Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-08-26 / 68. szám
SZATMÁR-NÉMETI. Szatmáf, 1906. augusztus 26. 2-ik oldal. utak mellett s elhanyagolt vízgyűjtőkben romlandó miazmás, bűzös víz csak annyira kevés betegséget produkál, azt annak tudoifi be, hogy a hegyiek kiválóan edzett emberek. Közvilágítás. Nappal a nap, akárcsak Párisban; éjjel a hold és a csillagok myriadjai, akárcsak a legsötétebb Afrikában. Séta- és üdülőhelyek. A főút mentén pár évtized múlva, ha nem is árnyas fasor, de szép szál jegenye fák lesznek. Minő perspektívája leend unokáinknak ! Addig pedig ott van a leveles vagy levél- telen színje Kolb bácsinak! Piac. Az élelmi szerek közzül a hús csak abban különbözik a közmondásban ismert hústól, hogy itt: »a drága húsnak hig a leve!« A tojás és baromfi pedig a »nagybaniak« és kofák miatt ép úgy mint Szatmáron drága; mert az eladók szívesen adják el 4 fillérért a tojást a »nagybani«-nak vagy kofának, mig a közönséggel szemben 5 filléren alul még akkor sem beszélnek, ha már az »engrossisták« befejezték a harácsolást. Posta, telefon. A posta központon van elhelyezve; de az egész hegy területén egyetlen levélszekrény sincs. Váljon nyári időben legalább, midőn a postisfm anélkül is bejárja jóformán az egész területet, egy pár célszerűen elhelyezett szekrényből nem szedhetné-e össze a leveleket ? Telefon állomás a nyilvánosság részére egy van a postán. Mikor a telefont kivezették, a kapitánynál felállított telefon szintén a város közönségének szolgált s tartottak egy telefon kihordót, a ki 10 fillérért továbbította a híradást. Nem tudni mi okból, de az első 2 év után a kihordó eltűnt a láthatárról s a közönség, mely megszokta a telefon használatát, most is felzavarja a kapitányi hivatalt, kinek a hir vitelére embere nincs. Nem folytatom tovább, de rátérek a következtetésekre. Igaz-e, hogy a hegyi polgár épen oly mértékben növeli a póladók terheit, mint a városi? Ha igaz, akkor a fent elmondott sérelmek égbekiáltanak! Mit kap a hegyi ember a pótadójáért? Jóformán semmit! S mi ennek az oka? Egyfelől a hegyi nép korlátoltsága, másfelől a városiaknak vagy belátáshiánya, vagy nem törődése, hogy ne mondjam : tág lelkiismerete! Ha Szatmár-Németiben a németi rész a mostoha gyermek, úgy a hegy a kitagadott bűnben fogamzott fattyú, akiért a törvényes tartásdijat sem érdemes megfizetni! Ilyen körülmények között a hegyi nép már a nem egészen ismeretlen Amerika felé veszi útját s ma holnap az urak maguk kapálhatják a szőlleiket! Ki és mikor törődik nálunk a hegyiekkel? Választások alkalmával a II. kerület, a hol a | derék hegyiek némi útiköltségért, meg borjú | pörköltért és 2 pohár sörért kiélvezik polgári jogaikat minden előnyével,! Nem lehetne és kellene-e megállapítani egy arányt, amelyben a hegyi lakosság a törv. hatósági bizottságban helyet foglaljon? Nem akad-e értelmiségen (orvos, gyógyszerész, pap, tanító) kívül a gazdák között is 1—2, ki helyet foglalhatna a közgyűlésben, hol ma felőlük, de nélkülük intézkednek? Mert az nem áll ám, hogy az a nehány hegyi birtokos, de városi lakos épugy érzi a mizériákat, mint az állandó lakos! Nem méltó a városhoz, hogy 2700 lélekkel oly kevéssé törődik, mint eddig tette s csak akkor jut eszébe, hogy a hegy is Szat- márhoz tartozik, mikor az adót kell bevasalni, vagy a szavazatra van szükség! Hiszem, hogy lapunk vezére, városunk képviselője programmjához híven magáévá teendi e gravameneket s igyekezni fog az orvoslásról is gondoskodni; mert olyannak ismerem, ki az igazságnak, méltányosságnak nem csak szószólója volt mindig, de tetteivel is megmutatta, hogy szívesen küzd e városnak minden közügyéért, sőt a polgárságnak, a lakosságnak még egyéni boldogulásáért is ! Azzal az óhajtással fordulok a törvény- hatósági bizottsághoz, miszerint ne kelljen az Augustus római császár vargájával felsóhajtanom: »Oleum et operám perdidi!