Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-02 / 70. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 2. Vasárnap. 70. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR NÉMETI-! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ' i | , MEGJÉLEpNIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. Felelős szerkesztő: Dr. Havas Miklós. 4 SZERKESZTŐSÉG ?ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ■ ----- Telefon-szám 80. -------Mi ndennemű dijak Szutmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A magyar szociálizmusról *) Magyarországon a szociáldemokrácia népszerűtlen. Annak a több mint negyedszázados agitátorius munkának, melyet a szociáldemokrata eszmék apostolai Magyarországoa több-kevesebb buzgósággal kifejteitek, alig van valamely láth tó eredménye. Ami kor a kulturállamokban a szocializmus mindenütt óriási tért hóditott és vezető szerepet játszik a politikában, a gazdasági politikában, sőt az irodalomban, a tudományban és a művészetben is, nálunk a legnépesebb gyűléseken épenugy, mint a legexkluzivebb társaságokban az egész szocializmust el lehet intézni egy pár divatos jelszóval. Elnevezik őket »lelketlen izgatóknak», hazátlan nemzetközieknek, vagy legjobb esetben utópista-rajongóknak és evvel napirendre is térnek az egész kérdés felett, melynél pedig nagyobbat nem szült a múlt század eszméktől forrongó korszaka. Szinte hallom azt. az ellenvetést, hogy a szociá- lizmus nálunk is terjed, amit hogy egyéb nem, a nap- ról-napra terjedő sztrájkok is bizonyítanak. Csakhogy a sztrájk meg magában nem szocializmus. A sztrájk a munkások fegyvere gazdasági helyzetük javítására és ezzel jobb munkabéreket és jobb munkafeitétéleket érnek el de ennek a révén ép oly kevéssé jutnak közelebb a szociálista-világfelfogáshoz, mint amily kevés köze volt a vasúti sztrájknak vagy az állami tisztviselők fizetésrendezési mozgalmának a szocializmushoz. Ha sikerülne nálunk olyan intézményt alkotni, mely képes volna a munkások és munkaadók közt felmerülő konfliktusokat sztrájk nélkül kiegyenlíteni, akkor az egész szociálista-mozgalomnak alig volna nálunk valamely látható nyoma. Mert nem szabad feledni, hogy a sztrájkoknál a munkások követeléseiket az adott viszonyokhoz alkalmazzák. Mindig csak annyit követelnek, amennyit véleményűk I szerint a munkaadó megadhat nekik anélkül, hogy be- I fektetett tőkéjének öt megillető rendes kamatozásától í elesnék. Szóval, ők a sztrájkkal nem a kapitalizmust i ostromolják, nem a kapitalisztikus gazdálkodást akarják megsemmisíteni, hanem módot keresnek arra, hogy a kapitalisztikus gazdálkodás kerétében is lehetőleg jól és békésen megéljenek. A sztrájk különben sem szocialista-találmány, hanem inkább a szocialisták által kisajátított fegyver, mely sokkal régibb, mint a szocializmus. Uj talán csak a politikai sztrájk eszméje, mely a sztrájkol politikai jogok kivivására, vagy politikai jogsérelmek megtorlására akarja felhasználni. De sztrájkokon kívül a magyar szociálizmus semmit sem produkált, sem az eszmék terjesztése, sem alkotások és intézések dolgában. A nagy tömegek, épen úgy mint a müveit közönség idegenül, sőt tagadhatatlan ellenszenvvel állanak a magyar szociálizmus apostolaival szemben. Szociál-politikai törvények és intézmények dolgában pedig ez az ország oly szegény, mint Európa egyetlen országa sem. Bármint vélekedjék valaki a szociálizmusról, azt el kell ismernie, hogy mindenütt nagy szolgálatot tett, a népjólét emelésével, a kultúra, a haladás és a szabad eszmék terjesztésével. A szociálizmus minden állami és társadalmi szervezetben úgy hatott, mint az erjesztő kovász : tisztította az eszméket, irtotta az előítéleteket és nagyobb erőkifejtésre bírta a kényelemhez szokott elpuhult osztályokat. Gazdasági téren fogyasztóképessé tett olyan néprétegeket, melyek eddig alig éltek emberhez méltó életet, ezáltal uj piacokat teremtett uj javak termelésére ösztönzőit. Politikai téren küzdött az emberi jogok kiterjesztéséért, a rendi és osztályelőitéletek megsemmisitéseért, a szociális igazságok uralmáért. Felvilágosított, oktatott, l agitált és evvel a kultúrát szolgálta. A vezető osztá- lyok és állami rend őrei, hogy a néprétegek között folyó agitációt ellensúlyozzák, népjóléti intézményeket alkottak, a néppel foglalkoztak és a politi ai és gazdasági uralomba mindig újabb és úja b rétegeket vontak be s igy maguk is hozzájurultak a társadalmi ellentétek kiegyenlítéséhez. A szociálisztikus agitációk nyomában mindenütt élet és forrongás jár. Munkát ad, javakat termel, anyagot ad a gondolkodásnak, az irodalomnak, a tudománynak, a művészetnek. A szociálizmusnak ezt a jelentőséges, a gazdasági jólétet, művelődést és szabadságot szolgáló hatását mi sajnosán nélkülözzük a magyar közéletben. Hogy miért játssza a szociálizmus a magyar közéletben ezt a Hamupipőke szerepet, e probléma felett érdemes gondolkodni. Kétségkívül nagy része