Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-23 / 76. szám
X. évfolyam. ív j‘<!%• ’ jät 1 Szatmár, 1906. szeptember 23. Vasárnap. 76. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE* MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. J ELŐFIZETÉSI A R: ís Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 Fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. — ------= Tclelon-sxám 80. -— . KU näeiirv:inii dijak Szatmáriul, -a kiadóhivatalban fízateadók. A táblai elnök rendelete. A debreczeni kir. ítélőtábla méltóságos elnöke minap egy rendeletet küldött szét a felügyeleti hatósága alá tartozó törvényszékekhez és bíróságokhoz. Ezt a tényt nem regisztrálnók e helyen, ha csupán a hivatali főnök által alárendeltjeihez kiadott egy utasításról volna szó és nem csupán arról, hogy e rendelet tartalma amig egyfelől különös gondolkozást deklarál, másfelől egyenes sérelem a magyar nemzeti állameszmére és legféltettebb nemzeti kincsünkre : magyar nyelvünkre. Az Elnök ur ugyanis elsőbben abbeli tapasztalának ad kifejezést, hogy törvényszékünk megvizsgálása alkalmával sajnosán konstatálta, mikép tárgyalásaink menete azért nehézkes és vontatott, mert biráink és bírósági hivatalnokaink a kir. törvényszék területén lakó nép nyelvét nem beszélik. Amint az Elnök ur azután rendeletében beismeri — nálunk jártában már reá mutatott egyizben arra az igazságszolgáltatási érdekre, mely jöltétlenül megköveteli, hogy a bitó a vele érintkező fél nyelvét értse. Tájékozást kiván tehát, hogy különösen a fiatal koruknál fogva a nyelv tanulására fogékonyabb tisztviselőkre minő hatással volt az ő buzdítása, mert súlyt fektetet erre a kinevezéseknél. Az Elnök végül fölkéri a törvényszék elnökét, hogy a bírósági tisztviselőket a rendeletében foglaltakra isméte'ten fölhívja és azok neveit, akiknek nyelvismerete szaporodott, hozzá fölterjeszsze. így szól a rendelet. Távol áll tőlünk, mint városunk sajtóinak egyik szerény orgánumától, hogy az igazságszolgáltatás felügyeletére hivatott egyik olyan tekintélyes közegnek, mint a debreczeni tábla elnökének hivatalos funkczióját akár a felügyeleti jogkör szempontjából, akár egyébként kritika tárgyává tegyük. De ahhoz igenis van közünk és beleszólásunk, hogy birósagi hivatalnokainkat, a kik nemcsak a táblai elnök alárendeltjei, de magyar emberek és a hazának, a haza érdekeinek es a magyarság szellemének, e szellem Jönlartá- sának és fejlesztőjének bizonyára hűséges közkatonái, e hivatalnokokat tehát figyelmeztessük, hogy a mit tőlük követelnek, az az összeütközik Magyarország érdekeivel. Magyarország érdeke — különösen a nemzetiség lakta vidékeken — az, hogy nyelvünket éppen a nemzetiségek igyekezzenek megtanulni; vagy legalább is megérteni. Micsoda veszedelem rejlik abban, ha tért engedünk és e tért még planirozzuk azoknak, akik fajunknak, nemzeti törekvéseinknek ellenségei és akik nem átallják azt sem, hogy nyiltan propagálják a tőlünk való elszakadást és akik a mi türelmes- ségünket és béke-szeretctünket minduntalan izgatással és ostoba tüntetésekkel teszik próbára! Ha már most ezek az elemek a magyar biróság elé kerülnek és ott azt az udvariasságot és kitüntető bánásmódot élvezik, hogy saját nyelvükön beszélnek velük és látják, hogy ebben szinte versenyeznek érettük, természetszerű következménye ennek az, hogy még el- bizakodattabbá, még vakmerőbbé lesznek. Ellenben, ha bármily elvakultak és túlzók is e nemzetiségek, ott, a hol vagyoni érdekük megköveteli, simulni igyekeznek és itt-ott megalkusznak a helyzettel: inkább magyarul beszélnek, inkább éljeneznek és magyar képviselőjelöltre szavaznak. Már pedig az bizonyos, hogy a biróság előtt erkölcsi és anyagi vagyonukat keresik és tudják, hogy ehhez nagyon üdvös, ha némileg is megértetni tudják magukat. A mi véleményünk szerint mértéken túl ment az 18(58. évi törvényhozás, a mely megengedte, hogy a nemzetiségek a biróság előtt saját nyelvüket használhatják. Bár a tárgyalás hivatalos nyelve: a magyar és az illető