Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-08-29 / 69. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. • = Telefon-szám 80. ====== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Artézi kutat városunknak s a hegynek! Tengerünk ugyan nincsen, de tengeri kígyónk az van egy néhány. Ezek közül a kígyók közül való városunknak s kiváltkép a hegynek vízhiánya. Nem fejtegetem ezúttal a víznek úgy közegészségi valamint közgazdasági szempontból való fontosságát s csak épen a szükségesek elmondására szorítkozom. Nem zárkozom el az elől sem, hogy elismeréssel adózzam az eddigi rosszabb állapotok némi-nemü szanálásáért. Mig pl. pár évvel ezelőtt még a Szatmárhegyer* felrótt kút talán egy sem volt, — amint újabban utána jártam most a 9-ediket fúrják. A város területén is időről időre megnyitják a föld kebelét s igy a lakosság szaporodásának mértékében ha nem is minden utca torkolatában, de elég célszerű elosztással némi időmegtakarítást eredményez a több kút. Mióta jól díjazott ahhozértő mesterünk van — a baj is kevesebb a kutakkal, mint azelőtt volt; de a viz mennyiség nem elegendő igy sem s a minőség bizony nem jó, dacára a hivatalos vegyvizsgálatnak, mely szerint az egészségre nézve nem tartalmaz kutaink vize káros anyagokat; ámde azt nehéz volna ráfogni, hogy a viz jóizü volna! A vízvezeték kérdése pedig azt hiszem még sok ideig ?-ként fog ránk meredni; ha egyébként nem, az óriási tőkebefektetésért. Ilyen körülmények között nem áll más mód rendelkezésünkre, hogy a vízhiányon segítsünk s a meglevő vizeknél jobbat nyerjünk, mint az artézi kút fúrása. Talán e cikk keretén belül nem végzek haszontalan munkát akkor, midőn az ártézi kutat — a Lexicon alapján — ismertetem. Lényege a közlekedő csövek elméletén alapszik és feltétele, hogy két vízhatlan réteg között egy vizbocsátó és nagy beszivárgó területtel biró réteg legyen. A rövidebb csövet a a felső vízhatlan rétegen keresztül a vizbo- csátő rétegbe lemélyitett földszuró alkotja, a hosszabb csövet pedig a vizbocsátó réteg, melynek torkolata magasabb és csapadékok által kellően táplált területen fekszik. Nevét onnan vette, hogy az első ilyen kutat a múlt század elején Franciaországban Artois grófságban fúrták. Hazánkban az első ilyen ártézi kutat 1830-ban próbálták meg, de sikertelenül. Azóta azonban már százával van szét az országban. Nevezetesebb ilyen kutjaink a városligeti Budapesten 970 méter mélyre fúrva 24 óránként 800000 liter vizet ad. A margitszigeti 119.5 méter mély, az alcsuthi 183 méter. Újabb időkben az alföldön fúrtak számos ilyen kutat Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Szentesen. A minket környező megyék közzül Biharban, Szabolcs és Szilágymegyékben. A városunk közelében pedig: Börvely, Vállaj, Angyalos, Csenger, Porcsalma és Károlyi-Erdőd községekben. Ezeket azért soroltam fel, hogy dokumen- mentáljam, miszerint az elhatározáson kívül nem valami horribilis összegről van sző, mert akkor ezek az említett községek nem bírták volna meg. Régebbi időkben az ily fajta kútfúrások nagyobb kockázattal jártak, mert a kútfúrás teknikája még nem állott azon a magaslaton, mint ma s másrészt vaktában is neki fogtak ott, — a hol a fúráshoz s volt rá eset, hogy 100 ezreket is kidobtak haszontalanul! Ma a földmivelésügyi minisztérium geológiai osztálya — ha nem is holt bizonyossággal — kellő felvilágosítást tud adni az iránt, hogy az illető város talaja olyan-e, a hol feltételezhető hogy a fúrás eredménnyel fog-e járni, vagy nem? Sőt előre megmondják azt is, hogy körülbelül milyen mély fúrásra lesz szükség. Ily körülmények között a város nem igen fogna egy káros következményű vállalkozásba; mert pl. a környéket tekintve a forrás 300 méteren belül okvetlen kellő bőségü vizet adna. T A R C