Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-06-10 / 46. szám

X. évfolyam. Szatmár, 1906. junius 10. Vasárnap. 46. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRiEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szer kesztő: Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.­------—: Telefon-szám 80. ............ Mi ndennemű dijak Sratmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A gazdasági kérdés. Az osztrák álláspont. Szatmár-Németi, 1906. junius 8. Az újonnan kinevezett osztrák kormány csütörtökön mutatkozott be az osztrák parla­mentben. A miniszterelnök, báró Beck bemu­tatkozó beszédének legnagyobb része a Magyar- országgal megújítandó gazdasági kiegyezés kér­désével, jobban mondva: e kérdés körül támadt uj helyzettel foglalkozott. Beck báró rajta volt, hogy a különben egymással nem valami nagy békében élő osztrák pártok mindegyikének tetszését megnyerje. Tudta, hogy egységes han­gulatot úgy teremthet csak az osztrák pártok között, ha Magyarország ellen ingerli őket. Célját el is érte a ravasz osztrák miniszter- elnök. Tetszett a sok elegy-belegy pártnak, beszéde. Úgy beszélt Beck báró, mintha a gazdasági kérdés is teljesen közös ügyet képezne s mintha a mi törvényeink a magyar államnak egyál­talán nem biztosítanák gazdasági téren az ön- rendelkezés jogát. Az osztrák miniszterelnök szerint Ausztria a közösség érdekében annyi áldozatot hozott, hogy arra az időre, mig a kereskedelmi szerződések fennállanak, teljes igénye van a közös vámtarifa fenntartására. De mert Magyarország a szerződésszerű megegye­zés félretételével egyoldalulag állítja fel a vi­szonosság feltételét, ennélfogva az osztrák kormányt tulajdonképen már most is megilleti : az önálló rendelkezés joga, anélkül, hogy te­kintetbe venné a régebbi magyar kormányokkal megkötött egyezmények kötelezettségeit. Az osztrák miniszterelnök nagy tetszést aratott főleg az önrendelkezési jog beállásának hangsúlyozásával. Azt hiszik az osztrákok, hogy e fenyegetés minket megijeszt. Dehogy is! Ez az, amit akarunk. Csak szakadjon el Ausztria minél előbb. Azonban attól félünk, hogy még sem akarja komolyan beváltani fe­nyegetőzéseit. Magyarországnak igenis joga van önálló vámtarifa megállapilására és ehhez Ausztriának semmi hozzászólása nincs. Ez világos törvénye­ken alapszik. Amiként hivatkozhatunk az 1867 XII-ik és az 1899 XXX. törvénycikkekre. Ezzel szemben az osztrák miniszterelnök állításai még a kiegyezési törvénynyel sem igazolhatók. A jogos magyar álláspont ellen hiába be­szél az osztrák miniszterelnök. Körmönfont okoskodással sem lehet a törvény világos ren­delkezéseit kijátszani. Mi érvényesítjük jogain­kat minden körülmények között. Az osztrák miniszterelnök beszéde. Az uj osztrák kormány jun. 7-én mutatkozott be az osztrák képviselőházban. Ez alkalommal Beck báró miniszterelnök nagy beszédet mondott, amelynek fő része az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági kérdéssel foglalkozott. A miniszterelnök beszédének azt a részét, amely bennünket magyarokat, természetesen, igen közelről érdekel, mivel a gazdasági kérdés körül megindult küzdelemben ez képezi az osztrák álláspontot, lénye­gében itt közöljük : Az 1903. évben a magyar kormánynyal megál­lapított kiegyezés alapját képező törvényhozási mun­kálatok közül a vámtarifa-törvény, valamint maga a vámtarifa Ausztriában törvényerőre emelkedett, nem igy azonban Magyarországon. Ezen törvények úgy Magyarország, mint Ausztria szempontjából a közös­ség jellegét viselik magukon, feltételük az osztrák­magyar vámterület közössége. Ez szolgál alapul az időközben megkötött kereskedelmi szerződéseknek is. Az osztrák kormánynak az a véleménye, hogy a ke­reskedelmi szerződések ratifikációja után a régebbi magyar kormányokkal létrejött megegyezések értelmé­ben az említett törvények Magyarországon is mint közös és mint közös vámterületen hatálylyal biró tör­vények léptetendők életbe és pedig egyidejűleg a ke­reskedelmi szerződések becikkelyezésével. E dologról a magyar kormánynak más a véle­ménye. A magyar kormány abból indul ki, hogy más rendezés hiányában az önálló vámterület az 1899. évi XXX. t.-c. alapján már is érvényben van. E felfogás­ból kiindulva a magyar királyi kormány nemrég a T A R C A. Vas Laci. Magyar népmese. — Folytatása és vége. — Vas Laci ment és mendegélt néhány napig s egyszer egy égő boglyához ért. Az égő boglyában egy kígyó volt s a kígyó nagyon kínosan ezt kiáltotta: »Segélj rajtam, visszafizetem.