Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-01-21 / 6. szám

Szatmár, 1906. SZATMÁ RNÉMET! január 21. szabadság bajnokának emlékezetére fűz koszorút. Ki hiszi ennek az őszinteségét ? Ki nem látja ennek azt a célza'át, bogy a hazafiság fény körébe akar beillesz­kedni a hazafiságot üldöző megyefőnök f Nyirvasvári községének most jutott eszébe szob­rot állítani. Annak a Nyirvasvárinak, amelyből — mint mondják -— a jő magyar embereket egy brics- kan ki lehet vinni. És eppen Nagy László lett ennek a mozgalomnak diszelnök'e. Mit akarnak 9 Meg akar­ják fosztani Vasvári emlékezetét a megillető glóriá­tól? Csak talán nem hiszik, hogy az ilyen mesterséges ünneplést a nemzet rokonszenvvel kisérje ? A nemzet szivében ünnepli Vasvári emlékét, de Nagy Lászlóékkal'együtt ném ünnepel, nem vesz lec­két tőlük a hazafiságban. És nem fogja eliimtásztani. hogy Vasvárinak méltóan megörökítse édíf^té-t, amely most a Nagy Lászlóék »népszerüsitéé'éTe'í^van felhasználva. :• c, C-'- ^ 4' * * P Kristó ránk gondolt. Tehetetlen gőg jellemzi Peckes Kristóék működését, Ejtöfölni akarni azt, ami uljokban áll ! Csakhogy, ez nem megy olyan könnyen. Kristóék tudják ingerelni, bosszantani és sanyargatni az országot, mert hiszen a hatalom a kezökben van; de azt a célt, hogy újonchoz és, adóhoz jussanak, nem képesek elérni. Mindazaltal tetézik bűneiket. Nap-nap- után felháborító eseményeket idéznek föl. Hej, nagyon fáj nekik a törvényhatóságok ellen­állása. Be szeretnék eltörölni őket, mint ahogy az elemista gyerek letörli palatábláját. Egymásután emel­ték föl a törvényhatóságok közgy üléseiken tiltakozó szavukat a hazaáruló kormány működése ellen, egy­ben megtagadtak tőle minden támogatást, újoncot, adót ; törvénytelen főispánjainak beiktatását maguktól elutasították. A főispánokat ugyan világra szóló, tra­gikomikus erőlködések és erőszakoskodások árán beiktatják a törvényhatóságok nyakara; de az újonc és adó- megtagadás dolgában már nehezebb a helyzet. Mégis folytatják átkos működésűket. P. Kristó mint belügyvivő tovább ingerli a törvényhatóságokat. Egyre-másra semmisíti meg hazafias határozataikat, amelyeket persze azok újra és újra fentarlanak. Ei<- kor erőszakos eszközökkel fenyeget. Szóval henceg. így semmisítette meg a mi városi törvényható­sági bizottsági közgyűlésünk azon határozatát is leg­újabban, amelyben a közgyűlés előre kijelentette, hogy a jelenlegi kormány által kinevezendő főispánt beik­tatni nem fogja. Egyben felhívta leiratában a polgár- mestert, hogy az önként befizetett adók beszolgálta­tásáról tegyen jelentést. A tanács a leiratot átadta az alkotmány-védő bizottságnak. Mit akar P. Kristó? Főispánt kineveztetni Szat- márra ? Nagyón kiváncsiak vagyunk arra a züllött le­gényre, akit megfog esetleg s matrácokba göngyölve, csendörsZuronyOk közt beimportál. Azonban ehhez még á városnak, illetőleg a közgyűlésnek is van szava. Ami pedig az önkéntesen esetleg hefizetett adó­kat illeti, ázzál még, hogy leiratot küldött P. Kristó, nincsenek azok a kezei közt. Eljön még az ő vád ala helyeztetésüknek napja is. Olt leszünk a ráolvasásnál . Színház. „Dorrit kisasszony“. Szombaton adták először Schönthán Ferencnek, a jeles színműírónak ezt a 3 felvonásos vigjátékát. Érdekes maga a darab gondo­lata, csinos a tartalom, a jellemek mester kezére val­lanak ; — csak az események egybeállításában lát­szik bizonyos hézagosság. A darab 1821-ben játszik. Az öreg Dorrit Vil- liam 18 eve van a londoni adósok-börtönóben Anny nevű leányával és Tip nevű fiával, akiknek termé­szetesen, miután csak