöngéd figyelem. És ez a csúf madár nem akarja megtanulni a Lerma nevet — durcáskodik — mindég egyébről gagyog .,. Haj, ha tudná a szép andaluziai hölgy, hogy miről dalol az ő csúf madara ! Eközben megérkeztek a spanyol hadak s már a Maurok táborába látszanak az előcsapat őrtüzei; oda hallik a harsonák hangja s a takarodó és Lerma még sem jön . . . különös 1 De Guitánna még most se nyughatatlan: a vezér fáradt, pihenni dőlt, — hisz’ most érkezők, ki vehetné tőle csak rósz néven is, majd holnap, — beszélget magábap a fiatal leány, habár egy kissé mégis bántja e szokatlan mellőz- tetés. Eltelt a másnap is, némán, sötéten terjeszti ki barna leplét a bűvös éj és Lerma még sem mutatta magát. A büszke andaluziai hölgy izgatottan nyugszik vánkosán, fölretten minden zörejre s mosolygó ajkai körül diadalmasan villan ki gyöngysora, majd véresre harapdálja rózsás ajkait, a reményében újra csalatkozott. Igen, mert már tudtán kivül szereti a herceget, e soha nem látott idegent, habár gyűlölni véli csupán, gyűlölni sértett hiúságáért, ami arra kész ti, hogy boszut esküdve, büszke daccal földig alázza a vakmerőt. Fölugrik tehát s miután a csiszolt ezüst lemezzel sokáig kaczérkodott, ménjére pattant: a spanyolok táborába tart, hol fölfedve kilétét, a vezérhez vezetteti mogát. Lerma egy hideg pillantást vetett az érkezőre, miközben kialudtak mély tüzű szemei is. Ez az ifjú vak — gondolá e fogadtatás által fölizgatott leány, a következőket sziszegvén : Nem jöttél ugy-e? Félted szivedet: na jó, eljöttem én. hogy magammal vigyem azt; országot akartál hódítani s most hódolnod kell s mert nem hajoltál: törni fogsz. Lerma arczán nem rándult meg egyetlen ideg ezek halattára se, csupán ajakán futott végig egy alig észlelhető, könnyed gunymosoly. Ez az ifjú siket — mormolá bosszúsan a hőig y s már a másik pillanatban oda omlott lábaihoz, karjával ölelve át térdeit, mig bomlott fürtéi hosszan folytak a sátor kövén, epedő szemei tekintetét keresték s a reszkető ajak egy fél világot ígért az ifjúnak ^ ha hisz neki. Lerma mi: sem felelt, csak egyet, kettőt pillantott közönynyel az Andalúziáira. Ez az ifjú néma, — sohajtá kétségbeesetten a még mindig térdeplő Guitanna, megújítva a csábos Ígéreteket. — Én Andaluziért jöttem csupán — felelt gyöngéd hidegséggel Lerma herczeg. egy cikázó villámot fojtva el szemében. Igen, Andalúziáért 1 ? kiált fel daamoni kacajjal a felpattant Guitanna — nesze 1 s egy kis barabanti gyilekkal a hercegre tört, de a páncélingen szétpattant évi 1900. most érkezett legfinomabb ■......- és legizlésesebb = ÚJDONSÁGOK ÜS! gyapjúszövet divatáruházában Deák-tér 21. szám. mindenféle salon szövetek megtekintését el ne mulassza senki óriási választékban, valamint báli mellények is. JVIartirx 8ons & O. JLytci« angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.