A. Ballada. i. Élt egyszer egy tündér szép vidéken egy ifjú, meg egy leány. Fiatal, kedves, gyöngéd volt az ifjú; fiatal, kedves, szép a leány. Az ifjú szegény volt, nem volt semmije más, csak érző, szerető, lángoló szive. A leány gazdag volt, mindene volt, rengeteg szolgája, selyme, bársonya, töméntelen kincse és volt neki még szerelemre vágyó, pici szive is. A tündér szép vidék zsongó erdejében, ott, ahol a tisztás pázsitja puha bársony, ott lakott az ifjú. Arany tallérokat szórt a bólingató, lombos tölgyek levelei között bemosolygó nap a puha pázsitra és csobogva szökkent a selymesen villogó patak tova . . .. ............Fenn a vidék legmagasabb bércén, ott, ah ová nem hallatszott fel, az erdő szerelemteli sóhajtása, pompás várkastélyban ott lakott a leány. Az ifjú egyedül barangolta be a tündér szép vidéket, nem volt vele más, csak sajongó, csapongó szive. Szép volt a vidék és vidám ifjú. Pajzán, játékos tündérekkel népesítette be a vidéket és dalolt róluk epedősen, szerelmesen. Gsatáros paripán, selymes szolgahaddal barangolta a vidéket a leány. Csak a 3zive az maradt otthon. Szép volt a vidék, de bus a leány. Kincset, sok-sok kincset terem ez a vidék, mondták a szolgák és egyhangú volt a lánynak a vidék..................... Eg yszer — kacagva sütött a nap — találkozott az ifjúval a leány. Egyedül volt és dalolt az ifjú • Csótáros paripán ült, selymes szolgahad kisérte a leányt és hallgatta az ifjú lágy szerelmes dalát. Azután meglátták egymást. Bámult az ifjú; mosolygott a leány. Másnap megint találkoztak. Suhogva tovasiklá, selymesen villogó patak partján ült hallgatagon az ifjú; egyedül jött és dalolt a rózsafakadás- ról a lány .... Ezentúl nem egyedül járta a vidéket az ifjú és nőm kisérte selymes szolgahad a leányt. II. Dalolt az ifjú és virágot szedett a lány. A lányról dalolt az ifjú és a virágokból az ifjú homlokára font koszorút a lány. Az ifjú forró, nagy szerelemről dalolt. Dalai lágyan, csengve száltak ajakáról és el- felejté, hogy gazdag, hatalmas a lány. Tavasz volt, szerelemről susogó illatos, bűbájos tavasz. Nyilott a sok pompás mezei virág é3 szerelmes lön a gazdag, hatalmas lány. ¥ Megnyílt a G RÜNFELD férfi-, női- és Egyszer azután, mikor már nem találtak az erdőn több ibolyát, megvallá szerelmét a lánynak az ifjú. Egyedül barangolta másnap a vidéket az ifjú, nem volt vele más, csak vérző, zokogó szive ; csólá- táros paripán, selymes szolgahaddal robogott végig az erdőn sápadtan a lány. III. A bűbájos szép vidékről, hideg kövekből épült városba került az ifjú. Mielőtt eljött, büszkén levelet irt a leánynak: »Szeretni fogsz, mert akarom 1 Szerelni fogsz, mert nem akarsz!« És mikor a levelet elolvasta, zokogott a leány. Az ifjú pedig híressé lön a városban. Dalait, amelyeket egy gazdag, hatálmas, büszke lányról dalolt, rajongva olvasták az asszonyok, a lányok. Csillogott az asszonyok szeme, ha róla beszéltek; elpirultak, ha a nevét hallották a lányok. És Írtak neki sok-sok szerelmes levelet az asszonyok, a lányok .................. Az ifjú pedig nem olvasta el őket, csak kereste mindig, kereste vágyva a sok szerelmes levél között a hatalmas, büszke leányét. Az pedig ezalatt asz- szonnyá lelt. Csengős négy paripán, bársony-párnás hintón jött el érte egy férfi, akinek volt cseléde, kincse rengeteg. Fonnyadt, koravén volt a férfi és hozzá ment a lány. A városban tartották az esküvőt. TESTVÉREK j4 gyermek-cipö-áruháza c25>r=utca (Vallon=féle £ogak katschuk-vulkanit, aranylemezzel, áthidalások, (szájpadlás nélküli müfogak), arany koronák, csapos-fogak, tartós fogtömések, — .........— fo ghúzás fájdalom nélkül Dr. Fodor ffl^rvosi Szatmaron, Hám János-u. 6. sz. a., (a színházzal szemben), i - -.... Op erateur — = rendelő-intézetében Rendelés: a. n-mg, t.2—s-ig.