« Szatmárhegy, 1906. augusztus 18. Thurner Albert, nem hegyi birtokos. HÍRE K. — A szatmári felső kereskedelmi iskolának Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter a nyilvánossági jogot megadta. A miniszter, ki ez idő szerint Éber- hardon nyaral, dr Kelemen Samu képviselőnk közbenjárására sürgősen utasította a minisztérium illetékes osztályát, hogy a nyilvánossági jog engedélyezését soron kívül intézzék el, ami ma meg is történt. A minisztériumhan és szakkörökben feltűnést keltett a miniszternek e rendelkezése, mert kizártnak tartották a nyilvánossági jog engedélyezését a minisztériumnak régi elvi álláspontjánál fogva, amely szerint kereskedelmi iskolának nyilvánossági jogot nem ad. — Kecskemét és Marosvásárhely már működő iskolája részére évek óta igyekszik e jogot megszerezni. Annál nagyobb az örömünk, hogy városunk országgyűlési képviselőjének, dr Kelemen Samunak sikerült a nehézségeket elhárítani s a miniszternek városunkra nézve rendkívül kedvező döntését kieszközölni. Képviselőnk ez ügyben a múlt hét végén Budapesten volt s onnan ma érkezik haza. Közöljük egyben, hogy Dunai Sándor, a felső kereskedelmi iskola igazgatója, folyó hó 27-én és 28-án, vagyis hétfőn és kedden a Kereskedelmi és Gazdasági Csarnok helyiségében részletes fölvilágositást fog nyújtani az érdeklődőknek. A beiratások szeptember hó első napjaiban lesznek, s igy az intézet megnyitása befejezett dolog. — Kinevezés. A király Plachy Gyula, a m. kir. pénzügyminisztériumhoz szolgálattételre beosztott pénzügyi tanácsost, a királyi tanácsosi cim díjmentes adományozása és a VII-ik fizetési osztályba való meghagyása mellett, nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóvá nevezte ki. — A vármegyéről. Gőnyey István központi főszolgabíró nyugdíjazás iránti kérvényét most újból beadta. A kérvény a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá fog vétetni. — Böszörményi Endre csengeri főszolgabíró, kit a törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén már nyugdíjazott, folyamodott állásába való visszahelyezése iránt. — Áthelyezés. Kemény Alajos kir. tanácsos pénzügyigazgató, hasonminőségben a besztercei kir, pénzügyigazgatósághoz helyeztetett át. — Esküvő. P. Péchy László szatmárvármegyei főszolgabíró e hó 28-án tartja esküvőjét Cégényben bezerédi Bezerédj Ilonával, néh. Bezerédj Dezső és neje néh. kölesei Kende Claudine leányával. — Jóváhagyás. A belügyminiszter az árvapénztár 1905. évi számadását jóváhagyta. — Dr Falussy Árpád főispán és neje Nagybányán. Városunk és vármegyénk főispánja, dr Falussy Árpád f. hó 25-én nejével Nagybányát meglátogatta. A főis- páni párt az érkezéskor az állomáson Gellért Endre polgármester üdvözölte a városi tisztviselők élén. A TÁRCA. Fészket rak a fecske. Bárdi B&chel. Fészket rak a fecske az eresz alatt . . . S nekem még nincs ime fészkem. Lesznek pici fecskék . . . S angyalomat