atyjuk fogoly, szabad ki- és be­járásuk van. Az öreg Dorrit, mint nagy nemesi csa­lád sarja, itt is érvényesíteni tudja fölényét a többi börtonlakóval szemben, bár a börlöube érkező idegen látogatókat bizonyos „diszadomány-ra figyelmeztetni nem átalja; a morális leifogást eiiompitja a börtön/ élet. Ilyen látogatóként jön a börtönbe Tippel, Cleinan Arthur, egy előkelő fiatalember, akivel Tip valame­lyik vendéglőben ismerkedett meg. Ezt a finom lel­kületű fiatalemberi meghatja Dorriték helyzete ; leg­főképpen pedig megtetszik neki a szép kis Anny, a csupa jóság, a gyermeki szeretet és a nemesszivüség mintaképe. Szép gondolata támad. Utána néz Dorrit ügyének. Rájön, hogy Dorritra óriási örökség vár, amelyet a gonosz rokonok még akarnak keríteni ; gyorsan cselekszik tehát, minden befolyását latba vetve, sikerül Dorritot szabadlábra helyeztetni. Megható jele­net, mikor Dorrit megtudja kiszabadulását. — De, ami rendesen úgy szokoit történni a hirtelen meggaz­dagodott s jobbra fordult sorsú embereknél, — paza­rul kezd Dorrit költekezni. Félszeg, szinte őrült nagyúri allűrjei támadnak. Brightonban a népes fürdő hatalmas szállodájának egész emeletét kibérli; meg­számlálhatatlan társalgónőt, komornikot, inast tart. Beleüt a rangkórság is. Annyt egy igen előkelő lord­hoz akarja adni. Azonban egy kalandor báró, akit már előzőleg ismerünk, szintén Anny kezére — az az inkább Anny vagyonára utazik, s megkéri a leányt. Dorrit haraggal utasítja el a bárót, akinek pedig azt köszönheti, hogy az előkelő társaságba bevezettetett. A báró megbosszulja magát s elmondja mindenkinek, hogy Dorrit az adósok börtönében ült 18 évig. A hatas nyivánvaló, elhúzódnak a fürdővendegek Dor- ritéktől, az elite társaság estélyére jegyet nem kap­nak. Ekkor Dorrit kiábrándul. Az az inkább cinikus lesz. Nem titkolja tovább a dolgot, s véletlenül a fürdőbeli ünneplések központjának, a bálteremből kijött Harry Edvard főhercegnek mond el mindent, — akit nem ismer föl; aztán csomagokat, bogy Londonba menjen. Cleman is megjelent a fürdőben Anny után. Dorrit mintha bálát sem érezne jóltevője iránt, Cleman azonban ezt a Dorrit elvakultságának tudja be. Min­den megváltozik, mikor aztán Dorrit szakit a társa­sággal Örömmel adja Cleman hoz Annyt, akik amúgy is szeretik egymást, —annyival is inkább, mert a her­ceg, aki Dorritban felismerte az alapjában jó embert s rokonszenvvel viseltetik baráijának Cletnannak sze­relmi ügye iránt, maga ajánlkozik násznagyul s a tisztelgésére beözönlő báli publikumnak Dorritot, mint hurutját és hívét mutatja be. Az öreg Dorrit boldog­sága kettős; lelki egyensúlya helyreáll. Nagyon röviden ez a darabnak a tartalma, a mely körül érdekes jelenetek fonódnak. Közönségünk vegyes érzelmekkel fogadta a da­rabot. Úgy, hogy már második előadásán, szerdán este, alig voltak. Okát nem tudjuk megtalálni. A da­rabot általában eléggé sikerültén hozták színre színé­szeink. A darab egészében poétikus. Ritka élvezet tel­het csupán a Schöuthan irómüvészetének megfigyelé­sében is. A szereplőkre nézve a második előadásról alkotunk véleményt. Dorrit Villiam-et Szőregi játszotta. Elisme­rést érdemel, helyes felfogásáért, ügyes játékáért .Csak igyekezzék ennek a hálás szerepnek minden oldalról való megfigyelésére és kiaknázására. Anny Radnai Zs volt. Jól játszott; de minden jelenetet cgyfoiina tö­rekvéssel dolgozzék ki. Ciemant Tihanyi személyesí­tette. Elegáns fellépés, finom játék-modor jellemezték Ezekhez talán jó lett volna még egy adag helyesen elosztott érzelem. Jászai Olga lues epizód szerepében, Rajz mint a báró szeméiyesitője, Hegyesi a főporko­láb kis szerepében alakítottak jól. Borsodi a John szerepét oly feltűnő gyengén játszotta, hogy szó nél­kül nem hagyhatjuk. Unottan elmormolt szavait nem lehetett érteni. Máskor ne vállalkozzék ilyen szerepre, ha nem illik a képességéhez. Vagy a s/.ereposztó az oka?