Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-08-12 / 64. szám

2-ik oldal.

SZATMÁ R-N É M E T I.

Szatmár, 1906. augusztus 12.

A nagykárolyi törvényszék.

— Nagy értekezlet a városházán. —

Tegnap, szombaton délelőtt 11 órakor tartatott j meg a városház nagy tanácstermében az az értekez- í let, amelyet mára, vasárnapra hívott össze ország- j gyűlési képviselőnk, dr Kelemen Samu, de amelyet a mai Dónáth-ünnepre tekintettel tegnap tartottak meg. i Az értekezlet igen népes volt, a törvényhatósági bi- ! zottsági tagok nagy számban jelentek meg, azonkívül j részt vett az értekezleten az ügyvédi karnak igen I sok tagja és számos városi polgár is.

Az értekezleten dr Kelemen Samu elnökölt; j aki megnyitván az értekezletet, a jegyzőkönyv vezetésére Ferenc Ágostont kérte föl. Majd ismertette az értekezlet tárgyát és célját, a következőkben:

Méltóztatnak tudni a meghívóból, — hogy mi a mai értekezlet célja. Nagykárolyban mozgalom indult meg az iránt, hogy Nagykárolyban törvényszék állíttassák föl. Ez a mozgalom, céljának megvalósulását illetőleg, minden kétségen kívül nemcsak érinti, de sérti Szatmár-Németi érdekeit és jogkörét.

Előrebocsátom azt, hogy akkor, amidőn a mozgalommal szemben állást akarunk foglalni, nem vezet bennünket semmi animózitás. Mi örvendünk azon, ha akármelyik város halad, gyarapodik, de az min

natban, amint tudomást vesz arról, hogy Szatmár- Németi egyhangú vélekedése az, hogy e kérdés ilyen dűlőre vitele Szatmár-Németi érdekének és jogainak sérelmével jár — a főispán ilyen mozgalomban sem I mint vezető, sem mint annak pártolója és támogatója : részt nem vesz. * *

A mozgalmat, amelyet Nagykároly városa meg- j indított, két körülmónynyel támogatja Nagykároly j városa;

Az első, amit felhoznak, hogy nekik történelmi jogaik vannak ehhez a törvényszékhez; mert amint j méltóztatnak tudni, a múltban Nagykárolynak volt I törvényszéke. Szükségesnek tartom, hogy mindenkit óvjak attól a felfojtástól, hogy azok a tények,

I amelyek a múltban történtek, és mint ilyenek törté- ; nelmi tények, pusztán ennek erejénél fogva,

; történelmi jogoknak fogadtassanak el. Mert ez esetben a hűbériséget, íobotot stb. is vissza kellene állítanunk. Hogy pedig szigorúan ennél a tárgynál maradjunk, Nagybánya, NagysomkUt, ahol kővárvidéki törvényszék volt, — és Nagyszőllős is jogot formálhatnának törvényszékhez sőt Nagybányának ehhez területielhelyezésénél fogva minden esetben jogosabb igénye is lehetne mint Nagykárolynak.

A másik ok, amit felhoznak, az, hogy vannak helyek amelyek közzel esnek Nagykárolyhoz,

denesetre kívánságunk és mindenesetben ügyelnünk j és természetesen Nagykároly felé gravitálnak. De

is kell arra, hogy ez a haladás, gyarapodás ne történjék a mi rovásunkra s mint jelen esetben : ne történjék egyenesen a miénkből. Mert természetes dolog, hogy ha Nagykárolyban törvényszék fog felállittatni, ennek jogi terülele nem a semmiből fog kihasittatni. ennek ügyköre nem a semmiből fog megteremtetni, hanem területe nagy részben a szatmáriéból fog kihasittatni s ügyköre is jórészt azokból az ügyekből fog alakulni, amelyek eddig a szatmári törvényszék területi hatáskörébe tartoztak.