ezt beszéli is, mégis megesik, hogy csupa daczból és szekatúrából azért sem akar magyarul felelni és hasonlókép megligálja a beadványok kizárólagos nyelv-hasznalatára vonatkozó törvényes rendelkezéseket. A nemzetiségeknek eme számtalanszor tapaszralt magatartásával szemben tehát mi joggal állhatunk a sovinizmus erős pillérein. Mi nem kívánjuk, hogy tárgyalásaink menete azzal legyen gördülékenyebb, hogy ott oláh, orosz vagy tót nyelven peroráljon bíró és fél. Csak legyen inkább vontatott, legyen nehézkesebb, de magyar szó vigye ott a szerepet és a ki magyarul nem tud hallgasson és ügyeljen a tolmácsa fogára! T A R C A. A beteg asszony, meg az egészséges. Irta: Dénes Sándor. Bozsán Gyuri, igáskocsis felrakta a boronát a szekérre, a szekér-aljdesz kát keresztbe tette ülésnek, aztán háromszor végig vágott a görcsös nyelű ostorral a rudas ló sovány hálán. A deres félszemével hátra pillant, látja, hogy ötét ütik, megrántja a r.ze- keret s avval nagyot lódit a nyerges lovon is, azaz megindultak. Gyuri ütött még egyet-kettőt ráadásul a fáradtan baktató jószágon. — Gyi te, ördög bújjék beléd! S azzal nagyot sóhajtott, mint a ki a szive bánatán könnyít azzal, ha a rudas lóval szemben tettle- gességre vetemedik és gyöngédtelen szavakkal ébreszti a lói erkölcsöt. S az Isten, ki a pópa tanítása szerint a magas egekben lakozik s belát a konvencziós kocsisok kérges szivébe, az Isten tanúm, hogy Bozsán György kocsisembernek nagy oka volt a bánatra. És voltaképen keserű sóhajtása sem a megbántott szürke ló felé szállott. Odahaza, a piszkos kis kuczkóban, melynek ablakán a ráfeketedetl portól sohasem süt be a napsugár, hat rongyos gyerek sivit és veszekedik egymással. A nagyobbik leány, a tizenhat esztendős, krumplit főz az apjának a pitvarban. Az asszony meg nem bir rendet csinálni, mert öreg is már — húsz esztendeje, hogy elvette az ember — meg hát a köhögés sem igen engedte szóhoz. Két esztendeje kapáláskor megfájult a szeme s a javasasszony pipázást ajánlott rá. Nagy csapás volt ez a betegség, mert hát a pipához dohány is kell, az pedig drága egy jószág. A családfő egész nap szívta a füstöt, a tizenkét esztendős fiú is egyre a pipaszárat rágta, igy aztán a mi kis tojás akadt a háznál, az mind a nagy boltba vándorolt dohányért. Az asszony is rákapott hát a pipára s esztendőre rá a kapadohány rágós, erős füstje megette a mellét, hozzá meg a szeme is elhomályosult. Bozsán Gyuri már igen unta az életet a nyomorék asszonynyal, meg e sok gondozatlan pulyával. És miközben a hámot szedte le a jószágról és szénát lökött elébe, egyszer azon járt az esze, hogy milyen máskép volna az, ha egészséges asszony volna a háznál. Egészséges, friss, erős, valami olyasféle asz- szonyszemély, a milyen — teszem — a Borcsa. Borcsa pedig nem vala más, mint a szomszéd zsidóéknak bozontos cselédje. Némiképen ragyás volt és rendkívül lomha. Fésületlen haja a vállait verte, elől meg a szemébe csüngött. Idomtalan, nagy testét vedlett, maszatos kartonruha takarta s ragyavert arcza nevetésre nyúlt, valahányszor Gyurival szerelmeskedett. Tavaszi estéken, mikor Gyuri előkerül a mezőről s mikor méla a holdvilág ténye, csupa buja illat a kert s orgona szaga vegyül a levegőbe, — Gyuri ilyenkor sietve megtakarítja a jószágot és leteszi a bagót. Zsíros, hosszú haján simít egyet s átmászik az alacsony palánkon a lányhoz. Átöleli húsos derekát, megcsókolja ragyavert képét s olyan édes szavakat suttog a fülébe, a mtyen édes szavak csak telnek egy igás kocsistól. — Hej, Boriskám lelkem, ha te az enyim volnál, bég máskép folynék az életünk. Piros ruhába járatnálak, a zabot meg a lu elől pántlikáért vinném a zsidónak, oszt’ a kútra sem kéne vizér menned, úgy meg tudnálak becsülni. Borcsa meg csak vigyorgásra húzta a nagy száját, úgy incselkedett vele. Első Magyar Készvény-Nerfözde Kőbánya HT rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos el árusítás Szatmár és vidéke részére S^HNTPÉTERY M. csemege és fűszer kereskedőnél. Góliát Maláta-Sör T