En már ringatva becézem. Sarlózva a réten, a lány, a legény Mind csak azt sziszegi súgja: Hejh, szégyenkezhetik ám a kezén A pőre, gyürütelen ujja ! . . . Ki elcsavarta szegény fejemet: Oh szépen kereket oldott. Pár rongya maradt csak reám, s kinevet: Hisz van helyette porontyod 1 Én kicsi porontyom, kicsi fiam ! Szeretlek is, oh beh szeretlek 1 Királyok büszke kastélyaiban Sincs párja az én kicsinyemnek. Azoké, akiket megesket a pap, Úgy jön az csak az is a világra 1 . . . S az ajaka annak se pirosabb S nem kéklőbb a szeme párja! Az állat-mesékről. Nem igaz ám az, amit az állatok legendaszerü hőséről, királyáról, az oroszlánról, mesélnek. Annyi az egész, hogy ő kegyelme is, ha egyszer megtették királynak, csak a farkát kell, hogy csóváljá, hát az is. fejedelmi. Hja, ez a nimbusz! amelynek azonban az ember sokkal vakubbul hódol, mint az állatvilág. Ott sokkál több a Józsa Gyuri, ki midőn a szász király- lyal elparolázott és ez megkérdezte végül, hogy kihez 'egyen szerencséje, azt felelte: — Ajn ungáriser édelman. Kérdésre pedig, hogy hát ő kit tiszteljen, megkapván a választ, hogy a szász királyt, azt felelte: — Auh sőn. így, hacsak a fenevad ki nem tör például a tigrisből, az is csak annyiba veszi a királyt, mint Józsa Gyuri, amig fokosra nem került volna a sor. Mert az állatkirály ő felséréről, akivel például Vastagh Géza, az ő jeles potraitistája, szorosabb ismeretségbe keveredett ott az afrikai sivatagokon, határozottan azt állítja, hogy bizony igen gyáva teremtés. Szó sincs róla, hogy aféle bátor világhódító lélek szorult volna belé s legszívesebben elkotródik minden veszedelem elől, hacsak eszét nem veszi egészen az éhség. Egyebekben a méltóságos és egyéb címeres oroszlánvadászok »Jägerlatein*-je, amit róla mesélnek. Sőt sokkal több a valószerüség abban az ókori cicaoroszlánban, amely a talpát tartotta, hogy vegyék ki belőle a tüskét, miut amennyi a hősi állatkarakterbői való. Egy zoologus, dr. Th. Zell, most bőven foglalkozik az állatokról elterjedt mindenféle téves hiedelmekkel és ő is kimondja, hogy az állatkirály a maga valóságában egy egészen ordináré állat. Az elefántot, orrszarvút messze elkerüli, nehogy kárt csináljanak benne. De még a bivallyal se kezd ki. A kafferek a csordát se féltik, ha jó bika van közte, mert az megkergeti az oroszlánt. Azokon a vidékeken, ahol oroszlán is, tigris is akad, a benszülöttek azt mondják, hogy a tigris tépi szét az oroszlánt, ha összeverekednek. Darwin is mesél ilyen viadalról, amely egy menázseriában folyt le, a hol véletlenül egy kalitkába került tigris, oroszlán. A viaskodás nem volt rövid, de végül a tigris gyűrte le holtra az oroszlánt. — Nemrégiben Nápolyban is volt hasonló párbaj, amely azonban nem fejeződött be, mert tüzes vasakkal szétválasztották a két fenevadat, de a néző közönség nagy megbotránykozására az oroszlán volt az, aki a sarokba szorult. Ugyanúgy áll a róka miniszterelnöki talentuma, mint áz oroszlán királyi virtusa. A rókáról is inkább csak költötték a ravaszsága meséit. Az ő fajsorsosa a farkas például, sokkal ravaszabb állatnak tekinthető. Támadásai, leselkedése, kitartása, ahogy a kiszemelt prédáját követi, sokkal több agyafúrtságot sejtetnek, mint a róka közönséges tolvajtempói. M Meenyiltf(iRimrELD testvéreké IPtlis __ ° ** __ | férfi-, női- és gyermek-cipö-áruháza Sz atmáron, Kazinczy»utca (Vallon=féle ház.)