van ebben a magyar társadalom különös struktúrájának, előítéleteinek, erkölcseinek és felfogásának. De azt hisszük, legnagyobb részben a felelősség azokat terheli, akik a munkásosztály politikai mozgalmának vezetését magukhoz ragadták. Ezek az urak lehetnek jóhiszemüek, de a legnagyobb mértékben avatatlanok és értelmetlenek. A szocializmusban csak a léleknél- küli dogmákat látja, de nem az azokban rejlő eleven erőt és igazságot. Ahelyett, hogy igazi tudományosságra törekednének, tudálékosak és amikor dogmáikhoz ragaszkodnak, elzárkóznak az eleven jólét követelései elől. így történik azu'án, hogy a szociálizmus, mely mindenütt a haladás, a jövő pártja, — nálunk valamely csodálatosan merev dogmatikus konzervativizmusban csontosodik meg és mig másutt mindenütt a népre támaszkodik, nálunk szembe helyezkedik a népiélek legmegdönthetlenebb hagyományaival. A szociáldemokrata párt végre is politikai párt és a magyar szociálista párt vezéreiben éppen a politikai iskolázottság és a politikai vezetés képességei hiányzanak. G. J. *) Helyt adunk e közleménynek, bár sok részben nem osztjuk a Cikkíró elveit. Végső konklúzióit azonban mi is aláírjuk. (Szerk.) r T A R C A. Legenda. Szerelmes voltam egyszer egy édes, szőke lányba, aki bűn volt és kacér, mint a többi nagyravágyó édes, szőke leány. Nem dobbant meg hideg szive, ha tavasszal szerelemről susogott az illatterhes, bimbó fakasztó szél, nem pirult el ha fülét érte a lágy, szerelmes beszéd. Lelke puha pompára, ragyogó fényre, irigylést keltő n gy gazdagságra vágyott. Én pedig voltam szörnyen szerelmes .... * Nagy boldogtalanságomban kinn csatangoltam a forró széllel csalfa délibáb mezőn és néztem azt a beszédesen egyhangú édes rónaságot, a melyre szeszélyes csokrokat köt a kanyargó Tisza, meg-meg csillanva a rejtelmes messzeségben .................Belefáradozva a cs atangolásba, ledőltem a Tisza partján remegő ezüst levelű fűzfák közé és elpauaszoltam a figyelmesen bólingató fáknak az én boldogtalan szerelmemet. Szidtam nagy féltékenyen a fényt, a gazdaságot, mert elrabolták tőlem az én édes, szőke leányom szivét. A fák pedig bólingatták hozzá értelmesen. A j ritka, kérges sudaru fák között kiláttam a messze rónaságra .... Hejh 1 ha amit én most itt belátok, mind az enyém volna .... és elkezdtem álmodozni fényről, gazdagságról, valahol messze, a mindig hajlékban álló gémes kutak körül meg-meg csendült a legelésző nyáj mély hangú kolompja, mellettem a a Tisza zsongta lágy altató dalait. Olyan jól esett álmodozni, kéjes zsibbadság fogott el. A bólintgató fák elsuhantak mellőlem szépen, nesztelenül, mintha nem akaanák megzavarni csalóka ábrándjaimat. Mindig ritkábban kondult meg ott messze a kolomp ... a Tisza is halkabban zsongta altató dalát ... Az ég mindig távolodott, végre egészen eltűnt . . . Valahonnan a napfény és rónaság végtelenéből egy ember jött felém. Messze nagyon messze volt és én mégis láttam, lassan jött és mégis mindig közelebb ért . . Odaült mellém, keze hűsítőén simogatta meg izzadt homlokomat. Kérdezgetett. Panaszkodtam neki oly őszintén, mint még senkinek . . . . ő meg csak váltig mosolygott rajtam. Mégis panaszkodtam neki. Azután beszélni kezdett. Elmondta ezt a történetet, a mint következik. Mikor megteremtetette az Ur a földet, maga elé hivta Lucifert és megmutató neki a teremtést! Lucifer végignézett a földön és felvillant a szeme, amikor MWHBiWH—M—M————Itt meglátta az első ember párt. Gúnyosan szóllott az Urnák: Ez hát a teremtésed remeke, az ember? Hiszen ez hitvány és gyönge, mert erősnek hiszi magát. És majd ellened fog szegülni, pedig te erős és hatalmas vagy ! Felelt az ur : Az ember nem fog ellenem szegülni, mert belé leheltem az észt és az akaratot I Éppen ezek fogják ellened támogatni, mondá Lucifer, teljesítsd egy kívánságomat és én megtánto- ritom az embert. Az ur bizván teremtményében beleegyezett. Mikor azután elbukott az ember, Lucifer visszatért az Ur színe elé. Szomorú volt az Ur és zokogtak mind az angyalok. Lucifer pedig előadta kívánságát: Az ember megtántorodott, most teljesítsd kívánságomat. Hatalmas vagy te, Isten! Hatalmad nagyobb, mint magad is gondolod, mert tudsz te még magadnál hatalmasabbat is teremteni. Teremtsd meg nekem a kincset, a pénzt. És meglátod majd óriás hatalmadat, mert a pénz hatalmasabb leszen tenálad. A pénz lesz mindennek központja, amely körül az ember forog. Pénzért elfogja adni kiválasztod néped fiadat, a megváltót, el fogják adni pénzért hazájukat a férfiak. Pénzért ölni fogják egymáat az emberek milAz 1906—1907. tanévre a különféle iskolák igazgatóságai által előirt es uj be kötéssel —ellátott _használt tankönyvek. térképek, szótárak, mindenféle segédkönyvek, papír-, tiszta állapotban levő iró« és rajzszerek, művészi olajfestékek és ecsetek legolcsóbb árban kaphatók BOROS ADOLF könyv- és papirkereskedésében SZATMÁR, Hám János-u. 10. a törvényszék és színház közelében.