Ami a mozgalom egészen rövid történetét illeti, az a következő: Már két esztendővel ez előtt indult meg ilyen mozgalom. A kérdés fel is vettetett a vármegyei közgyűlésen s akkor a közgyűlés állást foglalt abban az irányban, hogy Nagykárolyban is törvényszék állittassék fel. A részleteket ne érintsük ; de méltóztatnak tudni, hogy a megyei közgyűlések második napján mindaz keresztül megy, amit a nagykárolyi csoport óhajt. A lefolyt két év kiélésedéit politikai harcaiban nem volt alkalmas a helyzet arra, hogy ez a kérdés felveltessék. Úgy látszik, most látta ezt alkalmasnak Nagykároly, s elhatározta, hogy emlékiratot dolgoztat ki és küldöttség által juttatja azt az igazságügyminiszterhez, egyszersmind kérvény alakjában a képviselőházhoz is, ahol azt a város képviselője által nyujtatja át. Azt is olvastuk a hírlap :kban — és pedig cáfolat nélkül — hogy e küldöttséget Nagykároly országgyűlési képviselője és Szatmárvármegye. valamint Szatmár-Németi város főispánja vezetik. Ehhez hozzáteszem, hogy ez utóbbi hirf, bár meg nem cáfoltatott, nem tartom valószínűnek Ismerve a főispán lojalitását és ragaszkodását Szatmár-Németi iránt : meg vagyok arról győződve, hogy még ha igyekeztek volna is őt ily irányban megnyerni, abban a pillaolyan elhelyezést nem lehet teremteni, hogy minden ( község közelebb legyen az egyik városhoz, mint a j másikhoz. A főkérdés az, hogy Szatmár az egész vi- ; déknek középpontja. Már pedig bízvást állíthatjuk, ! hogy nincs más törvényszék az országban, amelynek ( helyesebb és előnyösebben középponti elhelyezése volna, ' mint a szatmári törvényszéknek. Hozzá tehetjük még azt is. hogy egyenesen példátlan volna, hogy ilyen j területi beosztás mellett, — amikor Nagykároly va- j suti ö szekötteíéssel csupán 35 percnyi távolságra van j Szatmáriéi, — ott egy másik törvényszék állittassék föl. Ez objektiv okokkal nem támogatható. De igazságügyi szempontból sem célszerű, hogv kisebb területen és kisebb helyeken állittassék föl törvényszék; mert a bírák kiképzése szellemi és gyakorlati téren csak akkor lehetséges, ha területileg nagyob hatáskörű törvényszékek állíttatnak föl, ahol részben a városi élet élénksége is fejleszti az illetők szellemi képzettségét, másfelől az ügyek bonyolultabb volta alkalmat, és iskolát nyújt a bírál nak, hogy minden téren képezhessék magukat.

Ezek, igen t. uraim, röviden azok az okok, amelyek bennünket arra indítottak, hogy ezt a mozgalmat, amely Nagykárolyban megindult, olyannak találjuk, amelyet igazságos és tárgyilagos okokkal megvédeni nem lehet, amelyben legfeljebb személyes jellegű okok játszanak szerepet, vagy pedig az a szempont, amely mindnyájunkra áll, hogy minden város előnyösnek tartja magára nézve, hogy h valamely hivatalhoz vagy nagyobbszabásu intézményhez hozzájut.

Ha már önök egyetértenek abban, — és én jog gal hiszem, hogy a város minden polgára egyetért ebben, — hogy állást kell foglalnunk e kérdésben, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy mik a teendőink. Én, mint a város országgyűlési képviselője, szükségesnek tartottam, hogy meggyőződjem arról, vannak-e ezen mozgalomnak Budapesten is gyökerei vagy csak Nagykárolyban. Kérdést tettem az igazságügyminisztériumban, a belügyminiszternél, és Kossuth Ferencnél mint a nagy többséget képező függetlenségi párt elnökénél, hogy van-e tudomásuk ily mozgalomról, vagy foglalkozik e a kormány ilyen tervvel. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy a kormány ily tervvel nem foglalkozik,]de természetesen foglalkoznia kell vele, ha lentről fölvetik. A nagykárolyiak magatartása azt mutatja, hogy a kérdés őszre aktuálissá válik. Ezért már most meg kell állapodnunk teendőinkben. Magam részéről, természetesen szabad megvitatás tár. gyaként, azt jegyzem meg tájékoztatásul, hogy az lenne helyes, ha ez az értekezlet elhatározná először, hogy nagyszabású mozgalma* indít meg s ennek keretében népgyüiési tart, a népgyülés memorandumot készíttetne, amelynek elkészítésében közreműködnének az ügyvédi kamara tagjai is. E memorandumot nagyszámú küldöttség adná át és pedig nyomban akkor, amikor a nagykarolyi küldöttség eljárt. A memorandumot a város minden írni olvasni tudó polgárával aláíratnék, hadd lássa a kormány, hogy ez a kérdés minket súlyosan érint és jogaink elkobzásába nem nyugszunk bele. Szükséges továbbá hogy a szintén érdekelt Bihar- és Szilágyvármegyék, Nagyvárad és Zilah város törvényhatóságaival — amelyeknek eddigelé tudomásuk nincs a mozgalomról — érintkezésbe lépjünk s a mozgalomba őket is bevonjuk, ez állal a mozgalom eréjét növeljük.

Ezután Csomay Imre ügyvéd, városi bizottsági tag, a függ és 48-as párt elnöke szólalt fel. Azt tartja hogy a Kelemen Samu innitványát el kell fogadni s a benne foglaltakat keresztül kell vinni.