/ Akkor az ilyen szereposztó elmehet krumplit kapálni. Kiss M. (Edvard) ügyes volt. Nem volt helyes az első felvonás beállítása, a börtön nem szalon. Vasárnap e=ue a GiíL-Baba rózsái nyíltak s hul­lottak porba Hétfun A csöppség tette meg kötelességét zóná­ban, hozva nagy, telt házat. Radnai Zs. édes Csöppség volt Kedden a Huszárvér cimü opereitet játszották. Nincs ebben valami jobb tartalom ; de a zenéje szép. A szereplőkkel általában meg voltunk elégedve. Harkányi és Kállai ügyesek voltak; Harkányi kis­asszony helyesen tenné, ha teljesen hátat fordítana az affektáló játékmodornak. Szőregi kedvvel és jó igye­kezettel játszott. Tihanyi (Flacks) mindenesetre jobban játszott, mint Váradi a tábornok nem neki való sze­repében. — A snájdig bajusz nagyon gyakori egye­seknél, mikor nem is kellene; mindenféle szerepet egy maszkkal nem lehet játszani; miért hiuskodnak a sze­rep rovására ? Kiss Eszti és Rajz Irénke, kiváltkép az utóbbi, ez a finom és szép leány, sok tapsol kaptak táncu­kért a meglehetősen nagyszámú közönségtől. Még annyit e darabnál, hogy ha valamit a di­rektor a szinlapia kilétet a szerepeket illetőleg, azt tartsa is be. Csütörtökön a János vitéz és az ő Juliskájának históriája folyt le előttünk. Az egyszerű, de poétikus mese, a magyar motívumokból szőtt — itt-ott gya­nús zenei reminiscentiákat keltegető, de mind­amellett fülbemászó .melódiák majdnem telt házat hoz­tak egybe, pedig már körülbelül 18-adszor játszák itt e darabot. Harkányi Gizella játszotta Kukorica Jancsit. Temperamentumosán játszott, csak ne igyekezzék min­den kis részletben Fedákot utánozni; önállóan is meg­állhatja helyét. Kállai Iluskája nem sok illúziót keltett. Váradi (Bagó) jobban játszott, mint énekelt, de éneke is elfogadható volt. Herényi Adél (király­kisasszony) szép koloráturájával zajos tapsra ragadta a közönséget. Mindazáltal, ne csak a magas regiszterek­re fektessen súlyt az éneklésben. Tisztái a király szerepében túlzott. Szilágyiné jól játszotia a gonosz mostohát. Végül ha megmondjuk, hogy Szőreghi a strázsamestert Ócskái brigadéros ruhájában játszotta, szemlénket végezhetjük. Pénteken a Mulató istenek pajzánkodtak telt ház előtt zónában. Gyönyörű a zene ; de a tartalom ha­sonlít. a nem nagyon értékes fületlenegombhoz. Az igaz, hogy sok csinos idomnak juthat szerepe e légies ruhá­zatú darabban. Legyen az elsőség Junóé. Kállai személyesítette ; jól játszott és énekelt. Isteni férjét, Jupitert, Csáki játszotia Nem mondunk egyebet, mint hogy több ru­ganyossággal, kedvvel kellett volna játszania, időseb­bet, olyan csintalan vén bohót — amilyennek Jupi­tert tartották — kellett vo'nu ábrázolnia. Különben Tisztái is inkább egy gyámoltalan kisbiró illúzióját keltette az első felvonásban, mint a könnyű lábú Mer­kúrét. Váradi sem törődik sokat a szerep helyes fel­fogásával ; énekelni elég jól énekelt. Szőreghi már ki­dolgozta u szin.gazgató kicsiny szerepét. Tihanyi is jó volt ; néhányszor felébredt benne Mujkó. Harkányi (Charis) jo kedvvel játszott, néha jól is énekelt, csak táncba ne igen fogjon. Végül dicsérettel kell megemlékeznünk a szinházi karmesterről, aki látható buzgalommal dirigált a ze­nés darabokban. HÍREK. At ár megint. A városi szinügyi bizottság már tavaly