Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-19 / 75. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 19. Szerda. Műn 5 FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAjP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Cr. Havas Miklós. SZERKESZTÓSte ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ======= Telelon-szám 80. = Mindennemű dijak Sz&tniáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A protekció. Magyarországon a protekció olyan dús termésű, mint szép Itáliában a citrom. A kinevezéseknél és előléptetéseknél, hivatali állások betöltésénél már senki sem csodálkozik nálunk semmin. Senki sem keres más indokolást, mint a protekciót. A protekció helyettesiti az egyetemet, pótolja a képzettséget. A protekciónak gumiból van a lába, magasabbat ugrik, mint a pályadij koszoruzott ugrómüvész; átugorja az előleptetési létra legmagasabb fokait. A protekció lángeszű férfiút csinál a paralizis progresz- sziva szabadalmazott tulajdonosából. A protekció nagy bölcseségnek minősiti a csendes butaságot. A protekció robog az emberrel, mint a hatványozottan befütött lokomotív és elkergeti utjából a tudást, az érdemet, a becsületet, a szorgalmat. A protekció a legnagyobb hatalom, a sátán ördögi hatalma lakozik benne és arcáról a cinizmus vigyorog rettentő diadalnak a tudatával. A protekció hatalmáról mindenkinek van tudomása, vagy közvetlen, vagy közvetve. Vagy saját magán esik meg, hogy protekciónak köszöni állását, kenyerét, vagy a maga nyomorúságának az okát látja abban, hogy nincs protekciója és mások, a szerencse kerekének e legbiztosabb irányítójával rendelkezők, elejébe kerültek es őt visszaszorították. Vannak, akik pénzért vásárolnak protekciót. Vannak, akiket a születés véletlenje juttat hozzá. Vannak, akik házasságot kötnek s a protekció a hozomány, amit kapnak. A teljes erkölcsi züllés mocsarát lehet látni olykor, amikor a családi élet tisztaságát áldozzák fel, csakhogy protekczió legyen. A példa felülről elterjed az egész ország életére. Mindenütt vannak protekciósak, akiké a legnagyobb fizetés és legkevesebb munka és mögöttük b kis fizetésüek, a nyomorgók, de a kik azok helyett dolgoznak és hátul maradnak mert nincs protekciójuk. Mennyi igazi tehetség züllése következik el folytonosan évek során át és napról-napra amiatt, mert az érvényesüléshez nem tudás, nem becsületesség, nem szorgalom és nem önérzet szükséges, hanem mindezek helyett csakis protekció. Ritka ember, aki idejekorán kimenekülhet, de akad olyan is. A nagy tehetségek kivándorlása ebben leli magyarázatát. Olvasunk nagy dicsőséghez és vagyonhoz jutó férfiakról, akik a külföldre menekültek, mert Magyarországon a mindennapi kenyeret nem tudta megszerezni, mivelhogy őket háttérbe szorították a protegált szamarak. Ilyenkor büszkén hirdetjük : »Magyar ember diadala a külföldön.« Holott az ilyen diadal a mi szégyenünk, hogy ide haza mellőzés és nyomor jutott osztályrészéül annak, aki a külföldön minden jóban részesül. Figyelembe kellene ezt venni felsőbb helyen is és a társadalomhoz, mint valamennyi hatósághoz folyamodnunk kell, ahol az eddigi szokások megváltoztatása az egész közélet és az egész ország erkölcsének és szellemi qualitásának a fejlesztését vonná maga után. És különösen most, amikor az uj alakulással együtt az uj stréberek légiója támad fel és mint sáskajárás, falánk étvágy- gyal rohan a fórumra. Nézzék meg az embereket, akikat kiválasztanak, talán abból a szempontból is, hogy protekción kívül van-e egyebük is. Mert az a baj lészen, hogy Caligula lovai fognak mindenütt bent ülni a főhivatalokban és az ő versenyfutásukra külön totali- saleurt kell nyitni, mint á többi nemes fajú ménekre, amelyeket jól menazsiroznak és kedvezően súlyoznak. Valóban legfőbb ideje, hogy végre már Magyarországon ne csak az úri passziók és befolyások szerint osszanak hivatalt, pénzt és jutalmai. Egy kicsit illenék gondolkozni a felől is, hogy ez az erkölcstelenség nemcsak elkeseredést okoz a munkás és tehetséges, de mellőzött emberek tömegében, hanem mérhetetlen kárt úgy az anyagiakban, mint a szellemiekben. Hisz mennél többen jutnak érdemtelenül annál több lesz a nyugdíjigény és annál gyorsabban kell változtatni a helyeket, annál több igazi munkaerőt kell alkalmazni a kis fizetésű állásokba a uagyok tehetetlenségének a pótlására. És ezenkívül