Igaz az, hogy Szatmárnémetinek nagy érdeke megoltalmazni azt az előnyt, amelyet a törvényszék itt léte rá hoz; nyugodtak lehetünk azonban részben arról, hogy ezt a kérdést oda fönn nem egy könnyen döntik el, mert az nem egyszerűen kormány-intézkedés tárgya, hanem az országgyűlés feladatai közzé tartozik. Szóló úgy tudja, hogy törvénybe van foglalva, hogy a jelenleg elhelyezett törvényszékek változás és átalakítás alá csak az országgyűlés által vehetők és csak törvénynyel változtatható meg a törvényszékek hatásköre. Nekünk ez nagy biztosíték arra nézve, hogv itt egyszerű kormány-intézkedéssel nem lehet dönteni, hanem igen, egy rosszul informált országgyűlés esetleg megkárosíthatja Szatmár városát és Szatmár érdekei nagy csorbát szenvedhetnek. Ennélfogva helyes dolog az, hogyha már Nagykárolyban a mozgalom megindult, Szatmár is tegye meg a szükséges lépéseket. Az ellen feltétlen küzdenie kell e város közönségeuek, hogy a törvényszéket, amelynek itt állandó épülete van, átvigyék, és a megosztás ellen is erősen harcolni kell. Helyesli Kelemen indítványának azt a részét is, hogy az általa említett törvényhatóságok támogatását ia meg kell nyerni. E kérdés bele fog játszani előreláthatólag a megyei székhely kérdésbe is, hogy milyen fejleményekkel, azt még

— Akkor minek kelsz versenyre velem, ha tudod ? — vágott vissza a bolond.

A király dühösen pattant föl. Most már csordultig volt a pohár. Az udvari bolond vakmerősége több volt. a soknál.

— Ezért lakolsz, bolond! — rivalt rá és kezeivel megfenyegetve, elsietett belső lakosztályába.

Öt perc múlva ott állt a király előtt a miniszter.

— Parancsára megjelentem, felség 1

— Az udvari bolond az imént a legdurvább felségsértést követte el. Most már torkig jóllaktam vele. Elhatároztam, hogy kivégeztetem. Az ön kezére bízom, végezzen vele ahogy jónak látja. Meg ma! Érti? Nincs kegyelem! Adja hóhér kézre.

A miniszter azt hitte, hogy e percben rádül az egész királyi palota. Nem akart hinni saját füleinek. A király kivégezteti Pipint, ezt a furfangos, púpos rókát. És ő rá bízza! ő rá? Aki/el annyi mérget lenyeletett. Azt se tudja, hogy került ki a király szobájából. Valamit dadogott, és dobogó szívvel rohant megvinni a hirt az udvarnak.

Valami kéjes öröm töltötte el a szivét az egész udvari népségnek.

Végre . . . !

A púpos Pipin órája is ütött!

Nem lesz többé, aki minden apró titkolni valójukat maró szatírával üti dobra.

Nem lesz többé aki pellengére állítja őket a király előtt.

Összeölelkeztek az udvari emberek határtalan örömükben . . .

*

A miniszter az udvari bolondot rögtön leáobatta egy nyirkos börtön fenekére.

Odament le hozzá visszaadni a kölcsönt. Belépett, a börtönbe s kezdte néki a sok mérget cseppen- kint visszaadogatni.

— Tudod-e bolond, hogy most a kezemben vagy ?

— örülj, hogy legalább a kezedben van valami. A fejedben úgy sem volt soha semmi, riposztozott a bolond.

— A tiedet meg majd levetetem.

— Azt megteheted, de akkor is több érő lesz, mint a tied.

— De nem vetem ám le úgy egyszerre I

— Mit akarsz velem ? — kérdé szorongva a bolond.

A miniszter gúnyosan vigyorgott:

— Mit? Emlékszel, hogy tűket szúrtál a párnába, amikor tudtad, hogy arra én ülök ? Emlékszel-e hogy rongyot akasztottál a hímzett frakkom szárnyára az udvari estélyen ? Hogy szamárfejet ütöttél krétá- zott posztóval a hátam közepére? Hát én most azt fogom tenni veled, ami legjobban fog fájni

A púpos szeme egyet villant, azután alázatos hangon kezdett könyörögni:

— Jaj, könyörülj rajtam. Ültess beretvákra, lö- kess forró olajba, égess meg elevenen, akasztass föl, fejezte s le, csak a púpomat ne bántsd !

A miniszter kajánul vigyorgott:

— Úgy? hát a púpodat félted? Jól van bolond! Gondom lesz rád, hogy ne kelljen féltened.

Azzal ott hagyia Pipint a börtönben . . .

*

A hóhér megkapta a rendeletef. Reggel 9 órakor megjelenik a börtön udvarán s a felállított vesztőhelyen végrehajtja a felsegsértő udvari bolondon a rettentő ítéletet.

A király már hét órakor talpon volt. Izgatottan sétált fel alá szobájában. Bántotta ez a túlságos szigor. A púpos Pipin sok vig órát is szerzett neki. De a királyi szavát már nem vonhatta vissza.

Első J&L&ííryEkT, Késävény^8erjföajde Kőbánya

rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos eiárusitás Szatmár és vidéke részére

csemege és fűszer kereskedőnél.

Dupla Góliát Maláta-Sör