elis­merte. hogy Krémer Sándor színigazgató nem lett eleget igazgatói kötelezettségeinek. Éppen ezt mondta ki határozatilag a volt szinikerületi választ­mány is. Azonban a sok kérlelésre és fogadkozásra ismét odaadták a színházat Krémernek, szigorú kikötéseket téve, majdnem úgy, mint ahogy valami rakoncátlan iskolásgyerekkel szoktak elbánni. Krémer maga sem bízott abban, hogy tavaly újra megválasszák, ezért pályázott volt akkor Sopronba vagy hova, ahol kö­rülbelül zéró szavazatot kapott. Fellélegzett tehát, mi­kor megkapta a szatmári színházat. De ne feledjük, hogy az ő fogadkozásán és kérlelésein kívül más egyéb is befolyt az érdekében. Ugyanis Festetich Andor gr., a színészet országos felügyelője személyesen jött el a szinikerületi választmány ülésére elnökölni. Bár azt jelezte, hogy nem jön. Mégis hirtelen itt termett. Mintha valami varázsgyürűje lett volna Krémernek, amelyet megforgatott ujján, mikor már nem látszott más mentség: Festetich gr. megjelent. Helyes, joga volt hozzá; hiszen az elnöklés a választmányban őt illette. De köztudomású, hogy Festetich túl ment el­nöki hatáskörén. Megható bátorsággal állott be Kré- 1 rner pátrónnsának. Ha valaha ékesen beszélt, hogy még a kövek is könyezzenek, úgy ez alkalommal fel­készült a szivreható szavak egész tárházával. Krémer szininövendék korabeli harátja neki, mindent meg kell tehát érette tenni De az a csudálatos, hogy a nemes gróf egy cseppet sem törődött azzal, hogy a közérdek szolgálva lesz-e itt, vagy nem, eljárásával. | Mert hiszen csak azért szinészeti felügyelő, hogy a | közérdek feküdjék először szivén? Vájjon a gróf, aki- | nek nagyon sok színigazgató ismerőse van az ország­ban, mindenütt igy jár el, mint ahogy tette Szatmá- ron ? Csak egyoldalulag, csak barátságból ? Na akkor itt volna a legfőbb ideje, hogy az a felügyelői állás úgy eltöröltessek, hogy nyoma se legyen, vagy hogy a gróf ur felmentessék azon lelkifurdalások alól, ame­lyek őt a hivatali kötelességnek a barátság és isme­retség által történő háttérbe szorításakor talán érik. Nem volt elég a gróf ur részéről, hogy tavaly befolyásolta jogkörén túl és a közhangulat ellenére a döntők véleményét, amelynek megnyilvánulását nem igen respektálta, hanem — mint egy laptársunk Írja — most újra megismétli a szerepet. Már megint itt lesz ! Itt lesz. Most már, sajna, nincs hol elnökölni. Az elnöki szék presztízsét a grófi személy helvettesiti. Informálni jön. írásban nem szokott informálni, mert az esetleg kényes következménynyel járhat, mert a betű rákiabál az emberre. Tehát szóval fog informálni. Miről ? Arról, hogy Krémer, ime, mennyire beváltotta tett Ígéreteit s mennyire érdemes a szinigazgatóságra, mert havonta körülbelül 2000 forintot tudott elvonni jó tagok fizetésétől és tartásától és a darabok jó k iállitásától Avagy, egek / ,— a szatmári közhangu­latról akar ő, az idegen, informálni szatmári embere­ket? Hát miről? — Minta már említett laptársunk írja, a többi pályázókról fog informátiót nyújtani. Szóbeli informátiót, tessék megjegyezni. Hát aztán s ik rosszat méltóztatik a gróf ur tudni azokról a vakmerőkről, akik az ő kötelezettségeinek hűen meg­felelt barátjával versenyre mernek kelni ? Furcsa dolog az az informálás. És furcsa dolog lett már is abból az informálásból eddig is. Nem hazudik, aki azt mondja, hogy Krémer rtem hagyja magát a többiekről való informálás tekin­tetében. Még egyes kóristáit is mozgósította. Divatos jutányos árban készít mérték szerint LAMPEL REGÍN mellfüző készítő SZATMÁR, Guttman-ház

Next

/
Thumbnails
Contents