fokozatosan pusziul a , közönség bizalma és megrendül teljesen az igazságban való hit. Már hiába mondják, hogy a kinek az isten, azaz hogy a protekció hivatalt ad, annak észt is ad hozzá. A közmondás ellenben úgy változik, hogy ahol hivatal van, oda mindig kerül egy protegált ló. P. Aranykeresés. Régi gondja az emberiségnek az, hogy mi történik, ha az arany ki fog fogyni a föld gyomrából ? Mert réges-rég megjósolták, hogy évtizedek múlva már az ember az utolsó aranyerek után kutat, sőt akadtak olyan rossz próféták is, akik azt jövendölték, hogy az aranyat pár évtized múlva csak mint nagy ritkaságot fogják mutogatni. Valóban rossz próféták voltak, mert akkor, amikor nagyjelentőségű jóslatukat világgá eresztették, alig bányásztak 4000 métermázsa aranyat s ma az évi termelés meghaladja a 8000 métermázsát is, amelynek hozzávetőleg értéke nem kevesebb, mint egymilliárd korona. A modern tudomány előrehaladásával az emberiség biztosította már magát annyira, hogy hozzáférjen a föld gyomrának rejtett kincseihez, s ha ma kiapad itt egy aranyfor- rás, a tudomány varázsvesszeje fakaszt helyette amott másikat, amely talán kétszer, háromszor, tízszer, ezerszer bővebben jutalmazza a fáradságot. Mert ma már nem tapogatás az aranykeresés, hanem valóságos tudomány, művészet s az ember biztosra dolgozik. Egy-egy aranybánya felfedezése a leggyakrabban a véletlen dolga. így volt ez Kaliforniában is a legelső aranytelep felfedezéséaél. A legelső kivándorlók, akik Kaliforniában telepedtek meg, földmiveléssel és állattenyésztéssel akartak foglalkozni. Fort Sutter közelében, az Amerikan-folyó partjain építettek egy malmot, hogy gabonájukat meg tudják őrölni. Csatornát készítettek, hogy a kerékre nagyobb eséssel vezessék a folyó vizét s a csatorna földmunkálatai közben kapájuk valami sárgás, csillogó szemcsés kavicsot vetett a felszínre. Összegyűjtötték ezeket a kisebb-nagyobb kavicsokat, megolvasztották, kovácsolták s igy jöttek rá a fém értékére. Lett erre nagy öröm ! A lakosság odahagyta eredeti foglalkozását s valamennyien siettek a folyó partjára, hogy aranyat mossanak a homokos fövényből. Ezeken a vidékeken, ahol aranyra akadtak, a lakosságnak lassanként külön osztálya alakult, az aranykeresők, aranybányászok osztályá. Ismereteik, képzettségük nem volt, csak nyers erővel dolgoztak minden rendszer és következetesség nélkül. Bekalandozták azokat a helyeket, ahol ember sem lakott s mindenütt aranyakat kerestek, s jobbára a folyók partjain tartózkodtak. Itt találták ugyanis az úgynevezett alluviális aranyat s ezt nem volt nehéz feldolgozni, mert jóformán csak a homokból kellett kiáztatni a kalló malmokon. Ha sziklás vidéken, hegyek között leltek aranyat, akkor már nagyobb feladat elé állította őket eszközeik és tudásuk hiányossága. Nagy fáradsággal lefejtették az aranyat tartalmazó sziklát, széttördelték darabokra, s mikor már elég apró volt, abból is vízzel igyekeztek kiváltani az aranyat. Természetesen a munka óriási fáradsággal és rendkívül lassan ment s hónapokig kellett dolgozniok, amig pár gramm aranyat tudtak nyerni. Az aranykeresők kizárólagos hazája az amerikai Egyesült-Államok, keresztül-kasul járják Amerika kevésbé ismert vidékeit, leginkább azokat, ahol aranyat sejtenek, de áthajókáznak Afrikába, sőt Ausztráliába is. Néha egy ilyen aranykereső karavánnak hónapokig kellett küzdeni a vad indiáncsaptokkal, kannibálokkal, mig végre célt tudtak érni, s akárhányszor megesett, hogy a kalandos utazásra indulók közül egyet sem láttak viszont övéik. Az is megtörtént, hogy a szegény áranykereskedö dolgozott napestig, fúrta a sziklát, kimerült szellemileg is, anyagilag is és nem talált egy szemernyi kincset sem, s tört reményekkel tért hazájába. Lassankint azonban fejlődött az aranybányászat technikája is. Az aranykulatónak mind több szüksége lett földtani, geológiai, ásványtani és kémiai ismeretekre, az aranybányák jödcdelmezőbb kihasználására részvénytársaságok alakultak óriási tőkével, nagy befektetéssel, akiknek a munka már nagyban meg volt könnyítve a szükséges anyagi erők megléte folytán. Az aranykeresés és feltalálás terén az amerikaiak a legelsők. Kisérjük csak figyelemmel egy ilyen aranykereskedő csapatot munkája közben. A karaván & Megnyílt a (JRÜNFELD TESTVÉREK férfi-, női- és gyermek-cipő-árnliáza Szíitinóron, Kazino*y=utoa (Valloii'féle liáz.)