« — Vas Laci neki ment az égő boglyának s kikapta a kígyót. Akkor mondá a kígyó: »Én a kigyókirály lánya vagyok. Jer velem az ő várába, megfizet érettem.« — Amint a kigyóvár kapujához értek, igy szólt a kigyókirály leá­nya : »Bármit adjon néked atyám, el ne vedd, de kérd helyette legrosszabb lovát, legrozsdásabb kard­ját, legszennyesebb ingét, s meg nem bánod.« — A kigyókirály megértvén, milyen veszélyben forgott leá­nya, aranyat, ezüstöt, gyöngyöt, gyémántot adott Vas Lacinak tömérdeket, és sokféle bűbájos mesterséget. — »Erre nekem nincs szükségem,— mondá Vas Laci — de add nekem a legrosszabb lovat, a legrozsdá­sabb kardot, a legszennyesebb inget, ami váradban található.« — A kigyókirály meghökkent : »Erre leá­nyom tanított meg. Ám legyen !« — Odaadták neki, amit kívánt. A kigyókirály leánya pedig mondá: »Jól tevéd, hogy megfogadtad tanácsomat; a ló táltos ; a rozsdás kard minden ellenséget levág, mig meg nem tisztítják ; az ing minden fegyvert felfog, mig ki nem mossák. Ne feledd el, amit mondok, s boldog leszel.« Vas Maci ment és mendegélt s elért a tizenkét- fejü sárkányvárához, ki csillagruháju nénjét tartá fogva. Midőn megérkezett, a sárkány nem volt várában, Nénje sírva futott elébe.— »Menj öcsém, a mint tudsz, különben úgy itt maradsz, mint én s két bátyánk. Csak gondold el, milyen szerencsétlen vagyok én ; két bátyám a kéményben függ, nekem pedig mindig kell raknomja tüzet, hogy megaszszanak.“ — »Az én kardom tesz szerencsétlenségedről«, — felelt Vas Laci. »Nem, — mondá a hercegkisasszony, s keser­vesen sirt, — senki bennünket ki nem szabadit. A tizenkétfejü sárkány felesége varázsló s megesküdött, hogy örökre elveszünk, ha valaki a tizenkétfejü sár­kánynyal miattunk küzd meg. Néked bennünket pén­zen kell kiváltanod.« »Azt örömest teszem*, — mondá Vas Laci. S ime a tizenkétfejü sárkány a maga egész fé­nyességében jött be a kapun. Amint kiszállt a sze­keréből, Vas Laci igy szólította meg: »Uram, tizen- kétfe.u sárkány, add el nekem a két királyfit és azt a leányt a csillagruhában.« A sárkány felesége igy felelt: »Te Vas Laci vagy, add nekem e rozsdás kar­dot és e szennyes inget, melyet hordasz s megkapod amit kivánsz.« »Drága dolgokat akarsz tőlem, — mondá Vas Laci, — de előttem semmi sincs drágább, mint három testvérem.« —. Alig oldá le kardját, in­gét alig vetette le, a sárkány kacagva igy kiáltott; »Te esztelen, miként foszthattad meg magad minden kincsedtől? íme mos veszned kell.« — »Ha vesznem kell, — úgy mond Vas Laci, — engedd meg, hogy elébb búcsút vegyek a lovamtól.« — A tizenkétfejü sárkány megengedte, s Vas Laci lement a lóhoz s igy szólt hozzá: »Tudnád csak, mint jártam, édes lo­vacskám.« — »Tudom, — mondá a ló, — a sárkány­nak nem volt esze, hogy engem nem kívánt tőled; úgy oda lettél volna, de én még segíthetek. Kérd a sárkányt, hogy ha majd megölnek, kössenek hátamra, a többi az én dolgom lesz.« — Vas Laci vissza­ment a ezt mondá a tizenkétfejü sárkánynak: „Ha már meg kell halnom, kérlek, kötess halva lovamhoz s eresszed szabadon, hogy menjen, ahová tetszik.“ — »Azt megtehetem,« — felelt a tizenkétfejü sárkány s dirib-darabra vagdaltatá Vas Lacit, behányatta egy lepedőbe s a lepedőt felkötteté a lóra. A ló pedig ment, mintha a szél vinné. A kigyó király zúgást hallott messziről s igy szólt leányához: „Vas Lacit valaminek kellett érni, mert a táltos haraggal jön.“ A kigyó-király nagy tü­zet rakatott a kapu előtt. A táltos nyargalva ment a tűznek s elnyelte a lángot. Ez lehütötte kevéssé, s megállóit az udvaron. „Imhol hozom feldarabolt ura­mat !“ Ennél többet nem birt szólani, úgy ki volt merülve. A kigyó-király gondosan összerakta a dara­bokat s kiküldé minden kígyóját, hogy hozzanak gyó­gyító-füveket. Amint visszajöttek, a füveket megfőzte s megmosta vele Vas Lacit s ez tüstént felkelt s két­szerié szebbé lett, mint előbb volt. De minthogy a táltos sebes nyargaltában vállából kiesett egyik karja, a kigyó-király neki egy másikat csinált aranyból és elefántcsontból. Vas Laci ismét ment, mendegélt, mig nénjét és két bátyját kiszabadíthatja. Eljutván a tizen­kétfejü sárkány várához, lóvá változtatá magát azon Első Magyar Részvény-Serfőzde Kőbánya Pf* rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos elárusitás Szatmár és vidéke részére SZENTPETERY M. csemege és fűszer kereskedőnél. Dupla Góliát Maláta-Sör • w * fiMFeivrrv

Next

/
Thumbnails
Contents